Tolnai Népújság, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-10 / 58. szám

11 AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2 . molnar@axels.hu Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . Remek hangulat volt ismét a > farsangunkon f|g? ’ A gyönki Tolnai Lajos Német i Nemzetiségi és Két Tannyelvű f Gimnázium idén is megren­dezte a hagyományos farsangi , ünnepélyét, mélyen minden f évben az elsősök vesznek J í részt. A cél, hogy diákok, taná- J t rok, apukák és anyukák job- J ban megismerhessék egy- J mást, egy kicsit kilépve a szűk j iskolai keretekből. A tanulók á j, műsorral is kedveskedtek a % szülőknek, a 9. A osztály pél- f dául zenés-táncos produkció- f val készült. Fantasztikus volt, igazi diszkóhangulatot teremtet­tek, amiben osztályfőnökük, I» Fork Rózsa tanárnő is segítse- ] f gükre volt. A 9. B-sek a vadnyugatra 1 F röpítettek minket, és meg- | f mutatták, hogyan táncol egy é I igazi cowboy. Felkészülésük- Tj % ben osztályfőnökük, Gyén f V Szilárd segítette őket. A7. A J f osztály egy csajos tánccal ké- | szült. Mi kevesen vagyunk j | ugyan, de mindenki tudja, I hogy a kevesebb néha több. 1 I Osztályfőnökünk, Dömötör | Erzsébet tanárnő lelkesedé- ' se ránk is hatással volt. Miután mindenki bemu- f tatta a produkcióját, dr. Humné Szentesi Katalin J igazgatónő szólt egy pár szót I a jelenlévő szülőkhöz és diá- ^ kokhoz. Aztán folytatódott a ®. I mulatság, a zenéről a kistormási Tibsa-band gon- I doskodott. A diákok táncoltak és éne- * keltek, a szülők és a tanárok I inkább beszélgettek, ismer- < kedtek egymással. A kollégi- | I um konyhája készült egy kis 4 I meglepetés pogácsával és 4 meleg teával, ami igazán jól | jött mindenkinek. A szülők f | is hozzájárultak a jó hangú- | * lathoz egy kis üdítővel és sü- | | teményekkel. Nagyon jó, csa- J ládias légkör kerekedett eb-'i bői a kis farsangi mulatság- 4 s ból, mindenki remekül érez- te magát. Erdős Noémi, Gyönk, | TLG, 7 A TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2011. MÁRCIUS 10.. CSÜTÖRTÖK Nagy a gondolat hatalma megoldások Segít, ha leírjuk és borítékba zárjuk a problémákat Sokan nem is gondolnák, mekkora hatalommal bírnak a gondolatok. Ami többször eszünkbe jut, előbb-utóbb beépül az elmébe, és valósággá válhat. Wolf Kitti Az élet nem egyszerű, ezen a té­nyen semmit sem kell magya­rázni. A suli, a család, a kapcso­latok mindamellett, hogy elen­gedhetetlen részei életünknek, rengeteg konfliktus és problé­ma forrásai is egyben. Főleg most, amikor sokunknak köze­leg az érettségi, még mindig nem akar beköszönteni a ta­vasz, így nem árt némi prakti­ka, hogy átvészeljük a rázós idő­szakokat. Sokszor érezzük úgy, hogy nem bírjuk tovább, hogy kimerültünk mind fizikailag, mind mentálisan, miközben to­vább kell mennünk. Hajtani, dolgozni, tanulni. Az élet folyto­nos küzdelem, de van néhány módszer, amivel talán köny- nyebb feldolgozni a mindenna­pi nehézségeket. A legegyszerűbb, de mégis ta­lán a legnehezebb megtanulni, hogy gondolatainknak hatalma van. Apró, dédelgetett elmefut­tatásaink nagyobb jelentőség­gel bírnak, mint hinnénk. Ha megoldást szeretnénk találni a problémáinkra, először érde­mes magunkba nézni, és. ott helyretenni a dolgokat. Persze sokaknak furcsa lehet elképzel­ni, hogy a gondolataink segítsé­gével boldogabbak lehetünk, de ez akkor is igaz. Tény, hogy nem egyszerű, hiszen a rossz gondo­latok akarva-akaratlanul befér­kőznek az életünkbe, de kezdet­ben az is elég, ha sokszor el­mondjuk, amit szeretnénk, vagy ami boldoggá tenne min­ket. Mint mindenhol az életben, itt is küzdeni kell, mégpedig a rossz gondolatok ellen. Egy idő után a kimondott szavak nem maradnak csupán üres dolgok, hanem beépülnek az elménk­be, és az agyunk elhiszi azokat. Ha ügyesek vagyunk és lelke­sek, akkor a pozitív gondolatok nagyon hamar forradalmi vál­tozást hozhatnak az életünkbe. Sajnos ez a negatívakra is vo­natkozik. Erre egyébként van egy jó példa: ha mondjuk a vizs­gára pont a 10-es tételt nem Nem kell ahhoz parafenoménnek lenni, hogy uraljuk a gondolatainkat. Ha jó dolgokra gondolunk, akkor azokat fogjuk bevonzani. Aki nem hiszi, próbálja ki tanultad meg, és azt mondoga­tod magadban, hogy ne a tízest húzzam, ne a tízest húzzam, tu­ti, hogy azt húzod. A másik módszer is nagyon érdekes. Egy tanulmány sze­rint, ha az emberek elzárják azokat a tárgyakat, amelyek rossz dolgokra emlékeztetik őket, akkor az emlék valójában eltűnik belőlük. Vagy legalább­is enyhül. Ugyanez a helyzet a negatív gondolatokkal, a félel­mekkel és kétségekkel. Mindenkinek vannak gond­jai, de egy egyetemi kutatás sze­rint, ha ezeket leírjuk és borí­tékba zárjuk, meglehetősen Meg kell tanulnunk kezelni a kínos szítukat is problémák mindig is voltak, vannak és lesznek is, amíg vi­lág a világ, de ha jót akarunk magunknak, akkor igyek­szünk megtanulni kezelni a kellemetlen helyzeteket, a ku­darcokat és csalódásokat. Meg kell tanulnunk felállni és talpon maradni akkor is, ami­kor úgy érezzük, hogy tényleg semmi erőnk. Muszáj meglát­nunk, és ami még fontosabb, értékelnünk azt, amink van, és ami körülvesz minket. azokat az apró dolgokat, amelyek mellett rendszeresen csak elmegyünk, hiszen min­dennaposak, de ha egyszer csak eltűnnek az életünkből, akkor hatalmas űr keletkezik. Legyenek azok egyszerű tár­gyak, vagy épp emberek. könnyíthetünk a lelkűnkön. Az írással valamilyen szinten kiad­juk magunkból a rosszat, a bo­rítékkal pedig elzárjuk azokat. Sokan gondolhatják, hogy ez butaság, de ki tudja? Végszük­ség esetén annyit megér, hogy legalább kipróbáljuk őket. Ter­mészetesen ezek mind olyan dolgok, amelyekben főleg hinni kell, és úgy alkalmazni, hogy közben bízunk és hiszünk a ja­vulásban. Mindenki máshogy vezeti le a feszültséget. Valaki sportol, fut vagy olvas, de ezek mellett mindenképp fontos időt fordítani saját magunkra is. Hi­szen ha a lelkünk rendben van, akkor van erőnk a mindenna­pokhoz, és ez a legfontosabb. Menni, menni, menni előre, és nem hátrány, hogy ha eközben még jól is érezzük magunkat. A cikk szerzője a paksi ESZI 12. D osztályos tanulója Mikor már majdnem feladod, hirtelen megszólal a jelzőcsen­gő. Ekkor valami megmozdul benned, izgatott leszel, hiszen tudod, nemsokára vége, és kez­dődik valami új. Már csak 5 perc van hátra: ki fogom bírni... 4 perc: már közeledünk... 3 perc: elkezdek mozgolódni... 2 perc: már ugrálok a széken... 1 perc: miért ilyen lassan telik az idő? Hirtelen megszólal a dallam, mely igazi energiabombaként hat rád. Egyre erősödő hangok ütik meg a füledet, felugrasz a székedből, beledobod... vagyis szépen elrakod a könyveket és a füzeteket a táskádba, majd a sza­badság érzésétől túláradva, bará­taiddal együtt kimész (pontosab­ban kimenekülsz) a teremből. A folyosóra lépve úgy érzed, újjá- születtél a mozgolódásban, a tö­megben és a zajban. Gyorsan futsz a következő teremhez, le a cucc a pádhoz, és már vissza is az életbe. Valaki a barátaihoz megy beszélgetni, másvalaki megost­romolja a büfét, hiszen ki tudna ellenállni az ott kapható sok fi­nomságnak? Főleg ugye a csoki­nak... Ezek a tíz- - valamikor ti­zenöt - perces szünetek olyanok a tanórák között, mint egy nagy tenger közepén a kis szigetek. Igazi Hawaii. Persze, mint mindennek, ennek is megvan­nak az árnyoldalai. Az örömteli percek alatt ott motoszkál ben­ned a tudat: nemsokára vége lesz e szép mesének, így megpróbá­lod minden kis pillanatát élvezni, amíg szabad vagy. És ismét megszólal. Ezúttal nem az előbbi érzések töltenek el, hanem a keserűség íze van a torkodban. Érzékeny búcsút véve a barátaidtól - vagy a büfétől - megsemmisülten kullogsz vissza a tanterembe, mint akitől elvet­ték élete minden apró örömét. Szép Réka 9. B Garay János Gimnázium A büfé olykor életet ment Példaképem a padtársam Aranyköpések- Menjek harcba, Picúr? - kérdezte Gombi pár héttel ezelőtt könnyek között a kedvesétől. A Való Villa szép­fiúja ígéretéhez híven csatá­ba is állt, ahonnan viszont vesztesen távozott. Igaz, Gombi ezt egy cseppet sem bánta, hiszen így nem kellett tovább várnia, hogy együtt lehessen Picúrral és a csa­ládjával. A szépfiú - ahogy többen nevezik - vegyes ér­zelmekkel távozott a luxus­börtönből, hiszen számos fe­lejthetetlen élmény kötötte oda. Mindezek mellett azért elárulta, kicsit csalódott volt a szavazatok miatt, úgy gon­dolta, ennél azért többen fognak voksolni rá. Lovász Menyhért Szeretném bemutatni Lovász Menyhértet, aki a TLG 12. B osztá­lyos tanulója. Menyus a gimnázi­um általános tagozatára jelentke­zett, itt a színjátszó kör aktív tagja volt. A 10. évfolyam elvégzése után kisebb kerülőt tett, kitanulta a kő­művesszakmát. Egészségügyi okok miatt nem dolgozhatott, és mivel beindult nálunk a dráma tagozat, visszajött. Nemcsak szereplőként, hanem koreográfusként is dolgo­zik a színdarabok előadásában. Több énekversenyen is részt vett, ahol szép eredményeket ért el. A trombita mellett autodidakta mó­don tanult meg gitározni és hege­dülni. Ez utóbbit kamatoztatta az Lovász Menyhért - 12. B osztály iskolai szalagtűző rendezvényen, ahol az évfolyam a Most múlik pontosan című dalt adta elő, Menyus hegedűszólójával. A zene mellett a tánc is fontos szerepet játszik az életében, Menyus 8 éves kora óta a varsád! néptánccsoport tagja. Egy osztályfőnöki órán be-' szélgettek a vörösiszap-katasztró- fáról, és ő volt az, aki megszervez­te a jótékonysági előadást, aminek bevételét eljuttatták a károsultak­nak. Továbbtanulási tervei között szerepel a katonai pálya, de az éneklést sem hagyja abba, egy bu­dapesti stúdióval szerződése is van. Reméljük, hamarosan vi­szontláthatjuk őt a televízió képer­nyőjén. Kölesdi Donna TLG 11. B Peti szolmizál az énekórán:- Dó, dó, mi, mi, ló... Érdekes felvetés: - Miért gurul­nak ezek a tollak? Miért nem csi­nálják őket szögletesre? Fanni olvasgatja a meghirdetett tanfolyamokat: - Érdekes ez a vám- és pénzügyőrzés. Enyhe célzás a matektanártól:- Ne legyenek már ennyire nők. Betti megállapítása:- Kicsit fasiszta a négyesem. A kémiatanár:-A dolgozatok a páncélszekré­nyemben vannak, a végrendele­tem mellett. i t i i

Next

/
Thumbnails
Contents