Tolnai Népújság, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178.-202. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-08-29 / 34. szám

2010. AUGUSZTUS 29., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Tanítani is meg kell tanulni zenepedagógus Több mint egy évtized után leteszi a karmesteri pálcát Három dolognak kell fel­tétlenül jellemeznie egy zenepedagógust: a szak­ma iránti végtelen alá­zat, az új dolgok iránti küzdelem és óriási türe­lem. Ez Drága László hit­vallása. A bonyhádi Bar­tók Béla Zeneiskola taná­ra közel másfél évtizede vezeti a helyi fúvószene­kart. Vízin Balázs- Mi ösztönözte a pedagógusi pályára, a zeneoktatás irá­nyába?- Családi indíttatás nem volt. Gyermekkoromban nem ter­veztem, hogy zeneiskolába me­gyek. A sors fintora, hogy még­is a pedagógusi pálya felé so­dort az élet. Édesanyám és édes­apám tízgyerekes családból származott, egyetlen zenész sem volt közöttük. Ennek elle­nére a szüleim fontosnak tar­tották, hogy tanuljak meg hang­szeren játszani. Már az általá­nos iskolában kiderült, hogy a trombitához van tehetségem, ez adott erőt a folytatáshoz. A mai napig szívesen emlékszem visz- sza Orosz Józsefre és Barta Lászlóra, egykori zenetanára­imra, akik kitartóan terelgettek a pályám felé. ,,jat- A Kárpátalján megszerzett tudást már Magyarországon kamatoztatta.- 1993-ban a Záhonyi Zeneis­kola pedagógusa lettem, rá két évre pedig a Völgység fővárosa felé vettem az irányt. Azóta a bonyhádi zeneiskola tanára va­gyok. Időközben megkaptam a magyar állampolgárságot, pon­tosabban visszakaptam, mivel a felmenőim Magyarországról származnak. Kellemes emléke­ket idéznek bennem a középis­kolában és a zeneakadémián el­töltött évek, az ott tanultakat a munkám során nap mint nap hasznosítom. 1965-ben nyer­tem felvételt az Ungvári Zene- művészeti Szakközépiskolába. Itt végeztem középiskolai tanul­mányaimat. Majd 1978-ban a Lembergi Zeneakadémián trombita-, zenekari művész­ként végeztem. 1971-től tanítok. Drága László 1996-tól vezeti a bonyhádi zeneiskola fúvószenekarát, tanítványaival országos elismerésekre tettek szert- Miért lett éppen trombita­művész és fúvószenekari kar mester?- A trombita kiválasztása a szerencsének köszönhető, illet­ve tanáraimnak. Az ő érdemük, hogy emellé tettem le a voksom gyermekkoromban. A zeneművészeti szakközép- iskolában adódott lehetőségem a karvezetés elsajátítására is. Nagyon megtetszett. Sikeresen letettem ebből is az államvizs­gát. De nehéz dolgom volt, ami­kor Bonyhádra kerültem, mert 1995-ig nem vezényeltem zene­kart. Kihívást jelentett számom­ra a feladat.- lói vette az akadályokat, ezt a fúvószenekar eredményei is alátámasztják.- Bár a kezdet nagyon nehéz volt, a megalakulásunk harma­dik évében vált zökkenőmentes­sé a működésünk. Az indulás­nál alapvető feltételek hiányoz­tak: hangszerek, kotta, amelye­ket be kellett szerezni. Ebben Elmauer József, a bonyhádi ze­neiskola igazgatója volt segítsé­günkre. 1996 novemberében tartottuk a zenekarral az első próbát. Abban az évben kará­csonykor már műsort adtunk, osztatlan sikert aratott. Ez rám és a növendékeimre egyaránt ösztönzőleg hatott. Ma már évente 25 fellépést vállalunk, ez teljesen lefedi a kapacitásain­kat. 2001-ben volt az első minő­sítő hangversenyünk: koncert­fúvós és könnyűzenei kategóri­ában arany minősítést kapott a zenekar. Rá két évre, 2003-ban a szórakoztató kategóriában ki­emelt aranyat kaptunk A-foko- zatban. 2006-ban - amikor tíz­éves volt a zenekar - már B- fokozatban kaptunk kiemelt aranyat a szórakoztató kategóri­ában. Legutóbb, a zenekar ne­gyedik minősítő hangversenyén C-fokozatban, kiemelt arany mi­nősítést ítélt nekünk a három­tagú szakmai zsűri. Mindezek mellett két CD-t is kiadtunk. Névjegy DRÁGA LÁSZLÓ 1950. novem­ber 7-én született a kárpátal­jai Beregszászon. Általános is­kolai tanulmányait ugyanitt végezte. Az Ungvári Zenemű­vészeti Szakközépiskolában érettségizett. 1972-ben felvételt nyert a Lembergi (Lvov) Zene- akadémiára, ahol 1978-ban trombita- és zenekari művész­ként végzett. Ungváron kezdett dolgozni a helyi színházban, később a zeneiskolában és a Megyei Zenekari Egyesület­ben, mint művészeti vezetőhe­lyettes. 1985-től 1995-ig az Ungvári Zeneművészeti Szak- középiskola rézfúvós tanára volt. Utóbbival párhuzamban a Záhonyi Zeneiskolában is tanított. 1995-től a bonyhádi zeneiskola pedagógusa. Fele­sége, Drága Magdolna zongo­raművész. Két gyermekük szü­letett: János 35 éves, Beáta 29 éves. Két unoka boldog nagy­papája: Krisztina 8 éves, Mar­tin 4 éves. Szabadidejében szí­vesen hallgat zenét, olvas vagy focizik.- A tanítványai is kimagasló eredményeket érnek el.- Örömmel tölt el, amikor rá­juk gondolok. Sok tehetséges diák tanul a bonyhádi zeneis­kolában. Közülük is kiemelke­dik Bencze Csaba és Elmauer János. Utóbbi a budapesti Zene- akadémia növendéke. lanó az idén megnyert egy nemzetközi trombitaversenyt Debrecenben. Csaba a bécsi Zeneakadémia hallgatója. Ő harsonán játszik. Az utóbbi években több nem­zetközi versenyen végzett az élen és a második helyen.- Több mint egy évtized után leteszi a karmesteri pálcát a fúvószenekarnál, mi az oka?- Hatvanéves leszek novem­berben. Elfáradtam, és úgy ér­zem, hogy egy kicsit bele is fá­sultam a munkába. Az utóbbi két évben azt tapasztaltam, hogy fizikailag sem bírom. Ne­héz volt ezt a döntést meghoz­nom, mert az emlékek és a ta­nítványok visszatartó erő. De pedagógusként továbbra is helytállók a bonyhádi zeneisko­lában. mmwm i VENTER MARIANNA Az utolsó csepp nyár EZEN A NYÁRON aztán SZÓ szerint kaptunk hideget- meleget. Június elején so­kak fejében megfordult, hogy talán be kellene fűteni egy cseppet, alig két héttel később pedig közel negyven fokot mutatott a hőmérő. ha mondhatjuk így, ráadás­nak ott volt az utóbbi száz év legnagyobb árvize, szél­vihar, amely erdőnyi fát döntött ki, több soron jég­eső, milliárdos károkat okozva, és az utóbbi évek­ben egyre gyakoribbá váló tornádó most éppen csak el­került egy települést. Még szerencse, hogy legalább az erdőtűz kikerült minket, nemúgy, mint az orosz fővá­ros környékét, ahol a sosem látott hőség mellett a ful- lasztó füsttel is meg kellett küzdenie a hűvös nyárhoz szokott lakosoknak, s akkor még nem is szól­tunk az egyéb rendkívüli dolgokról, az éjszakai ország­úti lövöldözőről vagy a kvali­fikált banki alkalmazottról, aki rendszeresen járt bankot rabolni, egyedül a saját pénz­intézetét hagyta békén, s a mai gapig nem tudja meg­magyarázni, miért csinálta! AZi utolsó napjait éri ez a rendkívüli nyár, s már az ősz­re készülünk, kicsit félve, hogy müyen meglepetéseket tartogathat, mármint a nem kellemes meglepetések fajtá­jából. A szeptember már meghozta a maga kesernyés gyümölcsét az iskolás gyer­mekeket nevelők számára, mert a nagy öröm mellett, hogy egy osztállyal feljebb lé­pett a csemete, ott volt a nagy érvágás is, amit a pénztár­cáknak okozott a beiskolázás. rendkívüli nyarunk volt, mondhatni rendkívüli két­harmad évünk, tele hol várt, hol váratlan változással. Va­jon mit tartogat számunkra a még visszalévő négy hónap? Reménykedjünk benne, hogy az idei év nekünk szóló meg­lepetéseiből mostanra már csak kellemesek maradtak. Nem süllyesztette el az eső a Bárkát duna-part Dacoltak az őszt idéző időjárással a nyári fesztivál látogatói Az első helyen a csicsói töltött káposzta végzett tolna Zöld színű esőkabátban volt kénytelen kilátogatni teg­nap a tolnai holtág partjára a Tol­nai Népújság tudósítója. Megje­lenhetett volna persze piros vagy narancs színű viharkabát­ban is, a helyzet attól még nem változott volna érdemben: re­ménytelen, szürke, csendes őszi eső hullt szombaton, szinte egész nap Tolnán, az idén elő­ször Bárkafesztivál néven meg­rendezett nyári szórakoztató program helyszínén, a tolnai Du- na-parton is. Az első pillantásra leginkább a depressziónak kedvező időjárási körülmények ellenére azonban viszonylag sokan látogattak ki a szombati programokra is: a dél­A színvonalas folklórprogramok is elnyerték a közönség tetszését előtti civil pikniknek és a gyerek­műsoroknak, illetve a délutáni folklórprogramnak is kifejezetten volt keletje. Ugyanakkor tény: amikor égy össznépi rendezvé­nyen az igazi művész köztudot­tan a fénylő Nap, akkor az őszt idéző időjárás mellett nem lehet pontosan megítélni, mekkora ér­deklődés lett volna más körülmé­nyek között az egyébként kifeje­zetten színvonalas programokra. A kitartóan szemerkélő, borús üzenetet is hordozó eső annyit vi­szont mindenképpen elért, hogy a szervezők már délután hat óra tájban bejelentették: a Kiscsillag koncert után az eredetileg terve­zett Duna-parti utcabál, idén leg­alábbis elmarad. ■ S. K. (Folytatás az 1. oldalról.) tamási A települések vezetői és hozzáértő asszonyok, férfiak főz­tek. A fiatalok a sportprogramo­kon mérték össze erejüket. Sárszentlőrinc polgármestere, Demény Károly elpanaszolta, hogy elefántot, struccot vagy ze- but nem sikerült szerezniük, kü­lönben is ezeket nem mindenki szereti kies falujukban. Ráadásul nem is tekinthetők tájjelegű étel­nek se sütve, se főzve. A láma sze­me meg sötétkék - vetette közbe valaki, utalván a jól ismert nótára. Ezért aztán főztek inkább egy kon- dér babgulyást. A tolnaiak kitet­tek magukért. Tábori körülmé­nyek között is Verseghy Ferenc gyönyörű habán étkészletével terí­tettek Kovács Tibor kékfestő térí­tőjén. Kovács János, Venesz-díjas. mesterszakács Béda István mes­terszakáccsal együtt bírálta az ételeket. Azt mondták, ez volt az első olyan rendezvény az idén, ahol az ételek mindegyike bár­mely étteremben megállta volna a helyét. A főzőversenyt a hőgyészi csapat nyerte csicsói töltött káposztával. Második helyen vé­geztek a bátaszékiek harcsapör- költjükkel, harmadikak a tolnaiak, báránypörkölttel. Ezúttal őszintén sajnálta a zsűri, hogy csak három díjat adhattak. Az ételeket termé­szetesen nem egymással hasonlí­tották össze, hanem saját kategóri­ájukban értékelték. ■ 1.1. I

Next

/
Thumbnails
Contents