Tolnai Népújság, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-15 / 12. szám

2011. JANUÁR 15., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG HÉTVÉGE Önállóságra is nevelik a diákokat a sítáborban bonyhád - Minden eddiginél na­gyobb létszámmal, 181 fővel uta­zunk meghódítani a francia Al­pokat - mesélte György Ferenc, a Petőfi Sándor evangélikus gim­názium pedagógusa. Miközben a kellékeket pakolta, megosztot­ta velünk, már harmadszor szer­veztek tábort a Briancontól 23 ki­lométerre fekvő síparadicsomba, Puy St Vincentba. A csoportból 97 bonyhádi gimnazista, 35 diák pedig a hőgyészi általános isko­lába jár. A január 22-éig tartó tú­rának tegnap este vágtak neki. A tanulókat pedagógusok, család­tagok, öregdiákok és barátok kí­sérték. A síelők közül 47-en elő­ször csatolnak a lábukra léceket, tanáraik és tapasztaltabb diák­társaik lesznek segítségükre. György Ferenc hozzáfűzte, hogy a sportolás mellett az önálló élet­módra is ösztönzik a növendéke­ket a túra alatt. Ugyanis a gimná­zium által összeállított nyers­anyagokból maguknak kell elké­szíteni az ételeket Délelőtt és dél­után négy-négy órát töltenek majd síeléssel, este pedig közös­ségépítő programokon vesznek részt. A bonyhádi gimnázium 18 éve szervez sítábort a tanulóknak, amely mindig nagy sikerrel zá­rult. Volt olyan év, amikor két­szer is síeltek. ■ V. B. Humoristajelöltek indulását segíti a paksi S.U.C.K. PAKS A Sosem Ugyanaz Comedy Klub pályázatot hirdetett, amire írott, hang- vagy videóanyagot várnak kortól és nemtől függetie- nül mindenkitől, aki színpadra vágyik. Az arra érdemes jelöltek­nek lehetővé teszik, hogy a S.U.C.K. estjén fellépjenek. - Nem tehetségkutatót indítunk, hanem a környék eddig ismeretlen vagy kevésbé ismert előadóit szeret­nénk segíteni az indulásban - hangsúlyozták a csapat tagjai. A pályázaton való részvétel ingye­nes, a fellépő jelölt nem részesül anyagi juttatásban. A testi-szelle­mi fogyatékkal élőkkel való ízet­len tréfát, létező politikai párt és politikus minősítését, vallási fele­kezetek bárminemű nyüt megíté­lését, az obszcén szövegeket és a rasszizmust minden jelöltnek ke­rülnie kell. Bővebb információ a S.U.C.K honlapján. ■V.T. A 82 éves Heringes Árpádné műhelyében sok korabeli masina, még vele egykorú, működőképes kötőgép is van Képgaléria a TEOLhu hírportálon Diplomaták is megnézhetik híre ment Az augsburgi textilmúzeum is kért bütykös harisnyákat Tízéves korában kötötte az első harisnyát, de so­sem ez volt a kenyérke­reső mestersége. Herin­ges Árpádné néptánccso­portoknak dolgozik. Né­hány munkája egy buda­pesti kiállításon látható. Wessely Gábor bátaszék Beleszületett a mester­ségbe Heringes Árpádné. Édes­apja 1921-ben váltotta ki az ipart, s kezdte a harisnyagyár­tást Bátaszéken. Amikor legjob­ban ment a kisüzem, a háború előtt tíz segéddel és négy inassal dolgozott. Az államosításkor az­tán mindenüket elvették. Az Áfész az ő kötőgépeikkel kezdte a termelést, s ha valamelyik meghibásodott, kivitték a MÉH- telepre. Schuszter Károly pedig - Heringesné apja - megvette „a vasat”, helyrehozta és újra üzembe állította. Mindent gyár­tott, még apró babaharisnyákat is. Az iparengedélyt 1953-ban kapta vissza, s két lányát is meg­tanította a kötőgépek használa­tára. így emlékszik apja keserédes kalandjaira a ma már 82 éves asszony. Heringesné tízéves ko­rában kötötte az első pár haris­nyát. S igaz, hogy főállásban so­sem foglalkozott ezzel a mester­séggel, de szabadideje jelentős részét töltötte fonalak, orsók és kötőgépek társaságában. Az építőiparban dolgozott, ad­minisztratív munkakörökben: normásként, illetve munkaügyi előadóként. Ha harisnyákat készített, min­dig a minőségre, az érdekesség­re, a hagyományhűségre töreke­dett, s az évek során az egyik legismertebb hagyományőrző kézművessé vált. Kapcának is nevezett bütykös és szőlőfejes sű harisnyákat készít Herin­ges Árpádné. sióagárdi, bogyiszlói, sárközi, mohácsi és kalocsai termékeit néptánccsoportok ke­resik és vásárolják. Volt olyan munkája, amelynek mintázatát egy százéves fénykép alapján tervezte meg. Az alapot géppel készíti, a rátett mintákat kézzel. Némelyikkel egy-két hétig is elbíbelődik. Nyugdíjas öz­vegy; hasznos időtöltést, kikapcsolódást is je­lent neki ez a tevékenység. Ázt mondja: nagyszerű érzés, ami­kor egy-egy néptánctalálkozón minden fellépő együttes tagjai az ő harisnyáit viselik. Sokak biztatására beküldte néptáncegyüttesek vannak a megrendelői között Néhány szép munkája most egy buda­pesti népművészeti kiállításon látható. munkáit tavaly az Élő népművé­szet pályázatra. A regionális megmérettetésen 192 pályázó közül a negyedik lett, és az or­szágos seregszemlén is beválo­gatták a legjobbak közé. Három pár harisnyáját kiállították a bu­dapesti Népmű­vészeti Múzeum­ban. A tárlat októ­berben nyílt, s bízva abban, hogy most sok külföldi politikus és diplomata megnézi a magyar népművészet kincsestárát, ha­zánk uniós elnökségének végé­ig tart nyitva. Ipartörténeti emlékeknek szá­mítanak már a Heringesné tu­lajdonában lévő 80-90 éves esz­közök: motringoló, csévélő, kö­tőgép. Egy kötőgépet és néhány harisnyát a bátaszéki tájházban is elhelyeztek, így bemutatva a hajdani ipart. Bátaszéki bütykös harisnyá­kat az augsburgi textilmúzeum is kért a közelmúltban, kiállítá­si anyagát gazdagítani. Az idős asszony örül, hogy lassan mégis csak híre megy annak, ami jó, ami érték. Akkor is, ha a kézmű­vesek soha, semelyik rendszer­ben nem voltak a társadalom ke­gyeltjei. Néptáncegyüttesek megrendelésére dolgozik bütykös és szőlőfejes díszíté­■ A Népművészeti Múzeumban láthatók harisnyái. Három Hiador-apróság Talán még a szülővárosában, Pakson működő Jámbor Pál Társaságot sem sértem meg, ha kimondom: az 1821. január 16-án vüágra jött fia nélkül ép­penséggel lehet magyar iroda­lomtörténetet írni. Ettől persze még nagy írók is megemleget­ték. Időben visszafelé Koszto­lányi Dezső az első, (atyja a gimnáziumi tanáraként tisz­telte benne igazgatóját). „Az első író, kit életemben láttam, Jámbor Pál volt, Hiador, Petőfi kortársa s ellenfele, ki már meggömyedve, ráncosán, na­rancssárga arccal bandukolt a szabadkai utcán, vásott ruhá­ban, kezében egy esernyővel.” Mikszáth Kálmán 1879-ben újságíróként szól róla a Sze­ged újjáépítését segítő párizsi­ak látogatásakor. „Az ebéden csupán egyeüen tósztot hallot­tunk Jámbor Páltól a franciák egészségre, melyre Gouzien kijelenté: ha Franciaország még egyszer nagyobb lenne is, mint aminő, mégis büszke le­hetne a magyar nemzet rokonszenvére...” Jókai Mór kortársként évődik róla. „Hiador mindig szerelem­ről dalol, pedig nem is szabad neki, mert plébános...” Pedig a Nemzeti Színházban „mennyi női szépség az úri páholyokban... a Diana-alak Csekonicsné, az a görög arc­élű delnő, kihez Hiador írta ábrándos költeményeit (a hölgy nem is tudott róla).” ■ Dr. Töttős Gábor HAJDAN Január 15-én 130 éve, 1881- ben a dombóvári kapcsolatú „Pongrácz Béla szerkesztésé­ben Uj Nemzedék címen havi folyóirat indult meg”. 115 éve, 1896-ban halt meg Nagymá- nyok szülötte, Felschmann Já­nos zenei és (német-magyar nyelven) méhészeti író, a lugosi dalegylet elnöke. Janu­ár 16-án 190 éve, 1821-ben Jámbor Pál (Hiador) költő, pap, műfordító, dráma- és prózaíró, igazgató-tanár, 28 kötet szer­zője született Pakson; s 180 éve, 1831-ben ugyanitt Rézbá- nyay János tanár, művelődés­történész. 170 éve, 1841-ben a Társalkodó című folyókat or­szágos példaként állította a Bezerédj István által megyénk­ben elsőként megkötött, kakas- di örökváltsági szerződést Tolnai Népújság Almanach 2010 irolhatja a Tolnai Népújság 2010-esAlmanachját. Minden, ami Tolna megye 109 településén, Alsónánától Zombáig történt 2010-ben. Rendelje meg akár már ma j 4990 Ft helyett 2495 Ft -ért! A hír velünk jár! Az Almanach 2010 megrendelhető személyesen, a Tolnai Népújság szerkesztőségében, a Liszt Ferenc tér 3.-ban vagy telefonon, Szegedi Zitánál a 06-74/511-538-as számon vagy e-mailben, a zita.szegedi@axelspringer.hu címen. rolnai Q A 4 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents