Tolnai Népújság, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-01-02 / 1. szám
2011. JANUAR 2., VASARNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Egy sokk térítette a jó útra felépülés Rákbetegsége után talált önmagára, ma szenvedélybetegeken segít Csinos, vidám, céltudatos. És meglepően nyíltan beszél az életéről. Arról is, hogy fiatalon link volt és problémás, meg arról is, hogyan élte meg, amikor közöl ték vele: méhnyakrákja van. Utóbbi változtatta meg az életét. Erdélyi Gabriella ma szociálpe- dagógus és szemmel láthatóan elégedett, egészséges. Vida Tünde- Ez egy nehéz történet - mondja Erdélyi Gabriella, amikor fiatalkoráról kérdezem. Állítja, ha akkor lett volna gyermekjóléti és családsegítő szolgálat, biztosan ott köt ki. Hatodik osztályos diákként szüleivel került Paksra. A ruhatervezés érdekelte, de miután édesanyja és nővére is közgazdaságit végzett, ő is odament. Kirúgták. Aztán Tolnáról, a gimnáziumból is. Viharos történet volt, merthogy Gabi akkor nagyon problémás eset volt, amolyan klasszikus lázadó kamasz.- Nem nagyon tudtam beállni a sorba. Most már megtanulom. Talán - fogalmaz. Szakma és érettségi nélkül nem sok választása maradt, varrodába ment dolgozni, j ahol sok jó emberrel találkozott. Húszévesen férjhez : ment, majd gyerekeket szült A két gyerek között vállalkozó, egészen pontosan butikos lett. lói érezte magát, de mégsem volt az igazi. Ám erre később jött csak rá. - Szerettem csinálni - mondja a divatáru boltról -, de nem elégített ki, folyamatosan éreztem, hogy ez kevés, hiába voltam elájulva magamtól, még érettségim se volt. A pofont, ami letérítette az útról 1999 áprilisában kapta. Az élete szinte egy csapásra változott meg, kiderült, hogy daganata van. - Teljes mértékben az én hibám, hogy ez megtörtént. Nem mentem el négy évig rákszűrésre. Mint mondja, akkoriban „totál negatív volt”, csak a külsőségek érdekelték. Először azt sem értette, hogy mit jelent az, hogy Névjegy Erdélyi Gabriella legszívesebben a szenvedélybetegségekkel foglalkozik, azon belül is a női alkoholizmus érdekli P4-es volt a rákszűrés eredménye. - Soron kívül bemehettem, azt mondtam az orvosnak, biztosan elcserélték. Utólag már tudom, hogy ez klasszikus. A történet úgy folytatódott, mint a filmekben, szakorvoshoz mentek, aki úgy kezdte, asszonyom üljön le, rossz hírt kell közölnöm. Mindenki el volt keseredve, ő is. Rengeteget sírt, persze úgy, hogy ne lássák, siratta önmagát, meg azt, hogy elveszíti a gyerekeit. Magát hibáztatta, mert ha elment volna orvoshoz, nem lett volna ilyen nagy baj... A műtét utáni egy hónap, amíg várta az eredményt, nagyon kemény volt, de valahogy minden megváltozott. Úgy fogalmaz, hogy addig „vakon volt”, kellett ez a sokk, hogy megváltozzon az élete. Ezért ma már nagyon hálás. Addig hitetlen volt, ma már istenhívő, de megtanult másban, mégpedig önmagában hinni. Felépült. Leérettségizett, diplomát szerzett. Persze ezt ■ Akkor a külsőségek kötötték le, most már a belső érdekli. csak így elmesélni könnyű, valójában azért nem volt ennyire egyszerű. Amikor még beteg volt, mindenki igyekezett ilyenolyan tanáccsal, eszközzel segíteni neki. Egy napon két ember is odaadta neki Heringesné Julika telefonszámát azzal, hogy tőle kaphat lelki segítséget.- Először is kiosztott. Azt mondta, jó lenne végre, hogyha valaminek nekiállnék, mert katasztrófa, amit én csinálok - idézi fel. Mint mondja, valóban így volt: nagyon tudott mindenki mást hibáztatni a boldogtalanságáért, csak éppen saját magát nem. Julika felnyitotta a szemét, ő pedig megkereste, s megtalálta a maga útját. Egy hirdetés útján a szekszárdi lelkisegély szolgálathoz került, itt vett részt először önismereti tréningen, ami megint csak nagyon meghatározó volt számára. Amikor a sors összehozta egy öngyilkosságra készülő nővel, rádöbbent, j erdélyi Gabriella Várpalotán született 1967. augusztus 9-én. 1978-tól él Pakson, előbb Pusztaszabolcsra járt közgazdasági szakközépiskolába, majd Tolnára gimnáziumba, de érettségi vizsgát csak felnőttként tett. Dolgozott varrónőként a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezetnél, volt bizsu- és divatüzlete. Ma már felsőfokú szociális gondozó és szervező képesítése, szociálpedagógus és szenvedélybeteg-segítő végzettsége van. Az Idősek otthona és gondozóházban mentálhigiénésként dolgozik, mellette a Paksi Városi Mentálhigiénés Egyesületet és annak irodáját vezeti. Férje, Erdélyi Péter gépész- technikus az atomerőműben, gyermekeik: Péter 20, Zsolt 14 éves. hogy nem elég a jó szándék, tudás is kell. Felsőfokú szociális gondozó és szervező képesítést szerzett, s párhuzamosan beiratkozott főiskolára is. Idén vette át a diplomáját, ma már szociálpedagógusként, szenvedélybeteg-segítőként igyekszik az eltévelyedetteknek megkeresni a jó utat. Mint mondja, senki problémáját nem oldja meg, hanem „csupán” támaszt nyújt a betegek számára. Kulcsszó a betegség, hiszen például „egy alkoholista nem mocskos szemét, hanem beteg ember” - hangsúlyozza Erdélyi Gabriella, aki ma a paksi Idősek otthonának mentálhigiénése, s egyben a Paksi Városi Mentálhigiénés Egyesület vezetője. Az irodában, amely hétfőn és szerdán tart nyitva, a lelki válságban szenvedőket várják. Gabi legszívesebben a szenvedélybetegségekkel foglalkozik, azon belül is a női alkoholizmus érdekli. Szakdolgozatát is erről írta. S hogy miként jutott el a butiktól idáig? Szerinte totál egyenes út vezetett mostanáig. Ahogy akkor, most is emberekkel foglalkozik. Csak akkor a külsőségek kötötték le, most már a belső érdekli. VENTER MARIANNA Valami régi és valami új első segítségre szoruló teremtménye egy nagytestű kutya volt, a megye- székhelyen. A jókora, szemmel láthatóan ijedt jószág Újvárosban sántikált - autó üthette el - teljesen összezavarodva, majd tehetetlenül, mint aki mindent feladott, lefeküdt a zúzmarás fűre, és várta az elkerülhetetlent. szerencsére, a rendőrök és az állatvédők érkeztek, és biztonságba helyezték a jószágot, akit lehet, hogy a betiltott, ám péntek délutántól szombat reggelig egyfolytában durrogó petárdák őrjítettek meg, és késztettek arra, hogy világgá menjen. akár jelképesnek is tekinthetjük. Először is azt mondja el nekünk, hogy egyesek önzése, nemtörődömsége mennyi kárt tud okozni másoknak, legyenek azok emberek, avagy állatok. Másodszor pedig arról mesél, hogy mindenre van megoldás, hogy még létezik a felelősség intézménye, még van ereje az ösz- szefogásnak, még nem aludt ki - bár olykor csak pislákol - a szeretet, az empátia lángja. a huszonegyedik század második évtizedébe léptünk január 1-jén. A szkeptikusok szerint egyik nap olyan, mint a másik, és semmin sem változtat, hogy év végének nevezünk ki egy napot, és újévnek a rákövetkezőt. Lehet, hogy a világegyetem mérhetetlen körforgásában valóban nincs jelentősége egy-egy ilyen dátumnak. Ám a mi életünkben annál inkább. Mert igazából nem a kitüntetett nap a lényeg, hanem az, hogy mi magunk hogyan éljük azt meg. Hiszem, hogy rendszeresen szükségünk van arra, hogy úgy érezzük, valamit lezárhatunk, és valami újba foghatunk. Ez a pillanat elérkezett, és most tiszta lappal léphetünk az új esztendőbe, új lehetőségek várnak ránk. Igyekezzünk hát élni vele. Vidám hagyományokkal búcsúztatták az óévet megyeszerte Széles volt a választék a szilveszteri futástól, a tűzijátékon át a hajnalig tartó mulatságig Dombóváron az év utolsó napja elképzelhetetlen szilveszteri futás nélkül. Mint azt Fazekas Gáspár atlétaedző, a rendezvény egyik szervezője elmondta, a rendkívül hideg idő ellenére mintegy háromszázan vettek részt a futáson. A lényeg a közös élmény és a mozgás öröme volt, nem az eredmény. A résztvevőket forralt bor és forró tea - kortól függően -, valamint rengeteg tombolatárgy várta. Az esti óévbúcsúztatón tartott beszédében Szabó Loránd, Dombóvár polgármestere a 2011-es év legfontosabb feladatának az unió által támogatott beruházások biztonságos lezárását nevezte. Köszöntőjében azt kívánta, Rajtol a mezőny a XVIII. dombóvári szilveszteri futógálán hogy azok a gyermekek, akik 2011-ben születnek a városban, boldogan éljenek egy olyan Dombóváron, ahol elérik a céljaikat, és megtalálják a számításukat. Tolnán hajnali öt óra után fejeződött be a lovardában rendezett szilveszteri nosztalgia party. Több százan szórakoztak a bátyus jellegű mulatságon, amelyen a tinédzserektől a hatvanasokig minden korosztály képviseltette magát, nem egy esetben a szülők gyermekeikkel együtt mulattak a retró diszkóban. Egy vendég rosszul lett, hozzá mentőt kellett hívni, ám ezzel együtt a buli remek hangulatban zajlott. Simontornyán kicsi, de lelkes mezőny indult a szilveszteri utcai futóversenyen. Még egy kutya is felsorakozott a résztvevők között, ő igen, de a gazdája nem bírta az iramot, és feladta a versenyt. Új győztest avattak, a háromszoros korábbi bajnok Csontos Kálmánt ezúttal megelőzte a szintén focista Papp Szilárd, így ő vihette haza az ozorai Varga Gábor vállalkozó ajándékát, az élő kismalacot. Tolna megye első újszülöttje Oravecz Amina, aki a szekszárdi megyei kórházban született január elsején reggel 9 óra után pár perccel. Amina családja tolnai illetőségű, az ifjú hölgy és édesanyja jól érzik magukat, és már nagyon várják, hogy hazatérhessenek. ■ V. M.-S. Zs.-V. L. Tűzijáték a szekszárdi Béla téren
