Tolnai Népújság, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-10-17 / 41. szám

2010. OKTOBER 17., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL El a remény Döbrököz peremén Egy házat már kaptak. Most kapjanak egy másikat? Szeretne Sallai Károlyné egy másik házat, mert ez vizesedik, repedezik, nincs vezetékes víz, csa­torna, gáz, főzni is csak fával tudnak. A döbrö- közi önkormányzat azonban már ezt is cse­reingatlanként adta az asszonynak; még egyet nem szívesen adnának. Wessely Gábor Egy eléggé lepusztult házban él Döbrököz szélén Sallai Károlyné és két fogyatékos gyereke. A falak nedvesek, re­pedeznek, a pincében áll a víz. Az elektromos vezetékek beáz­tak, a villanyt nem tudják használni, a hűtőládájukban minden megromlott. Vezetékes vizük nincs, az udvaron lévő kút vize emberi fogyasztásra alkalmatlan. Kannákban hord­ják a vizet körülbelül három­száz méterről. Gáz- és szenny­vízvezeték nincs a falunak ezen a részén, az Öreghegyen, ahol a szerencsétlen család la­kik, és az út minősége is hagy bőven kívánnivalót maga után. Amolyan burkolt is meg nem is út. A közvilágítás foghíjas, gyakoriak a betörések. A sze­gényeket meglopják a még sze­gényebbek. ■ Nincs víz, villany, gáz. A küszöbön hasogatják a fát. Az asszony 55 éves, és 27 ezer forint járadékot kap. Lá­nya, Eszter 38 éves, és 26 ezer forint rokkant nyugdíjban ré­szesül, mivel hallássérült. Egy évig volt férjnél, de durva em­ber vette el. Egyszer lelökte a lépcsőn, akkor ment tönkre a füle. Sallainé másik gyereke, Béla 35 éves, értelmi fogyaté­kos. Neki 33 ezer forintot hoz havonta a postás. Fizikai munka végzésére al­kalmas személy nincs a család­ban. Ezért az udvar és a lakás is elhanyagolt, rendetlen, ren­dezetlen. Bár némi gallyazásra rákényszerülnek, mert tüzelő­re sincs pénzük. A tél közeled­tével fát szoktak gyűjtögetni a közeli erdőkből. A főzéshez is kell fa, mert nincs elektromos ■ .r... Sallai Károlyné (balról), fia, Béla és lánya, Eszter az erősen elhanyagolt, komfort nélküli döbröközi ház egyik szobájában vagy gáztűzhelyük. Két balta van a konyha és a szoba közöt­ti széles küszöbön, ott hasogat­ják a tűzrevalót. Sallainé sosem dolgozott al­kalmazottként valamilyen munkáltatónál. Fiatalabb korá­ban napszámba járt kapálni. A férje öt éve meghalt. Valami­kor kubikus volt, aztán leszá­zalékolták. A régi házuk 1999- ben összedőlt, akkor kapták a mostanit. Ez már a beköltözé­sükkor sem nézett ki valami stabil épületnek, mert előtte évekig lakatlanul állt. Aztán to­vább romlott az állaga. Karban­tartásra se pénzük, se energi­ájuk nem volt. Néha itt-ott ki­meszelték a konyhát és a két szobát. Az idei sok eső újabb káro­kat okozott. Feljött a talajvíz, békák, siklók, egerek, patká­nyok jelentek meg az épület­ben. Apró repedések keletkez­tek a falakon. Ezért szeretné­nek egy új házat, vagy legalább jen hordani, melegíteni a vizet egy fürdőszobát, hogy ne kell- a nehéz sorsú családnak. Melyik párthoz tartoznak a hátrányos helyzetűek? Sosem érezték magukat olyan fontos embereknek Sallaiék, mint a választási kampány­ban. A leszázalékolt és fogya­tékos emberekből álló család mindhárom tagjának van vá­lasztójoga. Akadt olyan helyi politikus, aki még a lakásuk­ra is elment megkérdezni, hogy kire fognak szavazni. Máskor feléjük se néztek, hogy élnek-e vagy halnak De három voks az mégis csak három voks. A polgármester, Szili Lajosné jól ismeri Sallaiék helyzetét. Azt sem titkolja, hogy szerinte saját magukat okolhatják ezért a helyzetért; az életmódjukon kellene vál­toztatniuk. Minden támogatás­sal együtt összejön nekik havi 120 ezer forint, amiből faluhe­lyen három ember szerényen meg tud élni. De ők képtelenek beosztani a pénzüket. Egyszer már kaptak egy há­zat, ám ebből, a polgármester szerint nem lehet rendszert csinálni. Tízévenként, ha vala­ki lelakja a házát kapjon újat? Melyik önkormányzat enged­heti ezt meg magának? Szili Lajosné úgy véli: a faluvezetés dolga, hogy kisebb segítséget nyújtson a rászoruló családok­nak. A rossz állapotú házakat majd számbaveszik, és ahol nagy ^ baj, támogatást adnak, annyit, amennyit a költségve­tés elbír. JEGYZET VENTER MARIANNA Nyuggerek a buszon olvasgatom a cikkekhez írt hozzászólásokat az inter­neten, és néha az a benyomá­som támad, mintha a kom- mentek írói és jómagam egy másik valóságban élnénk. egy buszos témájú cikk kap­csán például csak úgy röpköd a hozzászólásokban a „nyug- ger” kifejezés, amely, mint ki­derült, a nyugdíjas jelenkori szinonimája. A nyuggerekkel a jelek szerint sok a baj. Pél­dául ingyen utaznak, bevá­sárlókocsit húznak maguk után, amelynek nyikorog a kereke, és a főbűn: le akar­nak ülni. Azt veszem ki a kommentekből, hogy íróik - feltehetően tizen-, huszonéve­sek - felháborítónak tartják, hogy aki nem fizet a jegyért, az nem átall ülve utazni. A MAI NEGYVENESEK és attól idősebbek korosztályát még arra tanították, hogy idősek­nek, kisgyerekes anyukák­nak adja át az ülőhelyét, a férfiaknak pedig szégyen volt az ülésben terpeszkedni, ha nő - bármilyen korú - állva utazott. hogyan történhetett meg, hogy azok, akiket annak ide­jén tiszteletre és udvariasság­ra szoktattak, felneveltek egy végtelenül tiszteletien és ön­ző nemzedéket? Hogyan for­dulhat elő, hogy tizenéves fiú vén k ....-nak titulál egy öt­ven éves asszonyt, amiért egy kanyarban nekidőlt a bu­szon? Hogyan történhet meg, hogy zsenge leányka b.... meg, sietek! felkiáltással kis híján lelöki a busz lépcsőjéről a fájós lábú bácsit? jo lenn azt mondani, hogy kirívóan ritka esetek a fenti­ek, de sajnos nem azok. Aki nem hiszi, szálljon fel egy helyközi járatra reggel, és nagyjából a tanítás vége utá­ni időpontban. Aztán számol­ja meg, hány „nyugger” ácsorgó jut egy fiatalra. S vé­gezetül, elnézést kérünk a ki­rívóan ritka kivételhez tarto­zóktól, azoktól akik átadják a helyüket. Lecsót és gulyást főztek a vendéglátós diákok Eindhovenben szakmai gyakorlat A hollandok elcsodálkoztak a Tolna megyei fiatalok gyorsaságán és ügyességén Hollandia fogadta szakmai gya­korlatra a Szent László TISZK több diákját. A fiatalokat és pe­dagógus kísérőiket telefonon si­került elérnünk egy rövid tudó­sítás erejéig. Amszterdamban a világváros lüktetése, Hágában pedig a ten­ger méltóságteljes hullámzása: Pruzsina Tímea telefonos tudó­sítása szerint a természetföldraj­zi jellegzetességek közül ez a ket­tő ragadta meg eddig leginkább a TISZK Vendéglátó Szakképző Tagintézmény diákjait. A szek­szárdi középiskola fiataljai - szám szerint tizenketten - jelen­leg is Hollandiában töltik há- f romhetes külföldi gyakorlatukat. I A fiatalok első állomásként Eindhovenbe, ebbe a dél-hollan­diai városba érkeztek meg, majd hamarosan már a gyakorlati helyszíneken alkalmazhatták és fejleszthették eddig szerzett tu­dásukat. A vendéglátósok első­sorban az eindhoveni iskola kü­lönböző intézményeiben dolgoz­hatnak, míg a Jókai tanulói közül néhányan külsős cégekhez ke­rültek. A legtöbben gyalog vagy hagyományos, holland módon - kerékpárral közlekednek. Pruzsina Tímea magyar sza­kos, valamint Nagy Mónika ma­tematika-testnevelés szakos ta­nárok azt is elmondták, hogy a fogadóiskola a Tolna megyei TISZK-hez hasonlóan több isko­lából áll. Csupán egyetlen szám a méretek érzékeltetésére: Eindhovenben és környékén kö­zel huszonkétezer tanulóval ren­delkeznek.- A diákok többsége és mi is úgy érezzük: ez egy rendkívüli szakmai lehetőség mindannyi­unk számára - húzták alá a pe­dagógusok. - Az egyik szakács­csapat már első nap lecsót főzött, a másik pedig gulyást. Mindkét magyar specialitás nagyon ízlett a helyieknek, és elcsodálkoztak a magyarok gyorsaságán és A tanulók közül a 13. évfolya­mos Nagy Csilla vállalkozott egy rövid, telefonos élménybe­számolóra. - A legjobban a csapatépítő rendezvények - úgy mint focimeccs, kirándulás, pi­acozás - nyerték meg tetszé­sünket A hollandok nagyon ügyességén. Pincéreinkkel szin­tén elégedettek, hiszen két lány­nak felajánlották, hogy munká­jukért cserébe a fodrász és koz­metikus tanulók „kezelésbe ve­szik” őket. Mindketten olyan szépek lettek, mintha bálba ké­szültek volna. kedvesek, vidámak és közvetle­nek jellemző, hogy nem talál­koztunk ideges helybelivel Nemcsak jól, hanem szabadon és nyitottan élnek Számunkra meglepő volt például, hogy az ablakokon nincs függöny, be le hét látni a szobákba. Már mosolyogva, Eindhoven városában, egy parkban a TISZK diákjai Felesleges a függöny a sajtok országában > * *

Next

/
Thumbnails
Contents