Tolnai Népújság, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-20 / 270. szám

2010. NOVEMBER 20., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG HÉTVÉGE Denevérkutatók a kambodzsai őserdőben, jobbról a második Görföl Tamás. A kis képeken két befogott denevér. Fent: Cynopterus sphinx, alatta Kerivoula sphinx Akár denevérnévadó is lehetne bőregér Görföl Tamás Kambodzsában járt, új fajokat találtak a magyar kutatók Görföl Tamásról akár egy új denevérfajt is elnevez­hetnének. A fiatal szek­szárdi denevérszakértő nemrégiben Kambodzsá­ban vizsgálta a bó'regere- ket. Steinbach Zsolt Puha és szőrös. Ilyen tömör pró- zaisággal írta le Görföl Tamás azt, mire számíthat, aki kézbe vesz egy denevért. A fiatal, szek­szárdi denevérkutató elismerte, hogy bár tizenöt éves kora óta ezeknek a repülő emlősöknek szenteli ideje jelentős részét, semmiféle romantikus érzelmet nem táplál a bőregerek iránt. Egyszerűen érdekesnek tartja őket, mert változatos az élet­módjuk és fontos szerepet ját­szanak az élővilágban. Még a magyarországi embe­rek életében is. Ezek a Ids emlő­sök ugyanis a szúnyogok, lep­kék, cserebogarak és egyéb éj­szakai repülő rovarok nagy ét­vágyú fogyasztói. Az „ellensé­gem ellensége a barátom” vi­szonyrendszer alapján tehát a denevérekre legalábbis szövet­ségesként tekinthetünk. Trópusi országokban pedig élnek olyan fajok is, amelyek többféle ha­szonnövény beporzását végzik, üyenformán nélkülözheteüenek a mezőgazdasági termelésben. A denevérekhez ugyanakkor még ma is számos babona és tév­Névjegy GÖRFÖL TAMÁS 27 éves, a Tolna Megyei Természetvédelmi Ala­pítvány programvezetője. Tizen­ötévesen természetvédelmi tá­borokban fedezte fel magának a denevéreket Természetvédel­mi mérnöki diplomát szerzett Kaposváron, jelenleg negyed­éves a Szent István Egyetem Ál­latorvostudományi Karán, bio­lógus szakon. a második diploma megszerzé­se után főállásban szeretne a denevérekkel foglalkozni kuta­tóként hit kapcsolódik. Bár Görföl Ta­más szerint mostanában már csak kevesen gondolják, hogy úgymond vérségi kapcsolat van az emberi vámpírok és a denevé­rek között, vagy, hogy a denevér madár lenne, azért az a téves el­képzelés még sokakban él, hogy az alacsonyan szálló bőregér elő­szeretettel bogozódik bele az em­berek hajába. Tamással egy verőfényes ko­ra délutánon találkoztunk, Szekszárd központjában. A fia­talember rögtön a bemutatko­zás után az egyik közeli épület felől hallatszó ma- dárcsipogás-szerű hangra hívta fel a fi­gyelmet, amely, mint kiderült, nem madártól, hanem a korai denevértől származott, így aztán nem is csipogás, hanem cincogás volt. Tamás azt is megosztotta ve­lünk, hogy Szekszárd jelentős város a denevérkutatás történe­tében, mivel néhány évvel ez­előtt itt találtak először alpesi denevér szülőkolóniát. A globá­lis felmelegedés miatt Dél-Eu- rópából észak felé terjeszkedő faj példányait a Prométheusz- parkban fogták meg. A szekszárdi szakértő azon­ban nemcsak szűkebb pátriájá­ban ismeri a bőregereket, ifjú kora ellenére már nemzetközi denevéres körökben is jegyzik a nevét. Nemrégiben Kambo­dzsában vett részt egy amerikai szervezet által indított termé­szetvédelmi programban, a Ma­gyar Természettudományi Mú­zeum denevérkutatójával, Csor­ba Gáborral. Tamásnak, a nem­zetközi csapat tagja­ként egy védetté nyíl­vánítandó területen kellett adatokat gyűj­tenie, amelyek meg­alapozzák, hogy va­lóban szükség van a terület védetté nyilvánítására. A program során a magyar ku­tatók tavasszal és nyár végén látogatták meg a területet. Es­ténként hálózással és húrcsap­dával fogták a szárnyas emlő­söket, az összesen közel három hét alatt majdnem kétszáz pél­dányt. Közöttük volt olyan, amelyik bambuszban lakik, akad, ame­lyiknek tapadókorong van a lá­bán, és találtak új, eddig még le nem írt fajokhoz tartozó dene­véreket is. Valamelyik új fajt akár róluk is elnevezhetnék, de Tamás nem feltétlenül így akar nevet szerezni magának a de­nevérkutatók társaságában. ■ A denevérek­hez még ma is számos babo­na és tévhit kapcsolódik. HAJDAN November 20-án 225 éve, 1785-ben született Sina György Simon, a haza s megyénk áldo­zatkész birtokosa. 130 éve, 1880-ban Pakson Rozner Dávid kútásás közben aranyhomokra bukkant, s ez népvándorlást in­dított meg, de kiderült: csupán csillámpalát leltek. November 21-én 130 éve, 1880-ban írta Dőrypákay György néptanító a Tolnamegyei Közlöny vezércikk- é-ben: „Az előítélet s elfogult­ság, mi bennünk a zsidó nemzet iránt uralkodott, ma már min­den józan gondolkodású ember kebeléből kihalt." 115 éve, 1895- ben Dunaföldvárnál el­süllyedt a Haza nevű gőzhajó. Tető alá került a megyei kórház új szárnya: Tanárky Árpád igaz­gató intézménytörténetet ígért 1896- ra. ANEKDOTATÁR Bolonddá tett borkereskedő Babits Mihály 1938-ban írta a Nyugatban Szekszárdi kadarka címmel megható esszéjét, amelynek akad valóságos igazo­lása a régebbi sajtóban. „Szőlő-tanyám, roppant udvara közepén, távol Balkánok átlójá­ban feküdt... Csakugyan minta­szerű Európa volt itt, még babo­nánk is kultúrát jelentett; nem adtuk föl a vallás dekórumát, de világnézetünk a szabadelvűség volt, gyűlöltük az osztrák szolda- teszkát, nem hittünk háborúban, s a zsidó borkupecet nem utál­tuk jobban mint ahogy az dukál.” Egy ilyen esetet mesélt, a hely­ségnevet gondosan kicsillagoz- va a Vasárnapi Újság 1875. no­vember 18-én. „Volt T**n egy Tóbiás nevű mindenkitől ismert, de részeges ezermester. Örökö­sen adott-vett, s utoljára mégis sohasem volt egy fillére sem. Egykor a kocsmában feldicsek- vék egy idegen borkereskedő­nek, hogy ő így meg úgy tud a szőlőmunkához. A jámbor ember valami nagyot képzelt utoljára is a ravasz Tóbi­ásról.- Hát kelmédnek van szőleje? Tóbiás elvezette a kereskedőt a hídig, ott megállották. - Amit ar­ra lát az a másé, amit hátul lát, az is a másé, ami közből van, azaz enyém. Volt pedig közbül kökény. A lóvá tett borkereskedő szerette volna visszavarázsolni a zsebé­be az áldomás árát.” ■ Dr. Töttős Gábor Otven kislevelű hársat kaptak a Gemenc Zrt.-től Elkápráztatták a zsűrit a kisdiákok ki mit tud Német nyelven előadott produkcióknak tapsolhatott a közönség ci kő A Gemenci Erdő- és Vad­gazdálkodási Zrt. 50 darab fa­csemetét ajándékozott az ön- kormányzatnak. Kollár Gábor, a cég erdőmérnöke elmondta, hogy a „Minden születendő gyermeknek ültessünk egy fát” országos programhoz eddig 11 megye 60 települése csatlako­zott, és már több mint 2500 fát ültettek el. A cél egyébként az, hogy a gyerekek kötődjenek a környezetükhöz, vegyenek részt a klímaváltozás megelő­zésében, illetve megakadályo­zásában.- Cikó is jelentkezett a felhí­váshoz - folytatta Kollár Gábor - és kedden délelőtt 50 fát ad­tunk át a polgármesteri hivatal­nak, mégpedig kislevelű hársat. Noha az ezüsthárs lett idén az év fája, ennek ellenére kisleve­lű hársat ajándékoztunk, mivel ennek a virága felhasználható teakészítéshez, illatosabb is és jó mézelő. Azért hoztunk félszá­zat, mert ennyi gyerek született Cikón az elmúlt öt esztendőben. Dr. Ferencz Márton polgár- mester és Szabó Judit Zsuzsan­na védőnő jelenlétében egy fát ültettek el az óvónők és szülők segítségével az óvodások a Tán­csics utcai közparkkal szem­ben. Munka közben a picik a természethez kapcsolódó dalo­kat énekeltek. A többi fát az ön- kormányzat közmunkásai ülte­tik el ugyanoda. ■ Hunyadi bonyhád Immáron negyedik al­kalommal csillanthatták meg te­hetségüket a bonyhádi általános iskolások a német nyelvű Ki mit tud?-on a napokban. A program­nak ezúttal is a Solymár Imre Városi Könyvtár adott helyet, a megmérettetéshez pedig a Né­met Kisebbségi Önkormányzat biztosította a szükséges díjakat. A háromtagú zsűri összesen ki­lenc produkció láttán hozta meg döntését. Nem volt könnyű dolga az ítészeknek, a meséket, jele­neteket, verseket előadó növen­dékek remek teljesítményt nyúj­tottak. Végül az 5 egyéni előadó és a 4 csoportos produkció megtekin­tése után Ábrahám Ákos bizo­nyult a legjobbnak az egyéni ka­tegóriában. Őt Bíró Barnabás kö­vette a dobogón, megelőzve Ha­jas Pétert. Ákos és Péter az Arany János iskola tanulói, míg Barnabás a Vörösmarty Mihály általános iskolának szerzett hír­nevet eredményével. A csopor­toknál pedig az utóbbi intéz­mény 3. b osztályos diákjai vé­geztek az élen, maguk mögé uta­sítva a Széchenyi István általá­nos iskola és a Vörösmarty Mi­hály általános iskola 2. évfolya­mosait. Minden kisdiák mosoly- lyal az arcán, és csokival a kezé­ben zárta a versenyt- tájékoztat­ta lapunkat Kult Imréné, a prog­ramnak helyt adó könyvtár igaz­gatója. ■ Vízin B. A három bonyhádi általános iskola diákjai jöttek el a könyvtárba > 1 l

Next

/
Thumbnails
Contents