Tolnai Népújság, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-28 / 301. szám
2010. DECEMBER 28.. KEDD - TOLNAI NÉPÚJSÁG KÖRKÉP ÜÜÉÜ Mi ü 'ífí% család Bár a nevelőszülői hivatás sokszor nem könnyű, nagyszerű, hogy azok a gyerekek, akik elvesztették szüleiket, családban nőhetnek fel, ugyanakkor a gyermektelen családok számára áldás, hogy így kiteljesedhet az életük A GYEREKEKKEL TEUES AZ ÉLET Kolbert Margit húsz éve nevelőszülő, ez idő alatt nyolc gyermeket nevelt fel. Szép, de ugyanakkor küzdelmes időszak is volt ez. Hargitai Éva- Úgy szeretném nevelni a kisfiámat, ahogyan anya nevelt bennünket - mondta Horváth Gyöngyi, Kolbert Margit nevelt lánya. Talán ez a legnagyobb elismerés, amit nevelőszülő kaphat. Kolbert Margit, azaz anya húsz évvel ezelőtt lett nevelőszülő. Sokáig próbálkoztak első férjével, de saját gyermeke nem lett, később pedig tragikus körülmények között elvesztették párja kisfiát is. Akkoriban Faddon éltek, és olykor tánctanárként besegített a gyermekotthonban. Aztán egy nevelő megkérdezte, miért nem próbál meg hazavinni gyermekeket. Megpróbálta. Eleinte hét■ Az ötösfogat összetartó kis csapattá kovácsoló- dott. végenként jártak hozzájuk nagyobb fiúk, aztán kisebb gyerekek kerültek a családhoz. Először jött Sárközi László, Mezei Attila és Horváth Gyöngyi. A három azonban nem bizonyult szerencsés számnak, valaki mindig perifériára szorult. Ezért jött Joci, azaz Kóródi József, majd négyükhöz csatlakozott Búzás Barbara öt hónaposán. így alakult ki az ötösfogat, ahogy már Sárpilisen nevezte az egyik szomszéd néni a kis csapatot. A gyerekek ugyanis mindig mindenhova együtt mentek, a nagyok segítették a kicsiket. Ez ma is így van, ha lehet, talán még jobban ösz- szetartanak, mintha vér szerinti testvérek lennének. Időközben Atit örökbe fogadták, Laci pedig nagyfiú lett, elhagyta otthonát, majd később családot alapított. Ekkor csatlakozott a csapathoz Balogh Nóri. Később Béndek Tamás és Erdős Natália révén tovább bővült a csapat. Az ő beilleszkedésük már kicsit nehezebben ment, hiszen egy évek alatt kialakult, rögzült családi rendHa nem is mindig könnyű egyben tartani a nagy családot, még azok a gyerekek is visszatérnek, akik egyszer kiszakadtak ben kellett megtalálniuk a helyüket, ami végül sikerült is. Amikor a gyerekek még kicsik voltak, a gondozási feladatok voltak túlsúlyban, a kamaszkor azonban már komolyabb problémákat is hozott. Négy-öt tinédzserrel egyszerre egyáltalán nem könnyű boldogulni. - Az a legnagyobb baj, hogy mindenki főnök akar lenni, és szentül meg van győződve róla, hogy neki van igaza. Mostanra elértem azt, hogy ha azt mondom, most elég, akkor vége a vitának, mindenki megy a dolgára - mesélte Kolbert Margit. Az elválások is viharosak voltak. Laci sem barátsággal ment el, és Gyöngyivel sem jó viszonyban váltak el, amikor a lány úgy döntött, hogy egy hónappal a vége előtt otthagyja az iskolát. Atilla is elköltözött, most a barátnőjével együtt élnek, annak szüleinél. Joci szintén a maga útját akarta járni, amikor 18 éves lett, de ahogy mindannyian, ő is visz- szatalált a családhoz.- Azt hiszem az a baj, hogy nem tudom elengedni őket, belátni, hogy hiába szeretném, ha azt tennék, ami szerintem jó nekik, ők a maguk feje után mennek - mondta az asszony. Hozzátette, a kezdeteknél azért jó a nevelőszülőnek, mert keveset tud a gyermekek hátteréről, örökségéről, így azt gondolja, majd az lesz a mérvadó, amit tanít nekik. Aztán idővel pont a háttér ismeretének hiányától lesz nagyon nehéz a feladat. A gyerekek nevelésében szerencsére nem maradt magára a család, hiszen amiben csak lehetett, támogatták a gyermekvédelem szakemberei. Emellett kezdetben szülei, és jelenlegi párja, Nyárai Attila szülei is nagy segítséget jelentettek egészen addig, amíg sajnos el nem vesztették őket. NaA család szerencsés abból a szempontból is, hogy sikerült a rokoni kapcsolatokat tartani, ami alapfeltétele a gyerekek egészséges fejlődésének. Barbit anyukája és nagymamája látogatta rendszeresen, amíg éltek, ma legkisebb bátyjával, Szabolccsal tartja a kapcsolatot A fiú gyermek- otthonban él, de az ünnepeket, az iskolai szünetek egy részét és a hétvégeket szívesen tölti náluk Nati a nagyszüleivel és nagynéniével tartja a kapcsolatot, Tamáska pedig rendszeresen hazajár a nagymamájához, ahol nagybátyáival és apjával is találkozik Joci alkalmanként tartja a kapcsolatot legidősebb bátyjával gyón sokat köszönhetnek Rozika néninek is, aki a gyerekek fogadott nagymamája. Joci fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ha nem is mindig könnyű velük, tudják, óriási lehetőséget kaptak az élettől azzal, hogy családban nőhettek fel, amiért nagyon hálásak. Annak ellenére, hogy a papírok szerint többen fogyatéldcal kerültek a családba, most a versenyeken begyűjtött oklevelek őrzéséhez kell vaskos dosszié, nem is beszélve Barbi atlétikában szerzett érmeiről. Mindannyian szakmát szereztek, többük bőrdíszművesként végzett Bonyhádon. Ati már leérettségizett, Joci pedig miközben nappalin a bőrös szakmát tanulja, estin az érettségire készül. Gyöngyi a jogsijára is nagyon büszke. Azonban még ennél is többet kaptak, hiszen Kolbert Margit tánctanárként és zenekedvelő emberként fontosnak tartotta, hogy a gyerekek is tanuljanak zenét, néptáncot. Ennek köszönhetően sok helyre eljutottak. Többek között jártak Belgiumban, Ausztriában és Erdélyben is. Miközben a gyerekek tanultak, Kolbert Margit is folyamatosan képezte magát. Nem akarta, hogy beszűküljön a látóköre. Úgy gondolta, ha ő tanul, egy kicsit kimozdul, az a gyerekeknek is jobb. Mindemellett jelenleg is a Sárpilisi „Gerlice madár” Hagyományőrző Néptánc Egyesület vezetője, valamint a Táltos iskolában néptáncot is tanít. Mostanra elfáradt, a betegségei halmozódnak, a türelme pedig fogy, ezért nem vállal már több gyermeket. Bár nem tudja, hogy mostani tapasztalatai birtokában újra kezdené-e, úgy gondolja, hogyha az élet az egyik oldalon elvesz, a másikon ad is. Óriási lehetőség, hogy azok a gyerekek, akik elvesztették szüleiket, családban nőhetnek fel, ugyanakkor a gyermektelen családok számára áldás, hogy nevelőszülőkként kiteljesedhet az életük. Ő maga nem tudta volna elképzelni az életét gyerekek nélkül. Neveltjei ígérete szerint soha nem is fog apróságok nélkül maradni, hiszen számíthat az unokákra is. TÁRCA Simogasd meg a gyerekek fejét! STEINBACH ZSOLT S imogasd meg a gyerekeid fejét! Ha nem kedvelik, leg alább veregesd meg a vállukat, vagy pacsizz velük! Simítsd végig a feleséged arcát is! Vagy karold át a derekát, ha csak egy pillanatra is! Tudniuk kell, hogy mennyire fontosak neked, átogasd minél gyakrabban a szüléidét! Próbálj türelmesebb, megértőbb és figyelmesebb lenni velük, mint eddig! Hagyd, hogy megsimogassák a fejedet! Még ha ezt nem is kedveled annyira. Tudnod kell, mennyire fontos vagy nekik a teheted, néha menj el a templomba! Nem kell, hogy mindenki lássa. Nem kell feltétlenül imára kulcsolni a kezedet sem. Csak húzódj meg csendben valamelyik pad szélén, és ne csinálj mást, csak nézz fel, csak nézz felfelé egy kicsit! egyél néha magányos esti sétákat a téli városban! Élvezd a fényeket és a sötétet! A kinti hideget és a kabátodban megbújó melegséget. Ami legbe- lülről jön. zért persze ne mondj le teljesen a kocsmákról sem! Nem baj, ha mindenki látja. Igyekezz minél jobb borokat inni! Az antiaxidánsok kedvéért és a te kedvedért És azért is, mert az élet túl rövid a lőreiváshoz. olgozz keményen és becsületesen! De egy perccel se többet, mint amennyiért megfizetnek Kizsákmányolhatnak ugyan, rabszolgává azért még nem kell válnod. Nem az a küldetésed ebben az arasznyi repülésben. Fontosabb dolgaid vannak ennél, tudod: megsimogatni a gyerekek fejét, átölelni a feleséged derekát, látogatni a szüléidét. oha ne hagyd, hogy elragadjon az indulat! Ha még is megtörtént a baj, minél előbb kérj bocsánatot! Attól is, aki az előbb még cinikusan az arcodba hazudott. Te csak mosolyogj, rá is! iszteld a szegényeket, a szerencsétleneket! Ne fordítsd el a fejed a nyomorúság láttán! Ne higgy azoknak, akik azt mondják- ők maguk tehetnek róla, miért nem igyekeztek jobban! És kérdezd meg mindenkitől, akitől csak lehet, hátha egyszer majd el tudja magyarázni valaki: ugyan miféle igazságosság az, ahol a jómódúnak több támogatás jár, mint a nélkülözőknek! a teheted, adakozz, fizesd be az alapítványi csekkeket legalább egy évben egyszer! A legkisebb is számít, persze. De a legnagyobbat mégis azzal segítheted, ha tiszteled a nyomorultakat y mikor pedig hazaérsz, mindig simogasd meg a gyerekek fejét, öleld át a feleségedet1 És ne feledkezz a szüléidről sem! Szórj a madáretetőbe szotyo lát, vigyázz, hogy a macska ne érhesse el azt az ágat! Gyakran cseréld a vizet a kutya itatótáljában, mert gyorsan befagy a nagy hidegben! Amikor csak teheted, beszélgess vele, magyarázd el neki, miért tilos kiszök- dösni az utcára, miért nem illik kaparni az ajtót! Próbáld meg következetesen nevelni! De ha senki sem látja, néha véletlenül nyitva hagyhatod a bejárati ajtót, és csinálhatsz úgy, mintha nem vetted volna észre, hogy titokban beóvakodott az előszobába, melegedni. a mindent megtettél, ami tőled tellett, akkor jutalmul, azon a gyantaillatú estén bízhatsz benne, hogy a régi, kedves vendégek, akik már csak a telkedben élnek, ők is bekopognak majd hozzátok. Eljönnek megint, elhozza őket magával a mindenütt jelen levő ismeretlen ismerős, aki mindent megtesz érted is - csak hidd el. Azokat a régi, drága vendégeket látni persze a szemeddel most sem tudod majd, és megérinteni sem lehet őket, pedig tényleg jó lenne újra átölelnetek egymást De te még megteheted: hát simogasd meg a gyerekek fejét, helyettük is. Egy kicsit talán olyan lesz, mintha áldást osztanál. « A gyerekek családtagjaikkal is tartják a kapcsolatot
