Tolnai Népújság, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-05-08 / 18. szám
2011. MÁJUS 8., VASARNAP SZTORI 5 Oviba a semmiből: a nyócker menedéke hajléktalanok Egy héttagú család sokáig az épület előtt, egy Ladában lakott Óvoda a szegények befogadására. Óvoda, ahová lakcím nélküli szülők, lakásmaffia-áldozatok, önkényes lakásfoglalók, mo- sókonyha-feltöró'k gyerekei járnak. Némelyik édesanyja alkoholistaként, menekültként vagy prostituáltként kerül az átmeneti szállásra. Kun J. Viktória Budapest VIII. kerület, Dankó utca. Itt működik egy óvoda, amelybe hajléktalan gyermekek járnak. Olyanok, akiket az utcán legfeljebb megsajnálunk, de nem megyünk soha oda hozzájuk, hogy emberibbé tegyük mindennapjaikat, az életüket. Ebben az óvodában ha kell, tiszta ruhát is kapnak. Az intézményt 2004-ben a szükség „nyitotta”, a szabályok szerint ugyanis óvodába csak olyan gyermek vehető fel, akinek lakcíme, tartózkodási helye van. Itt azonban olyan családok gyerekei vannak, akiknek nincs bejelentett lakcímük, szüleik önkényes lakásfoglalók, mosókony- ha-feltörők. Ma Magyarországon törvényesen a hajléktan szülő nem is tudná beíratni a gyerekét óvodába vagy iskolába, mert nincs lakcíme és kereseti kimutatása - ezek nélkül pedig az óvoda nem veheti fel a gyereket. Az intézményben, amelyet a VIII. kerületi önkormányzat és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség működtet, a legtöbb óvodást teljesen ingyen látják el. A Wesley János Lelkész- képző Főiskola néhány tantermében és szociális helyiségében kezdte működését 2005-ben - s azon Külső-Iózsefvárosban élő szegény családok miatt létesült, akik nem minden esetben tudták gyermekeiket megfelelő oktatási intézménybe bejuttatni. Vannak köztük olyanok, akik itt kaptak szükséglakás minőségű otthont, mások albérletben élnek, szívességi lakáshasználók vagy egyszerűen csak találtak olyan, lakhatásra még éppen alkalmas gazdátlan helyiséget, melyben legalább átmenetileg meghúzhatták magukat. Délutáni alvás az óvodában. A szülőknek nincs bejelentett lakcímük, önkényes lakásfoglalók, mosókonyha-feltörők. Vannak, akiknek még ennyi sem jutott. Élt például fél évig az Oltalom Menhely előtt egy Lada kombiban egy, a vidéki nyomorúság elől Budapestre menekült héttagú család; ide jártak be melegedni, enni, mosni és mosakodni is. „Szociális munkásaink minden gondjukat körüljárva arra jutottak, hogy előző, vidéki lakhelyük lakhatatlan és az élhetetlen körülmények közé bűn lenne visszaszorítani őket. így amikor őszre fordult az idő, a kicsiket óvodába, a nagyobbakat pedig a X. kerületben lévő esélyteremtő iskolánkba vittük” - emlékszik egyik régebbi esetére Iványi Gábor, az intézmény kitalálója, a főiskola rektora. Szakemberek szerint Magyar- országon mintegy ezer gyermek él így: szüleikkel lakásnak nem minősülő helyiségekben, például pincékben húzzák meg magukat. Kényszeríteni senkit nem lehet. De aki segítséget kér, és bekerül a rendszerbe, annak átmeneti szállást, szociális bérlakást biztosítanak, átképzik, és részese lesz -a társadalmi reintegrációs folyamatnak. Itt azért küzdenek, hogy a gyerekek képesek legyenek feldolgozni a szülők helyzetének kilátás- talanságát, a masszív alkoholizmust, prostitúciót. A szakemberek komplex programot akarnak, amelybe az állapotos vagy pici babás hajléktalanjainkat is be kívánják vonni. Hajléktalanhelyzet Város Hajléktalanok (fő) Szállók (férőhely) Budapest 8 000 5 000 Bécs 7 000 n. a. Párizs 5 000 27 000 Bukarest 5 000 330 Prága 4 500 950 Pozsony 3 000 300 Madrid 500-600 1367 A Dankó utcába egész Budapestről viszik a gyerekeket. Az intézmény reggel hétkor nyit, van, hogy a gyerekeket először megfürdetik, tiszta ruhába öltöztetik, majd enni kapnak, mert nagy részük délután négytől másnap reggelig nem jut semmilyen ételhez. A gyerekek mentális és fizikai állapota sokkal rosszabb, mint kortársaiké. „A kis intézmény, amelybe pillanatnyilag is negyven gyerek jár, negyven fő után kap állami támogatást, ám ebből a normatívából nem fenntartható. A szülők képtelenek anyagi áldozatot vállalni, sokakat közülük mi magunk vagyunk kénytelenek támogatni” - mondja Iványi. Az adományokból péntekenként élelmiszercsomagot készítenek, hogy a gyerekek hétvégén is egyenek, és hétfőn ne szédeleg- jenek az éhségtől. Külföldi egyházaktól is kapnak segítséget, és sokat pályáznak. Az óvónők hoznak be babaruhát, gyümölcsöt, szereznek, kenyeret, élelmiszert, amit csak lehet. Hiányt szenvednek ruhában, cipőben, minden ilyenfajta adományt megköszön az intézmény. Ami ruhát és játékot helyben nem tudnak szétosztani, vidékre (abaújkéri, szegedi, orosházi és több szabolcsi településen lévő, hasonló sorsú gyermekeket fogadó) továbbítják, hogy az ottani rászoruló óvodások is részesülhessenek az adományokból. Adományokból, segélycsomagokból élnek ai '-—A *' A hely szelleme romos épületeinkben RADOS VIRÁG ismerik önök a hely szellemét? A génius locit? Ami, ha belépünk valahová, mintha szívélyesen üdvözölne minket. Körülvesz bennünket, és minél többen vagyunk, annál inkább érezhetjük a különös varázst, amely, ki tudja, honnan árad. Talán a falakból, a kövekből - vagy a múltból, amikor hasonlóképpen jártak ide elődeink. A budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában is ott lakozik a hely szelleme. Pedig nem folyik benne hitélet évtizedek óta. Sőt többnyire különböző világi rendezvények zajlanak itt. Hangulatosak ezek az alkalmak, de az ember fejében óhatatlanul megfordul: nem arra használják a helyet, amire az rendeltetett. nemrégiben különleges dolog történt: imádkozni jöttek a Rumbachba, nem is kevesen - voltak vagy százötvenen. Két közösség tagjai könyörögtek Istenhez ünnepükön, a pészah, az egyiptomi kivonulás estéjén. A férfiak méltóság- teljes tartással, az asszonyok mosolyogva, gyermekeikkel a karjukon álltak a kör alakú térben, a kupola alatt. És a hely szelleme feltámadt, egyre inkább erőre kapott, ott keringett az egybegyűltek és a romok között. mert a templom, ez a csodás műemlék épület romos - évtizedek óta nem gondozza senki. Száznegyven éve emelték, a híres bécsi Otto Wagner tervezte. A háború után hányattatott sorsra jutott: a holokauszt, az 1948-49-es és az 1956-os ki- vándorlási hullámok után megfogyatkozott a zsinagógát használó közösség létszáma. A templomot 1959-ben bezárták, majd a nyolcvanas évek végén több mint 15 évre az Álba Régia Építőipari Vállalat tulajdona lett. Ők néhány javítást ugyan elvégeztek, de a lényeg maradt: a romos templomtér. most, hála az imádkozóknak, élettel telik meg a hely. Értelmet nyer a tér szakrális jellege, akárcsak a felirat, amely körben olvasható: „a Mindenható a Tízparancsolatot egyetlen mondatként mondotta el, azért, mert ezzel bennünket arra akar tanítani, hogy a Tíz- parancsolat egyetlen organikus egész.” MINDEN ÚGY TÖRTÉNIK, ahogy azt a két szervező rabbi, Darvas István és Radnóti Zoltán eltervezte. A pészah a szabadulás ünnepe: a szolgasors jármának levetéséről emlékezik meg ilyenkor a zsidóság. Van valami szimbolikus tehát abban is, hogy e napon ezek az emberek egy romos zsinagógába jönnek imára. Ahogy felébresztik a hely szellemét, azzal azt sugallják: az egykor elpusztított közösségek is újraéledhetnek. sok omladozó, régi szép épület vár felújításra az országban. A templomok mellett ódon paloták és kastélyok, patinás lakóházak. Településeik ékességei lehetnének, amelyekben jól éreznék magukat az emberek és a hely szelleme. Oszama él, Bogotában biztonsági őr. Oszama bin Laden biztonsági őrként dolgozik Bogota bevásárlóutcáján, Igaz, jéték puskával. Fernando Aguirre, aki Oszamának öltözve védi a boltokat Kolumbiában, most bajban van: hogyan félnek majd tőle a tolvajok, ha eredetije sem bizonyult verhetetlennek? Fernando számára jó jel, hogy főnöke pozitívan nyilatkozott róla: játék puskája egyelőre távol tartja a rablókat. \ i ft A t 4
