Tolnai Népújság, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)
2010-09-13 / 213. szám
4 KÖRKÉP TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2010. SZEPTEMBER 13., HÉTFŐ Diakónus lett a tolnai származású vezérigazgató A fene vigye el a teremburáját! káromkodás Elsősorban az indulatok kifejezésére szolgálnak a szitokszavak Gödöllő, tolna Nem megszokott dolog, hogy egy olajbizniszben érdekelt cég vezér- igazgatója egyházi szolgálatot vállal. Rózsa László vállalt. Közel ötvenévesen elvégezte Vácon a teológiát, és szeptember elején diakónussá szentelte a Gödöllő melletti Mária- besnyőn a váci püspök, Beer Miklós. A paphiány miatt nagy szükség van a katolikus egyházban a diakónusokra és a civil segítőkre is. Rózsa László nős diakónus, öt gyerek apja. Korábban Tolnán élt és dolgozott. Azt mondja: elképzelhető, hogy az itteni templomban is fog szolgálni, amikor hazalátogat édesanyjához. Felszentelésével jogot nyert arra, hogy bármelyik katolikus miséző helyen tartson igeliturgiát, a helyi plébános engedélyével. Keresztelhet, eskethet, temethet, házat szentelhet, áldoztathat, de nem gyóntathat és az úgynevezett átváltoztatást sem végezheti el. (Amikor az ostya a misén Krisztus testévé válik.) ■ Beer Miklós tervezi, hogy a tolnai templomban is szolgál. A tolnai származású diakónus három egyházmegyében tartózkodik gyakrabban: a váciban - ahol most él -, a pécsiben - ahová hazajár -, és az egriben - ahol dolgozik. Cégvezetői munkáját továbbra is folytatja, csak hétvégeken és ünnepnapokon vállal diakó- nusi szolgálatot. ■ W. G. Rózsa László áldoztat A kiskésit! - hogy ilyen finoman fejezzem ki magam. De mint tudjuk, a gazdag szókincsű magyar nyelv a káromkodásokban sem fukarkodik, így ennél cifrábban is dühönghetünk. Más kérdés, hogy ez sok esetben nem éppen illendő. Sőt. Munkatársainktól Olykor úgy érezhetjük, hogy egy kiadós káromkodással jókora feszültségtől szabadulunk meg, és néhány szitokszó kíséretében még a fájdalom is elviselhetőbb. Ez azonban nem a csúnya szavaknak, hanem az indulat kifejeződésének köszönhető - mondta Kitanics Márk pszichológus. így ha egy nyomdafestéket nem tűrő szóösszetétel helyett, indulatunkban az alma szót használnánk, az éppen olyan hatásos lenne. Azt, hogy általában nem veretes, irodalmi kifejezések jutnak az eszünkbe ilyen helyzetekben, tulajdonképpen a tanulásnak „köszönhetjük”. Úgy fejezzük ki magunkat, ahogyan azt a szüléinktől láttuk, hallottuk. Az sem biztos a szakember szerint, hogy mi magyarok olyan cifrán tudunk káromkodni, ahogyan azt magunkról tartjuk. Inkább az a valószínű, hogy nem igazán ismerjük más nemzetek vonatkozó szókincsét, kifejezés-állományát. Inkább befolyásolja a káromkodás cifraságát a szocioökonómiai helyzet. Vagyis az alacsonyabb szociális pozíciójú emberek, ezen a területen úgymond gazdagabban fejezik ki magukat, míg aki magasabb státuszt tölt be, az nem engedi, vagy engedheti meg magának ezt. A káromkodás pedig, amennyiben másik személy felé irányul, kifejezetten negatív hatású. A szitkozódás verbális agresszió, amely körülbelül olyan, mintha a másik felet megütnék, csak nem fizikai erővel, hanem szavakkal okoznak fájdalmat, így az efféle megnyilvánulás válaszreakciót, azaz további erőszakot szülhet. A pszichológus szavait támasztja alá a protokoll-szakértő véleménye is. Görög Ibolya szerint a verbális kultúra még sok hiátussal küzd. A közszereplők beszédében elvétve fordulnak M05T JE A2 AMATDMIÁ- LECKéVEL BÍRKCfzOL, vagn kóstolgatsz. macwpancsi* ? csíra! GyöKÉR! RÜCSÖK! elő nem megfelelő kifejezések, a káromkodás, a csúnya, igénytelen beszéd azonban igencsak jellemző a köznyelvre. - Azt szoktam mondani, a káromkodás olyan, mint a szájszag. Mindenki összerezzen tőle - teszi hozzá a szakértő. Sajnos már a gyermekek körében is előfordul, hogy sokszor mondanak olyan szavakat, amelyekről nem is tudják, hogy nem illendő. Görög Ibolya azt mondja, erről a legritkább esetben tehet a szülő, vagy a tanár. A legnagyobb bűnös az elektronikus média. Hiszen mit várjunk azoktól a gyerekektől, akik ezt hallják egy rádióműsorban: - A hírek következnek, én meg elmegyek pisálni. A protokollszakértő szerint magára valamit is adó ember nem használ ilyen szavakat. Arról már nem is szólva, hogy tönkreteszi, elsekélyesíti a magyar nyelvet. A káromkodás, mint indulatszó, létezik, minden nyelvnek a része. Ám ez nem jelenti azt, hogy úton-útfélen használni kell, kötőszóként, egyfajta „állandó jelzőként”. Mint mindennek, ennek is megvan a megfelelő helye és ideje, amikor tolerálható a társadalom részéről. Ami nem tolerálható az az, amikor erénnyé, sőt, majdhogynem követelménnyé válik. A kamaszok többsége azonban úgy gondolja, akkor lesznek „menők”, ha káromkodnak, mint a kocsis - mondja Kovács- né Kaszás Beatrix pszichológus, a szekszárdi nevelési tanácsadó vezetője. Addig azonban nem várható el a gyerekektől, hogy megválogassák a szavaikat, amíg a családtól mást látnak. De a nevelési szakember a médiát is hibáztatja. A gyerekekre rossz hatással van a televízió is, amiben az úgynevezett celebek sokszor viselkednek minősíthetetlenül, így a fiatalok azt látják, hogy akkor lesznek ők is híresek, ha ezt a magatartást utánozzák. Már az óvodában is észrevehető, hogy néhány csöppség trágár szavakat használ. Jó megoldás lehet a kisebbeknél, ha ajánlunk nekik enyhébb kifejezéseket az indulataik megfogalmazására. Ilyenek lehetnek: azt a kutyafáját, hogy a macska rúgja meg, stb. Sebestyén Györgyi, az I. számú óvoda Kindergarten vezetője, közoktatási szakértő is egyetért a nevelési tanácsadóval. Előfordul, hogy az ovisok csúnyán beszélnek, de ezt nem az óvoda személyzetétől, hanem a környezetüktől tanulják. Persze a lurkók az oviban előrukkolnak az új ismeretükkel, így a többiek is hamar megtanulják a nem túl szép szavakat. ■ ön elítéli azt, aki gyakran káromkodik? Szavazzon honlapunkon ^ / ma 16 óráig: TE0L.hu ^ A szavazás eredményét a keddi számunkban közöljük. A vallási tartalmú szitok számított a legrosszabbnak a régi székelyek ugyan ízesen tudták kifejezni mondanivalójukat, de vallásos emberekként a káromkodásban visszafogták magukat Mint azt Sebestyén István kakasdi székely mesemondó elmondta, feléjük az „Azt a ponciusáti”, vagy „Az Ánti pokrócát!” még viszonylag finomabb kifejezésnek számított. „Az Ántikrisztu- sát!” azonban már nagyon csúnya szitkozódás volt, aminél csak „Az Ánti Istenét!” volt elvetemültebb változat Olykor a gutaütéssel átkozódtak, de többek között a mennykővel is fenyegetőztek. ■ A káromkodás olyan, mint a szájszag, mindenki összerezzen tőle. Hetvenkedhettek a sárga lábú elszármazottak tartalmas Immár tíz esztendeje megrendezik, de még mindig van varázsa a találkozónak A kimagasló közösségi munkát ismertékel tolna Jó ötletnek bizonyult, hogy 2001-ben képviselői kezdeményezésre megrendezték a rendszerváltás utáni első tolnai elszármazott találkozót. A programot azóta minden évben megtartják. A szombati, a sorban a tizedik találkozóra több mint ötszáz „sárga lábú” ex-tolnai kapott meghívót levélben, az invitálást éppen hetvenen fogadták el, jelentős részük történetesen a hetvenes éveit tapossa. Az elszármazottak jelentős hányada joggal lehet büszke életútjára, és korántsem csak a neves orvosprofesszor, a Kossuth-díjas operatőr, vagy a Munkácsy-dí- jas festőművész. Van mire „het- venkednie” a mözsi származású Koleszár Ferenc (balról), Kiss László és Szuprics Vendel fotókat nézeget Benedek (Jaszmann) Endrének is, aki idén először vett részt a találkozón. A gödöllői agráregyetem 86 éves nyugalmazott testnevelő tanárának számos, a futballról írt szakkönyvét a legnagyobb futballnemzetek nyelveire is lefordították, és írt könyvet az egészséges életmódról is. Mi több, a szellem és a fizikum harmóniájának megvalósítását a saját példáján keresztül is népszerűsítette, például azzal, hogy jóval hetven felett triatlon Euró- pa-bajnok lett. A szombati találkozón Bandi bácsi könyveit, életútját is megismerhették a résztvevők, mint ahogy Vitéz Attila-Kápolnás Mária: Képeslapok Tolna megyéből című kötetének bemutatására is sor került. És többek között kiderült, hogy az ünnepi szavalatot előadó, nem tolnai elszármazott Kálóczi Istvánnak ugyancsak vannak gyönyörű emlékei Tolnáról. Dr. Sümegi Zoltán polgármester a hagyományokhoz híven tájékoztatást adott a vendégeknek a város eredményeiről, terveiről. Azt is elmesélte, hogy hajdan volt olyan ünnepnap, amikor három különböző helyen mindenütt tolnai halászlével kínálták meg. Az elszármazottaknak viszont most be kellett érniük egy rendbeli, de kiváló halászlé ebéddel, amit a Galéria étteremben fogyasztottak el. ■ S. K. bonyhád Odaítélték a Bonyhádi Oktatási Nevelési Intézmény által alapított: az év pedagógusa díjakat. A kitüntetést azok kapják, akiket munkatársaik a közösségért végzett munkájukért dicséretre jelölnek. A kakasdi Bezerédj Amália Általános Iskolából Virág Amália, a bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Iskolából Biró Imréné, a Széchenyi István Általános Iskolából Hüttemé Kasper Enikő, az Arany János Egységes Iskolából pedig Breitenbach Jó- zsefiié részesült elismerésben. Díjat vehetett át Drága László, a Bartók Béla Művészetoktatási Intéz- ményegységből, és Mischl René Jánosné a Bölcsőde-Óvoda intézményegységből. ■ V. B.
