Tolnai Népújság, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-06-27 / 25. szám

7 2010. JÚNIUS 27., VASÁRNAP INTERJÚ időjós Reisz András fiatalon lopta be magát a tévénézők szívébe: stílusát és ízes táj szólását könnyű volt megszeretni. A meteorológia mellett van más szerelme: Júlia, a mozdony és a Felvidék. „A FELVIDÉKRE HÚZ A SZÍVEM” Lesz nyár, de felesleges jós­lásokba bocsátkozni arról, hogy mikor jön a jó idő. Reisz András a rövid távú előrejelzésekben hisz, hosz- szabb távon csak a megér­zéseire hagyatkozik. Július végén nyaral, de nem a menyasszonyával, hanem a mozdonyokkal és a he­gyekkel kacérkodik majd. Árvay N. Tivadar- Hová lett a nyár? - Hát ez az...- Lesz még jó idő?- Aki a tudományt képviseli, az tudja, hogy fizikai képtelenség megmondani előre több hétre, hónapra a fizikai folyamatokat a légkörben. Statisztikusan persze ki lehet keverni valami átlagosat, de erre alapozni a szabadságot nem lehet, én legalábbis nem ten­ném.- Tehát? Lesz nyarunk?- Már a következő hét is nyári- asabb lesz, de a zavartalan nap­sütésre várni kell. Lehetnek ziva­tarok, kisebb körzetekben nagy csapadékot adó események, de melegebb lesz. Ez csak megér­zés, de megsúgom: az augusztus és a szeptember nagy valószínű­séggel nyugodt időt hoz.- Ön mikor megy nyaralni?- Július végén, de mielőtt bár­ki hasonlóan döntene, még egy­szer mondom, nem tudok sem­mit az akkori időjárásról.- Hová készül?- A Felvidékre.- Haza?- így van. Veszek egy három­napos jegyet, felülök a vonatra, és reggeltől estig vasutazok.- Ennyire fontos a vonatozás?- Valaha ez volt az első. Néha örülnék, ha ez lett volna az utol­só is. Gyerekkoromban nem a fel­hőket néztem, hanem a vonato­kat. Édasapámtól 1991-ben kap­tam egy terepasztalt, az volt éle­tem legszebb karácsonya. Persze minden karácsony szép, de gye­rekként az volt a legfontosabb, hogy mi kerül a fa alá.- Megvan még az a kisvasút?- Megvan, de az alagútjaiban pókfamília telepedett le. Amikor utoljára elővettem, a gőzmozdony elején egy hízott pók trónolt, visz- sza is tolattam a barlangjába, hogy éljen tovább boldogan. Rit­kán jut időm a játékra.- A Felvidékre jár haza, de Bu­dapesten él. Az itteni lakásá­ban is rejteget terepasztalt?- Nincs rá hely. És van egy ci­cám, ő gondoskodna róla, hogy egyetlen alagút se maradjon ép.- Nyaralni is a macskával in­dul, vagy igaz, hogy nősül, és a menyasszonya kíséri az útra?- Fogalmam sincs, hogy kitől származik az ötlet, ahogy arra sem vágytam, hogy médiasztár legyek, de úgy látszik, semmit sem kell tennem ehhez. Az eskü­vő a terveim között talán a száza­hisz a hosszú távú prognózisokban. Szerinte az időjárást száz év múlva sem lehet majd a jelenleginél hosszabb időre előre jelezni. Reisz András nem- Akkor miért nincs műsor? . - Élveztem a forgatásokat, el­vállalnék egy új műsort is, de er­re egyelőre nem jut időm. Három helyre kell koncentrálnom: a te­levíziózásra, az egyetemre és a meteorológiai szolgálatra. Ja, és a negyedik az időjárás figyelése.- Utóbbi fontos napi program?- Nem tudom, hogy a kollégá­im napjai hogyan telnek, de én már reggel az eget fürkészem. Bringával járok dolgozni - Cse­pelről Budára naponta 40 kilo­métert tekerek -, de esőben nem tudok biciklizni. Amikor azt lá­tom, hogy esik, igen csúnyán tu­dok beszélni az időjárásról.- Csúnya szavak szépen kiejtve. A felvidéki ízes be­szédmódja volt az egyik, ami­ért megszerették. Tudatosan használja?- Erre nem figyelek, de a ka­mera előtt azért úgy beszélek, hogy ne érződjék annyira a táj­szólás. A Magyar Rádió mikro­fonbizottsága egyébként azt ja­vasolta nekem, hogy bár szép és jó ez, de nem kell rájátszani, mert az már kabaré lenne. Az első MTV-s szereplésemen egyébként szinte egyáltalán nem hallatszott a felvidéki íz, pe­dig annak idején ezért választott engem a Hír TV és a Magyar Te­levízió is. De az „á” és „e” betű­Az életem akkor lenne igazságos, ha azt, amit csi­nálok, olyan környezetben végezhetném, ahol ki lehet menni egy tisztásra, ahol senki nem zavar. Ezt otthon, Szlovákiában találom meg. dik helyen szerepel. Egyedül ér­zem magam a legjobban - persze rengeteg barátom és barátnőm is van -, de igazán jól csak egyedül tudok kikapcsolódni. A Felvidék­re egyedül megyek. Én, a kalauz és a mozdonyvezető.- Meg a mozdonyok?- Igen, például Júlia, akit elfo­gadnék feleségemnek. Szlovákiá­ban minden mozdonyt elnevez­tek - többnyire női nevekkel -, saját stílusuk, hangjuk van, s ne­kem ez a gép a kedvencem. Ami­kor felülök a vonatra, tudom, ha a Júlia húz. A mozdonyvezetés a mai napig izgat.- Ha ekkora szerelem a vasút, hogyan győzött a meteorológia?- így alakult.- Emlékszik a napra, amikor Vissy Károly bemutatta a köz- szolgálati televízió nézőinek? Könnyen ment?- Nem izgultam, leginkább ar­ra voltam kíváncsi, hogyan muta­tok majd a képernyőn. Tegyük hozzá, hogy a Hír Televíziónál kezdtem. Élő adásban a híradós mellé ültettek, s mondtam az idő­járást. Csodálkoztak a kollégák, hogy nem használtam súgógé­pet. Mondhatjuk tehát, hogy zsi­geriből jött a dolog, köszönhetően a gyakorlásnak, vagy inkább vic­celődésnek, amit gyerekként ott­hon, a tükör előtt műveltem.- Ma sem használ súgógépet?- Nem. Egy meteorológus kol­légám sem használja, s úgy tu­dom, a kereskedelmi csatorná­kon sincs ilyen.- Csak meteorológus beszélhet hitelesen az időjárásról?- Egy beteg sem menne szíve­sen olyan orvoshoz, aki hobbi­szinten gyógyít. Az ismerheti a légköri folyamatokat, aki elvégzi az egyetemet, tudományos cikke­ket olvas, s tudja, hogy a légkör­tan mivel foglalkozik. Nem hi­szem, hogy minden televíziós rendelkezik matematika- és fizi­katudással, pedig a meteorológia kőkemény fizika és matematika.- A tévében csak el kell mon­dani, amit a meteorológus leír.- És ha megismerik az utcán, vagy bárhol megállítják, és kér­deznek tőle? Akkor valószínűleg nem tud mindenre választ adni. Innentől a szakma torzul, meg­kérdőjeleződik a meteorológusok hitelessége. Nem szeretnék sen­kit megsérteni, de sokszor oda Névjegy született: Losonc (Szlovákia), 1980. szeptember 9. végzettsége: meteorológus 2000-2005: Eötvös Loránd Tudományegyetem Természet- tudományi Kar szakterület: szinoptikus me­teorológia, médiameteorológia 2003-2004: a Elír Televízió külsős munkatársa kellene írni, hogy „nem vagyok meteorológus”.- Akkor miért szerepelnek civilek a képernyőn?- Ez a tévék profiljától, stílusá­tól függ. Sokszor az sem számít, hogy tudományos értelemben megfelel-e az illető. A lényeg, hogy a nézőknek tetsszen a meg­jelenése, a beszéde, a dekoltázsa, a füle - sok minden.- Ön tanítja is a jövő meteoro­lógusait. A tévés szereplésre is felkészíti a hallgatókat?- Szükség lenne rá, de jelenleg nincs rá kapacitás. Ki kellene dol­gozni a tananyagot, s lehetőséget kellene teremteni a gyakorlásra. A legnehezebb az információk to­vábbítása. A tudós embereknek nem ártana megtanulniuk, hogy az egyetemen tanult bonyolult dolgokat közérthetően adják to­vább. Ezt sehol nem tanítják.- Nem azért, mert a tudós attól tart, ha közérthető, akkor idő­vel mindenki meteorológusnak hiszi majd magát?- A közérthetőségen nem azt értem, hogy jó idő meg rossz idő. Hanem amikor elmagyarázunk valamilyen szakmai dolgot, pél­dául a „magassági hideg légör­vényt”. A minap ezt találtam 1 2004-2005: ELTE TTK meteo­rológia tanszék, igazgatási ügyintéző 2004-TŐL: a Magyar Tele­vízió munkatársa 2009-TŐL: Az 0MSZ munkatársa HOBBI: vasút, kerékpározás és a hegyek |Jr mondani a televízióban, de rög­tön hozzátettem, hogy mit idéz elő ez a képződmény. Erős go- molyfelhő-képződést és zápor­esőket. Ilyenkor rögtön megma­gyarázom, hogy mi a zápor: rövid ideig tartó, nem tartós, nem hoz nagy csapadékot. A lényeg, hogy a szakmai dolgot, amely nem ter­jedt el a köztudatban, összekap­csoljuk a nézők tapasztalatával.- A szélsőséges időjárás nem indokolja, hogy új sorozatot in­dítson az OMSZ, olyat, mint az Időjárók volt? Az embereket érdekeli, miért szakad a nya­kukba az ég.- A média egyelőre többet árt, mint segít. Olyan dolgokat ültet az emberek fejébe, amelyekre nem adtunk tudományos alapot. Itt van az izlandi tűzhányó. Sze­rencsétlen vulkán, amióta kitört, mindent a hamu számlájára ír­nak. Márpedig amíg egy beteg­nél nincs pontos diagnózis, ad­dig gyógyszert sem írhatunk föl. Hozzánk meg érkeznek a telefo­nok, a kérdések, amelyekre sok­szor csak bonyolult választ tu­dunk adni. A polgár feladja, azt mondja, ezek csak szakmáznak, s az egyszerűen fogalmazó médiának hisz, úgy gondolja, tényleg a hamu a hibás. im azért ott vannak.- Nézi a foci-vb-t?- Nem vagyok futballrajongó.- De azt tudja, hogy Szlovákia továbbjutott?- Igen.- Szurkol nekik?- Érzékeny téma, de nem aka­rok titkolózni: nekem a szívem otthon van Szlovákiában. Amikor legutóbb visszajöttem hazulról, azt mondtam édesanyámnak, hogy bár Magyarországon élek, itt vannak a barátaim, a mun­kám, de oda húz vissza a szívem. A Felvidék után van honvágyam. Szerintem ezt az emberek több­sége megérti. Budapestet sosem fogom így szeretni. Kiszámítha­tatlan, szervezetlen, és valljuk be, az emberek is kezdenek meghü­lyülni. Az életem akkor lenne igazságos, ha azt, amit itt csiná­lok, olyan környezetben végez­hetném, ahol ki lehet menni egy tisztásra, ahol senki és semmi nem zavar. Ezt otthon, Szlováki­ában találom meg, pedig a siker Pesten talált meg, igaz, rengeteg munka árán. Ide a munkám köt, és persze itt beszélek magyarul, ezért a magyarságomat is itt tu­dom érvényesíteni.- És az állampolgársága? Magyar vagy szlovák?- Érről nem szívesen beszé­lek. Én is csak egy ember va­gyok a sok közül. Gyűlölöm a nemzetiségi kérdéseket, a nem­zethatárok körüli hisztériát, azt, hogy nem tudunk egyszerűen emberként nézni társainkra. Az emberi agy annyi jó dologra volt képes a civilizáció felépítése alatt, de most eljutottunk oda, hogy le kellene állnunk, mert l pusztítjuk a környezetünket, saját magunkat, és ez rossz irányba vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents