Tolnai Népújság, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178.-202. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-08-29 / 34. szám

2010. AUGUSZTUS 29., VASARNAP

3

TOLNÁBAN, KÖZELRŐL

Tanítani is meg kell tanulni

zenepedagógus Több mint egy évtized után leteszi a karmesteri pálcát

Három dolognak kell feltétlenül jellemeznie egy zenepedagógust: a szakma iránti végtelen alázat, az új dolgok iránti küzdelem és óriási türelem. Ez Drága László hitvallása. A bonyhádi Bartók Béla Zeneiskola tanára közel másfél évtizede vezeti a helyi fúvószenekart.

Vízin Balázs- Mi ösztönözte a pedagógusi pályára, a zeneoktatás irányába?- Családi indíttatás nem volt. Gyermekkoromban nem terveztem, hogy zeneiskolába megyek. A sors fintora, hogy mégis a pedagógusi pálya felé sodort az élet. Édesanyám és édesapám tízgyerekes családból származott, egyetlen zenész sem volt közöttük. Ennek ellenére a szüleim fontosnak tartották, hogy tanuljak meg hangszeren játszani. Már az általános iskolában kiderült, hogy a trombitához van tehetségem, ez adott erőt a folytatáshoz. A mai napig szívesen emlékszem visz- sza Orosz Józsefre és Barta Lászlóra, egykori zenetanáraimra, akik kitartóan terelgettek a pályám felé. ,,jat- A Kárpátalján megszerzett tudást már Magyarországon kamatoztatta.- 1993-ban a Záhonyi Zeneiskola pedagógusa lettem, rá két évre pedig a Völgység fővárosa felé vettem az irányt. Azóta a bonyhádi zeneiskola tanára vagyok. Időközben megkaptam a magyar állampolgárságot, pontosabban visszakaptam, mivel a felmenőim Magyarországról származnak. Kellemes emlékeket idéznek bennem a középiskolában és a zeneakadémián eltöltött évek, az ott tanultakat a munkám során nap mint nap hasznosítom. 1965-ben nyertem felvételt az Ungvári Zene- művészeti Szakközépiskolába. Itt végeztem középiskolai tanulmányaimat. Majd 1978-ban a Lembergi Zeneakadémián trombita-, zenekari művészként végeztem. 1971-től tanítok.

Drága László 1996-tól vezeti a bonyhádi zeneiskola fúvószenekarát, tanítványaival országos elismerésekre tettek szert- Miért lett éppen trombitaművész és fúvószenekari kar mester?- A trombita kiválasztása a szerencsének köszönhető, illetve tanáraimnak. Az ő érdemük, hogy emellé tettem le a voksom gyermekkoromban.

A zeneművészeti szakközép- iskolában adódott lehetőségem a karvezetés elsajátítására is. Nagyon megtetszett. Sikeresen letettem ebből is az államvizsgát.

De nehéz dolgom volt, amikor Bonyhádra kerültem, mert 1995-ig nem vezényeltem zenekart. Kihívást jelentett számomra a feladat.- lói vette az akadályokat, ezt a fúvószenekar eredményei is alátámasztják.- Bár a kezdet nagyon nehéz volt, a megalakulásunk harmadik évében vált zökkenőmentessé a működésünk. Az indulásnál alapvető feltételek hiányoztak: hangszerek, kotta, amelyeket be kellett szerezni. Ebben Elmauer József, a bonyhádi zeneiskola igazgatója volt segítségünkre. 1996 novemberében tartottuk a zenekarral az első próbát. Abban az évben karácsonykor már műsort adtunk, osztatlan sikert aratott. Ez rám és a növendékeimre egyaránt ösztönzőleg hatott. Ma már

évente 25 fellépést vállalunk, ez teljesen lefedi a kapacitásainkat. 2001-ben volt az első minősítő hangversenyünk: koncertfúvós és könnyűzenei kategóriában arany minősítést kapott a zenekar. Rá két évre, 2003-ban a szórakoztató kategóriában kiemelt aranyat kaptunk A-foko- zatban. 2006-ban - amikor tízéves volt a zenekar - már B- fokozatban kaptunk kiemelt aranyat a szórakoztató kategóriában. Legutóbb, a zenekar negyedik minősítő hangversenyén C-fokozatban, kiemelt arany minősítést ítélt nekünk a háromtagú szakmai zsűri. Mindezek mellett két CD-t is kiadtunk.

Névjegy

DRÁGA LÁSZLÓ 1950. november 7-én született a kárpátaljai Beregszászon. Általános iskolai tanulmányait ugyanitt végezte. Az Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett. 1972-ben felvételt nyert a Lembergi (Lvov) Zene- akadémiára, ahol 1978-ban trombita- és zenekari művészként végzett. Ungváron kezdett dolgozni a helyi színházban, később a zeneiskolában és a Megyei Zenekari Egyesületben, mint művészeti vezetőhelyettes. 1985-től 1995-ig az Ungvári Zeneművészeti Szak- középiskola rézfúvós tanára volt. Utóbbival párhuzamban a Záhonyi Zeneiskolában is tanított. 1995-től a bonyhádi zeneiskola pedagógusa. Felesége, Drága Magdolna zongoraművész. Két gyermekük született: János 35 éves, Beáta 29 éves. Két unoka boldog nagypapája: Krisztina 8 éves, Martin 4 éves. Szabadidejében szívesen hallgat zenét, olvas vagy focizik.- A tanítványai is kimagasló eredményeket érnek el.- Örömmel tölt el, amikor rájuk gondolok. Sok tehetséges diák tanul a bonyhádi zeneiskolában. Közülük is kiemelkedik Bencze Csaba és Elmauer János. Utóbbi a budapesti Zene- akadémia növendéke. lanó az idén megnyert egy nemzetközi trombitaversenyt Debrecenben. Csaba a bécsi Zeneakadémia hallgatója. Ő harsonán játszik. Az utóbbi években több nemzetközi versenyen végzett az élen és a második helyen.- Több mint egy évtized után leteszi a karmesteri pálcát a fúvószenekarnál, mi az oka?- Hatvanéves leszek novemberben. Elfáradtam, és úgy érzem, hogy egy kicsit bele is fásultam a munkába. Az utóbbi két évben azt tapasztaltam, hogy fizikailag sem bírom. Nehéz volt ezt a döntést meghoznom, mert az emlékek és a tanítványok visszatartó erő. De pedagógusként továbbra is helytállók a bonyhádi zeneiskolában.

mmwm i

VENTER MARIANNA

Az utolsó csepp nyár

EZEN A NYÁRON aztán SZÓ szerint kaptunk hideget- meleget. Június elején sokak fejében megfordult, hogy talán be kellene fűteni egy cseppet, alig két héttel később pedig közel negyven fokot mutatott a hőmérő. ha mondhatjuk így, ráadásnak ott volt az utóbbi száz év legnagyobb árvize, szélvihar, amely erdőnyi fát döntött ki, több soron jégeső, milliárdos károkat okozva, és az utóbbi években egyre gyakoribbá váló tornádó most éppen csak elkerült egy települést. Még szerencse, hogy legalább az erdőtűz kikerült minket, nemúgy, mint az orosz főváros környékét, ahol a sosem látott hőség mellett a ful- lasztó füsttel is meg kellett küzdenie a hűvös nyárhoz szokott lakosoknak, s akkor még nem is szóltunk az egyéb rendkívüli dolgokról, az éjszakai országúti lövöldözőről vagy a kvalifikált banki alkalmazottról, aki rendszeresen járt bankot rabolni, egyedül a saját pénzintézetét hagyta békén, s a mai gapig nem tudja megmagyarázni, miért csinálta! AZi utolsó napjait éri ez a rendkívüli nyár, s már az őszre készülünk, kicsit félve, hogy müyen meglepetéseket tartogathat, mármint a nem kellemes meglepetések fajtájából. A szeptember már meghozta a maga kesernyés gyümölcsét az iskolás gyermekeket nevelők számára, mert a nagy öröm mellett, hogy egy osztállyal feljebb lépett a csemete, ott volt a nagy érvágás is, amit a pénztárcáknak okozott a beiskolázás. rendkívüli nyarunk volt, mondhatni rendkívüli kétharmad évünk, tele hol várt, hol váratlan változással. Vajon mit tartogat számunkra a még visszalévő négy hónap? Reménykedjünk benne, hogy az idei év nekünk szóló meglepetéseiből mostanra már csak kellemesek maradtak.

Nem süllyesztette el az eső a Bárkát

duna-part Dacoltak az őszt idéző időjárással a nyári fesztivál látogatói

Az első helyen a csicsói töltött káposzta végzett

tolna Zöld színű esőkabátban volt kénytelen kilátogatni tegnap a tolnai holtág partjára a Tolnai Népújság tudósítója. Megjelenhetett volna persze piros vagy narancs színű viharkabátban is, a helyzet attól még nem változott volna érdemben: reménytelen, szürke, csendes őszi eső hullt szombaton, szinte egész nap Tolnán, az idén először Bárkafesztivál néven megrendezett nyári szórakoztató program helyszínén, a tolnai Du- na-parton is.

Az első pillantásra leginkább a depressziónak kedvező időjárási körülmények ellenére azonban viszonylag sokan látogattak ki a szombati programokra is: a délA színvonalas folklórprogramok is elnyerték a közönség tetszését

előtti civil pikniknek és a gyerekműsoroknak, illetve a délutáni folklórprogramnak is kifejezetten volt keletje. Ugyanakkor tény: amikor égy össznépi rendezvényen az igazi művész köztudottan a fénylő Nap, akkor az őszt idéző időjárás mellett nem lehet pontosan megítélni, mekkora érdeklődés lett volna más körülmények között az egyébként kifejezetten színvonalas programokra.

A kitartóan szemerkélő, borús üzenetet is hordozó eső annyit viszont mindenképpen elért, hogy a szervezők már délután hat óra tájban bejelentették: a Kiscsillag koncert után az eredetileg tervezett Duna-parti utcabál, idén legalábbis elmarad. ■ S. K.

(Folytatás az 1. oldalról.) tamási A települések vezetői és hozzáértő asszonyok, férfiak főztek. A fiatalok a sportprogramokon mérték össze erejüket. Sárszentlőrinc polgármestere, Demény Károly elpanaszolta, hogy elefántot, struccot vagy ze- but nem sikerült szerezniük, különben is ezeket nem mindenki szereti kies falujukban. Ráadásul nem is tekinthetők tájjelegű ételnek se sütve, se főzve. A láma szeme meg sötétkék - vetette közbe valaki, utalván a jól ismert nótára. Ezért aztán főztek inkább egy kon- dér babgulyást. A tolnaiak kitettek magukért. Tábori körülmények között is Verseghy Ferenc gyönyörű habán étkészletével terítettek Kovács Tibor kékfestő térítőjén.

Kovács János, Venesz-díjas. mesterszakács Béda István mesterszakáccsal együtt bírálta az ételeket. Azt mondták, ez volt az első olyan rendezvény az idén, ahol az ételek mindegyike bármely étteremben megállta volna a helyét. A főzőversenyt a hőgyészi csapat nyerte csicsói töltött káposztával. Második helyen végeztek a bátaszékiek harcsapör- költjükkel, harmadikak a tolnaiak, báránypörkölttel. Ezúttal őszintén sajnálta a zsűri, hogy csak három díjat adhattak. Az ételeket természetesen nem egymással hasonlították össze, hanem saját kategóriájukban értékelték. ■ 1.1.

I