Tolnai Népújság, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

2011-06-20 / 142. szám

2011. JÚNIUS 20., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 NYUGDÍJASOK Mindig megtalálta a helyét életpálya Szerette a gyerekeket, a szülők pedig hálásak voltak Cziczer Istvánná otthonát minden nap betölti a gyerekzsivaj, ami soha nem idegesítette. Gyakran tanított délelőtt is, délután is Az „Őszirózsa” Alapítvány jóvoltából jártak Veszprémben bonyhád Június 5-én Veszprém­be szervezett kirándulást az „Őszirózsa” Alapítvány. A prog­ram lebonyolításában tevéke­nyen segítettek a Gondozási Központ dolgozói is, többen kö­zülük szabadnapjukat feláldoz­va vettek részt az egész napos programon. A nap eseményeiről Pál Krisz­tina, az alapítvány kuratóriumá­nak elnöke számolt be:- Reggel 7 órakor indultunk, kicsit féltünk az időjárástól, hi­szen erősen gyülekeztek a fel­hők, esős időre számíthattunk. Szerencsére mire Veszprémbe értünk, az eső elállt, sőt lassacs­kán a nap is kisütött. Utunk el­ső állomásaként Veszprém bel­városával ismerkedtünk, majd a várban tettünk rövid sétát. Sok érdekeset hallottunk a város tör­ténelméről, a várnegyed épülete­iről. A Szent Mihály-székesegy- házban rendkívül tanulságos idegenvezetésben lehetett ré­szünk. Egy rövid ebédet követő­en ellátogattunk a szép környe­zetben lévő állatkertbe. A várnegyedben is megfordultak A délutáni órákban indultunk haza. A Balaton partján rövid időre megálltunk, hogy gyönyör­ködhessünk a tóban. A víz már nagyon kellemes volt, egy rövid lábfürdőre többen is vállalkoz­tak, sőt a legbátrabbak meg is mártóztak a Balatonban. A kiránduláson negyvenötén vettek részt, külön öröm volt, hogy a Gondozási Központ nyugdíjasai közül többen is el­jöttek. A program megvalósítá­sához szükséges anyagiakat az „Őszirózsa” Alapítvány, a Tolna megyei Önkormányzat Közgyű­lésének pályázata és Bonyhád Város Önkormányzata biztosí­totta. ■ Hunyadi István A kötelességeikkel nin­csenek tisztában az em­berek, csak a jogaikat is­merik. Cziczer Istvánná szerint ez az alapvető oka a magyar oktatásban rej­lő problémáknak. Erzsi néni évtizedeken át dol­gozott pedagógusként, megbecsüléstől övezve. Vida Tünde Dunakömlődön nevelkedett öt­gyermekes sváb családban Czi­czer Istvánná Farkasfalvi - ere­detileg Wolf - Erzsébet. Nem pa­naszként, tényként mondja, hogy nem volt könnyű sorsa. - 120 pengő volt édesapám fizeté­se, abból öt gyereknek adott ok­levelet - kezdi történetét. A pá­lyája, mint mondja, elég zűrös volt. 1944-ben végezte a tanító­képzőt Cinkotán, utána rögtön Dunaszentgyörgyre került a fér­fitanító helyett, mert, hogy akko­riban a férfi tanerő a fronton volt. Talán két hónapig dolgozott, ami­kor az oroszok bejöttek. Egyik lánytestvérével együtt bevagoní- rozták és elvitték malenkij robot­ra. Az eredetileg emlegetett há­rom hétből évek lettek. Kemé­nyen dolgoztak, de nem erről, ha­nem arról mesél inkább, hogy szegény orosz asszonyoknak sem volt jobb soruk, apró gyere­kek várták őket haza, és ugyan­azt a nehéz munkát kellett vé­gezniük, mint nekik a bányában. Nem csak a munka volt kemény, az élet is, hiszen a kenyér mellé sokszor nem jutott más, csak ká­poszta, vagy uborkalé. Napra pontosan emlékszik, hogy haza­indulás előtt március 25-én ke­rültek gyűjtőtáborba, onnan ok­tóberben haza. Ő írt legszebben, ezért neki kellett heteken át fes­teni a feliratokat, többek között Sztálint éltető szlogeneket, ame­lyekkel az elhurcoltakat haza­szállítóvagonokat díszítették. Ér­kezése után heteken át nem mert Erzsi néni szerint a jó szó és a megfelelő bánásmód min­denkinek kijár. A sok, cigány­ságot érintő gond azért van, mert ez ma hiányzik. Ő leg­szebb emlékei között tartja számon azt az időt, amikor a cigánytelep felszámolásá­ban részt vett. A hatvanas évek elején lejártak a telepre a gyerekekért, elvitték őket az iskolába, megfürdették, tiszta ruhába öltöztették, megetették őket, s csak ezután kezdődhe­kimenni az utcára, ismeretlen betelepítettek lakták a falut. 1950 januárjában került Kö­leseire. Ez volt a második pálya­kezdése. Nagyon szép emléke­ket őriz, akkor alapították a nyolcosztályos általános iskolát. Gyakran tanított délelőtt is, dél­után is. Kicsi volt a tantestület, de még pedagógus­kórusuk is volt, gyakran adtak mű­sort a szomszéd községekben. Ő volt a kultúrház igazgatója is, színda­rabokat adtak elő. Még ma is őr­zi a mára már megsárgult cik­ket, amelyben a megyei lap erről tudósított. Nagyon megbecsül­teit a tanulás. Az atomerőmű építésén dolgozók között sok volt az analfabéta, őket is ta­nította. Egyszer az esti iskolá­ba menet találkozott a vajda feleségével, s azt mondta: En­gedjen, Gomán néni, hadd si­essek. Elmenőben hallotta még az asszony boldog szava­it: Hallottátok, Gomán néni­nek szólított. Mint Erzsi néni mondja, évek, évtizedek múl­tán is szembesült a cigány em­berek hálájával. ték abban az időben a pedagógu­sokat, őt is. - Szerettük a gyere­keket, a szülők pedig hálásak voltak - árulja el az egyszerű re­ceptet. Mint mondja, a mai peda­gógusoknak nagyon nehéz a dol­guk, ezt a fajta megbecsülést nem kapják meg. Alapvető prob­léma, hogy mindenki csak a jo­gaival van elfoglal­va és megfeledkezik a kötelességeiről - vélekedik. Nem tart­ja helyesnek azt sem, hogy az iskolaigazgatókat gyakran váltogatják, szükség van az állandóságra, biztonság­ra. Ő már régóta, pontosan 31 esztendeje nem dolgozik. 1980- ban nyugdíjazták. Maradt volna még, tele volt tettrekészséggel, de mint oly sokszor korábban is, mások döntöttek a sorsa felől hol nemzetgazdasági, hol más érde­kekre hivatkozva. Mostanság jobbára csak üldögéléssel tölti az idejét, az egészsége már nem a régi, nehezen mozog, nem jól lát. Annak köszönhetően, hogy új otthona a Balogh Antal-iskola mellett van, mindennap betölti az otthonát a gyerekzsivaj. Soha nem idegesítette - mondja. Pá­lyája során, mondja némi gon­dolkodás után az ezt firtató kér­désre, arra volt a legbüszkébb, hogy mindig megtalálta a helyét és megbecsülték. Szlovéniában jártak a kaposszekcsőiek kaposszekcső Szlovéniá­ban jártak egynapos autó­buszos kiránduláson a Ka- posszekcsői Nyugdíjas Egyesület - Orchidea Nyug­díjas Klub tagjai. Elsősor­ban azokat a tájakat járták be, amelyek hajdan Zrínyi- és Nádasdy-birtokok voltak. A Jeruzsálem elnevezésű borvidéken, egy 400 esz­tendős borházban megkós­tolták a helyi különlegessé­geket is - tudtuk meg Szőcs Kálmánnétól, a klub vezetőjétől, (gy) Tolnaszigetre kirándultak a szekszárdi szépkorúak tolna A sokgyermekes Lu­kács család fogadta nemrég tolnaszigeti kúriájában a szekszárdi Babits nyugdí­jasklub tagjait. Dózsa Gyuláné, a szervezet elnö­ke elmondta, megnézték az épületet és környezetét, na­gyon finom szürkemarha­pörköltet fogyaszthattak ebédre. Megünnepelték a születés- és névnaposokat, a tagok köszöntötték elnö­küket, aki nemrég Szomjú- díjat vehetett át. (hé) Jól érezték magukat Lukácséknál A megyehatáron túl is ismertté váltak kisszékely A zömében nyugdíjasokból álló Kis- székelyi Bokréta Hagyo­mányőrző Csoport leg­utóbb a Baranya megyei Egerágon lépett fel. A Fe­jér megyei Mezőszilason és Igaron is többször meg­mutatták már ének-, tánc- és színjátszó tudásukat. Lelkes Györgyné, a cso­port vezetője elmondta, a nyáron egy lajoskomáro- mi fellépés vár rájuk, (vl) Továbbiak a TEOLhu hírportálon Felnőtt analfabétákat is tanított írni, olvasni ■ Kölesden volt a második pá­lyakezdése. Legtöbbször egyszerűen megelőzhető a nagyobb baj idősebbek A tikkasztó melegben nem ajánlatos a napra menni, ha mégis, fejfedőben és vízzel a tarsolyban- Annak ellenére, hogy a legtöbb helyre autóval megyek, mindig viszek magammal egy flakon hi­deg vizet. Szerintem ez roppant fontos, főleg a tikkasztó nyári melegben - ecsetelte Fritcsi Józsefné. A bonyhádi nyugdíjas korú hölgy azt is elmondta, hosz- szabb sétára is csak a reggeli, vagy a késő délutáni órákban in­dul. Igaz, néha eltér ettől, főleg, amikor négyéves Zsanna unoká­ja a játszótérre csábítja - fűzte hozzá Ilona. - Amióta egyszer elszédültem a napon, nagyon óvatos vagyok. Úgy vélem, ko­molyan kell venni az orvos ja­vaslatait, mind az öltözéket, mind pedig a melegben tartózko­dásra vonatkozó időt tekintve.- Vászon- vagy szalmakalap, fejkendő, hűvös víz, gyógysze­rek, ezek birtokában megelőz­hető a baj - mutatott rá dr. Ko­vács Katalin. A bonyhádi házi­orvos kiemelte, délelőtt tizen­■ Utazás közben mozogjunk egy kicsit. egy és délután négy óra között, ha lehetséges, ne menjenek ki a hűvös szobából a nyugdíjas ko­rú emberek. Ha mégis, akkor feltétlenül tegyenek a fejükre árnyékot adó kalapot, és tartsa­nak maguknál hideg italt. A doktornő a visszeres betegek­nek azt javasolja, hogy a hasz­nos sétákat halasszák inkább az esti órákra. A lábukra pedig ne húzzanak harisnyát, főleg ne azt a fajtát, ami elszoríthatja a vérkeringést. Ugyancsak fon­tos, ha hosszabb útra indulnak - autóval, busszal, vagy éppen repülővel - lehetőség szerint két-három óránként álljanak fel, és mozogjanak egy kicsit. Akinek pedig ingadozik a vér­nyomása, az rendszeresen mér­je meg - hangsúlyozta dr. Ko­vács Katalin. A háziorvos arra is felhívta a figyelmet, külföldi vakáció esetén ne elégedjenek meg az idősek az Európai Egészségbiztosítási Kártya igénylésével, célszerű külön biztosítást is kötni. Ugyanis en­Dr. Kovács Katalintól is rendszeresen kérnek tanácsot a nyugdíjaskorúak nek birtokában még nagyobb biztonságban érezhetik magu­kat. A doktornő a több gyógy­szert szedő időseknek azt java­solja, az esetleges félreértések elkerülése végett az utazás előtt kérjenek igazolást háziorvosuk­tól. - Egy repülőút előtt feltétle­nül érdemes kikérni ezt az iga­zolást. Az orvos által kitöltött papíron az szerepel, hogy az érintettnek szüksége van a ná­la tartott összes készítményre - fűzte hozzá. Dr. Kovács Kata­lin megjegyezte, hosszabb uta­zás, kirándulás előtt - de akár a mindennapokat érintő - egészségügyi kérdésekben is ajánlatos kikérni a háziorvosok jó tanácsait. ■ Vízin B. A t < V

Next

/
Thumbnails
Contents