Tolnai Népújság, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-30 / 228. szám

AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2.molnar.hu Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . 10 Izgalmas félév vár most is a SÉTÁS diákokra :fb Ma zárul le a jelentkezés a | XI. SÉTA-félévben való részvételre. Ezidáig 9 kö- I zépiskola jelezte csatlako- % zási szándékát felénk, ami f azt jelenti, hogy több mint * 70 diákújságíró próbálgat­ja ja majd szárnyait a követ- 1 : kező hónapokban. Tehetsé- J gükről hétről hétre olvasó- J ink is megbizonyosodhat- # J, nak, hiszen a legügyesebb t tanulók írásait minden SÉ- | f TA oldalon figyelemmel kl­ip sérhetik. A jól bevált gya­korlathoz hűek marad- | tunk, továbbra is meghir­* detjük a hónap diákújság­:?ÍÍ8 ■ Ma még jelentkezhet az a középiskola, amelyik ezt eddig nem tette meg. I írója versenyt, mely címet 1 az a tanuló kapja, aki a megadott versenytémát a legkreatívabban dolgozza ki. Fáradozásait természe­tesen mi is díjazzuk. A hó­nap legjobbja telefonfeltöl- téssel, névre szóló bögré- f vei, Tolnai Népúj ság-os pó- P lóval és értékes újságcso­maggal lesz gazdagabb. A f diákoknak érdemes az egész félév során kitartó- I nak lenniük, hiszen a négy «§ * legtehetségesebb ifjú meg­hívást nyer a júniusi há­i romnapos SÉTA-táborba, I ahol felejthetetlen élmé- | nyekkel gazdagodik. Most I is lehetőség lesz a részt ve­vő csapatoknak ellátogatni | a szerkesztőségbe és a pé- l esi nyomdába is, amiből mindig egy hasznos és ér­dekes kirándulás kereke­dik. SÉTÁRA fel! TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2010. SZEPTEMBER 30., CSÜTÖRTÖK ti Emlékek egy magányos hangszertől a kíméletlen rozsda A boldog beteljesülés egyben a szomorú véget jelenti $A’/fé U TANULÁS Egy gitárhúr szomorú története elevenedik meg e történetben. Rozsda, a húrok legfőbb ellensége a legváratlanabb pilla­natban csapott le rá. Holik Balázs A nevem E6. De a barátaim csak E-nek szólítanak. Egy tizen­nyolc éves srác szobájában ten­getem napjaim öt testvérem­mel. Sokan kérdezték tőlem an­no, hogy hol szeretnék lakni. Fi­atalon és naivan azt hittem, hogy minden magamfajtára hír­név és csillogás fog várni, így azt válaszoltam nekik, hogy mindegy. Nekem nincsenek nagy vágyaim. A mindennapos gondoskodással is beérném. Csak nyúljanak hozzám, egy ki­csit nyújtsanak meg. Gazdám, Péter, aki 3 ezer forintért vásá­rolt minket hatunkat egy öreg kereskedőtől, jó ember. Én nem hibáztatom a kevés figyelemért. Egyedül az zavar kicsit, hogy rám még a többieknél is keve­sebb figyelmet fordít. Legidő­sebb révén rám hárul a család eltartása, mivel szüléink na­gyon régen eltávoztak közü­lünk. Még most is nehéz erről beszélni. De itt az ideje, hogy végre megtudja a világ, idősebb E és E-né történetét. Egy esős szombat délután kezdődött minden. Az égen fel­hők háborogtak, és idegességük jeleként villámokat szórtak a közeli tölgyfaerdőre. Jól láttam mindent a külvilágból, mivel a sarok, ahol laktunk, pont egy tágas franciaablakkal volt szemben. A tavasz a kedvenc évszakom. Minden évben nyár­tól kezdve vártam és csak vár­tam, hogy meghalljam az első fecskéknek a dalát. Történetem kezdetekor azonban tél volt. Odakint csípős, hideg szél füj- dogált, az esőt még félelmete­sebbé téve. Imitt-amott még le­hetett látni havat a földön és a mezőn. Péter gazdám a város­ból hazafele sietett. Bőrig ázva, csuromvizesen lépett be a la­kásba. Kabátját ledobta az ebéd­lőben lévő öreg hokedlire, ami­nek barna festékje alatt már ki­látszott előző, fehér színe. Sze­gény fiú, mint aki három napja nem kapott más ételt, csak szá­raz kiflicsücsköt, berohant a konyhába, ahol édesapja, János Ha a hangszereknek lenne lelkűk, bizonyára az tenné őket boldoggá, ha rendszeresen játszanának rajtuk éppen egy kis fehér festékkel próbálta elfedni a délben leej­tett cukorborsó-főzelék marad­ványait a falról. - Petikém, de jó hogy megjöttél, kisfiam. Tudnál nekem segíteni egy pillanatra? - támadta le János Petit, akinek az éhségtől bőre már felvett egy kicsit sárgább árnyalatot. - Hát persze, apa. Tüdőd, hogy neked bármit - hangzott a válasz, né­mi cinizmussal fűszerezve. - Mit kell csinálni? Apja a kezébe nyomta a fes­téket és az ecsetet, még arra se véve a fáradságot, hogy lecse­pegtesse azt, így Péternek a pu­lóverétől kezdve a zoknija orrá­ig festékes lett a ruhája. Apja lemászott a régi családi relikvi­■ Tudtam, hogy lány van a dologban. Remélem, játszik neki rajtam valami szépet. ának számító kettős létráról. Kinyitotta a hűtőszekrényt, és félretolva egy kis darab pené­szes sajtot, elővette a hűtőnek az egyetlen emberi fogyasztás­ra alkalmas tartalmát, egy do­bozos sört. Megveregette fia vállát, majd elégedett mosoly- lyal eltűnt a konyhából. Fél perccel később egy halk pisz- szenés jelezte, hogy helyet fog­lalt, és kinyitotta a jól végzett munka jutalmául magának ítélt nedűt. - Óóó, hogy nyel­néd félre - dörmögte éppen serkenő bajsza alatt Péter, aki pont úgy nézett ki, mint egy szakmabeli. Miután végzett a festegetéssel, szólt apjának, hogy készen van, aki egy halk böffentéssel jelezte, hogy értet­te, és köszöni szépen. Peti becsukta szobája ajtaját, és éhesen, festékes kézzel ledőlt az ágyába. Nézelődött a szobájá­ban, és akkor megpillantotta hangszerét. Vastagon állt rajta a por, egy hónapja nem használ­ta már. Azon a gitáron lakott az én jó apám, idősebb E. Apa volt a legkisebb és legvékonyabb a családban, ezért ő volt Rozsda első áldozata. Rozsda. A név kimondásakor még mindig beleremeg egész lé­nyem, és egy furcsa, különös ér­zés kerít fogságába. Nem a féle­lem, mert Rozsda előbb vagy utóbb mindenkiért eljön. Ez az érzés a bosszú. Megtorolni a szü­leim és testvéreim halálát. A szörnyeteget Péter gazdám hoz­za létre akarata ellenére. Azon a bizonyos napon is így történt. A keze zsíros volt, festékes és iz­zadt a munkától, melyet apja a nyakába varrt. így kezdett el ját­szani apán, anyán és a család többi tagján. És akkor... És ak­kor, egy fél óra múlva apa... apa elpattant. Rozsda úgy csapott le rá, akár egy forró nyári napon, egy kecsesen köröző rétisas, aki megpillantja áldozatát, és már száguld is felé. Kiáltani sem volt ideje. Mire észrevehette volna a közeledő veszélyt, Rozsda már elragadta őt és édesanyámat Azóta három év telt el, és nem volt olyan nap, hogy ne gondol­tam volna a szüléimre és leg­főbb ellenségemre. De mi volt ez a hang? Biztos, Peti jött meg az iskolából. Igen, igen. MUyen vidám! Szia Peti. Mi újság? Mi­lyen jó látni, hogy üyen jó ked­ved van. Biztos valami lány van a dologban. Ezt miért játszom el mindennap? Úgy is tudom, hogy nem fog válaszolni nekem, mert csak egy gitárhúr vagyok, és az emberek sajnos nem érte­nek húrul. De ki van még itt? Tudtam, hogy lány van a dolog­ban. Remélem játszani fog neki valami szép zenét rajtam. De jajj! Hogy nézek ki? Teljesen el vagyok hangolva. Hékás, tegyél le. Nem hallod, amit mondok? Tegyél le, mert... mert dühbe jö­vök!!! MUyen botfüled van ne­ked? Én egy E-húr vagyok. Le vagyok hangolva D-re. Hmm. Nem is rossz, így olyan metálo- sabb. Na, gyerünk, kápráztas­suk el ezt a szép lányt valami nótá­vá novella szerzője a tamási Béri Balogh Ádám gimnázium tanulója ■■■ V Sztárvilág S nm a n tr T|ir A /I A HT TT/'V’V C 7 A D A V A 7 A O /í i AiiUli — MAuÄlV U Lt Y — bZiUKÄlvUZÄb J I még a har­madik évfordulót sem érte meg, a pár úgy döntött, külön folytatják. Szentiványi Hajnal­ka (27) és férje, Szentiványi László (35) a világ egyik legszebb helyén, Mauriti­us szigetén keltek egybe, a válást azonban Pécsett, a bíróság komor épületé­ben mondják ki. - A sok munka miatt eltá­volodtunk egymástól, annak ellenére, hogy na­gyon szeretjük egymást. Több­ször is nekifutottunk, hogy megmentsük a házasságun­kat, de nem sikerült - nyilat­kozta egy pletykalapnak Dundika, aki pesti bérelt laká­sában kezd új életet. iliaszoba A SÉTA-oldalnak ebben a rovatá­ban a fiatalok problémáival fog­lalkozunk. Szakértőnk, Oláh- Szijjártó Linda pszichológus vá­laszol ezentúl a kérdéseitekre, és segít eligazodni a tinédzser­kor útvesztőiben. Ha bármi gon­dotok van, vagy csak tanácsra lenne szükségetek, azt megír­hatjátok - akár név nélkül is - az agnes2.molnar@axels.hu e- mail címre, mi pedig továbbítjuk azt Lindának. Jelige: SOS A BARÁTOM ERŐLTETI, HOGY LEFE­KÜDJEK VELE, DE NEKEM EHHEZ SEMMI KEDVEM. MÁR 21 VAGYOK. MEGTEGYEM, HOGY VELEM MARAD­JON? A szex a felnőttkori párkapcso­lat természetes része, de csak akkor, ha mindkét fél vágyik az együttlétekre. Ha nem szeretnél lefeküdni a barátoddal, annak oka van. Ne hidd el neki, hogy veled van a baj, ne engedd, hogy sérteges­sen emiatt, de azt se, hogy a szakítással zsa­roljon. Ha ide­genkedsz az együttléttől, in­kább gondolkodj el azon, mi lehet az oka. Min­den oké a kapcsolatotokkal? Mit érzel iránta? Hogyan visel­kedik veled a hétköznapokon? Volt esetleg korábbi negatív él­ményed, vagy hallottál egy olyan rémtörténetet, ami nem hagy nyugodni? Vagy csak egy­szerűn még nem állsz készen a dologra? Ha úgy érzed, a hely­zet nem javul, mondd el neki őszintén, mitől félsz, mi ag­gaszt, és kérd meg, hogy vár­jon türelemmel, amíg úgy nem érzed, hogy te is szeretnéd az el­ső alkalmat vele. Ha nem ért meg téged, ha kiabál, fenyeget, vagy piszkál emiatt, akkor saj­nos el kell gondolkodnod azon, vajon milyen jövője lehet egy ilyen kapcsolatnak. Aranyköpések ment a nyuszika és a medve az erdőben. A nyuszika a tóhoz ért, a medve meg egy kicsit a villanyszereléshez. az erdőben is eljött a rendszer- váltás. A kisnyuszi morfondíro­zik, hogyan szólítsa ezentúl a rókát.- Mondjam azt, hogy róka elv­társ? - á, az túl hivatalos.- Legyen róka úr? - az meg elég furán hangzik. Legjobb lesz, ha egyszerűen lerókázom. nyuszika bemegy a henteshez, és megkérdezi: - Van malac­hús? Mire a hentes: - Van bizony. Ek­kor nyuszika előkap egy gép­pisztolyt: - Ezt Malackáért! 4

Next

/
Thumbnails
Contents