Tolnai Népújság, 2011. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-09-18 / 37. szám

2011. SZEPTEMBER 18., VASÁRNAP 13 MŰVÉSZBEJÁRÓ Könyv az orosz lélek titkairól regény Ljudmila Ulickaja új könyve, az Imágó bemutatójára Magyarországra látogatott Pécsre, Debrecenbe és Bu­dapestre is ellátogatott a Booker-díjas Ljudmila Ulickaja orosz írónő, aki mintegy hatszáz oldalban írt hazájáról. Az Imágó cí­mű könyv Sztálin halálával kezdődik és egészen a rendszerváltásig tart. Ez az írónő tizedik magyar nyel­ven is megjelent kötete. Mézes Gergely Ljudmila Ulickaja türelmesen ad­ta sorra az interjúkat a budapes­ti Puskin moziban, noha szem­mel láthatóan fáradt volt, és meg­viselte az is, hogy Pécsett egy bal­esetben eltörte a karját. Legutóbb 2009-ben járt Ma­gyarországon, akkor a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ven­dége volt, ő kapta a rendezvény Budapest Nagydíját. És az sem mellékes, hogy akkor jelent meg a Daniel Stein, tolmács című nagyszabású dokumentumregé­nye, amivel egy rendkívüli em­bernek, Oswald Rufeisen zsidó származású katolikus papnak ál­lított szívszorító emléket. „Fizikailag lehetetlen minden könyvem bemutatójára elmen­nem, mert ma már olyan sok or­szágban jelennek meg. Ez renge­teg utazást jelentene. Magyaror­szágra viszont mindig szívesen jövök, sok barátom van itt, kivá­ló a kapcsolatom a kiadómmal és az olvasókkal” - mondta az írónő. Ljudmila Ulickaját a kritikusok legtöbbször az orosz realizmus örökösének tartják, afféle „szok­nyás Csehovnak”, amit ő követke- _ zetesen visszautasít. Mint mond­ja, nem Csehov a kedvence, és szoknyát sem hord. Lapunknak korábban azt nyilatkozta, hogy­ha mindenképp címkézni akar­ják az írásait, akkor szívesebben nevezné magát „a neoszentimen- talizmus képviselőjének”. Ez, a Daniel Stein-könyvet ol­vasva, érthető lenne, hiszen ab­ban egy ma utópiának tűnő cé­lért, a közel-keleti béke megte­remtésén fáradozik a főhős, az Imágó azonban Oroszország elé tart tükröt, a „rendszerváltás” előtti mintegy ötven évnek, és persze közvetetten a mai állapo­toknak. Ez a tükör azonban nem görbe, hanem tűpontos. Abban az időszakban járunk, amikor sza­mizdatban terjedt Hruscsov XX. kongresszuson elmondott hír­hedt beszéde, amikor enyhült a diktatúra, de szabadságról még szó sem lehetett. Ulickaja szerint a kor maga volt a megtestesült si­várság, de ez volt a fiatalkora, ezért muszáj írni róla. A könyv Sztálin halálával kez­dődik, három családot látunk, ho­gyan fogadták a diktátor „beteg­Ljudmila Ulickaja 1943-BAN született a szibériai Jekatyerinburgban, ahová csa­ládját politikai okokból szám­űzték. Moszkvában nőtt fel, ott tanult, és jelenleg ott él. A Moszkvai Állami Egyetemen diplomázott genetikusként. 1970-BEN elbocsátották szamiz- datterjesztés és -olvasás miatt. 1979 És 1982 között a moszk­vai Zsidó Színház irodalmi tit­kára, verseket, forgatókönyve­ségének a hírét”. Amikor saját emlékeiről kérdezzük, egy a re­gényben szereplőhöz hasonló tör­ténetet mesél el. „Nagylány vol­tam már, tízéves. Reggeliztem, anyám pedig a hajamat fonta, amikor a rádióban bemondták, hogy a nagy Sztálin beteg. Ez azt jelentette, hogy meghalt. Megje­gyeztem, biztos kitört valamilyen influenzajárvány. Erre anyám két, rádiójátékokat, elbeszélő prózát, színdarabokat írt. 1983-ban jelent meg első elbe­széléskötete. 1995-ben hozott átütő sikert a Franciaországban megjelent kisregény, a Szonyecska, ame­lyért Medici-díjat kapott. magyarul megjelent művei: Médea és gyermekei (2003), Életművésznők (2004), Vidám temetés (2005), Szonyecska úgy megrántotta a hajamat. Sza­badgondolkodó voltam már ak­kor is - ezek szerint” - mesélte, hozzátéve, Sztálin halálához kajr csolódik egy másik élménye is. „Az iskolában mindenki sírt. Na­gyon furcsán éreztem magam, idegenül. Azt éreztem, hogy kör­bevesz valamiféle nagy érzelem, amihez képtelen vagyok viszo­nyulni. Szinte irigyeltem azokat, (2006), Odaadó hívetek, Surik (2008) , Daniel Stein, tolmács (2009) , Elsők és utolsók (2010) , Imágó (2011). Fonto­sabb díjai: Medici-díj (1996, Franciaország), Booker-díj (2002, Oroszország), Nagy Könyv nemzeti irodalmi díj (2007, Oroszország), Cavour- díj (2008, Olaszország). KÉT FIA VAN, férje Andrej Kraszulin festőművész. akik tudtak sírni. Valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, hogy nyo­masztott az, hogy nem tartozom a tömeghez” - idézte fel az írónő, majd kitért a vezér grandiózus te­metésére is, a rosszul szervezett tömegrendezvény során több mint ezren haltak meg, köztük egy kamaszfiú a házukból. A regényben három barát szö­vevényes történetéről olvasha­tunk. Amikor arról kérdeztük Ljudmila Ulickaját, valóságos em­berekből indult-e ki, igennel fe­lelt. „Szereplőim mögött valós és sokszor ismert szereplők állnak. Vannak olyanok, akik a saját ne­vükön szerepelnek, hiszen nél­külük elképzelhetetlen a kor­szak. Ilyen például Szolzsenyicin vagy Szaharov. Másoknak csak a történetét használtam fel, némi­képp módosítva, ilyenkor más ne­vet is adtam nekik” - mondta. Az írásnak 2006-ban állt neki, rög­tön a Daniel Stein, tolmács után, és mint felidézte, most sem ment könnyen az írás. „Kemény mun­ka van mögöttem és a kiadóm mögött. Nem kis teljesítmény, hogy miután 2010 végén Oroszor­szágban megjelent a köny, keve­sebb mint egy év alatt elkészült a magyar fordítás” - méltatta az írónő a fordítót, Goretity Józsefet. Amikor a mai Oroszországról kérdeztük, arról beszélt, hogy mindig lesznek, akik a történe­lemből nem tanulnak. „Manap­ság Oroszországban egyre több sztálinista van, amit nem értek. Vannak köztük olyanok is, akik éltek már akkor, pontosan lát­hatták, milyen következmények­kel járt az a korszak” - tette hoz­zá. Az írónő aláírta azt a nyílt le­velet is, amelyet 45 közéleti sze­mélyiség és művész tett közzé, hogy az Amnesty International jogvédő szervezet ismerje el po­litikai fogolynak Mihail Hodor- kovszkijt, a Yukos (Jukosz) kő­olajkonszern börtönben lévő volt főrészvényesét. Ljudmila Ulic­kaja ellenzékiségéhez hozzátar­tozik, hogy amikor Vlagyimir Putyin neves írókat hívott meg magához, több kollégájával együtt nem ment el a találkozó­ra. A debreceni író-olvasó talál­kozón ezt így kommentálta: „Tel­jes utálattal viseltetek a politika, a politikusok iránt, de előfordul, hogy részt veszek egy-egy akci­óban az orosz vezetés ellen. Fő­leg azért, mert úgy gondolom, nincs más lehetőség.” Megnyílt a Zelnik Aranymúzeum 1500 négyzetméternyi kiál­lítótérrel nyílt szombaton a Zelnik István Délkelet-ázsi­ai Aranymúzeum az Andrássy úti Rausch- villában. Ezer aranytárgy, teázó-wunderkammer és ázsiai szoborkert várja a lá­togatókat. A tárlat biztosítá­si értéke 40 milliárd forint. Klezmer és klasszikus a Kongresszusiban SZEPTEMBER 19-ÉN kÖZÖS koncertet ad a Budapest Kongresszusi Központban a Liszt Ferenc Kamarazene- kar és a Budapest Klezmer Band. A koncerten Bartók, Weiner, Brahms és Liszt művei mellett felcsendül­nek Jávori Ferenc szerze­ményei is. Umberto Eco kijavította A rózsa nevét Umberto ECO korrigálta A rózsa neve című 1980-as re­génye hibáit és a latin nyel­vű idézeteket is lefordította a felkészületlenebb olvasók számára. A rózsa neve Umberto Eco első regénye volt, amelynek világszerte nagy sikere lett. Kepes Róbertre emlékeznek zenésztársai augusztus 4-ÉN elhunyt Kepes Róbert basszusgitá­ros, akire szeptember 28-án a barátai, zenésztársai em­lékeznek az A38 hajón. Fel­lép a Felkai Jam, a Palermo Boogie Gang, a Herfli Da­vidson, a Pribojszki Mátyás Band, Ripoff Raskolnikov. A bevételt Kepes családjának a támogatására fordítják. Kepes Róbertre emlékeznek Fotórealista tárlat a Ludwig Múzeumban képek A kiállítás 72 festményt és 19 litográfiát vonultat fel 53 alkotótól Szőcs Géza átrajzolná a budapesti Városligetet A hatvanas évektől kibontakozó fotórealista nyugati és kelet-eu­rópai festményeket állít párhu­zamba a Ludwig Múzeum új, Édentől keletre - Fotórealizmus: Valóságváltozatok című időszaki tárlata. A kiállítás 72 festményt és 19 litográfiát vonultat fel 53 alkotótól, kétharmad részben Közép-Európából. Erőss Nikolett, az Édentől ke­letre kurátora elmondta, nem ki­zárólag művészettörténeti szem­pontból kívánták vizsgálni a hi­degháború korszakának fotórea­lizmusát, hanem a képeken ke­resztül a hatvanas-nyolcvanas évek társadalomtörténetéről is szeretnének szólni. A művek együttes bemutatása a festészet­technikai és társadalmi kérdé­sekre adott művészi válaszokat helyezi egymás mellé. Közös vo­nás azonban a téma mögött ki­boruló metaforikus tartalom. A jellemző téma a fogyasztói társadalom toposzainak ábrázo­lása. Don Eddy képein például csillogó limuzinok, színes kira­katok bukkannak fel. A szocia­lizmus időszakát idézik fel a pri­vát életet ábrázoló alkotások. Nyári István Csirkeragu című képének teli szájjal falatozó alakjai a kádári gulyáskommu­nizmusról beszélnek, Lukasz Korolkiewicz 1981. december 31., reggel című képén pedig ép­pen Wojciech Jaruzelski jelenti be a „szükségállapotot”. ■ Csoportkép a sárga Renault-val című Andrzej Sadowski-kép A Magyar Nemzeti Galériának a Felvonulási térre költöztetéséről, a Városliget autóforgalom-men­tességét biztosító kéregalagút épí­téséről és a cirkusz átnevezéséről is beszélt Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúrá­ért felelős államtit­kára a Liget Köztár­saság Egyesület köz­gyűlésén. Ez utóbbit Harry Houdiniról nevezné el a politikus. Szőcs Géza előadásában emlé­keztetett arra, hogy a tervezett Andrássy-negyed a kisfóldalatti mentén az Andrássy úttól a Hő­sök teréig, vagy az egész Városli­getre kiterjedne. Az államtitkár elképzelése szerint az autós for­galmat vagy annak nagy részét eltávolítanák, a személyi közle­kedés legnagyobb részét a föld­alatti biztosítaná. Ezt más környe­zetbarát megoldások egészítenék ki. Mint mondta, a keresztirányú forgalmat, például a Dózsa György utat egy föld alatti kéregalagútba vinnék. Az Andrássy-negyed városligeti szélénél tervezett „múzeumligetben” a Szépművészeti Múzeum és Mű­csarnok páros kiegészülne a Ma­gyar Nemzeti Galériával, amely új otthonba költözne a Várból. A költségekről szólva úgy vélte: hozzávetőleg 20 milliárd forintot tenne ki az egész beruházás. ■ ■ Houdiniról neveznék el a Nagycirkuszt mMmgm: f* » t sn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents