Tolnai Népújság, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
2011-05-05 / 104. szám
2011. MÁJUS 5., CSÜTÖRTÖK - TOLNAI NÉPÚJSÁG m & * i AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2.molnar@axels.hu Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . í t-5 r4N<-'-'>-4S láttam a poklok poklát holokauszt A személyes élményeimet mesélhettem el Rólad is szólnak a gimiben megélt történetek Egy iskola, ahová mindenki szívesen járna. Egy ilyen helyről olvashattok Leiner Laura: Szent Johanna gimi | , című könyvében. A történet jt »■főszereplője egy lány, Rentai Renáta, aki megpró- J , bál összebarátkozni az ősz- j tálytársaival, és megismer- 3 ni az új iskoláját. A regény J napló formátumú. A fősze- # replő minden nap leírja, | hogy mi történt az iskola 1 * ban, legyen szó feleltetés- | * ről, dolgozatírásról, idegesí- | tő osztálytársról vagy éppen a legjobb barátról, és ► persze a szerelemről. Es* ténként pedig pontozza a nap legfontosabb esemé1 nyeit. A mű folytatása is elkészült, amely a második félévről szól, a harmadik rész pedig már a tizedik »osztályban játszódik. Ez a ' könyv nagyon sokat jelentett számomra, mert én is most kezdtem el a gimlt, nekem is teljesen új volt minden, akárcsak Reninek. Hidd el, ez a történet rólad is szól, sőt mindannyian magunkra ismerhetünk a ‘ sorok között! Ez a regény a való életet tárja elénk a diá- , kokról, akik olyanok, mint § te, és mégis mások. J ■ Melcher Alexa, Bonyhád, 4 Petőfi Sándor Evangélikus 4 Gimnázium, 9. B 4 i Leiner Zfitoate rra^nii ll£jR3 ■|buo-pn& A Szent Johanna gimi 4 4-m l _____, lí nvmner f tMto \ . - _____, IV0WJ t_ Vi h*'Ml r® v# * UHB N , K ü4ij I f Arbeit macht frei - A munka szabaddá tesz. Ez a felirat fogadja a látogatót is az auschwitzi haláltábor bejáratánál. Háttérben az emeletes barakkok Auschwitzban és Birkenauban is jártam. Szinte láttam magam előtt az elhurcoltak riadt tekintetét, ahogy az embertelen megpróbáltatások közepette próbáltak életben maradni. Bálint Edit Holokausztmegemlékezés volt az iskolánkban, melyről eszembe jutott a tavalyi nyár. Akkor lehetőségem volt ugyanis elmenni Auschwitzba. Megrázó élmény volt, de nem bántam meg. Éppen ezért most sem történelmi kiselőadást írtam, hanem a saját élményeim, tapasztalataim alapján egy „utazásra” hívtam mindenkit. Elmeséltem a többieknek, hogy amikor beléptünk a koncentrációs táborba, fenn a magasban egy táblát láttunk, a következő felirattal: „A munka szabaddá tesz”. Elég cinikus nem? A rabok szálláshelyei között az egyik barakk falán megpillantottuk a piros-fehér-zöld zászlót. A barakkok kétemeletes téglaépületek. Az egyikbe beléptünk, egy hosszú folyosó nyílt meg előttünk. A földszinten sorra, jobbra is, balra is helyiségek nyíltak a hol kicsi, hol tágas termekkel. Az egyik a „fürdőt” mintázta. A faltól falig érő vályú koszos és büdös volt. Ahogy továbbmentünk, képeket pillantottunk meg a falakon. A csíkos rabruhába öltöztetett emberek, névvel és két dátummal: mikor érkeztek és mikor távoztak a táborból. (Az viszont, hogy miért és hogyan távoztak, nem volt odaírva. Nem véletlenül.) Az egyik képen magakadt a szemem. Az volt ráírva: Anna. Haja leborotválva, szemei halová- nyak, arccsontja majdnem átbökte vékony bőrét. Arcáról le lehetett olvasni a bánatot, a keserűséget, a tudatot, hogy többé nem mehet haza. évfolyamtársaim megdöbbentő adatokat is mondtak nekünk az előadáson. Az európai zsidóság összlétszáma 1939-ben 9 millió 800 ezer fő volt, ebből 1945-re elhunyt 5 millió 700 ezer ember. A magyar zsidóság létszáma 1941- ben 825 000 fő, a háború végére veszteségük elérte az Az emeleten megint képek. Csontsovány gyerekek ijesztően néztek ránk a képekről, látszott rajtuk, hogy nem értik ezt az egészet. Ahogy ott álltam, könnycseppek gördültek ki a szememből. A következő teremben az üvegfal mögött bőröndöket láttunk, de annyit, ami egy egész falunak is elég lenne. Aztán hajak. A szó szoros értelmében. De mind szőke volt, mint a gyapjú. A harmadik fal mögött cipők. A szandáltól a csizmáig minden méretben. És ott volt a legkiborítóbb: a gyermekcipők. Volt egy elnyűtt kis cipő, látszott rajta, hogy viselője sokat szenvedett élete során. Átmentünk Birkenauba is. Ez a koncentrációs tábor még ször560 000 lelket. Néha-néha megremegett az iskolatársaim hangja, éreztük, hogy mennyire sajnálják a holokauszt áldozatait Az emlékműsor megható volt, és egy kicsit talán mindenki a leikébe nézett, és rájött, hogy milyen szerencsés helyzetben élünk. nyűbb volt. Hatalmas téglafal kapuján ment keresztül az a vonat, amelyen megérkeztek a lakók. Furcsa érzés volt ott sétálni, ahol valaki az utolsó lépteit tette meg. Ameddig a szem ellát, barakkok és kémények. A barakkokat hiába égették le, a téglakéményeket nem tudta senki sem eltüntetni. Leégett, összedőlt krematóriumok. Mindenhol kerítés, drót és rács. Azok az emberek nem tudták, hogy hová mennek, nem tudták, hogy mi lesz velük. Őket senki sem kérdezte meg, hogy mit szeretnének. Csak vitték őket, valahova. Valahova, ahol majd űj életet kezdhetnek. Hát nem így lett. Tűrték a megkülönböztetést. És ami a legfontosabb: nem lázadtak, hanem mentek egyenesen, némán a vesztükbe. Korhű dallal kezdődött április 15-én a bonyhádi Petőfi Sándor gimnáziumban a holokauszt- emlékműsor. Ezután versek, visszaemlékezések hangzottak el. Mindenki némán hallgatta az előadásokat, és mélyen át- érezte, mit élhettek át a zsidók jó néhány évtizeddel ezelőtt. A szerző a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium 9. B osztályos tanulója ■ Birkenau még szörnyűbb volt. Meghaltak a faji megkülönböztetés miatt íi * A legtöbb betű. A legtöbb olvasó. % A legnagyobb oldalszám. Az élet * írta végtelen örök körforgásban ismétlődő regény. Ez a napilapok világa. Nincs olyan vastag * könyv, nincs olyan hosszú törté- m net, amely meghaladná a napilapok által olvasóik elé tárt, va* lóságról szóló beszámolók terje- m delmét. Május 14-én ötödik alkalom* mai rendezi meg a Magyar Lap- #i kiadók Egyesülete a sajtófesztivált, a leírt gondolatok ünnepét. * Ebből az alkalomból kértünk fel % 6 kortárs írót, hogy saját stílusukban mondják el azoknak, akik talán kételkednek ebben: * olvasni jó! „Gyerekkoromban, amikor megtanultam olvasni, és az első * könyvet becsuktam, úgy érez- % tem, másik ember lettem. Mintha kinyílt volna előttem az egész I ■ A jó újság olyan fontos, mint a friss levegő, amit * vesz az ember. m világ. Ma sem tudok nagyobb % csodát elképzelni, mint amikor a % fehér papírlapon megelevened- m nek a fekete betűk. Beindul a képzeletmozi, és a kicsi fekete * pöttyök életre kelnek. Ha valaki % látja a fejében pörgő filmet, jó úton jár. Áz olvasás élménye per* sze csak akkor teljesedhet ki, ha m már megtanultunk olvasni. Amikor már nem jelentenek akam dályt a mondatok, amikor már m nem esünk pánikba egy-egy vastagabb könyvtől. Aki nem tud ol* vasni, nem élvezheti az olvasás % adta örömöket. Az olvasás megszerettetésében is nagy szerepe van például az újságoknak. Az « újságok, a napüapok nagy elő- % nye a könyvekkel szemben, hogy naponta számolnak be érdekes * dolgokról. Újságot böngészve m frissen tarthatja az agyát az ember. A jó újság olyan fontos, mint * a friss levegő, amit vesz az em- ' bér. Nagy szükség van rá. Magam, amióta megtanultam jól ol% vasni, elmondhatom, egyetlen « igazán nagy szenvedélyem van, és ez az olvasás. Élvezet, de szak* mai gyakorlat is számomra. * Olyan, mint amikor Liszt Bachot játszott. Gyakorolt, de közben újabb dallamok születtek meg a * fejében. Az olvasás segít abban, hogy a fejünkben alvó szavak életre keljenek és szórakoztassa* nak, elgondolkodtassanak minm két.” ■ Csukás István SZTÁROK - KIRÁLYSÁG - SZÓRAKOZÁS Sztárvilág J A királyi esküvő Csajozós dumák Pippa Middleton, Kate húga nem is sejtette, mekkora reflektorfénybe kerül a ceremónián, illetve azt követően. Az esküvő után mind többen méltatják szépségét, kecsességét és báját. Hihetetlen, de a feneke miatt már Facebook-rajongói oldal is alakult, melyhez közel 100 ezren csatlakoztak az első nap. A 27 éves lány már majdnem 50 felkérést kapott a különböző magazinoktól, melyek mind a címlapon szeretnék látni a hercegnő bájos testvérét. Talán nem meglepő, hogy Pippa igazi bulizós lány, aki az alkoholt sem veti meg. Kate Middleton és William herceg április 29-én mondták ki a boldogító igent Míg a legtöbb magyarországi középiskolában a ballagásra készültek, délben a Westminster apátságban megkezdődött az ünnepi ceremónia 1900 meghívott vendég gél. A házassági fogadalom elmondása után az anglikán egyház legfőbb méltósága, Rowan Williams férjnek és feleségnek nyilvánította őket A brit történelem fontos helyszínén, a kápolnában írták alá 3 példányban az iratot. (Bárók nem itt tartották a menyegzőt, itt őrzik a mostani királynő, Elizabeth 1947-es esküvőjének anyakönyvét is.) Az esemény népszerűsége vetekedik a foci Vbével és az olimpiáéval Az esküvőt ugyanis 2 milliárd ember követte, ebből 450 ezer a helyszínen. Mi is láthattuk a tömeget, amikor egy 1902-es nyitott hintóbán integetett Catherine és William, valpmint amikor a Buckingham-palota teraszáról várták a világháborús és a modem repülőket A várakozás közben elcsattant az első két csók házastársakként Közvélemény-kutatások szerint a britek jobban szeretnének átugorni egy generációt (Károly herceget, akinek felesége Kamilla), és az ifjú pár kezébe adnák az irányítást A ceremónia egyébként 1500 milliárd forintba került a brit gazdaságnak. A madarak azt csiripelik, hogy az esküvő ösztönzi a párkapcsolatban lévő nagykorúakat a megállapodásra, reméljük, a hangúk a mi fogyatkozó népességű országunkba is elér. m Stölkler Éva, Szekszárd, Garay János Gimnázium, 9. B Anyámék kizártak otthonról, nálad aludhatok? *** Ne szólj semmit, fel vagy szedve! *** Hiszel a szerelemben első látásra, vagy sétáljak el itt még egyszer? *** Összetört az autóm, nem ismersz egy Ferrari-műhelyt? *** Sokat gondolkodtam, és arra jutottam, legjobb lenne, ha nem lenne köztünk semmi. Se ruha, se levegő. *** Vállalkozó vagyok. Ma estére bevállallak. é i i i «
