Tolnai Népújság, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-23 / 223. szám
2011. SZEPTEMBER 23., PÉNTEK - TOLNAI NÉPÚJSÁG 11 NYUGDÍJASOK Tizennégy klub, sok szépkorú vett részt a találkozón decs Az idén is Decsen gyűltek össze a megye jó néhány nyugdíjasklubjának aranytorkú képviselői. A Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek!” Szövetsége éves programnaptárban már évek óta szerepel a dalostalálkozó, amelynek szervezését és lebonyolítását immár második alkalommal vette kézbe a decsi szervezet, azon belül is Leimszider Lajosné. Ifjú Gyuláné, az Őszi Napfény Klub elnöke elmondta, ez alkalommal megközelítően 260 szépkorú gyűlt össze a faluházban, hogy dalcsokraikkal örvendeztessék meg egymást. Érkeztek vendégek és fellépők Bátáról, Bátaszékről, Paksról, Faddról, Dunaszentgyörgyről, Németkérről, Gyönkről, Szek- szárdról a Platán és a Babits- klubból, Tamásiból, Kölesdről és Kajdacsról is. Természetesen a vendéglátó decsi klub is készült, mégpedig egy sárközi dalcsokorral, amire hetekig próbáltak a tagok. A kórusok és a szóló előadók jellemzően népdalokkal és operettrészletekkel örvendeztették meg egymást. A hangulatra nem lehetett panasz, aki volt már hasonló rendezvényen, az jól tudja, hogy a közönség milyen jó, és milyen szívesen énekli együtt az ismert dalokat a fellépőkkel. A találkozó célja pusztán ennyi is, az, hogy jól érezzék magukat, a fellépők, megmutassák, mit tudnak. Éppen ezért minden színpadra lépő csoport és szólóénekes egyforma oklevelet, valamint a helyi önkormányzat jóvoltából egy szál rózsát kapott részvételéért. Persze a decsi klub tagjai azt sem hagyták, hogy a délelőtti rendezvény után a csapatok üres gyomorral utazzanak haza, töltött káposztával is megvendégelték őket. ■ H. É. A veszély sem kerülte el életút Sok viszontagság és kaland után Aparhant lett az új hazája Bodony Gyulát mindenki ismeri Aparhanton. Pedig nem a faluban született. Venter Marianna- Ha jól tudom, kalandos előzmények után kerültek Apar- hantra.- A második világháború idején levente voltam, de amikor el akartak vinni a frontra, apám nem engedte. Megszöktem, katonaszökevény lettem. Szerencsémre akkor éppen a Garamnál volt a front, és jó barátságot kötöttem a 17-18 éves német katonákkal, akik megakadályozták, hogy elvigyenek a nyilasok. Nagyon rendes gyerekek voltak, sajnáltam őket, amikor tovább vonult a front, úgy tudom, később fogságba estek. A németek mentek, jöttek az oroszok. Vittek, amit értek, még a csizmát is lehúzták a lábamról. Aztán vége ■ Nagyon sok minden történt vele hosszú élete során. lett a háborúnak, de a viszontagságok nem értek véget. Visszajött Benes, és azt mondta, sem magyarral, sem némettel nem akar együtt lakni Csehszlovákiában, és ennek szellemében kezdett intézkedni. Ám a kitelepítés előtt még édesapámat, néhány falubelit és engeni Csehországba vittek, dolgozni. Fél évig dolgoztunk - fizetség nélkül - mire sikerült elszöknünk. De nem akárhogyan ám! A háború alatt a szőlőben bújtattunk egy zsidó fiatalembert, ő szerzett pénzt és jött el értünk, lefizette, akit kellett, hogy behunyja a szemét. Hazatértünk Nagysallóra, ahol a közelgő kitelepítés híre fogadott minket, már megkaptuk a papírokat. Nem volt mire várni, megnősültem, amíg még lehetett, otthon. Április 10-én volt a lagzi, a május pedig már Aparhanton talált. Azt szoktam mondani, hogy ide jöttünk nászútra.- Hogyan élték meg ezt a hirtelen és nagy változást?- Nagysalló a Gáram mellett fekszik, sík vidéken. Nem volt könnyű megszokni ezt a dimbes- dombos vidéket, és nem csak a vidék volt idegen. Igyekeztünk alkalmazkodni, gazdálkodtunk, A Garam folyó vidékéről került a Tolna megyei Aparhantra, a völgységi dombok közé Bodony Gyula dolgoztunk, és mire egy kicsit már javult volna a helyzet, jött a rendszerváltás, és máris a ku- láklistán találtuk magunkat. Kegyetlenül elvettek mindent a ku- lákoktól, szó szerint kell érteni, hogy lesöpörték a padlást. Ami kis. baromfi lett volna, azt meg azért kellett eladnunk, hogy ki tudjuk fizetni az adót. Aztán jött a kényszerű téeszesítés, mit lehetett tenni, beléptünk. A helyzet lassan javult, és az apari té- esz nagyon jól ment. Sokat dolgoztunk. Volt, hogy még éjjel 12 órakor is a traktoron voltam egy kis plusz kereset reményében. Igaz, gyarapodtunk is, bútort Névjegy bodony gyula Nagysallón (Csehszlovákia) született 1925-ben. A család gazdálkodással foglalkozott. A második világháborút követően ő és családja is bekerült a Csehszlovákiából kitelepítettek közé. Aparhantra 1947-ben érkeztek. először egyéni gazdálkodóként boldogultak, majd 1952- ben ők is beléptek - bár nem saját akaratukból - a téeszbe. 1984-ig, nyugdíjig ott dolgozott, traktorosként, majd 21 évig gépcsoportvezetőként. özvegy, egy fia és egy lánya, négy unokája és eg}' dédunokája van. vettünk, nyugodtan éltünk. Nekünk nem kellett kölcsönt felvenni, a gyerekeim már vettek fel, amikor építettek, de simán ki tudták fizetni. Most meg azt látom, hogy az unokáimat megnyomorítja a kölcsön.- Egyedül él, de nem magányosan.- A feleségem három éve meghalt, azóta egyedül vagyok, de szerencsére a fiamékkal egy telken áll a házunk, úgyhogy nem vagyok magamra hagyva. 87 éves vagyok, számomra már minden nap ajándék, és ennek a tudatában is vagyok. Sok minden történt velem az életem során, sokszor voltam veszélyben, bombáztak, lőttek, csapkodott körülöttem a végzet, de még most is élek, és ezért hálás vagyok a sorsnak. Textiles találkozó, nyolcadik alkalommal tolna Immár nyolcadik éve rendezik meg Tolnán a textiles találkozót. Az idei eseményre október 15-én, 16 órától kerül sor a Galéria sörözőben. A rendezvény előtt kinyit a régi művelődési ház épületében levő textiles emlékszoba. A zenés, vacsorával egybekötött találkozóra jelentkezni lehet Ezer Ferencnél (74/440- 742-es telefon), Ezer Józsefnél (440452), Vidáné Tanos Katalinnál (441-559), Hága Ferenc- nénél (441-977) és Tóth Gizellánál (442-202). (sk) Termálfürdőben jártak a tolnai és a mözsi idősek TOLNA A tamási termálfürdőbe látogattak a tolnai és a mözsi nyugdíjasklub tagjai. Mint azt Varga Jánosnétól, a két klub vezetőjétől megtudtuk, a közel húsz személy utazásának költségét dr. Sümegi Zoltán polgármester saját keretéből biztosította. A hangulat igen vidám volt, a fürdő pedig nagyon kellemes, ennek köszönhetően a társaság legidősebb tagja, a 99. évében járó mözsi Doszpod József is jól érezte magát a gyógyító vízben, (vm) Élelmiszert kínálnak a nyugdíjasszervezetek shekszárd Füstölt árut kínál tagjainak a Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdek- szövetsége és a Tolna Megyei Vöröskereszt Nyugdíjas Alapszervezete. Szeptember 26-án, hétfőn reggel hattól más tartós élelmiszerrel is várják az érdeklődőket a Hunyadi utca 4. szám alatt, (gy) A mohácsi emlékhelyet látogatta meg a csoport bátaszék A bátaszéki Napsugár Nyugdíjas Egylet tagjai meglátogatták a mohácsi emlékhelyet - tájékoztatta lapunkat Mezei Bonifácné, a szervezet vezetője. Az élményt az idegenvezető nagy átéléssel előadott ismertetői is fokozták. Hazafelé a 43 tagú csoport Dunaszekcsőn költötte el estebédjét, és töltötte kellemesen az idejét némi zeneszó mellett, (hé) Továbbiak a TE0L.hu hírportálon Egymás sikerének örültek a nagykónyi összejövetel résztvevői mikrotérség A nyugdíjasok azt vallják, egy életen át kell játszani, és a játék nem ismer korhatárokat nagykónyi A simontornyai mik- rotérségi összefogás nyugdíjasklubjai az idén Nagykónyiban találkoztak, hogy együtt töltsenek egy kellemes napot. A megalakulás óta harmadszor gyűltek egybe a pincehelyi, tolnanémedi, be- lecskai, kisszékelyi, nagyszékelyi meg a simontornyai bőrgyári klub tagjai, és természetesen a vendéglátó nagykónyi szépko- rúak. Egyebek között ez is igazolja Botos Jánosné remek ötletét. Ő mint a szervezet vezetője fáradhatatlanul irányítja, hangolja össze a klubok együttműködését. Ezek a találkozások segítenek elfeledni a hétköznapi gondokat, bajokat, s ez történt most is. A házigazda nagykónyi nyugdíjasklub tagjai, élükön az elnökkel, Fark Istvánná Edittel nagyon jó, változatos programot dolgoztak ki. Mint A végén min- köszöntőjében Szadenki győz- bó Péter polgármestesnek érez- tér elmondta, büszbette magát. ke a klubra, hiszen rájuk mindig lehet számítani, nagyon sokat segítenek a községnek. A büszkeség kölcsönös - mondta a nagykónyi elnök asszony, hiszen a polgármester is mindenben segíti őket. Ennek több tanúbizonyságát is láthatta és érezhette a több mint száz nyugdíjas vendég. A találkozó ezúttal is két illetve három pillérre épült. Délelőtt tréfás, játékos feladatok mozgatták meg az idősek ropogó testrészeit és agytekervényeit. Itt is érvényesült Coubertin mondása: Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Most viszont ezt a játékosok nagyon gyakran elfeledték és teljes erőbedobással küzdöttek saját csapatuk sikeréért. A végén persze mindenki győztesnek érezhette magát. Az ízletes ehéd elfogyasztása és némi pihenő után következett a kultúrműsor. Az amatőr színjátszók, táncosok már-már profi színvonalú w Mi Tréfás, játékos feladatok mozgatták meg a résztvevőket produkciókat adtak elő, az az egyszerű néző számára is teljesen nyilvánvaló volt, hogy nagyon sokat készültek a nyugdíjasklubok szépkorú tagjai. Nyugdíjastársaik sokszor vastapssal jutalmazták az ajándékműsort, így ismerték el az akaratot, a mosolygós, jókedvű előadást, örültek a másik klub sikerének. A bemutatkozó műsor után táncra perdültek, jól érezték magukat a szépkorúak. Szeretnének együtt lenni sok-sok éven át, fogalmazódott meg a közös gondolat, s erre nem is kell sokat várni, a pincehelyi nyugdíjasklub vállalta a jövő évi házigazda szerepét. ■ Varga László 4 f ■S ■« Ifjú Gyuláné klubelnök
