Tolnai Népújság, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-09-05 / 35. szám
2010. SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP 7 INTERJÚ török Gábor „Egy elemzőnek nem középen, hanem kívül kell állnia, és a blogírás megteremtette azt a függetlenséget, hogy ne kelljen megrendelésekért sorban állnom a pártoknál.” „A ZSÁKMÁNYELV SZERINT JÁRNAK EL” „Minden politikai szereplővel beszélő viszonyban legyek, anélkül, hogy bármilyen módon függő helyzetbe kerülnék” Október harmadikán narancssárga térképeket látunk majd a képernyőn - mondja Török Gábor politológus, aki szerint az önkormányzati választásnak elsősorban az MSZP számára van tétje, az újabb hatalmas pofon megrendítheti váltópárti helyzetét. Újvári Miklós- Az első száz napot többen a zsákmányszerzés időszakának nevezték, és hozzátették, hogy a Fidesz-kormány berendezkedésével csorbult a demokrácia. Ezzel egyetért?- Két különböző dologról van szó. A politikatudományi irodalomban a zsákmányszerzés és a zsákmányelv nem csúnya, negatív értékelés, hanem a politika normális működésének leírására használatos fogalom. A kormány, ha megteheti, akkor a különböző elfoglalható intézmények élére hozzá lojális, hozzá kötődő bizalmi embereket állít. Ez Magyarországon az elmúlt 20 évben bevált gyakorlattá vált, a gépkocsivezetőkig és a titkárnőkig a miry^zteriumok'bárj^ltalá- ban megtöíjténffli^éíjg^pst is. A másik kérdés nehezebben megítélhető. Az én véleményem azokéhoz áll közelebb, akik nem látják a jogállam jelentős csökkenését abban, hogy az új kormány változtatásokat hajtott végre az intézményi szerkezetben. Ez akkor is igaz, ha eseüeg nem tartom minden esetben elegánsnak vagy akár a kormány- oldal számára hasznosnak ezeket a változtatásokat. Attól, hogy változik az alkotmánybírók kinevezési gyakorlata vagy az ön- kormányzati választási rendszer, attól nem sérül a jogállamiság mindaddig, amíg a versengés, a részvétel és a nyilvánosság elvei garantáltak egy demokratikus rendszerben. De fontos tudni, hogy a diktatúrák és demokráciák közötti elválasztás soha nem világos, fekete-fehér vonalakkal rajzolható meg. Fokozatai vannak. Kétségtelen tény, hogy a fékeket, az ellensúlyokat gyengítő politikai berendezkedésre törekszik a kormány, szabadabb kézre, hogy hatékonyabban tudja érvényesí- tehi politikai programját.- És mi a Fidesz célja ezzel a berendezkedéssel? Látszik már, hogy mire kívánja az Orbán-kormány felhasználni megnövekedett mozgásterét?- A legnagyobb problémám az új hatalomgyakorlási móddal, hogy egyelőre két szempont válik láthatóvá: a mozgástér bővítése és a hosszú távú berendezkedés alapjainak lefektetése. Ezek a hatalomról szólnak, és kevésbé látszik ennek a célja. Lehet, hogy 100 nap valóban kevés arra, hogy a közpolitikái célkitűzések is világossá váljanak.- Négy személyi döntés borzolta a kedélyeket: az államfő, egy új alkotmánybíró, az Állami Számvevőszék elnöke és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke is volt vagy jelenlegi fideszes politikus. Ezt hogyan értékeli?- Abban biztos vagyok, hogy mind a négy pozícióra lehetett volna szakmailag alkalmasabb embert találni. De azokkal egyáltalán nem értek egyet, akik azt gondolják, hogy egy-egy ember pozícióba helyezése jelentős károkat tud okozni egy intézmény életében. Akik ezeket a döntéseket meghozták, azok a zsákmányelvnek megfelelően jártak el.- Egyre több gondolat hangzik el a leendő alkotmánnyal kapcsolatos elképzelésekről. Legutóbb Boross Péter, az al- kotmányozó testület tagja fejtette ki álláspontját. Ezekből milyen leendő berendezkedés rajzolódik ki?- Úgy látom, az új alkotmányozásnak nem az a célja, hogy jelentősen módosítson az ország közjogi berendezkedésén. A kormányforma lényegi pontokon nem fog változni. Leginkább szimbolikus, értékteremtő szerepe lesz, erős ideológiai töltettel. A preambuluma politikai hasznosságot tekintve jelentősebb lehet, mint maga a közjogi szerkezet leírása. Azt például el tudom képzelni, hogy az alkotmánybíróság jogkörei módosuljanak, de az intézmények egymáshoz való viszonya nagyjából változatlan maradhat.- Boross Péter szerint a kormányfő mozgásterét növelni kellene.- A mostani berendezkedésnél kedvezőbbet ebből a szempontból nagyon nehezen lehetne létrehozni.- A hét egyik híre volt, hogy minisztereinek ellenállásán megbukott a megyei kormány- hivatalokról szóló kormányfői elképzelés. Lehet, hogy maga a kormány lesz a kormányfő ellensúlya a jövőben?- Ezt kizártnak tartom, de ha ennyire aszimmetrikus a politikai mező, ha ennyire felbillen a pálya a kormány és az ellenzék között, mint ma Magyarországon, akkor az a tapasztalat, hogy az ellensúlyok nem az ellenzéki oldalra kerülnek át, hanem valódi vétójoggal a kormánypárton belüli erőcsoportok bírnak. Könnyen el tudom képzelni, hogy a valódi konfliktusok (nem a nyilvánosság előtt) a kormánypárton belülre kerülnek át.- Vagyis az MSZP most az önkormányzati választásokon végképp elveszítheti váltópárti szerepét?- Ezen az önkormányzati választáson minden idők leginkább egyértelmű végeredménye várható. 2002-ben az MSZP, 2006-ban a Fidesz aratott jelentős önkormányzati sikert, de most ezeknél is lényegesen nagyobb Fidesz-győzelem várható. A politikailag értelmezhető helyeken szinte mindenhol a Fidesz sikerére lehet számítani, nagy esély van arra, hogy mind a 19 megyei közgyűlésben fideszes többség jön létre, ahogyan arra is, hogy az összes megyei jogú városban fideszes többség és a legtöbb helyen fideszes polgármester lesz, és csak Budapest egy-két kerületében és egy két városban rúghat labdába az MSZP, illetve az ország északkeleti részében a Jobbik. Október harmadikán narancssárga térképeket látunk majd a képernyőn. Ennek lehet olyan hangulati következménye, hogy az MSZP-t a végeredmény még jobban pofon üti majd, hiszen ezzel helyben is pozíciókat veszít. Névjegy 1971-BEN született Szombathelyen. az elte történelem és politikaelmélet szakán kapott - mindkét helyen kitüntetéses - diplomát. 2005-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán summa cum laude minősítéssel PhD (doktori) címet szerzett. 1997 óta a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, emellett óraadó a Színház és Filmművészeti Egyetemen. nyolc könyv szerzője, társszerzője vagy szerkesztője. 2006 óta a Magyar Politika- tudományi Társaság elnökségi tagja. 2002 óta a politikai elemzéssel foglalkozó Vision Politics igazgatója. 1998 És 2000 között az SZDSZ, 2006 és 2010 között pedig Sólyom László köztársasági elnök politikai tanácsadója volt.- És jöhet a Jobbik? Vagy ők megint magasra teszik a lécet, és ahhoz képest a végeredmény megint kudarc lehet októberben?- A Jobbik helyzete, stratégiája nem egyértelmű, ezen még dolgozniuk kell. A mostani választás szerintem számukra nem lesz vízválasztó jelentőségű. Azok a mandátumok, amelyeket most meg fog szerezni, segítik a párt helyi beágyazottságát. Ami pedig azokat a véleményeket illeti, hogy a Jobbik mérsékeltekre és radikálisokra szakadhat szét, annyit tennék hozzá, hogy a Jobbiknak előbb-utóbb valamit kezdenie kell a szélsőjobboldali támogatóival. Ne felejtsük el, hogy a Jobbikra közéi 900 ezer ember szavazott tavasszal, és ennek a szavazótábornak a fő jellemzője messze nem a szélsőjobboldaliság.- A Lehet Más a Politika végül képes volt főpolgármesterjelöltet állítani. A parlamenti LMP-frakció megalakulása óta hová lehet elhelyezni ezt a pártot a politikai palettán?- Az LMP legnagyobb problémája az, hogy az elmúlt hónapokban képtelen volt megfogalmazni saját magát, nem hozta meg azokat a döntéseket, amelyek alapján világossá vált, hogy mik a céljaik, milyen pártnak akarják elképzelni magukat. Az LMP előtt számtalan stratégiai alternatíva áll: lehet posztma- teriális ökopárt, de nagyobb célokat is kitűzhet, megpróbálhatja elfoglalni az MSZP helyét, és váltópárt lehet, de lehet a mérleg nyelve is a pártpalettán. Nekem az az érzésem, hogy a napi reakciók nem rendeződnek stratégiai vonulatba. Ami pedig az ajánlószelvény-gyűjtési nehézségeiket illeti (a megyék többségében például nem tudnak közgyűlési listát állítani), az LMP a jelek szerint még nem érett, nem kész politikai szervezet, komoly versenyhátrányban van, és nagyon az út elején tart.- És Ön melyik pártra fog szavazni?- Én szerencsére olyan helyen szavazok, ahol kizárólag független jelöltek indulnak, így ki tudok bújni a válaszadás alól.- Egy politikai elemző hogyan egyezteti össze a szimpátiáit a semleges megfigyelői helyzettel?- Ez attól függ, hogy az elemző a megfigyelést, a szakmaiságot külön tudja-e választani attól, amit egyébként helyesnek, követendőnek tartana. De én azt is tisztességes hozzáállásnak tartom néhány elemzőtársam részéről, hogy egy párt által képviselt értékrendbe belehelyezkedve mondanak véleményt a politikáról. De fontos, hogy ez az elköteleződés legyen nyilvános. Én azok közé tartozom^ akik azt^on- dolják, hogy apyliti^^etfff^- ciák ellenére is lehet beszélni po- litikai kérdésekről, ha az einher a szakmai tisztességet és hozzáértést helyezi előtérbe. Bizonyos értelemben nem középen kell állni, hanem, amennyire ez lehetséges, kívül. Voltam már pártok és politikusok tanácsadója, és tudom, mennyivel nehezebb - bár nem lehetetlen - úgy megtartani az embernek a személyes autonómiáját, önállóságát.- Ön a tudását mostanában mintha ingyen osztaná, egy internetes blogon. Miért?- Tavaly ősszel, amikor a fiam megszületett, elég messze költöztem Budapesttől. Többek között ez a távolság is segített abban, hogy egyre kevesebb televíziós szereplést vállaljak. A blog egy nagyszerű lehetőség arra, hogy a „távolból” is jelen legyen, ráadásul lehetőséget teremt arra, hogy ne csak az újságírók közvetítésével tudjak érintkezni a külvilággal.- Blogolni üzlet is?- Ez az a kérdés, amit soha nem gondoltam volna. Nem hittem, hogy életformává válhat, sőt, segíthet is abban, hogy az elemzői függetlenségemet megerősítsem. A blognak meglepően komoly sikere lett, gyakran napi több mint tízezer egyedi olvasóval büszkélkedhet, s ennek következtében egyre több megkeresést kaptam, hogy szeretnének hirdetni a blogon. Végül három hónappal ezelőtt rátaláltam álmaim támogatójára, egy magyar tulajdonú cégre, akik viszonylag jelentős összeggel támogatják a blogot, és cserébe reklámokat helyeznek el rajta. Számomra ez jelentős segítség, mert a támogatásuknak köszönhetően megtehetem, hogy minden politikai szereplővel beszélő viszonyban legyek, anélkül, hogy bármilyen módon függő helyzetbe kerülnék.
