Tolnai Népújság, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-06 / 4. szám
2011. JANUAR 6., CSÜTÖRTÖK - TOLNAI NÉPÚJSÁG » ?? $ ' « % Vili AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2.molnar@axels.hu Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . Emlékek a karácsonyról ünnep után Nem volt semmi, amikor a díszes fa rádőlt az öcsémre Láttuk mindkét tehetségkutató > koncertjét Alig vártam már a téli szü-1 ? netet, mert tudtam, hogy két koncertre is el fogok menni. Baráti társaságunkkal de-; , cember 18-án a budapesti* f Nagyvárad téren részt vettünk a Megasztár-koncerten. Hatalmas élmény volt a sztá- ’ , rókát élőben is látni és hallgatni. Elsőként az én kedvencem, Kállay Saunders And-j rás lépett színpadra, nagyon 1 I sajnáltam, hogy nem ő lett a f győztes. A tehetségkutató p minden döntőse énekelt, és f az ott lévő több ezer ember ■ | biztosan nem bánta meg, « hogy eljött. December 22-én f pedig a Papp László Buda- ; pest Sportarénába mentünk,, ahol az X-Faktor döntőseinek > / koncertje volt. Este 8-kor kéz-j f dődött a buli, amelyen az* . énekesek duettben és egyé-1 \ nileg is felléptek. j A műsort sztárvendégek is ’ színesítették, mint Szekeres Adrienn, Anti Fitness Club, * Bereczki Zoltán és Szinetár jr Dóra. Kállay Saunders András Számomra az autogramosztás volt a legfontosabb esemény, hisz a kedvencem,1 Vastag Csaba, a pólómra adott aláírást! Sosem felejtem el ezeket az estéket, a hí-^ rességeket élőben látni és i hallani egészen más, mint a * tévében. ■ Szabó Tamara, Gyönk, ! TLG, 8. C Nálunk nem teljesen úgy zajlik az ünnep, amint ahogy az amerikai filmekben látni. Minden évben történik valami, ami hideg zuhanyként ér minket. Kubitsch Rebeka Decemberben szinte minden embernek egyetlen dolog körül forognak a gondolatai, és ez a karácsony. Egyesek ilyenkor a szeretetet ünnepük, mások Krisztus születését, de tény, hogy ez a pár nap mindannyiunkban felidéz valamit. Készülünk rá, sokan az év legfontosabb eseményének tartják. A várakozás, vagyis az advent időszaka igazából nem a csokis kalendárium ideje, hanem a karácsonyra való felkészülésé. Bár már régóta biztos vagyok abban, hogy ez abszolút nem lehetséges, de mégis megpróbáltam végiggondolni, mit is jelent számomra az ünnep, és igyekeztem felidézni, hogy az én családom hogyan is töltötte az elmúlt években. Tudom, most nagyon szép lenne, ha azt mondanám, hogy mikor december 24-én reggel felébredek, mindent átjár a narancs és a fenyőág illata, feldíszítjük a fát, jönnek a rokonok, senkinek se jut eszébe semmi bántó, mindenki nevet, és az egész olyan, mint egy ötvenfo- rintos képeslap. Elég sok amerikai filmet láttunk ahhoz, hogy tudjuk, milyennek kellene lennie. Őszintén kíváncsi vagyok, vajon hány embernek sült el úgy minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nálunk valamilyen rejtélyes módon mindig történik valami, ami miatt semmiképp sem emlékeztetünk a fenti leírásra. Azt hiszem, amíg élek, nem felejtem el, mikor általános iskolás koromban egy osztálytársam a lehető legbüszkébben mondta, hogy ők már tutira kiválasztották az idei karácsony színeit, a lila és az ezüst mellett döntöttek, így minden más mehet a süllyesztőbe. Csak fényes karácsonyi gömbök és szalagok lesznek, na meg persze a szaloncukor papírjának a színe is harmonizálni fog. Nem voltunk nagyok, talán tízévesek, de ilyesA gyerekek ösztönösen tudják, mitől szép az ünnep. Nekik nem a díszítés színe számít Képünk illusztráció mire egyáltalán nem voltam felkészülve. Szerintem nem létezett olyan ember ezen a bolygón, aki nálam rondább angyalkákat gyártott volna dióból és filcből, és a testvéreim girlandjai még ma sem a legízlésesebbek. Mégis, színre való tekintet nélkül, mind fel volt aggatva a fánkra. A szaloncukrokat is parittyaként dobáltuk fel, mert mindig kikönyörögtük, hogy minimum a plafonig érjen a fa. A legjobb az volt, amikor egy órán át díszítettük, aztán az egész kecsesen rádőlt az öcsémre. El lehet képzelni, hogy utána milyen arcot vágott mindenki. Sokan azért nem vesznek igazi fenyőt, mert az hullajtja a leveleit, és bár mi minden évben emellett szavaztunk, az óvintézkedések ellenére sem mertünk mezítláb a szobában közlekedni. Ami ünnepünk nemegy képeslapkarácsony néhány éve tettem pár erőfeszítést, hogy nekünk is afféle „képeslapkarácsonyunk” legyen. Nem jött össze. Úgy tűnik, nekünk ilyen jutott. mégis, ez így jó, ahogy van. Nem kell mindennek tökéletesnek lennie, mert az úgysemsikerül. Úgy gondolom, végső soron teljesen mindegy, dekoratív-e a fa, vagy puha lett-e a mézeskalács. Lehet, hogy kicsit rendetlen, és talán szedett-vedett a karácsonyunk, de legalább a miénk! Hozzánk a Jézuska sem szenteste érkezik meg. Külön egyezményt kötöttünk vele, ezért a mi házunkhoz már délelőtt meghozza a csomagokat, ugyanis legalább addig csönd van, amíg a testvéreim rácsodálkoznak az új kincsekre. Aztán persze jön az első hideg zuhany, mert a Jézuska elment már, és nem hozott elemet a játékautóhoz. Az összerakható és lefesthető autó- modellhez meg festéket. Egyedül a puzzle működik hibátlanul, de még el sem kezdődik az iskola, már elveszik egy darabja. A három évvel ezelőtti kirakósnak a szélső darabjait már felragasztottuk egy kartonra, azóta is ott lóg a falon. Ebben az életben biztosra veszem, hogy nem lesz befejezve. így telik nálunk a 24-e délelőttje. Mindig azzal védekezünk, hogy ez még nem az ünnep része, az csak este kezdődik. A cikk szerzője a paksi Vak Bottyán Gimnázium 12. B osztályos tanulója * * * t * * % % • % % « % t * % « « * % « t * * * 9 « * sí * * * % * * » * % « % * * m * * « * A november végétől december elejéig tartó Béla-napok művészeti bemutatóján sok érdekes produkciót láthattunk, ahol főként diákok léptek fel. A többség már gyakorlott előadó volt, de akadtak közöttük újoncok is. Az idei fellépők közül a legtöbben verssel vagy zenés produkcióval készültek. Bemutatták Sárvári János tanár úr rendezésében Arisz- tophanész Lüszisztraté című darabját. Énekelt nekünk az iskola kórusa is, Hauszer Beáta vezényletével. Fellépett a már komoly elismeréseket szerzett 3funk zenekar, ezenkívül a nemrégiben megalakult Iband együttes is. Mindkét csapat elsöprő sikert aratott. A fellépők elmondták, hogy komoly felkészülés előzte meg a produkciókat, melyben többnyire tanáraik nyújtottak segítséget nekik. A több mint 2 órás műsor tervét Kis Pál István tanár úr állította össze, és segítette a színpad mögül a szereplőket. Szintén a Béla-napok alkalmából bővíthettük ismereteinket igencsak sok téren, amikor is mindenki két, általa kiválasztott, egy- egy órás előadást hallgathatott meg. Igen nagy volt a választék a programok között, mindenki találhatott számára érdekes témát. Intézmények mutatkoztak be, különböző tudományágak kutatói mellett hallhattunk tanulói projekteket is. Érdemes kihasználni ezen ritka alkalmakat, mert olyan dolgokba nyerhetünk betekintést, amikre egyébként nem lenne lehetőségünk. És ha elég elszántak vagyunk, kipróbálhatjuk magunkat előadóként is. A programok végén, aki még nem csillapította a tudás és a kultúra iránti szomját, az meghallgathatta Vörösmarty Mihály verseiből összeállított félórás, zenés műsort. Délután folytatódott a rendhagyó nap: a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja: dr. Ormos Mária történész és egyetemi tanár tartott bő egyórás előadást „Trianon vagy Trianonok” címmel. Szép számmal gyűltünk össze diákok, tanárok, meghallgatni őt. Előadásának lényege, hogy Magyarország életében nemcsak a tényleges trianoni békediktátum szerepel tragédiaként, hanem a korábbi, ritkábban emlegetett események is meglehetősen nagy csapást mértek országunkra. ■ Gzombor Lili, Szekszárd, I. Béla gimnázium, 10. A DECEMBER LEGJOBBJA A hónap diákújságírója versenyt decemberben Kubitsch Rebeka, a paksi Vak Bottyán Gimnázium 12. B tanulója nyerte, eredményéhez ezúton is gratulálunk. Rebeka nyertes cikke, mely az Emlékek a karácsonyról címet viseli, a mai SÉTA-oldalon olvasható. A verseny mostantól megszűnik, de aggodalomra semmi ok, azokat a tehetséges diákokat, akik rendszeresen írnak az oldalba, ezentúl is megjutalmazzuk Praktika könnyebben meg lehet fázni miatta. A második rétegnek már lehet vastag pulcsit is választani, de itt is az a fontos, hogy az anyag a nedvességet ne magába szívja, hanem elvezesse. A harmadik réteg a kabát és a nadrág, melyek az időjárástól, és szerencsés esetben a sérülésektől is védenek. Ezek felelnek azért, hogy az izzadság ne maradjon bent, így jó páraáteresztőnek, és persze csapadékállónak is kell lenniük. Mivel a legtöbb külső ruházat anyaga impregnálószerrel van bevonva a vízállóság növelése érdekében, érdemes ezeket speciális, vízálló és lélegző anyagok tisztítására alkalmas szerrel mosni. ■ M. Á. Forrás: skiing.hu Utolsó mondatok Ennek a kialudt tűzhányónak a kráterénél... Képzeljétek, most megyek beváltani a nyertes lottó- szelvényt! Uzulbuzul... micsoda idióta név egy barbárnak! Hé, ez a kijelző miért számol visszafelé? Megközelíthetjük őket, elég békésnek tűnnek... Ne rinyálj már! Innen, ha akarnék, sem tudnék leesni... Megelőzöm. Simán beférek még a busz elé... Öltözködés téli sporthoz A téli sportok rengeteg örömet okoznak, már ha az ember rendesen fel van öltözve. Persze itt is a réteges ruházkodás a fontos, nem mindegy azonban, milyen anyagot választunk, és hány rétegbe burkoljuk bele magunkat. Akkor tudunk kényelmesen mozogni, ha három réteg ruhánál nem húzunk fel többet, és ez már elég ahhoz is, hogy ne fázzunk. Fontos, hogy az első réteg úgymond technikai aláöltözet legyen, ezt közvetlenül a testre kell felhúzni, jó, ha van belőle alsó és felső is. Ennek semmiképp sem szabad pamutból készülnie, mert az magába szívja a nedvességet, így HUMOR » »
