Tolnai Népújság, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-10-10 / 40. szám

2010. OKTÓBER 10., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Európa déli részén portyáztak huszárok Janicska Zsolt és Kiss József vigyázott a lovasok biztonságára Nyolcvanöt nap alatt, hat ország érintésével és mintegy 3500 kilométer megtétele után érkezett haza nemrég Magyaror­szágra a Nemzetközi Hu­szárportya. Az emléktú­rának két Tolna megyei résztvevője is volt. Szeri Árpád Nyár elején megcsörrent Ja­nicska Zsolt telefonja. A Vár­dombon élő zászlós - megany- nyi veszélyes külföldi katonai küldetés teljesítője - Ádám Bar­nabás hangját hallotta: az alez­redes arra kérte, hogy csatla­kozzon a nemzetközi huszár­portyához. Ez az embert és lo­vat próbáló túra a portugál fővá­rosból indul és tart egészen Bu­dapestig.- A két lovashoz kellett két biztosító - mondta el lapunk­nak, immár itthon Janicska Zsolt. - Azaz, a nyeregben ülő Ádám Barnabás alezredest és Bugnics Mike Pál hadnagyot kí­sértük terepjáróval, és gondos­kodtunk az akadálytalan hala­dásról, valamint a szállásról és étkezésről. Természetesen tábo­ri körülmények között. Janicska Zsolt igent mondott, annak ellenére, hogy nemrég érkezett haza Koszovóból, és rö­vid ideje volt otthon. A rábólin- tást az is megkönnyítette, hogy biztosító társa szintén Tolna megyei, szekszárdi katona lett: Kiss József zászlós, akivel együtt szolgált Medinán és Boszniában is. Kisvártatva már együtt száguldottak a honvédel­mi minisztérium minden szük­séges eszközzel és élelemmel megrakott terepjáróján Portu­gália felé.- Június 15-én startolt Lissza­bonból a portya, melynek célja a huszárság népszerűsítése volt. Bizonyítottuk a NATO számára is, hogy a magyar katona ma is képes ilyen lovasbravúrra. Ke­vesen tudják, hogy a magyar hu­szárság a világ több mint har­minc hadseregének szolgált mintaként a katonai alakulatok felépítésében és a hadieljárások- . ban. Meglepő, de igaz: Irakban is a huszártaktika alapján vé­geztük a járőrözést, felderítést, a többi nemzet katonáival együtt. Janicska Zsolt egyenruhában már itthon, mögötte a fél Európán baj nélkül átkelt terepjáró. A kis képen pedig Kiss Józseffel egy spanyol katonai emlékműnél A négytagú, gyakorlóruhás, mindössze Kossuth-karddal, il­letve dísztőrrel felfegyverkezett csapat naponta negyven-ötven kilométert haladt előre. Ekkora távot képes meg­tenni biztonság­gal ló és lovasa, te­kintettel nemcsak a modern világ ki­hívásaira, hanem a terepviszo­nyokra is. A nyári, negyven fo­kot is elérő, rekkenő hőség után hegyeken - a hóhatárt el­érő Pireneusokon és Alpokon - kellett átkelni, az erdei, vízpar­ti táborhelyeken pedig szúnyo­gok rajai támadtak rájuk. Eze­ket a kellemetlenségeket azon­ban sokszorosan ellensúlyozta a helybeliek barátságos érdek­lődése és segítőkészsége. A ma­gyar csapat valamennyi ország­ban szenzációt keltett.- Megálltunk a híres spanyol zarándokút, Camino de Santia­go egyik pontjánál, ahol éppen nagy fotózkodás zajlott. A tö­meg azonnal körénk gyűlt, és mindenki velünk szeretett vol­na fényképezkedni. így okoz­■ Lendvadedesnél léptek be Ma­gyarországra. tunk kisebbfajta torlódást a za- rándokúton. Máskor egy spa­nyol falu kocsmájában kértünk tanácsot, hol tudnánk tábort verni. Miután az ott iddogáló vendégek megtud­ták, hogy magyar katonák vagyunk, nem engedtek ben­nünket sehová: azonnal odarendelték a polgár- mestert és a település első em­berének kalauzolásával keres­tünk és találtunk jó táborhe­lyet. Egy francia kisváros étter­mének tulajdonosáról pedig ki­derült, hogy egykor ejtőernyős­ként szolgált: ez a kapocs ele­gendőnek bizonyult arra, hogy vacsorán lásson bennünket vendégül és nem fogadott el tő­lünk egy fillért sem - idézte fel Janicska Zsolt. Franciaországban egyéb­ként a portyázók találkozhat­tak a Bercsényi (Bercheny) ej­tőernyős huszárezred képvise­lőivel is. De az igazán megka­pó találkozás Olaszországban, a doberdói fennsíkon várta a portyázókat. A magyar törté­nelemben is nevezetes hely­Az óceántól indultak haza a kalandozók utódai a huszárportya résztvevői Portugálián, Spanyolorszá­gon, Franciaországon, Olaszországon és Szlovénián át érkeztek szeptember vé­gén Magyarországra, Lend­vadedesnél. A csapat a ha­tár átlépése után Nagycenk felé folytatta útját, ugyanis megemlékeztek gróf Széche­nyi István néhai huszárkapi­tány halálának 150. évfor­dulójáról is. Az emléktúra védnöke a Honvédelmi Mi­nisztérium volt. Hende Csa­ba honvédelmi miniszter már fogadta mind a négy résztvevőt és elismeréssel nyugtázta kiemelkedő telje­sítményüket. szín - egykori hadszíntér - egyik településén, Visintini- ben, ahol ma is van egy ma­gyar kápolna, a helybeliek díszvacsorát adtak a járőrnek. Magyar címeres sapkában, pólóban és magyar zászlókkal érkeztek vendéglátóik a vacso­rára. Ezen a főleg szlovénok lak­ta településen máig számon tartják azt, hogy 1917-ben az osztrák-magyar csapatok mi­lyen nagy sikert értek el áttöré­sükkel. Az olaszok számára ez nyilván nem volt kellemes ese­mény, de mára ez már elvesztet­te jelentőségét: ők is örültek a négynapos, afféle fesztivált ho­zó jelenlétüknek. A nemzetközi huszárjárőr Szlovénia felől, Lendvadedes­nél lépte át a magyar határt szeptember végén. Bár hivata­losan 3500 kilométer volt a megtett út, ha minden kisebb távot összeadunk, akkor Janics­ka Zsolt számításai szerint nem kevesebb, mint 18 ezer ki­lométerjön ki. Sem a ló, sem az autó nem hagyta cserben a csa­patot. JEGYZET WESSELY GÁBOR A szakképzés, alulnézetből A buszon 16 év körüli srá­cok társalognak. A társalgás úgy zajlik, hogy egymást túlkiabálják, van, amelyik poént mond, van, amelyik trágárságot, de valószínűleg ezeket egyenértékűnek tart­ják, mert mindkettőn ugyanúgy röhögnek. B.. meg, menj a p...ba, k... anyád, kapd be a f..om, szopjál le kis g..ci. Ezek tel­jesen természetes kötősza­vak, megszóh'tások, mondat­elemek náluk. Ha jól ve­szem ki a parlagi duma mel­lékesen elpottyantott infor­mációiból: autószerelőnek készülnek. Illetve nem ké­szülnek, mert semmit nem tanulnak. Erre nagyon büsz­kék. De kapnak ösztöndíjat. Azt mondják, annak az úti­társuknak, aki valószínűleg gimnazista lehet, mert diszkrétebben káromkodik:- GYERE át hozzánk, b... meg, itt már. a kettesért is adnak 25 ezer forintot! A kőműve­sek meg elsőben 40-et, má­sodikban 80 ezret kapnak. Minden hétvégén bulizhatsz.- tanulni sokat kell?- A L.szomat, nem csinál­tunk még szeptember óta semmit! Könyvünk sincs. csodálkozunk azon, hogy üyen erkölcsi és anyagi hely­zetben van ez az ország? Ki mondja meg ezeknek a fiata­loknak, hogy nem jó úton járnak? Az ugyanilyen szó­kincsű, ugyanilyen könnyű pénzekre vadászó, dologta- lanságra és butira vágyó szüleik, mestereik? szereznek valamilyen vég­zettséget, ami mögött nem lesz szakmai tudás, így az­tán nem kapkodnak utánuk a munkaadók. Marad a se­gély meg a züllés. S ha né- hanap mégis munkához jut­nak, rádöbbennek, hogy a náluk semmivel sem tehet­ségesebb kortársaik lettek a főnökeik. Azok végeztetik el velük az alja melót. For­dult a kocka. Mások lettek azok, akik semmit nem csi­nálnak, mégis buliznak. Megadták a módját a szüret ünnepének újdombóvár Minden évben igyekeznek kicsit többet nyújtani a fesztiválozóknak dombóvár Sok embert mozgatott meg a hétvégén ismét az Újdom­bóvári Őszi Fesztivál. Ez nem vé­letlen, Íriszen a szervezők, a Jó­zsef Attila ÁMK munkatársai a hagyományokat megőrizve min­den évben igyekeznek egy kicsit többet nyújtani az ér­deklődőknek. A színes programsorozat még pénteken indult A bor dicsérete című kiállí­tás megnyitójával, mely a szőlő- termesztéstől egészen a dugóhú­zó eltávolításáig bemutatja a nedű útját Ezt követően a Swinges fiúk, majd a dombóvári Színjátszók szórakoztatták a nagyérdeműt. Tegnap zenés ébresztővel kez­dődött a fergeteges forgatag. A délelőtt a gyermekekről szólt, akik sok érdekességet próbál­hattak ki a fafaragástól kezdve a homokkép készítésen át a népi játékokig. Persze, ahogyan kell, volt kirakodóvásár, és főzőver­senyre is várták a gasztronómia mestereit. Délután az Este tűzyá- újbor és az őszi termé- tékot is ren- nyék megáldása után deztek. vette kezdetét a felvo­nulás, majd tánccso­portok, zenekarok várták műso­rukkal a nagyérdeműt. A prog­ramsorra este tűzijátékkal tet­ték fel a koronát. Természetesen nincsen szüreti fesztivál bál nél­kül, így aki akart, hajnalig mu­lathatott a Golden’s zenekar ze­néjére. ■ H. É. Sokan nézték a felvonulókat A képgalériát keresse a TEOLhu hírportáton Kitüntetéseket adtak át a Balassa-napon szekszárd A hagyományokhoz hűen a Balassa-napon idén is el­ismerték a megyei kórház kivá­ló munkát végző orvosait, vala­mint szakdolgozóit. Tevékenysége elismeréseként Pro Sanitate-díjat vehetett át dr. Andriska István traumatológiai osztályvezető főorvos, dr. Csor­dás Jenő gyermekgyógyász, dr. Kántor János gyermeksebész és Kovácsné Nagy Irma műtőblokk vezető. Miniszteri dicséretben ré­szesült dr. Tánczos Rozália köz- egészségtan-járványtan szakor­vos, Beier Matthiasné, az orvosi könyvtárvezetője, dr. Germánná Szellák Marianna röntgen szak­orvos, Gyulai Miklósné élelme­zési osztályvezető, Lázár Lajos informatikai osztályvezető, Pfaff- né Deli Zsuzsanna, a tüdőgondo­zó vezető asszisztense, dr. Wall- ner Tamásné gyógyszerész, va­lamint a Cora alapítvány szűrő csoportja. Balassa-kitüntetésben része- ' sült dr. Gagyi Emma, a tüdőgon­dozó vezető főorvosa, dr. Hardi- csay Klára, a megyei bőr- és ne­mibeteg gondozó vezető főorvo­sa, Almási Lajosné endoszkópos szakasszisztens, Bernáthné Turányi Erika, a diabetes gondo­zó munkatársa, Guszt Istvánná, a pszichiátriai osztály pénzügyi előadója, Kovács Imréné varro­dai csoportvezető, valamint Lászlóné Fülöp Borbála közbe­szerzési referens. ■ É. H. * t 1 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents