Tolnai Népújság, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-04-10 / 15. szám
2011. ÁPRILIS 10., VASARNAP SZTORI 5 Kun J. Viktória Rémálom: egy hét a zárt osztályon pszichiátria Hogyan zárassuk férjünket elmegyógyintézetbe, és hogyan szerezzük meg vagyonát? Bezártak egy egészséges amerikai férfit egy hétre egy magyarországi kórház zárt osztályára felesége és néhány szakember jóvoltából. A 70 éves, ma is aktív tanár két éve küzd igazáért. fogalmazó van jelen, aki nem ért a diagnózishoz, de saját belátása szerint nem mer cselekedni, akkor sem, ha napnál világosabb, hogy a beteg nem beteg. „Ha valakire mentőt hívnak, amelyben a rohamkocsi kivételével többnyire orvos nincsen, többnyire akár erőszakkal is elviszik, gondolván ez kisebb veszélyt jelent, mintha otthagynák, onnantól pedig az esetek jó része bent is marad a rendszerben, s ha ki is engedik, a stigma már megmarad” - mondja az elnök, aki szerint a mostani rendszer egyszerűek alkalmatlan arra, hogy kizárólag szakszerű intézkedések és döntések születhessenek. „A konkrét ügyben az a véleményem, hogy nem tévedés történt, hanem valami nagyon másra utalnak a körülmények. Ha tévedés történt, akkor viszont az eljáró orvos alkalmatlan hivatására”- mondja a PÉF elnöke. Dr. Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke szerint kizárólag köz- és/vagy önveszélyes betegeket lehet akaratukon kívül bevinni, zárt osztályon tartani. A vezető szerint történhetnek hibák, de azért csakis abból szabad kiindulni, hogy mind a kezelő, mind a felülvizsgálatot végző szemlé- zők, a bíró, illetve a pszichiáter szakmájukhoz értő emberek. De még ha hibáznak is, Lehóczky doktor szerint azt biztosan nem rosszhiszeműségből teszik, legfeljebb rosszul felfogott szakmai lojalitásból. Steve, akinek ügye már diplomáciai bonyodalmat is okozott, egyelőre tanácstalanul figyeli a rendőrség, ügyészség ténykedését, ahonnan rendre pattannak vissza feljelentései. Értetlenül szemléli, hogyan úszhatja meg bárki is például azt, hogy szívbetegsége ellenére beadjanak neki egy veszélyes kombinációjú nyugtató antipszichotikumot, amitől aztán egy napig alszik, aztán pedig órákig csak kóvályog. (A törvény szerint egyébként a bírói szemléig csak a minimálisan szükséges gyógyszeres kezelés volna adható.) Vagy hogy hogyan lehet odaadni válófélben lévő feleségnek mindent, amit nála találtak: telefonokat, pénzt, bankkártyát - leltár nélkül -, s leginkább azt, hogy egy hétre veszélyes emberek közé zárták makkegészségesen. Steve ma már a saját lakásába sem tud bejutni. Három módszer AZ EGÉSZSÉGÜGYI TÖRVÉNY Szerint háromféle módon kerülhet valaki pszichiátriai kezelés alá: önként, bírósági határozat alapján vagy sürgősséggel. A kényszerbeszállítást csak alapos vizsgálat után rendelheti el az orvos. Ha egy orvos ágy ítéli meg, hogy a páciens veszélyes magára vagy másokra, elrendelheti a mentőszolgálattal a beszállítást. A helyszínen a mentőorvos is dönthet másként, és az osztályon is vizsgálatoknak vetik alá a beteget Ha úgy ítélik, bent tartják, az orvosoknak értesíteniük kell a bíróságot, ahol szakértői csoport vizsgálja felül, hogy jogosan tartják-e bent. ■ Nem nehéz egy haragost egy időre zárt osztályra tenni. Steve rémálomba illő története 2008. május 7-én kezdődött. Épp a Szilágyi Erzsébet fasorban lévő amerikai iskolában, ahol önkéntes tanárként dolgozott, vizsgáztatta a gyerekeket, amikor felesége telefonjáról hívták. A vizsga miatt a mobilt nem tudta fölvenni, de pár perc múlva az igazgatóhelyettes lépett a terembe és kérte, tárcsázza a feleségét azonnal. A hívását egy férfihang fogadta, aki orvosként mutatkozott be és közölte, a felesége rosszul lett, nyugtatóinjekciókat kapott és haza kellene vinni. Indulás előtt hívta a barátját, aki - ismerve a házaspár viszonyát és az előzményeket - azt tanácsolta neki, hogy a kórházi osztályra ne menjen föl, de miután feleségét nem engedték le, kénytelen volt. Találkozott egy ismerőssel is, aki tolmácsként elkísérte az orvosi szobához. Bent a felesége tolószékben ült, hátrahajtott fejjel, mint aki nincs magánál. Az orvos még egy injekciót kért neki, s jelezte, éppen a betegszállítókat várják, mert az asszonyt vizsgálatokra viszik. Három-négy tag- baszakadt férfi vonult be a szobába, ahonnan együtt indultak a VI. emeletre, a kórház zárt osztályára. Ismerőse itt lemaradt, így szem elől vesztette őket, s két-há- rom órán át kereste barátját, de csak a korábban tolókocsiban ülő, „félkómás” feleséget látta távozni: a saját lábán. Az események Steve szerint innentől hiheteüen fordulatot vettek. Beterelték őt egy szobába, ahol három orvos és két áplónő volt. Már várták. „Leült velem szemben egy szobában ez a doktor és közölte: itt fogok maradni. Előzetes vizsgálat nem történt, így az orvos alighanem a feleségem bemondására döntötte el, mit fog tenni. Hiába tiltakoztam, ő csak annyit mondott, azt ő dönti el, kinek van Igaza. Próbáltam telefonálni, de a barátomnak már csak annyit tudtam mondani: csapdába csaltak, a nyolcadikon vagyok”- emlékszik vissza Steve. A barát hívta a rendőrséget, akik kimentek a kórházba, de a doktor azzal szerelte le őket, hogy a sértettet be kellett utalni, nagyon rosszul volt. Másnap jött a bírói szemle is, ami a zárt osztály indokoltságát hivatott ellenőrizni, csakhogy olyan orvos adott szakvéleményt, aki - legalábbis Steve elmondása szerint - vele még csak nem is beszélt. Ezek után Steve-et május 13-ig tartották bent az elmeosztályon akarata ellenére. Közben felesége elvitte a bankkártyáját, iratait és kiforgatta ■ Az eset mindenéből. Végül az iskolapéldája a pszichiáter intézke- a rendszer dett és „szabadította hibáinak, ki” a férfit, akihez feleségével korábban párterápiára járt, és aki szerint már akkor, bent az intézményben is több orvosnak feltűnt, hogy valami nem stimmel. Ő ma is úgy emlékszik az esetre, hogy egy profi tervet eszelt ki a nő és a lánya. „A férfinek se előtte nem volt, se azóta semmilyen pszichés gondja nincs. A kollégák valószínűleg jóhiszeműen jártak el, csak úgy tűnik, az asszonynak sikerült megvezetnie őket” - mondja a szakember, aki szerint ez az eset iskolapéldája a rendszer hibáinak, s annak, hogy a jogi szabályozások ellenére az könnyen kijátszható. Ő egyenesen botrányosnak nevezte, ahogy a kontrollként beépített bírói szemle működik, az ugyanis az esetek túlnyomó többségében helyben hagyja az intézmény döntését. A szakember emlékszik olyan esetre, amikor egy hisztiroham után egy nő napokig nem tudott kijutni a zárt osztályról. Ugyanezekről az anomáliákról beszél Radó Iván, a Pszichiátriai Érdek- védelmi Fórum elnöke, akitől a férfi segítséget kért. Ő is rendszeresen találkozik hasonló esetekkel, és non- szensznek tartja, ahogy a bírói felülvizsgálat működik, miközben nem különösebben nehéz ma elérni, hogy valaki haragosát, vagy akár családtagját, legalábbis időlegesen a pszichiátriára juttassa. A bírói szemléhez szakértő kell, a szakértők száma elég csekély, így szinte mindenki mindenkit ismer. A bíróság részéről általában nem bíró, hanem titkár vagy Egy profin megszervezett és kidolgozott ügy volt, amit a férfi felesége és lánya eszelt ki. Hamis biztonságkeresés a teljes bizonytalanságban RADOS VIRÁG kedves ismerősöm tavaly év vége felé kivándorolt egy országba, ahol mindjárt kitör a balhé. Minden hónap, minden hét, minden nap azzal fenyeget, hogy megeshet. Ettől zeng a világsajtó, erről konferenciáz- nak nyílt és zárt üléseken, ez a téma sok magánbeszélgetésben: most mi lesz? Ismerősöm mindeközben boldogan múlatja napjait új otthonául választott második hazájában, és nem érdekli a csinnadratta. KÉRDEZTEM TŐLE LEVÉLBEN, hogy mit gondol, és nem fél-e. Azt válaszolta, körülötte totál nyugi van, az emberek élik jól megszokott életüket, úgyhogy ő sem izgul. Különben is, félelemben nem lehet élni. Ha pedig mégis, akkor ő most egy jókora hullámvasúton ül bebiztosítva, nagyokat sikongat, és rettentően élvezi. elképedtem. Hogyan teheti meg valaki, hogy ennyire nem néz szembe azzal, ami nap mint nap kiüti a szemét? ló-jó, megértem, most költözött oda, boldog, hogy befogadták, örül, hogy nem facsarja a honvágy, hanem valóban egyre inkább otthon érzi magát. Hiszen olyan régen készült rá, hogy kimegy. De azt már sehogy sem bírom megemészteni, hogy mindeme lelki tényezők okán a háborús fenyegetésről sem hajlandó tudomást venni. írtam is neki erről egy levelet, némileg felpaprikázva, mert voltam egy eseményen, ahol éppen a téma legkényesebb részét titkolták el az újságírók elől. Amikor a vonatkozó előadás jött, se szó, se beszéd kitessékeltek minket, tudósítókat a teremből. „így tájékoztassuk a közvéleményt - füstölögtem.- Ez az oka, hogy terjednek a találgatások, a rémhírek vagy pont az ellenkezője, az, hogy: á, nem Is olyan vészes ez az egész.” Mint ismerősöm esetében. Ezt is megírtam neki. Rögtön megérkezett a háromsoros, hegyes válasz, hogy ő ugyan nem veszi ezt az egészet könnyen, én azt csak úgy képzelem. Visszaírtam neki, bemásolva az e-mailbe az ő leveleinek vonatkozó részleteit, miszerint én csak abból tudom az ő viszonyát a helyzethez, amit ő maga írt meg nekem. Közben itthon hangosan mérgelődtem, hogyan hazudhatnak ekkorákat önmaguknak az emberek. Férjem csitított: mit vagyok úgy oda, ez a nő áll a vártán, kemény csaj, még akkor is, ha ezt hisz meg azt hisz. Akárhogyan vesszük, ő van ott a tűzfészekben. LEHET BENNE VALAMI. Végül ÍS mindenki azt gondol, amit akar, és nem biztos, hogy én vagyok a jó tündér, aki felnyitja a szemeket. Meg is írtam ismerősömnek, hogy túl van tárgyalva a téma, érezze jól magát, ameddig csak lehet. DE AZÉRT CSAK DÜHÍT, hogy így hazudnak önmaguknak az emberek. Még hogy bebiztosítva. Senki semmi ellen nincsen bebiztosítva. Igaz, ez nemcsak arra a távoli országra igaz, hanem általában az emberi életre. Ez benne a pláne. Szomorú portugál hírek A portugál lapok államcsődöt vizionálnak, és ha nem nyert volna a Benfica a héten Dzsudzsákék ellen, az olvasók már kardjukba dőltek volna. így még felmerült, hogy Portugália esetleg kiléphetne az EU-ból, és csatlakozhatna a szépen fejlődő Brazíliához, mint tengeren túli gyarmat, a Benfica csapatában úgyis többen vannak már a brazilok.
