Tolnai Népújság, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178.-202. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-08-08 / 31. szám
2010. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP 7 INTERJÚ búcsú Hétfőn este, a Sziget mínusz egyedik napján adja utolsó koncertjét a Kispál és a Borz. Lovasi András frontember szerint a rocknak sosem lesz már akkora hatása a közéletre, mint régen. MÁR MINDENKI MÁS IRÁNYBA HÚZ” Nem érez szomorúságot Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a búcsúkoncert miatt, azt mondja, ehhez egyelőre túl sok az adrenalin. Közös tervek nincsenek, ősszel azonban még egy Kispál-lemez jelenik meg az utóbbi hat évben született, albumra nem került számokból. Mézes Gergely- Mit érez most, az utolsó Kispál-koncert előtt? Megható- dottságot, esetleg szomorúságot?- Meghatódottságot talán, szomorúság viszont egyáltalán nem érzek. Es azt hiszem, egyelőre nem is fogok. Az ember akkor érez hiányt, ha már tényleg elvesztett valamit. Most túl sok bennem az adrenalin ahhoz, hogy szomorú legyek.- A zenekar többi tagja is így van ezzel?- Szerintem igen. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy mi lesz később, hiszen ez határozza majd meg a következő tíz-húsz évet. Szerencsére mindenkinek vannak tervei. Kispál az új zenekarát építgeti, nekem is elég konkrét terveim vannak, Dióssy D. Ákos beleásta magát a hangmérnökösködésbe, Ábel pedig - aki az utolsó dobosunk - eleve úgy jött, hogy szeretne mást is csinálni a zenekar mellett.- Sokszor elmondta, hogy a közös zenei ötletek hiánya vezetett a szétváláshoz vagy a zenekar szüneteltetéséhez. Hogy lehet az, hogy külön-külön tudnak dalokat írni, közösen azonban nem?- Sokáig én is csodálkoztam ezen, bár az nem teljesen igaz, hogy nincsenek közös ötleteink, noha régebben kétségkívül több volt. Inkább az van, hogy teljesen másfelé húz minket az érdeklődésünk. Már a legutóbbi lemezünk munkái közben is megfigyeltem, hogy végül a dalok olyan formát öltöttek, amellyel a szerzők nem voltak száz százalékig elégedettek. Mindenki valami másban gondolkodott.- A zenei ízlésük változott meg?- Az is. És a szándékok. Amikor én nagyon nagy energiákkal toltam a zenekart, a többiek elké- nyelmesedtek. Főleg a Kispí (Kispál András - a szerk.), aki néhány éven keresztül nem sokat tett hozzá a zenéléshez. És azt hiszem, nekünk az állt a legjobban, amikor dalokat írtunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a Kispí hozta a riffjeit, amiket aztán tovább építettünk. Miután ezek elmaradoztak, vagy kevésbé voltak meggyőzőek, a bevált munkamódszer sem működött tovább.- A zenekar melyik időszakát tartja az „aranykornak”?- Szerintem a leginkább for- mabontóak, a legkevésbé konvencionálisak az első időszakban voltunk. Abból is talán a harmadik lemez, az Agy, asztal, tévé volt A mindenkori avantgárdnak, under- groundnak mindig van egyfajta oppo- zícója a hatalommal. Az én Kossuth-dí- jam a hatalom avantgárd gesztusa volt. De legalábbis annak a jele, hogy egy generáció így jelezte azt, hogy megérkezett. a legérettebb, akkorra jött meg a közös hang, a közös tudás, a közös ambíció, ami aztán sok-sok, ma már viccesnek tűnő nehézségen átsegített minket. Illetve később is volt egy erős időszak, amikor már négyen-öten voltunk, úgy a Holdfényexpressz megjelenése körül. Sokkal érettebb, klasszikusabb rockzenét játszottunk. Persze ezt követően is írtunk még jó dalokat, slágereket, például a De szeretnéket, a Tiszai pu.-t, de meghatározó lemezek már nem születtek. lósult, amiről szó sem volt. Mondjuk úgy, hogy nem voltunk soha elégedettek a munkájukkal, a kezdeti éveket leszámítva.- Neheztel a nagy lemezkiadókra?- Hát, ha arra gondolok, hogy mennyiben felelősek a nagy, nemzetközi lemezkiadó cégek, hogy a magyar lemezkiadás ott tart, ahol most, akkor igen. Ők még egy jól jövedelemző iparágba léptek be, ám a rugalmatlanságuk miatt eltűntek a vásárlók.- Hogy történt, hogy ennyi idő alatt sem sikerült betagozódni a profi, jobban mondva profit- orientált zenei iparba?- Azért ez nem teljesen igaz, hiszen 1994-től az Universalnál, az egyik legnagyobb lemezkiadónál voltunk. Akkor kerültünk oda, amikor még Polygram volt, és azért ültünk le velük, mert azt ígérték, hogy minden elképzelésünket támogatni fogják. Ebből végül semmi nem lett, ellenben számos olyan dolog megva„A bevált munkamódszer már nem működött”- Mire gondol?- Például arra, hogy a 4-5 ezer forintos CD-k miatt az emberek kihátráltak a boltokból. És a mai napig nem tértek vissza. Nehéz megbecsülni, de talán ha a piac szereplői egy pici visszafogottságot tanúsítanának, akkor az ezer-, ezerötszáz forintos lemezekkel vissza lehetne csábítani a vásárlókat. így talán két-három évet nyerhetne ez a formátum, amíg ki nem alakul valami legális zenefogyasztási forma Magyarországon is, megmentve ezzel ezt a kényes helyzetbe került iparágat. Névjegy 1967-ben született Pécsett, jelenleg Orfűn él. 1987-től a Pécsi Tudományegyetemen tanult földrajzot, ebben az évben alapította meg Kispál Andrással, Ózdi Rezsővel és Bräutigam Gáborral a Kispál és a Borz együttest. Az egyetemről később eltanácsolták. zenei karrierje mellett szá- mos filmszerepe volt, többek között Jancsó-filmekben, a Magyar szépségben, a Sztornóban és a Csinibaba című mozikban is szerepelt. Szerintem egyértelmű, hogy nekik köszönhető a kialakult helyzet: a világtól évekkel lemaradva, pazarlóan működtek, közben persze a korlátoltságuk számos jelét adták. Ezt azonban nem folytatom, mert még beperelnek.- Közben Ön is megalapította a saját kiadóját, a Megadót. Ott bejött ez az üzleti modell? A koncertek közönsége megveszi a lemezeket?- Nagyobb ambíciókkal vágtam neki, ki akartam használni ennek a haldokló iparágnak a réseit. Persze ma már mindenki ezeket a réseket használja. Hogy mire gondolok? Például kikerültük a terjesztőket, és mi magunk vittük el a boltba a lemezt. így ki tudtam harcolni egy viszonylag jónak számító árat. Sajnos ma már ez sem érinti meg a vevőket. Én nem is igazán üzleti vállalkozásként tekintek a kiadóra, sokkal inkább egyfajta lehetőségként, hogy megjelenjenek a hanghordozóink. Anélkül, hogy hülyeségekről kelljen alkudozni a nagy kiadóknál. Mondhatni, kisipari tevékenységet végzünk. házas, két gyermeke született, Dóri (1992) és Eszter (1996). 2005-ben Ózdi Rezsővel, Bräutigam Gáborral és Leskovics Gáborral megalapította a Kiscsillagzenekart. Emellett kiadót alapított, és létrehozta a Fishing on Orfű nevű fesztivált is. 2010. MÁRCIUS 15-ÉN KoSSUth- díjjal tüntették ki. A KISPÁL ÉS A BORZ JELENLEGI tagjai: Lovasi András (ének, basszusgitár), Kispál András (gitár), Dióssy D. Ákos (billentyű, vokál), MihalikÁbel (dobok).- Mekkora példányszámokról beszélünk?- Kiadványainkkal olyan tízezer és kétezer közötti példányszámot célzunk meg, ami jelzi, hogy nem beszélhetünk haszonról. Mindez inkább csak arra jó, hogy elérhetők legyenek bizonyos zenekarok hanghordozókon, hogy dokumentáljuk a létezésüket, és hogy ezek a zenekarok a koncerteken ismert számokat is tudjanak játszani.- A kiadó egyfajta küldetés? Vagy csak az élet hozta úgy, hogy most Ön segít másoknak producerként?- Az én produceri munkám abból áll, hogy megpróbálok a zenészeknek tanácsot adni, mondjuk a megfeneklett számoknál a stúdióban. De ez nem igazán a producer dolga. Azt kell mondjam, senki nem tudja megfizetni, hogy én két-három hónapig egyetlen kiadvánnyal foglalkozzam a próbáktól a felvételekig. Tehát az élet hozta ezt a kiadót. Egyszerűen csak azt gondoltam, hogy tudnám jobban csinálni, mint mások. Ólyan kiadványokat jelentetek meg, amelyekben érzek lehetőséget, hitelt. Persze a Csík Zenekarban is éreztem a nagy lehetőséget, de ők ragaszkodtak a Fonóhoz. Péterfy Bori mellett az is nagy siker lett volna, de én nem vagyok ragaszkodó típus. Akkor legyenek nálam, ha ott akarnak lenni.- Évek óta nemcsak a művészi munkájáról kérdezik az újságírók, hanem közügyekről, közéleti kérdésekről is...- Hát igen, próbálok ebből a szerepből kikerülni, de sokszor az újságírók már eleve azzal hívnak fel, hogy te, kellene egy „megmondóember’’, aki nem politikus.- Gondolom, a Kossuth-díj erre rátett még egy lapáttal.- A mindenkori avantgárdnak, undergroundnak mindig van egyfajta oppozicója a hatalommal. Én úgy látom, hogy az én Kossuth-díjam a hatalom avantgárd gesztusa volt. De legalábbis annak a jele, hogy egy generáció így jelezte azt, hogy megérkezett, hogy a saját zenéjét is szeretné beemelni a kánonba.- Sok rokon vonás van a Kispál és a Borz és a Kiscsillag között, a zenei különbségek mellett én mégis azt érzem, hogy a Kiscsillagban több a közéleti kiszólás.- Nem hiszem, hogy a Kiscsillag politikus zenekar lenne. Persze biztos sokat segít a szponzorszerzésben, ha valamelyik oldal mellett evickélsz, de azért látható, hogy - leszámítva a nemzeti rock katonáit - a nagyon direkt politizálást kerülik a zenekarok. Pont azért, hogy ne legyenek megosztok. Az angolszász országokban sokkal gyakoribb, hogy zenészek egyértelműen kiállnak bizonyos politikai csoportok mellett, mint ahogy a sztárok és a szépségkirálynők a világbékéért és az esőerdőkért harcolnak. Viszont a rocknak sosem lesz már akkora hatása a közéletre, mint a 60-as, 70-es években volt.- A közönségnek lenne igénye erre?- Szerintem nem, hiszen inkább a szórakozást, a kikapcsolódást keresi. Ha jobban belegondolok, a Kiscsillag legutóbbi lemezén mindössze egyetlen dal van, a Jó napot, amelyik kifejezetten a jelenre refkeltál, jobban mondva ezeket a mikszáthi, móriczi állapotokat teszi szóvá. De amúgy sosem fogalmazunk direkten, ezért nincs amolyan „politikai hatás”.
