Tolnai Népújság, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-07-10 / 27. szám

2011. JÚLIUS 10., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Sorban állnak Attila sajtjáért Nem a káposztát, hanem magát és családját bízta a kecskékre Most éppen arra törek­szik, hogy EU-minősítést szerezzen, és éljen az ex­portlehetőségekkel. A finn piacon mindenestre gond nélkül megértetné ipagát. Szeri Árpád Finnországban érettségizett, ott is járt főiskolára, nemzetközi kapcsolatok szakra, majd haza­térése után - munkájának és kifogástalan nyelvtudásának köszönhetőn - a finn-magyar együttműködés egyik legismer­tebb képviselője volt Szekszár- don. Ha küldöttség érkezett Tornio partnervárosból, min­den esetben Dobai Attila tolmá­csolt, született finn embert is el­ismerésre késztető magabiztos­sággal. Ingatlanközvetítői tevé­kenységének köszönhetően 1996 és 2001 között kisebb torniói kolónia vásárolt magá­nak szőlőbirtokot a szekszárdi dombság lankám. Akadt mun­kája bőven, sőt, mondhatni a kelleténél is több. Főleg, miu­tán Pécsett egy számítástechni­kai nagykereskedelmi céget is alapított, és kamionszám hoza­tott be termékeket az országba. Mindezt csak tetézte, hogy köz­ben egész Dél-Magyarországon végzett ügyfél-regisztrációt egy svéd telefontársaság megbízá­sából. Lassan oda jutott, hogy felesége és három gyermeke mar"csak estefelelatta otthon. Közel tíz éve azonban történt valami, ami napjainkra teljesen új irányt szabott életének.- Választásra kényszerültem, hogy vagy hagyom összedőlni apai nagyszüleim rám maradt, üresen álló házát, vagy nekiál- lok és rendbe hozom - idézte fel akkori önmagát Dobai Attila. - Ez a ház Baranya megyében, a Mecsek északi oldalán fekvő Köblényben található, nem messze a Tolna megyében is jól ismert Magyaregregytől. Az épülethez óriási kiterje­désű, nyolcezer négyzetméte­res, jobbára fűvel benőtt udvar is tartozott. Jókor jött közelben lakó, éppen ausztriai munka előtt álló ismerősének felaján­lása: ennek köszönhetően hat kecskegidával gyarapodott a birtok. Ezek az igénytelen álla­Eletkép Dobai Attila mintagazdaságából. Az igénytelen, minden zöldet bekebelező jószágokra jövőt lehetett építeni tok kiváló fűnyírók. Ám ennél a szokásos szerepnél kisvártat­va jóval több várt a mekegő négylábúakra.- Nagy sajtkedvelő vagyok, és vendégeimnek a jóféle szek­szárdi bor mellé mindig igyek­szem finom sajtot kínálni - foly­tatta Dobai Attila. - Egy alka­lommal a legelésző kecskék lát­ványa döbbentett rá: ezek az ál­latok tejet adnak, amiből sajt is készíthető. Az udvaron - me­lyet később egy hasonló nagy­ságú, megvásárolt területtel nö­veltem meg - háromszor ennyi állat is elfér, a környezet pedig táplálékot biztosít nekik. Az ötletet hamarosan tett kö­vette. Dobai Attila elkezdte be­szerezni a kecskesajtkészítés­sel kapcsolatos szakirodalmat, magyar és külföldi nyelveken. Sőt, felnőtt fejjel ismét beült az iskolapadba: idén beiratkozott az ország legrégebbi, legpatiná­sabb tejipari szakképző intéze­tébe. Havonta egyszer egy hosz- szú hétvégére elutazik a Sop­ron közelében található Cser­majorba, elsajátítandó a négy­éves tananyagot. Dobai Attila manapság egy kecskesajtkészítő mini-minta- gazdaságot vezet köblényi birto­kán. Szépen gyarapodik gép­parkállománya is. Huszonhá­rom fejhető kecskéje naponta úgy negyvenöt liter tejet ad. Eb­ből az érlelés után naponta 4­4,5 kilogramm sajtot képes ké­szíteni. Mondhatni sorban állás van ezért az egyedi, különleges Névjegy DOBAI ATTILA Baján született 1972. február 5-én. Szüleivel együtt 1978-ban költözött Szekszárdra. Lakhelye jelen­leg Köblény, előtte 1978 és 1988, majd 1998 és 2002 kö­zött élt Szekszárdon, ahol je­lenleg is megfordul heti rend­szerességgel. Édesapja zongo­raművész, édesanyja nyugal­mazott zongoratanár. Nős, fe­ízvilágot képviselő, száz száza­lékig magyar termékért. Nem tud annyi natúr, füstölt és fűsze­res sajtot gyártani, amennyit ne vinnének el szinte azonnal. Ha van igazi sikertörténet, akkor ez az. Ami egyúttal azt is bizonyítja: egy - akár kényszer szülte - jó ötlet, mely kellő el­szántsággal párosul, idővel akár nyugalmas megélhetést is biztosíthat. Legalábbis olyan megélhetést, melyben a min­dennapi életet nem a szorító lesége Schuckert Anita, a szekszárdi Madrigálkórus tagja. Három gyermekük van, Dóri, Regina és Angéla egyaránt Szekszárdon szüle­tett, jelenleg Bonyhádon jár­nak iskolába. Finn nyelven felsőfokon, angolul, németül és oroszul társalgási szinten beszél. Hobbija a munkája, ami most a sajtkészítés. gazdasági kényszer, hanem a természet néha kemény, de mégis az emberi léptékhez mér­hető rendje szabályozza.- Ha felfogadott segítőm sza­badságon van, jómagam ülök a fejőgép mögé, avagy én tisztí­tom az istállót vasvillával a ke­zemben - engedett betekintést mindennapjainak egy-két kü­lönlegesebb epizódjába. - Ne­kem ugyanis van egy „rossz” tu­lajdonságom. Az, hogy ha vala­mibe belekezdek, akkor azt nem hagyom abba félúton. Ez a gondolatmenet már egy újabb, egyelőre még a jövő ígé­retét rejtő kezdeményezés felé mutat. A lassan tíz esztendeje egy folyamatosan csökkenő lé­lekszámú, ám jobb sorsra érde­mes aprófaluban élő Dobai At­tila példának okáért rendre meglepődve nyugtázza: a hely­beliek többsége a húst vagy a zöldségféléket a nagy bevásárló­áruházakban veszi meg. Jólle­het saját példája is bizonyítja, hogy van kitörési lehetőség. JEGYZET VENTER MARIANNA Fiúk az osztályból HUSZONNYOLC-HÁROM, tizen- hét-tizenhat, négy-huszon­kettő. A fenti számpárok az egyik megyei gimnázium végzős osztályának fiú-lány arányát mutatják. Az első páros 1946-ból, a második 1977-ből, a harmadik 2009- ből való. egy fél évszázad minden társadalmi változása jól nyo­mon követhető ezen a hat számon keresztül. A múlt század derekán alig végez­tek gimnáziumot a vidéki lá­nyok. A legtöbben 16-18 éve­sen férjhez mentek. Tanulni inkább a városi lányok ta­nultak, azok is szakmát, var­rónőnek, kalaposnak. Főis­kolára, egyetemre akkor még nagyon kevés hölgy je­lentkezett. harminc Évvel később a fiú- lány arány már fele-fele. Szin­te mindenki továbbtanult az általános iskola után, vagy szakmát szereztek, vagy szakmát és érettségit, vagy érettségit a főiskolai és egye­temi felvételihez. Egyre több lett a diplomás nő, és nem csak a pedagógusok között. A néhány évvel ezelőtti ada­tok pedig erősen elgondol­kodtatóak. A legtöbb gimná­ziumi osztályban, és most már a felsőoktatásban 137 több a lány, mint a fiú. Felvetődik a kérdés: hová let­tek a fiúk? Merthogy ötven évvel ezelőtt a nők otthon voltak, a földeken, háztájiban dolgoztak, gyerekeket nevel­tek, háztartást vezettek. Ezt várták el tőlük. Korunk férfiúi nyilvánvalóan nem ezt csi­nálják. Akkor hát hová let­tek? Nos, mint egy felmérés­ből kiderült, a férfiakat sok­kal inkább vonzza az azon­nali pénzkereseti lehetőség, és a továbbtanulók csak jó­val hosszabb távon érik utol jövedelmüket tekintve a ko­rábban munkába állókat. Márpedig a társadalom el­várja, hogy a férfinak jól ke­reső foglalkozása legyen. Mit tehetnek mást. Ezt várják el tőlük. Textilmesék Öcsényben Rell Kata (képünkön) alkotásaiból nyílt kiállítás az őcsényi Közösségi Házban szombaton délután. A színes textilképek al­kotóját és képeit Bágyi Zsuzsanna festőművész mutatta be a megnyitó közönségének. A tárlatot július 23-ig láthatják az érdeklődők a közösségi ház nyitvatartási idejében. Játszva tanulták a történelmet a várban tábor A fiúk középkori lovagok, a lányok királykisasszonyok voltak egy hétig siMONTORNYA Középkori lova­gok, törökök és királykisasz- szonyok költöztek a simontor- nyai várba. Természetesen csak jelképesen, játékos formában és csak egy hétre. A Vármúzeum nyári táborában naponta több mint ötven gyerek, zömében al­só tagozatos tanuló töltötte kelle­mesen és hasznosan az iskolai szünet egy részét. Máté Imréné múzeumpedagó­gus vezetésével, négy tanítónő közreműködésével változatos programokat dolgoztak ki és va­lósítottak meg. Mindennap kö­zös játékkal, daltanulással kez­dődött, minek során a gitárok is előkerültek. A gyerekek közép­korú lovagokként várcsatákat vívtak, a királylány kiszabadítá­sáért harcoltak. Zászlókat készí­tettek, batikoltak, nyeleket farag­tak, és forgatták a kész zászló­kat, a lányok fátylakat csináltak, és abban táncoltak. A kincsszer­ző játék folyamán az egész várat bejárták a pincétől a padlásig. Megtanulták a történetét, megis­mertek híres embereket és a ma­gyar történelem egy részét. Egy panziónak köszönhetően füröd- hettek, strandolhattak is. A záró­napon egy kalandtúrán voltak a szőlőhegyen, közben felkeresték Simontornya nevezetességeit. A gyerekek azt mondták, nagyon jól érezték magukat, hasznos volt az együtt töltött hét, kár, hogy már vége. ■ Varga L. A várban rendezett táborban a lányok fátylakat készíthettek maguknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents