Tolnai Népújság, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-14 / 136. szám

4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2010. JÚNIUS 14., HÉTFŐ GYERMEKVILÁG Falusi idill ihlette a történetet mese-játék Borzavári Róza nyerte el népies hangulatú meséjével a fődíjat Borzavári Róza írása érdemelte ki az első helyezést a Tolnai Népújság Mese-játékának felső tagozatos kategóriájában. így a DBM MÓNI Mikrotérségi Általános Iskola Madocsai Tagintézményének diákja látogathat el kísérőjével együtt a Bikali Reneszánsz Élménybirtokra. Különdíjat ítélt a zsűri Fehérvári Lucának (Dombóvár), valamint Jantner Balázs Dánielnek (Szekszárd), A magányos kávétorta, illetve Az eltévedt levél című mesékért. Nyereményük átvételének körülményeiről értesítjük az érintetteket. A többiek se csüggedjenek, hiszen mindannyian ötletes, kedves írásokat küldtek be a pályázatra. Köszönjük jelentkezésüket! A pásztorlegény Avagy a „ falusi idill” ihlette mese Borzavári Róza Egyszer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy leány, aki éppen mesét próbált írni. Üldögélt az ágya szé­lén, és próbálta megalkotni a fő­hőst Gondolatai országútján ezer meg ezer figura jött vele szemben, többek között egy szőke királyfi, egy hétfejű sárkány, egy sült ga­lamb és egy guruló muskátli... Az­tán egyszer csak feltűnt a láthatá­ron egy pásztorfiú. Nem volt rajta semmi „extra”, amivel felhívta vol­na magára a figyelmet, csak egy vándorbot volt a kezében, meg a vállán egy táska. A legény egyetlen társa a hangszere volt - Min játsz- szon? - gondolkodott a lány. - Le­hetőleg ne nagybőgő legyen, ha­nem valami, ami elfér a tarisznyá­jában. - Es ebben a pillanatban a vándor elővett egy furulyát és ez­zel elkezdődött a mese... Az üveghegyen is túl, ahol a malacok, meg ilyenek túrnak, volt egy falu, ahol élt a pásztor­fiú. Ez a fiú nagyon csapodár ter­mészetű volt sokszor mondta is neki az édesanyja:- Mindig a kocsmában lopod a napot, s a lányok szoknyája után settenkedel! Nem félsz, hogy elmegy a rossz híred?- Nem baj édesanyám, a rossz hírem elmehet, csak a jó megmaradjon - válaszolta fur­fangosan. Egyszer aztán az történt a le­génnyel, hogy kinn legeltette a réten a nyáját, és megállt mellet­te egy turistabusz. Kiszálltak be­lőle a kirándulók, s az egyik ezt találta kérdezni:- Ezek a jószágok egész nap esznek?- Nincs más dóguk - dörmög- te a legény.- És sokat esznek?- Nem egyformán - hunyorí­tott a pásztor -, a fehérek példá­ul kétszer annyit, mint a feketék.- Hát az hogy lehet, öcsém?- Csak úgy, hogy kétszer any- nyian vannak. Erre a kérdezősködő úgy bá­mult a legényre, mint borjú az új­kapura, s nem is akart többet tudni! Hát ilyen legény volt a mi főhősünk. Túdják mit? Nevezzük el Sankónak! No, ez a Sankó egy napon megelégelte a pásztorkodást, vet­te a tarisznyáját, édesanyja sü­tött neki pogácsát, kezibe vette a furulyáját, és elindult világot lát­ni. Ment, mendegélt, fújta a furu­lyát, mígnem elért egy fához. Le­nézett a földre, és meglátott egy tojást, aztán fölnézett a fára, és meglátta a tojáshoz tartozó fész­ket, az aggódó madármamával. Megszánta őket, és visszatette a tojást a fészekbe. Ekkor megszó­lalt a madármama:- Köszönöm, hogy segítettél! Jó tett helyébe jót várj! Látod azt az aranyalmát a fa tetején? Leho­zom neked, mert aki azt az almát megeszi, az a világ összes hang­szerén fog tudni játszani, feltéve, ha tiszta szívvel muzsikál az em­bereknek! S ha megeszed, be­szélni fognak a kezedben a hang­szerek, és eggyé válsz velük, de a hangszerek szavát rajtad kívül csak egy ember fogja érteni a vi­lágon, s igazán csak akkor leszel boldog, ha ezt az embert megta­lálod. Járj szerencsével! A madárka lehozta a legény­nek az almát, az megköszönte, megette, és elindult neki a vi­lágnak. Mikor elérte a tengert, beleült egy tojáshéjba, s áteve­zett a többi kontinensre. A világ minden táján zenélt az embe­riig gitáron, furulyán, nagybőgőn és hegedűn gyakorol. A népzene és a könnyűzene világa vonz­za, barátnőivel dalokat is írnak. Emellett pedig még arra is marad ideje, hogy a Madocsai Néptánc Egye­sület aktív tagja legyen. Jövőjét leginkább zenész­ként, illetve színészként tudja elképzelni. Persze most még az első lesz a középiskola elvégzése, ősz­szel a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban kezdi meg tanulmányait. Nem volt véletlen a mese témaválasztása, Róza hat hangszeren is játszik reknek, a világ minden hang­szerén. New Orleansban szaxo­fonozott, Oroszországban bala- lajkázott, a spanyoloknál gitá­rozott, és aki hallotta a muzsiká­ját, bármilyen beteg volt, meg­gyógyult, de a hangszerek be­szédét senki sem értette. Mikor az egész földet bejárta a pásztor­fiú, a honvágya hazahúzta. A fa­luja határában elővette a régi fu­rulyáját, és eljátszotta rajta a legkedvesebb nótáját. Meghal­lotta ezt egy pásztorlányka a mező szélén, odafutott hozzá, megölelte, megcsókolta, s rög­tön tudták mindketten, hogy egymásra találtak, s hogy a lány értette a furulya szavát. Erre azt mondta a legény:- Gyere gyöngyvirágom, be­mutatlak édesanyámnak, s va­sárnap esküszünk! Úgy is lett. Akkora lakodalmat csaptak, hogy Hencidától Bonci- dáig csurgott a lé, s a kutyák is húslevest ettek. Az író lány pedig már moso­lyogva aludt, és álmodta a követ­kező mesét. Névjegy BORZAVÁRI Róza, a DBM nos Iskola Madocsai Tag- intézményének 8. osztá­lyos diákja igazán sokol­dalú fiatal hölgy. A mel­lett, hogy meséivel, versei­vel több pályázaton is si­kereket ért el, a dallamok világában is otthonosan mozog. Zeneiskolai kere­tiek között zongorázni és citerázni tattuL otthon pe­\ Nimród király lehet a magyarok * egyik ősatyja Nimrod király a történelem rej­* télyes alakjainak egyike. A me- i zopotámiai uralkodóról számos krónika tesz említést, de ezek * sokszor csak homályosnak tű- » nő feljegyzések. Van azonban két nem elhanyagolható mű, * amelyekben írnak tetteiről. » Ezek közül az egyik a könyvek könyve, vagyis a Biblia. Ebben Noé dédunokájaként említik, * hatalmas vadászként, az erő szimbólumaként ábrázolják. S bár ezt nem erősíti meg egyér­* telműen a Szentírás, úgy tart- % ják, hogy Nimród király építet­te Bábel tornyát. * Ami nekünk magyaroknak a * leginkább érdekes az az, amit Kézai Simon 13. századi króni­* kás jegyzett fel róla a Gesta % Hungarorumban. Ebben a ma­gyar nép őseként jelöli meg. Azt * írja, hogy a vízözön után két- *■ százegy évvel az óriás Nimród % egész nemzetségével hozzáfo­gott a bábeli torony építéséhez. A * nyelvzavar után Evilát földjére ^ költözött, és ott felesége, Enéh két ikerfiút szült neki, Hunort * és Magyart, akiktől a hun és a t magyar nép származik. Ezt a tör­ténetet több mint húsz középko­* ri magyar krónika megismétli, * sőt még egy német krónikás is átvette. Álmos vezért pedig Nim­* ród király egyenes ági leszárma­* zottjaként említik. A történet egészen biztosan a honfoglalás * korából, a kereszténység előtti * időkből származik, ugyanis a ké- m sőbbi egyházi irodalom elítélő­en fogalmaz Nimródról. * Ennek hátterében az állhat, k hogy a korai keresztény művek szerint Isten ellen lázította a né­* pékét, illetve egyes források t szerint Nimród tanította a per­zsákat a tűz használatára, ame­* lyet a mágiával hoznak össze­* függésbe. Sok az ellentmondás a törté­* netben, az azonban biztos, hogy * a mai Irak területén még most is ^ keresik az egykori király kincse­it. ■ Forrás: Wikipédia és KÖNYV Könyvajánló Timo Parvela: Ella és barátai „A nevem Ella. Első osztályos vagyok. Nagyon klassz az osztályom, és a tanító bá­csink is klassz. Vagyis csak volt, mert az utóbbi időben eléggé ideges. Valószínűleg azért ilyen, mert először nászútra kellett utaznia, az­tán bennünket vitt el szín­házba, majd következett az osztálykirándulás. Úgy lát­szik, nem való neki az utaz­gatás. Furcsa, mert mi, én, Pate, Tuukka, Samppa, Han­na és Tiina nagyon élveztük.” Az Ella és barátai egy alsó ta­gozatos osztály nem szokvá­nyos mindennapjait és nem mindennapi kalandjait mu­tatja be, sok humorral és vá­ratlan fordulattal. Hol a taní­tó bácsit kell megmenteni a titokzatos zsarolótól, hol egy emlékezetes színházlátoga­tás, majd rendhagyó betlehe- mes játék fokozza az izgal­makat. A történet és a tanév végére lassan véget érnek a bonyodalmak is, vagy még­sem? Timo Parvela: EUa és barátai, Pongrác Kiadó, 110. oldal, www.libri.hu- FILM ­Toy Story 3 Andy épp egyetemre készül, így Woody, Buzz és a többi hűséges játék aggódni kezde­nek bizonytalan jövőjük mi­att. Mint később kiderül, jog­gal. Jesse szerint a játékok­nak kezükbe kell venni az irányítást, s meggyőzi a töb­bieket, hogy a Sunnyside Óvodába vegyék az irányt, ahol tudomásuk szerint min­denkivel játszanak. Ám nem egészen az várja ott őket, mint amire számítottak. A féktelen gyerkőcök már alig várják, hogy rájuk tehessék ragacsos kis mancsaikat, rá­adásul rövidesen Woodyék SZÓRAKOZÁS tudomására jut, hogy volt gazdájuk keresi őket. Hőse­inknek menekülniük kell, így „egy mindenkiért, min­denki egyért” alapon csatla­koznak az ottani játékokhoz: Kenhez és Barbie-hoz, a lila poliphoz, Csápihoz, a folyton drámázó sünhöz, Tüsi úrhoz és a cseresznyeillatú idős plüssmackóhoz, Macóhoz, hogy együtt megtervezzék, és véghez vigyék nagyszabású szökésüket. Toy Story 3, ame­rikai animációs film, 2010. Rendező: Lee Unkrich V. fejtörő J Érdemes egy kicsit megdol­goztatnod az agytekervényei- det, hiszen könyvet nyerhetsz a Tolnai Népújság fejtörőjével. Ehhez csak meg kell keresned a választ az alábbi kérdésünk­re, majd beküldeni a Tolnai Népújság címére. HOGYAN HÍVTÁK A PÁSZTORFIÚT, AKI A VILÁG ÖSSZES HANGSZE­RÉN TUDOTT JÁTSZANI? Cím: Tolnai Népújság Szer­kesztősége, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. A borítékra írjátok rá: Fejtörő. Beküldési határidő: június 18. Múlt heti nyertesünk: Simon János (Bátaszék). Gratulálunk!

Next

/
Thumbnails
Contents