Tolnai Népújság, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-18 / 268. szám
nagyonj 2010. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK - TOLNAI NÉPÚJSÁG AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2.molnar.hu. Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . Csajok, mi lesz velünk az érettségi után? t Végzős diák vagyok, sokat gondolkodom a jövőmről. Merre tanuljak tovább? Egyetemre vagy í inkább fősulira menjek? Ve- „gyek fel diákhitelt ? De az •molyán foglalkoztat, hogy az iskolákban kötött barátságok f megmaradnak-e. A mi társasá- | gunk elég nagy, kilenc jó barátnőm van. Sokakkal közülük már ros haverságot kötöttem, né- I hány lányt pedig a gjmiben is- “mertem és szerettem meg. Persze, mint minden csajbanda, a mi csapatunk sem mentes ki- I sebb-nagyobb összezörrené- ssektől. Ám ezeket eddig még •mindig sikerült tisztáznunk. Ha egyikünk bajban volt, rögtön ott termettünk, hogy segítsünk rajta. Ha vigasztalni f lett, megtettük. Ha egy jó elkérte egyikünk telefonszámlát, együtt örültünk ? iával. Természetesen a pörgős| bulik, az oltári jó poénok, a haj-1 | nalokig tartó beszélgetések, a § meglepetés szülinapok és az J ; ajándékok sem maradtak el. Tíz csaj sokféle érdeklődési !■ körrel, nem valószínű, hogy * mind egy városban fogunk majd továbbtanulni. Tudom, az ^ egyetemen új emberek, új lelte-1 l tőségek és élmények várnak f I majd rám, most azonban úgy J f gondolom, ezek az érzések na-«í ; gyon mélyek, nem feledtethe-1 tők. Remélem, hogy a csajok ott# > lehetnek az esküvőmön, az é aranylakodalmamon, és persze ! én is ott lehetek majd az övé-1 5 kén. Nyugdíjas korunkban pe-1 dig boldogan gondolunk vissza | a közösen eltöltött évekre. I f Én úgy vélem, hogy a gimná- 4 ziumban kötött barátságok ko- J molyak, érettek. Remélem, § hogy megoldást találunk a kap-1 . csőlátók tartására. Semmit sem f kapunk ingyen, egy ilyen érzel-J mi kötődésért is meg kell dől! gozni. A lányoknak ezúton sze-# retném megköszönni, hogy! I megtiszteltek barátságukkal. I ■ Baki Zsófia, I. Béla í gimnázium, Szekszárd I Megmászta a fél világot szendrő Szabolcs A féllábú sportoló számára nincs lehetetlen Szendrő Szabolcs előadását mindenki tátott szájjal hallgatta. Csodálatra méltó az, amit elért, mégsem cserélne vele senki Miután amputálták a fél lábát, túrázni kezdett, majd nekivágott a legmagasabb hegycsúcsok meghódításának. Járt Chilében, Alaszkában és Izlandon is. Kriezl Dóra A bonyhádi Petőfi Sándor evangélikus gimnázium falai között minden évben az őszi szünetet megelőző utolsó tanítási napon rendezik meg a reformáció napját. Ezen alkalommal számos előadót lát vendégül az iskola, akik különböző témákban - legyen az fotózás, lovaglás, fizika, kémia, hegymászás vagy utazás - tartanak előadást az érdeklődő diákkör számára. Szendrő Szabolcs hegymászó, illetve fotós tartotta a számomra legkiemelkedőbb beszámolót ezen a napon. Gruber László, iskolánk történelem- és földrajztanára mutatta be a diákságnak Szabolcsot, aki már több előadást is tartott a gimnáziumunkban, többek közt a Világ Utazó Klubunk (VÜK) keretei között. Utoljára két évvel ezelőtt járt iskolánkban, ugyanis tavaly egy sajnálatos baleset miatt két csavart helyeztek a bokájába, így nem tudott részt venni az éves VÜK előadás-sorozatunkban. A Gödöllő melletti Máriabe- senyőn született ifjú életében kiemelkedő szerepet töltött be a testmozgás. Kezdetben egyéni sportolóként, pontosabban súlyemelőként edzett, majd egy vonatbaleset után amputálni kellett az egyik lábát. A - saját bevallása szerint - kicsit sem elkeseredett fiú a történtek után új fába vágta fejszéjét, és kajakozni, majd túrázni kezdett. Először csak Magyar- országon próbálkozott a Pilis és a Bükk meghódításával. A mostanra már híressé vált magyar hegymászó így emlékezett vissza akkori önmagára: „A hegyek között kaptam olyan békét, amelyre hihetetlenül vágytam.” Ezek után lelkesen vágott neki a külföldi hegycsúcsok meghódításának. Járt többek közt a Tátrában, Svájcban, Franciaországban, Chilében, Alaszkában és Izlandon is. Részt vett az 1996-os Eve- rest-expedícióban, amikor is először próbálkoztak meghódítani a hegycsúcsot magyar hegymászók. Az előkészületekről és a hegyek megmászásáról így nyilatkozott: „A legjobb barátaimmal összefogva megpróbálunk feljutni a csúcsra. Mielőtt megmásznánk a hegyet, engedélyt kérünk tőle a meghódítására.” Élete során arra is volt példa, hogy a barátait, mászótársait a hegy örökre magával ragadta. Az előadása során rengeteg képet vetített nekünk, melyek nagy részben természetfotók voltak azokból az országokról, Mindenkinek hallania kellene Szabolcs beszámolóját A VETÍTÉS UTÁN több barátommal is beszéltem, akik nagy csodálattal hallgatták a hegymászót, annak ellenére, hogy kicsit elrettentőnek tartották az előadást Véleményem szerint ezt az életutat is bemutató előadást egyszer mindenkinek hallania kellene, mert olyan élményekkel gazdagodik, amelyek egy életre megmaradnak. szendrő Szabolcs a fiatal, fogyókúrázó lányoknak is szolgált egy tanáccsal: „Ha a hegymászás másra nem is jó, fogyókúrára hidegen és melegen ajánlom!” ahol pályája során megfordult. A Pilistől az Elba-parton át egészen a Tromboli vulkán kitöréséig láthattunk gyönyörű fényképeket. Az előadó legszívesebben szülőföldje közelében, Gödöllőn és a Dunakanyarban szeret képeket készíteni, de bemutatta nekünk Tibet igazi arcát és India lakosságát is. Legjobb hegymászói teljesítménye az volt, amikor előmá- szóként a nyolcas nehézségi szintet teljesítette. Ez igen elismerésre méltó egy féllábú hegymászótól. Az évek hosszú során nem csak a mi gimnáziumunkban tartott beszámolókat, rendszeresen hívják az ország különböző iskoláiba, ahol az előadások végén mindig feltette a következő kérdést: „Ki az, aki cserélne velem?”. Elmesélése szerint eddig mindössze egy fiatal volt, aki azt mondta, elcserélné az életét a hegymászóval, de azzal a kikötéssel, hogyha tudja, hogy biztosan ilyen sokra viszi majd ő is. A mi hallgatóságunkból nem volt egy bátor jelentkező sem, aki azt áhította volna, hogy ugyanilyen életutat képzelt el magának, és ez részben érthető is. A cikk szerzője a bonyhádi PSEG tanulója I : Úgy gondolom, az ember társas * lény, hisz egyedül nem tudunk * élni, magányosak és tehetetle- m nek vagyunk. Ha visszatekintünk az ó'skor* ba, látjuk, hogy az emberek nem 9 tudták egymaguk elérni a céljaikat, képtelenek voltak a vadá* szatra. Rájöttek, ha összefognak, % a zsákmányszerzés egyszerűbb és sikeresebb lesz, és -bár meg * kell osztani az ételt- mégis több % fog maradni. Az idő előrehaladtával egyre több közösség ala* kult, majd később falvak és váll rosok is létrejöttek. Ha a jelent vesszük figyelembe, mit tapasztalhatunk? Á világ » minden pontján az emberek kö- zösségekben élnek. E közösségeket valami mindig összetartja, <*■ legyen az a közös nyelv, a közös m kultúra vagy a hazaszeretet. Mi, emberek ugyan néha magányra * vágyunk, úgy érezzük, nem tud- , juk elviselni embertársainkat. De gondoljunk csak bele, ha szo* morúak vagyunk, és úgy érezni zük, minden ellenünk fordult, milyen jó, ha van valaki, akivel * megoszthatjuk gondjainkat, érti. zéseinket! Szerintem a legszorosabb kapcsolatban levő közösségek a * családok. A család biztonságot, , megnyugvást nyújt. Az egyik legfontosabb érzés pedig a sze* relem. Ha igaz alapokon nyug- «, szik, önbizalmat és erőt és boldogságot ad a feleknek. Az em* béri kapcsolatok közül semmi- « képpen nem hagyható ki a barátság sem, amely támasz az élet *' „göröngyös útján”. * Mindezek alapján úgy gondo- ^ lom, az ember nagyon is társas lény, szükségünk van a mellet* tünk élő emberekre, még akkor f is, ha ezt nem mindig valljuk be magunknak. * ■ Bálint Péter, Sztárai » Mihály Gimnázium, Tolna SZTÁROK - MAGÁNÜGYEK V ______Sztárvilág J A Megasztár zsűritagjai a pénteki döntő után adtak Interjút a Megamániának. Tatár Csilla arról kérdezte őket, hogy szerintük kik azok a versenyzők, akikkel a végső megmérettetésben is találkozunk majd. Mester Tamás nem sokat kertelt, neki már most határozott elképzelése van a duóról. Szerinte Kökény Attila fog párbajozni Kállay-Saunders Andrással. Eszenyi Enikő már kevésbé volt magabiztos, azt azonban elárulta, hogy már az elődöntők során felírta magának egy papírlapra a szerinte a fináléig eljutó énekesek nevét. Egyelőre még mind a két jelöltje versenyben van. Forrás: nana.hu [Pmllmihszoba A SÉTA-oldalnak ebben a rovatában a fiatalok problémáival foglalkozunk. Szakértőnk, Oláh- Szijjártó Linda pszichológus válaszol ezentúl a kérdéseitekre, és segít eligazodni a tinédzserkor útvesztőiben. Ha bármi gondotok van, vagy csak tanácsra lenne szükségetek, azt megírhatjátok - akár név nélkül is - az agnes2.molnar@axels.hu e-mail címre, mi pedig továbbítjuk azt Lindának. Jelige: SOS. A barátom nem foglalkozik velem mostanában. Együtt megyünk mindenhova, de azt érzem, hogy nem figyel rám, meg sem kérdezi, hogy vagyok, mi van velem, vagy mit szeretnék csinálni hétvégén. Akkor most már nem szeret? Lehet, hogy a barátod viselkedése furcsa számodra, de azt azért elhamarkodott dolog lenne kijelenteni, hogy már biztosan nem szeret téged. Lehet, hogy otthoni problémái vannak, lehet, hogy sokat kell tanulnia mostanában, de az is megeshet, hogy valami egészen más dolog köti le a gondolatait. Ne pánikolj, inkább mondd el neki, hogy látod rajta, hogy máshol járnak a gondolatai. Kérdezd meg tőle, mi foglalkoztatja, tudsz-e segíteni valamiben, és meséld el azt is, hogy milyen furcsán érzed magad amiatt, hogy kevesebbet foglalkozik veled mostanában. Ha kibírod hiszti nélkül, nyugodtan rákérdezhetsz arra is, van-e valami gubanc a kapcsolatotokkal. A lényeg, hogy ne veszekedj! Beszélgess türelmesen vele erről az új problémáról, és mondd el neki bátran, mire vágysz, mit szeretnél, hogyan viselkedjen veled. Viccek Tivadar első nap nagy boldogan megy az iskolába, délután azonban már cseppet sem tűnik ilyen vidámnak. Az apa már szalad is a kérdéssel: - Na, milyen volt az iskolában?- Á, átverés az egész. Ki volt írva az ajtóra, hogy első osztály, bent meg fapadok voltak. A falusi iskolában olyan mondatot kell alkotni, amiben szerepelnek a „mennyi”, „ennyi”, „annyi” szavak.- Pistike rögtön jelentkezik: Mikor anyukámék nyem voltak otthon, gondoltam, hogy ki kéne mennyi a disznóknak ennyi annyi. >
