Tolnai Népújság, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-07-03 / 26. szám
2011. JÚLIUS 3., VASÁRNAP SZTORI 5 Járványok még mindig lépéselőnyben vakcinák A nyugati középosztály hajlamos elutasítani az oltásokat, így régi betegségek jönnek elő Miközben az „oltatni vagy nem oltatni” vitája újra és újra felizzik, ügyek tucatjai sorakoznak a bíróságok asztalán, járványügyi szakemberek szerint épp az oltási fegyelem tartja távol tőlünk a pusztító betegségeket. Európában,sőt a világon konganak a vészharangok, Magyarország állítólag még biztonságban van. Kun J. Viktória Az Európai Unióban már a vészharangokat kongatják, miután Európa-szerte egyre gyakrabban bukkannak fel eltűntnek hitt betegségek, például a kanyaró és a rubeóla. És egyre ádázabb a harc az oltást ellenzőkkel. Magyarország - legalábbis a szakemberek szerint - pedig éppen emiatt van biztonságban: nálunk ugyanis példamutató az oltási fegyelem, igaz, szinte egyedülállóan kötelező bizonyos vakcinákat beadatni. Pedig, talán megdöbbentő, de a járványnak elég akár néhány százaléknyi visszaesés az átoltottságban, és a betegség azonnal megjelenik. „Még 9 évvel ezelőtt megpróbálták a fekete himlőhöz hasonlóan a gyermekbénulást is kiirtani a Föld színéről. Akkor már csak Indiában, Pakisztánban, Afganisztában és Nigériában volt jelen, amikor is ez utóbbi helyen egyszer csak elkezdték a nők nem oltatni gyerekeiket. Egy pillanat, vagyis néhány hónap alatt 12 országba spriccelt szét a járvány”- érzékelteti a helyzet érzékenységét dr. Szalka András infektológus. „Európában most néhol 90 százalék alá esett az átoltottság, ez pedig már éppen elegendő ahhoz, hogy újra megjelenjenek a leküzdöttnek gondolt betegségek, ezért jönnek a vészjelzések. Magyarországon 99 százalékos ez az arány, miután a védelem kötelező, így amikor például Ukrajnában diftériajár- vány tombolt, nálunk egyetlen megbetegedés sem történt: az oltási fegyelem teljes védelmet adott. A bárányhimlő ellen pélMagyarország biztonságban van, mert példamutató az oltási fegyelem dául már nem előírás az oltás, így 50-60 ezer fertőzés elő is fordul minden évben, jóllehet, tökéletesen himlőmentesek lehét- nénk” - folytatja a szakember, aki újabb jó példának tartja a gennyes agyhártyagyulladás leküzdéséért tett lépéseket. „Azzal, hogy a két éven aluli gyerekeket oltjuk, már nagy lépést tettünk, de a hatvan év feletti korosztályban is el kellene ezt kezdeni. Csak hát az oltás mindig pénzkérdés is, még egyelőre messze vagyunk attól, hogy ezt megengedhessük magunknak” - mondja Szalka doktor. De hogy mégis miért az ellenállás? Miért indulnak már- már engedetlenségi mozgalmak az oltások ellen? A szakemberek szerint a kötelezés miatt van, ha viszont ezt feloldanák, sokan biztosan nem oltatnák gyerekeiket: a magyarok egészségügyi képzettsége, tudatossága ugyanis még mindig alacsony, s sokan hajlamosak elfelejteni, milyen szörnyű állapotokat győztek le a vakcinák. A Nebáncsvirág Egyesület például kimondottan az oltás kötelezősége ellen indított hadjáratot, céljuk a szabad választhatóság és az egyéni mérlegelés. Dr. Turcsányi Zsolt, a szervezet elnöke szerint nem a védőoltások ellen vannak, az ugyanis sok esetben nagyon is indokolt, hanem az ellen, hogy az mindenkire nézve kötelező. Ő, aki egyébként háziorvos, egyike azon szülőknek, akik ellen eljárás indult, mert megtagadták gyermekük beoltását. „Úgy tucatnyian vagyunk, a bírósági eljárásban pedig azzal fenyegettek, hogy védelembe veszik a gyermekemet. Vagyis fél órára elviszik, azalatt beoltják és utána hozzák vissza. Hála istennek ezt nekünk sikerült kivédeni, de nonszensznek tartom, hogy jó körülmények között élő, jól táplált, egészséges gyerekeknek adják be a vakcinát, saját és a nálam megforduló szülőktől is azt tapasztalom: betegesebbek és gyengébbek lesznek a kicsik, ha beoltjuk őket. Erről egyébként most több országban tudományos kutatást is publikáltak. Nyilván más a helyzet hátrányos helyzetű, rossz szociális körülmények között élőkkel, akik eseüeg még nagy eséllyel találkozhatnak is a kórokozóval. Nekem is van olyan páciensem, akinek kimondottan ajánlottam az egyik védőoltást” - mondja az egyesületi vezető. ■ A magyarok egészség- ügyi tudatossága alacsony. Sokan hajlamosak elfelejteni, milyen szörnyű állapotokat győztek le a vakcinák. Pedig nemcsak nálunk, Európában is egyre többen tiltakoznak a mesterséges védelem ellen, az unió önálló kampányt is indít, hogy legyőzzék a - gyakran éppen a középosztálybeli, iskolázott szülők körében dúló - oltásellenességet. Nem elég magas az átoltottsági arány, az unió egészségügyi miniszterei szerint ez okozza a „múlt betegségeinek” visszatérését. A megfelelő védettséghez egy ország lakosságának legalább 95 százalékát kellene két adag MMR (mumpsz, kanyaró és rubeóla elleni) vakcinával beoltani - miközben kellő arányban az egy adag oltást is csak tizenhét EU- tagállam tudja felmutatni. A háború állása ■ A fekete himlő ellen csaknem három évtizede nem is öltünk, mert a sikeres védőoltásnak köszönhetően már az állatvilágban sem fordul elő. Tehát ez a betegség a védőoltásnak köszönhetően már nincs. m A járványos gyermekbénulás Európában már nem fordul elő. m A Haemophilus influenzae B baktérium régen vezető kóroka volt a csecsemőkori gennyes agyhártyagyulladásnak. Magyarországon 1998 óta adjuk a csecsemőknek több alkalommal a védőoltást (Hib oltás), ennek következtében ez a fertőző betegség szinte teljesen eltűnt, m Jó néhány súlyos, klasszikusfertőző betegség visszaszorulóban van: diftéria (torokgyík), pertussis (szamárköhögés), tetanusz, mumpsz, morbilli (kanyaró), rubeóla (rózsahimlő). Ezek a betegségek nagyon sok gyermek halálát okozták még a múlt század első felében is. Mi várható a védő* oltások területén? nem fognak megszűnni, visszaszorulni sem, sőt biztosan még több védőoltás kerül forgalomba, mert bizonyítottan hatékonyak. Mivel egyre több betegség ellen oltanak, a gyerekeket kímélendő egyre inkább elterjedtek a kombinált vakcinák. 2, 3, 4 és 18 hónapos korban mi is 5 betegség ellen oltunk minden alkalommal, de a világ ban vannak már hetes kombinációk is. Néhány évtizedenként hatalmas, az egész világra kiterjedő járvány söpör végig, szinte minden földrészt érintve. Megelőzni nem tudjuk, mert még nincs ilyen vírus, amivel szemben elkészíthetnénk az ellenszérumot. újabb vakcinák várhatók több betegséggel szemben: pl. Lyme-kór, CMV, HÍV, malária. Olvasni vagy röfögni? - ez itt a kérdés RADOS áf VIRÁG kisebbik húgom falja a könyveket. Egyiket a másik után. Mindig olvas valamit, és amikor belekezd egy újabb regénybe, illetve befejez egyet, az egyik közösségi oldalon közli a tényt. Időnként véleményt is mond arról, amit olvasott, főleg, ha jó. Hátha valakinek hozzá hasonlóan kedve szottyan megvenni vagy kikölcsönözni a könyvtárból a kötetet. a múltkor egyik ismerőse így szólt hozzá húgom feljegyzéséhez: „már azt is várom, hogy elröfógd magad, persze néha az is jobb, mint a semmi.” (Az „elröfógd” csúnyábban volt mondva, de az eredeti kifejezést nem ismétlem el. Nemcsak mert a szó nem tűri a nyomdafestéket, hanem mert én sem tűröm a szót.) kíváncsian vártam, hogy ebből meg mi lesz. Vajon testvérem válaszol-e a palinak valami jó hegyeset? De húgom úrinő volt. Viccesen közölte: „Kedves K.! Kérlek, ne provokálj. Egyrészt mert képes vagyok rá (mármint a „röfögés- re” - a szerk.), másrészt mert olyat mondok neked, hogy megbánod.” Testvérem tehát nem írt semmi olyasmit, amit hapsikám megbánt volna, de olyat sem, amit később esetleg ő, a húgom bán meg (az a rosszabb). valamit én itt nagyon nem értek. Ha valamely regény elolvasásakor, ami mégiscsak szellemi tevékenység, azt vágják az ember fejéhez, hogy majd a „röfögését” is bejelenti, azaz a regényolvasás közel áll a „röfógéshez”, tehát elítélendő cselekvés, akkor miért vannak oda azoktól, akik azt teszik közkinccsé, hogy „elröfögték” magukat? Mert ha valaki kiírja a közösségi oldal üzenőfalára, hogy „de jót röfögtem ma reggel”, akkor har- minchatan biztosan a „tetszik” feliratra klikkéinek, további huszonhét pedig közli, hogy jaj, de jó, ő is. Sőt ha az illető csupán annyit ír ki, hogy „röff’, akkor még nagyobb a siker. szokásom szerint némi közvélemény-kutatást végeztem a kérdésben. Egyik barátom azt mondta, mindez azért van, mert gondolkodni fáj. A könyvolvasás ténye feladja a magas labdát: tessék, lehet reagálni, hogy tetszett ez az Umberto Eco vagy az a Szerb Antal, azaz hogy is áll velük a mélyen tisztelt publikum, azaz a közösségi oldal közössége. Szóval, ha valaki hozzá akar szólni egy ilyen közleményhez, neki is el kellett olvasnia az illető írásművet, sőt vennie kellett a fáradságot, hogy véleményt formáljon róla. Márpedig az agymunkának minősül, ami nem megy mindenkinek könnyen. A könyvolvasás és a „röfögés” így kerül tehát majdnem egy szintre. A fentihez hasonló hozzászólók még egy kis lelkifurdalást is megpróbálnak kelteni a másikban. Milyen ciki- sen viselkedsz te itten: olvasol, amikor „röfögni” is lehet. Az sokkal, de sokkal könnyebb. Törpikwilágtalálkozó. A mexikói Azték-stadion is majdnem kicsinek bizonyult a Hupikék Törpikék rajongótáborának éves találkozójára. Egy időben további 12 országban tartottak hasonló Aprajafalva-gyűlést. I i \ i t
