Tolnai Népújság, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178.-202. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-08-01 / 30. szám

2010. AUGUSZTUS 1, VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Ebru kedveli a magyar kenyeret A három török lány Szekszárdon kóstol bele a mindennapok Magyarországába Török egyetemista lányok a Polipban: Gülten Karaku$, Fatma Inán és Ebru Kuru a magyar kultúrát Szekszárdon keresztül ismeri meg A félhold országából ér­keztek július elsején, és három hónapot töltenek Szekszárdon. Az egykori hódítók leány utódainak főhadiszállása a Polip­ban található. Szeri Árpád Ebru Kuru arab nyelvet hallgat az ankarai egyetemen. A 22 éves lány ugyanakkor nem a tö­rök fővárosban él, hanem Bursában. Két társa ugyancsak Ankarában tanul - mindketten a történelmet választották bár a 23 éves Gül§en Karakul Kocaeli városában, a 20 éves Fatma Inán pedig a tengerparti metropoliszban, Istanbulban - magyarul Isztambul - lakik. Jelenleg viszont Szekszárd fo­gadta be őket, a megyeszék­helyre az Európai Önkéntes Szolgálat révén kerültek. A Po­lip Ifjúsági Irodánál a Fiatalok Lendületben programban vesz­nek részt: így várják azokat a kisdiákokat is, akik délutánon­ként angoltudásukat szeretnék erősíteni. Hiszen, talán nem is kell hangsúlyozni, a vendégek ezt a nyelvet is értik és beszélik.- Az arab nyelv hasonlít a tö­rökre - mondta el Ebru. - Szá­munkra tehát nem nehéz elsa­■ Nem fogyasztanak disznó­húsból készült ételt, nem isznak alkoholt játítani. A magyar nyelv, bár itt- ott van egy kis hasonlóság, azért más. Ez nehéz nekünk, fő­leg a nyelvtan - jelentette ki. Ezzel együtt, tegyük hozzá rögtön, mindhárman elismerés­re méltó szorgalommal igyekez­nek megjegyezni a magyar mondatfordulatokat.- Mi a neved? - kérdezte alig észrevehető akcentussal Gül§en, példát adva tudásáról. - Hodj vadj? - ez már Ebrutól hangzott el, kiejtésével érzékel­tetve, hogy a magyar gy hang sok külföldit próbára tesz. A be­mutatót Fatma korrekt Jó étvá­gyat! kívánsága zárta. Fatma egyébként a farmernadrágos trió egyetlen tagjaként fejken­dőt visel, ám a hagyományokat - a vallási jellegűeket is - bizo­nyos területeken mindhárman tartják. Ez azt jelenti, hogy nem fogyasztanak disznóhúsból ké­szült ételt, nem isznak alkoholt, naponta ötször imádkoznak, ol­vasgatják a Koránt, és lélekben már most készülnek az augusz­tus 10-én kezdődő Ramadánra: a megtisztulás egy hónapjában jó moszlimhoz méltóan napkel­tétől napnyugtáig böjtölni fog­nak. Amúgy persze nem ellen­ségei a finomságoknak.- We like kinyer - jelenti ki félig angolul, félig magyarul Ebru. Azaz, mindenekelőtt a ke­nyeret kedvelik. Azért, mert a hasonló török készítményhez képest ez a mindennapi ma­gyar alapétek egyáltalán nem sós: sőt, a török lányok éppen­séggel egy kis édes ízt éreznek benne. Általában zöldségleves és csirkehús jelenti számukra a leggyakoribb menüt. Jártak már néhány szekszárdi szőlős­tanyán is, a szekszárdi pincék kifejezetten elnyerték tetszésü­ket, de - rázták a fejüket mind­hárman - a bort véletlenül sem kóstolták meg. Szívesen beszél­nek hazájukról is. Abban mind­annyian hajszálra egyetérte­nek, hogy főváros ide vagy oda, Ankarához képest Isztambul, az ország egykori, Európa és Ázsia határán elterülő székhe­lye maga a csoda.- A kulturális, történeti emlé­kek, a lenyűgöző mecsetek so­kasága - sorolták egymás sza­vába vágva. - Emellett Isztam­bul tengerparton található, An­kara pedig a szárazföld belsejé­ben. Egyvalami szól Ankara mellett, de az nagyon: itt van az nem először tartózkodnak török fiatalok Szekszárdon az Európai Önkéntes Szolgálat közvetítésében. A kisázsiai or­szágból tavaly, illetve tavaly­előtt is érkeztek vendégek ugyanide. Kékesi Emma, az Európai Önkéntes Szolgálat koordinátora elmondta, hogy a szerveződés adta lehetősé­geket a törökök figyelemre méltó hatékonysággal hasz­nálják ki. országot megújító néhai veze­tő, Musztafa Kemál Atatürk sír­ja. A három ifjú hölgy igen hízel­gő, bár az elkötelezett lokálpat­rióták számára nem meglepő értékelést adott Szekszárdról. Kellemes, csendes kisváros, és ami nem elhanyagolható: na­gyon biztonságos. Jártak már Bécsben, Budapesten és Prágá­ban, s mivel a nyugalmat kedve­lik, egyik helyre sem kívánkoz­nak vissza. Ami a magyar em­RAJTUK KÍVÜL egyébként eddig - a szolgálat révén - angol, belga, finn, francia, holland, lengyel, német, olasz, románi­ai magyar és spanyol fiatalok ismerkedtek Szekszárddal, a város által a magyar kultúrá­val. A megyeszékhelyről vi­szonzásképpen évente hét­nyolc fiatal utazik elsősorban Németországba, illetve Len­gyelországba és Olaszország­ba. bereket illeti, az eddig itt töltött egy hónap alatt csak kedvező élmények érték őket: a fiatalok, a gyermekek, akikkel kapcso­latba kerültek, valamennyien barátságosak, sőt, aranyosak. Il­letve - tették hozzá - vidámak. A fejkendőt viselő Fatma rövid tűnődés titán beleegyezőleg bó­lintott: megadják a tiszteletet is. Mindössze egyetlen különle­gességet nyugtáztak mifelénk: olyan kis békákat, melyek gya­koriak nálunk egy-egy heveny nyári eső után, sehol sem lát­tak Törökországban. Ennyi jó - kedvező - véle­mény után alapból kijár a köszö­net a beszélgetésért, melyre vá­laszként a török vendégektől ugyancsak érkezik egy jól érthe­tő köszönöm, ám magyar nyel­ven. Ebru, Fatma és Gül§en, va­lamint két szekszárdi kisdiák hamarosan a Polip nagytermé­nek asztalifocijánál vívott pa­rázs meccset. Magyarok és törökök egy­aránt győztek, hiszen a két nem­zet lányai egy-egy vegyes csapa­tot alkottak. Tizenegy ország fiataljait fogadta a város JEGYZET kk WESSELY GÁBOR Pályázna a költő egy költó barátom két leve­let küldött át e-mailben, ne­kem és más ismerőseinek a napokban. Ő kapta ezeket, két év eltéréssel, a kulturá­lis ügyekért felelős minisz­terektől. Sok párhuzamos­ságot talált Hiller István és Réthelyi Miklós válaszában; melyeket nyilván nem ők ír­tak, hanem a tárca hivata­los álláspontját közlő közal­kalmazottak. Arról tájékoz­tatták á költőt, hogy versei­nek kiadását sajnos nem áll módjukban támogatni, de figyelje szorgalmasan a pá­lyázati lehetőségeket. Pályázati lehetőségek van­nak, voltak, lesznek - a vál­lalkozóknak. Céget alapít­hatnak, fodrászszalont épít­hetnek, esztergagépet vásá­rolhatnak, fejleszthetik az infrastruktúrát. Akár több tízmilliós vissza nem térí­tendő vagy részben vissza­térítendő támogatásokhoz is juthatnak; megvalósíthat­ják álmaikat. Köztudottak a pályáztatás kínkeservei, a rengeteg adminisztráció, meg az, hogy a pénz és az idő fele az előkészítő és pro­jektzáró járulékos felada­tokra megy el, de mégis: va­lami van. A művésznek meg nincs. Ain1 mondja az én poéta ba­rátom, hogy sehol sem találja azokat a pályázatokat, ame­lyek könyvek kiadásához, szobrok készítéséhez, zene­művek komponálásához, színpadi produkciók bemuta­tásához kínálnak támogatást. Pedig az emberiség történeté­ről azt tudjuk, amit a kultúra írásos és tárgyi emlékei meg­őriztek számunkra. A nagy királyok, hadvezérek, uralko­dók PR-menedzserei az udva­ri festők, énekmondók, törté­netírók voltak. TEHÁT, A KULTÚRA támogatá­sa nem más, mint befektetés a jövőbe. Jelentés a máról, a holnapnak. Manapság csak olyasmire szokás pénzt ál­dozni, ami megtérül. Ez olyasmi. Utolsó leheletig harcoltak a röplabdások az elemekkel találkozó A fanatikusok kitartottak, főleg, aki hat éve visszatérő vendége a bonyhádi rendezvénynek bonyhád Mind a szervezők, mind pedig a játékosok életét megkeserítette az esős időjárás a hétvégén a 15. Országos Röplab- dás-találkozón. Vízin Balázs, a Bonyhádi Röplabda- és Szabad­időklub elnöke azonban úgy döntött, utolsó leheletéig küzd az elemekkel, s nem engedi szél­nek a több száz fiatalt. Még a ha­táron túlról, Zentárói is jöttek. Az elnök kerek-perec kijelentet­te, a rendezvényt juszt is meg­tartják. Balázs álláspontján van­nak a kempingezők is, akik - né­hány kivételtől eltekintve - a rossz idő ellenére sem szedték a sátorfát. A délelőtt bíztatóan indult, negyven csapat kezdett el röp­labdázni, és 14 strandröplabda­csapat is leadta a nevezését. Töb­ben visszatérő vendégek, és bár a korábbi években is előfordult, hogy lógott az eső lába, mindig megkímélte a résztvevőket az időjárás. Most is ebben bíztak. Nem volt szerencséjük. A futó záporok, majd a kitartóan sze­merkélő eső délutánra teljesen feláztatta a pályát, így több mér­kőzés elmaradt. - Csúszós tala­jon könnyen megsérülhettek vol­na a fiatalok, ezt mindenképpen szerettük volna elkerülni - szö­gezte le az elnök. A hatfős csapa­tok szombat délutánra tervezett meccseit ma pótolják. Legfeljebb a négyfős gárdák mérkőzései maradnak el. A szombat délelőtti mérkőzéseket még megtartották A fanatikusok a végsőkig ki­tartottak. Annak ellenére, hogy hol szakadt, hol szemerkélt, akadt, aki mégütögette a labdát. Egyikük Katona Karolina a Fe­hér megyei Alapról érkezett a ta­lálkozóra. Négyen jöttek baráta­ikkal, s ennek ellenére vállalták a játékot a hatfős csapatok ellen. - Igaz, nem sokat nyertünk, de itt nem az a lényeg, hanem hogy jól érezzük magunkat - tette hozzá nevetve a középiskolás lány. Siet­ve biztosított róla, vasárnapnál előbb semmi esetre sem távoz­nak a Völgység fővárosából. Ba­logh Brigitta is sajnálkozva mondta, eddig soha nem volt rossz idő, pedig ez a hatodik év, hogy nem kell gondolkodnia azon, hol és mivel tölti július utol­só hétvégéjét. Ő egyébként buda­pesti, versenyszerűen röplabdá- zik, így igazi sportemberként - ha az idő engedi - vasárnap újra pályára lép. Biztosít arról, hogy eszébe sem jutott hazautazni. Csapattársának, Attilának sem. Ő a fővárosban tanul, egyébként pécsi. - A bonyhádi találkozó egy olyan buli, amit még az eső sem ronthat el - szögezi le. A fiatalok máris azon kezdik el törni a fejüket, mivel töltik a szombat estét, ha az eső újra sza­kadni kezdene. A végeredményt már csak ma tudjuk meg, de nincs kétség afelől, hogy megta­lálják a módját annak, hogy jól érezzék magukat együtt. ■ R. T. 'S A k

Next

/
Thumbnails
Contents