Tolnai Népújság, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-04-03 / 14. szám
2011. ÁPRILIS 3., VASÁRNAP SZTORI 5 Túljuthatnánk végre a bokazoknin •• stílus Üzleti tárgyaláson a kivillanó comb ugyanolyan kínos, mint az öltöny rövid ujjú inggel A jólöltözöttséget még mindig körbelengi valamilyen negatív gondolkodás: piperkőc, teszi magát, aki ad a megjelenésére. Schiffer Miklós, az ország legelismertebb stílustanácsadója ugyanakkor érzi a változás szelét: a Facebookon indított divatoldalán egyre több az érdekló'dő. Árvay N. Tivadar A német divatszövetség elnöke, Thomas Rasch, a budapesti belváros nyári nyüzsgését nézegetve egy alkalommal azt találta mondani Schiffer Miklósnak, hogy nem lehet könnyű dolga az itteni stílustanácsadóknak. S hogy miért? Mert Rasch szerint olyan a város, mint egy nagy medence. „Arra célzott, hogy mindenki bermudában, térdnadrágban mászkál, Németországban viszont csak a strandon öltözködnek így - magyarázza a kritikát Schiffer Miklós. - Persze szó nincs arról, hogy a cégvezetőink bermudában mennének tárgyalni, de egy fotón, anélkül, hogy ismerném a szereplőket, biztosan meg tudnám mutatni, hogy ki a magyar.” És az is igaz, hogy a háromnegyedes halásznadrágok legin*- kább nálunk váltak hétköznapi viseletté. De mi magyarok az öltözködésünkben is különlegesek vagyunk, sajnos ez az egyediség nem mindig válik az előnyünkre. A színekkel például hadilábon állunk. Elsősorban a magyar férfi, akit a trendiség kultúra: és nemzetfüggő sajátosságai tartanak fogva. Imádjuk például a „halott”, mosott színeket. „Főleg nyáron jelennek meg a bézs és drapp különböző árnyalatai. Ezeket a halott színeket egy olasz az életben nem venné magára. Az itáliai fiúk úgy nőnek fel, hogy tudják, egy komoly férfi sötétszürke vagy kék öltönyt hord. Ezzel ott tisztában vannak, így jönnek ki az iskolából. Nálunk meg jön a nyár, jönnek a drapp és bézs öltönyök, hozzá a hasonló színű zoknik és cipők, és mindenki ebben jár. Kék zakó fehér nadrággal? Ilyet alig látunk, pedig remek összeállítás. Matrózruhásnak, meg repülőgép-pilótának titulálják azt, aki így, azaz stílusosan öltözik. Hiába, ezek is a kulturális kötöttségeinkhez tartoznak.” A baj az, hogy nem konzervatívak, hanem ellenállók vagyunk. Előbbi ugyanis nem jelentene stílustalanságot. Ráadásul a trendiség még csak nem is pénz kérdése: a százas lista első helyezettjei között sem a jólöltö- zöttek vannak többségben. Vagyis akinek futná, az sem mindig választ megfelelő öltözetet. „Nyugaton sem mindig azok öltöznek a legjobban, akik a leggazdagabbak. Sokkal jellemzőbb ez a feltörekvő rétegre, akik az élvonalba szeretnének jutni. Ők a ruháikkal is sikerességüket mutatják. A különbség az, hogy ha egy olasz férfi sikeres, akkor elmegy a világ legjobb cégéhez, vagy a város legjobb szabójához, és csináltat magának egy tökéletes, kézzel varrott öltönyt - a legne legyen szűk, de ne legyen két számmal nagyobb sem. Nem magunkon hurcolt irattartó szekrényről, hanem ruháról van szó, amelyet nem is hordanunk, hanem viselnünk kellene. A magyar nyelv annyira szépen árnyalja e különbséget: viseljük a ruháinkat, és ne hordjuk őket. A gombok sem díszek, hanem funkciójuk van, méghozzá Nem bonyolult az elegancia „az elegancia a sötét öltönyöknél kezdődik - mondja Schiffer Miklós. - Ehhez hosszú ujjú, világos inget kell választani, normál gallérral, visszafogott, nem feltűnő - Popey vagy Donald kacsa mintás - nyakkendővel. És ami nagyon fontos: normális cipővel. A felálló orrú, török időkből itt ragadt lábbelik csak nálunk hódítanak, ez máshol nem divat. Az öltöny . „Nem hordani, viselni kell” Erre figyeljen, ha elegáns akar lenni Megengedett Szigorúan tilos Hosszú ujjú ing, feltűrve Rövid ujjú ing, öltönnyel Világos színű ingek Két mérettel kisebb ing Nyakkendő-nélküliség Két mérettel nagyobb ing Kék és sötét zakó Két mérettel nagyobb öltöny Hosszú zokni Rövid zokni, mezítláb bújni cipőbe Fehér nadrág Rövid nadrág Kézzel varrott cipő „Szellőzős”, nyitott cipő Elegancia Túlzott lazaság jobb anyagból, a legszebb inggel .és nyakkendővel és egy csodálatos cipővel -, míg a magyar vásárol egy konfekcióöltönyt, vagy egy dizájnfeliratos pulóvert, mert neki ez a trendi. Máshol van a hangsúly - sajnos.” Magyarországon, aki jól öltözik, gyakran érezheti túlöltözött- nek magát. Pedig a feladattal vagy a helyszínnel szembeni tisztelet hiányára is utal az alul- öltözöttség. Templomba sem járunk rövidnadrágban vagy miniszoknyában, ugyanígy kellene „tisztelegnünk” a munkahely vagy egy egy esemény előtt. ló példa erre az Országgyűlés. Schiffer Miklós szerint kevés volt és jelenlegi politikusunkról lehet elmondani, hogy hibátlan a megjelenése. Ráadásul aki ügyel a megjelenésére, az valóban kilóghat a sorból. Jó példaként Medgyessy Pétert, Lázár Jánost, Martonyi Jánost, Dávid Ibolyát, Csányi Sándort, Pálffy Istvánt, Rogán Antalt, külföldről a volt német védelmi minisztert, Karl-Theodor zu Guttenberget, a volt francia elnököt, Jacques Chiracot, az amerikai elnököt, Barack Obamát lehet említeni. Ők valóban ügyeltek, ügyelnek arra, mit üzennek a megjelenésükkel. az, hogy begomboljuk őket. És honnan tudjuk, hogy jók vagyunk? Nagyon egyszerű: ha megdicsérnek, rendben voltunk, ha nem, akkor változtassunk. Az elismerő szavakat kiváltó összeállításúkat pedig viseljük gyakrabban. De ne mindig ugyanúgy, hiszen ugyanazt az öltönyt 5 inggel, 3 nyakkendővel és 3 különböző cipővel többféle módon lehet variálni. ” Nálunk viszont ciki, ha egy férfi ért a divathoz, netán beszél is róla. Megbélyegzik, jelzőkkel illetik. „Az olasz férfiak - legyen szó orvosról, kereskedőről, mérnökről vagy pincérről - tudnak beszélgetni a zakókról, a cipők színéről és a zoknikról, vagy az ételekről és a borokról. Ezek számukra ugyanúgy az élet fontos részei, mint a foci. Ezzel szemben a magyar férfiak csak a fociról beszélgetnek, épp arról, ami nálunk nincs is - mondja Schiffer Miklós. - Ezzel az erővel beszélgethetnénk a magyar autógyártásról, még abban is jobbak vagyunk. Talán nem tartjuk elég »macsósnak«, hogy stílusról, divatról beszéljünk, de vajon az olasz férfiak nem férfiasak? Mégis beszélnek a stílusról, ahogyan az angolok vagy a franciák is.” A mindennapok is jelzik, hogy milyen gyakran értelmezzük rosszul az alkalomnak megfelelő öltözetet. így fordulhat elő, hogy kínosan alulöltözött munkatársakba botolhat a gyanútlan polgár az ügyfélszolgálati irodákban, vagy tárgyaláson. „Tudomásul kell venni, hogy nincs mély dekoltázs, nincs fedetlen has vagy comb, ha üzletet akarok kötni - mondja Schiffer Miklós. - Az egy másik üzleti terület egyenruhája. Ebben mégis fájdalmasan rosszul állunk. Érthetetlen, hogy miért nem szerves része a kultúránknak a stílus, miközben 2011-et írunk. Meg kell tanulnunk személyiséggé válni a ruha mögött, ebben nem vagyunk jók, mert a ruha egyelőre nem kiemel Magyar- országon, hanem betakar. Óriási különbség.” A szakember szerint azért látszik az alagút vége. A fiatal generációnál, a 25-30 éves korosztályban már látható a változás, ők sokkal nyitottabbak az új trendekre. 4% Arról, hogy mit ér a pénz, és mit nem RADOS VIRÁG jobb helyeken nem illik arról beszélni, ki mennyit keres, de ezek a jobb helyek nem nálunk vannak. Mert bárkivel találkozom, a téma szinte rögtön a megélhetés lesz. Na persze egy olyan országban, ahol az emberek nyolcvan százaléka egzisztenciális gondokkal küzd, ez nem csoda. néhány napja társaságból jöttünk haza egyik ismerősömmel. Ragyogva újságolta, hogy talált új állást a régi helyett, amiből nemrégiben leépítés címén kiakolbólintották. És mit ad isten, az új helyen jóval többet keres majd, mint eddig. Számszerűsítette is ezt a többet MAGAMBAN elhűltem. Nemcsak azon, hogy az orromra kötötte az infót, hanem hogy milyen kevés az, aminek úgy örül, hogy majd’ kiugrik a bőréből. Jobb időkben én ennél jóval többet vittem haza. Ezt el is árultam neki, hozzátéve, per pillanat ugyan nincsenek ilyen jó idők, de én nem adom fel a szakmámat, amit szeretek. Az ismerős lány, aki egyébként pont tizenöt évvel fiatalabb nálam, tehát most annyi idős, mint én voltam, amikor az újságírói pályát kezdtem, rávágta: pedig egy karrier-tanácsadó azt mondaná, hogy kezdjek valami másba, ami jobban fizet. ez már felpaprikázott. Kezdjen másba a karrier-tanácsadó! - mondtam a lánynak. - Tanácsokat osztogatni persze felettébb könnyű, pláne ha pénzt kap érte az illető - tettem hozzá. És ezek a karrier-tanácsadók mintha kottából olvasnák előre gyártott bölcsességeiket. Miközben még egy terapeuta sem ad tanácsot, hanem abban segít kliensének, hogy az megtalálja a saját megoldását. Szóval hogy te mit akarsz, te mire vágysz, neked mi a jó, azt rajtad kívül senki az ég adta világon nem tudhatja. így aztán a döntést sem passzolhatod át, azt egyedül kell meghoznod. Mire a lány: ő sem azt csinálja, amit szeret, manapság nem lehet válogatni. az első felére azt mondom: az már áz ő dolga. A közlés másik része pedig közhely, és még csak nem is igaz. Ami mindig van, az pontosan a választási lehetőség. NÉHA NOSZTALGIÁM támad a fiatalkorom iránt. Nem azért, mert akkor kommunizmus volt - kell a fenének a diktatúra. Hanem mert nem volt ilyen pénzközpontú a világ. Tulajdonképpen kevesebbünk volt, kevesebbet fogyasztottunk, mégsem éreztük magunkat rosszul. Most meg? Ha nem költesz, nem is vagy ember. Még a közös családi programok esetében is a pénzes megoldások jutnak az eszünkbe. Holott lehet kart karba öltve sétálni, kirándulni, kimenni a parkba futni, társasjátékoz- ni. Régen ilyesmiket csináltak a családjaink együtt. Férjemmel beszéltük is, hogy bevezetjük e tevékenységeket, a siránkozás helyett, hogy jelenleg nincs pénzünk wellness- hétvégére. Sugárzás? Itt? Februárban érkezett, márciusban a cunami elől mentet-, ték, tegnap újra a közönség elé lépett Sin Sin, a tokiói állatkert pandája. . A kínai származású óriáspanda a jelek szerint nem fél a sugárfertőzött zöldségtől, de azért gondozói megmossák neki a bambuszt. A \
