Tolnai Népújság, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-05-02 / 18. szám
2010. MÁJUS 2., VASÁRNAP 7 INTERJÚ bodrogi gyula 42 évesnek érzi magát, de csak azért, mert mostanában kicsit túlvállalta magát. A színház a legfontosabb ma is az életében, ezt csak megközelíteni tudják a nők és a vadászat. ff MIND A HETVENHAT EVEMET SZERETEM” „Istenem, segíts meg, hogy jól érezzem magam!” Bodrogi Gyula minden alkalommal elmondja ezt a fohászt, mielőtt színpadra lép. Eddig bejött. Azt mondja, bár nem skatulyázták be a szerepek, ma is mindenki azt várja tőle, hogy mulattasson, de lassan benő a feje lágya. Fábos Erika- Nemrég ünnepelte a 76. születésnapját Hogy van a korával?- Hát, szépen. Vagy ezt még nem úgy mondják, hogy szépkorú?- De, úgy valahogy. Amikor még nem szépkorú volt, hogyan gondolt arra, amikor 76 lesz?- Sehogy. Gyerekkoromban felosztottam a világot: 20 éves koráig gyerek, 20-30 között felnőtt, 30 fölött férfi, 40 fölött ember, 50 fölött bácsi, 60 fölött vénember. A 70 fölötti részt meg már nem is számoltam. Fiatalon az ember ezt valahogy olyan be- láthatatlanul soknak gondolja. Ki sem szeretem ezt mondani már egy ideje, inkább csak azt mondom, 1934-ben születtem. Furcsa, mert az öregséggel járó dolgokból, mint fáradtság, gyengeség, hülyeség, nem érzek semmit. Mondjuk, ha dombnak felfele megyek, mondogatom magamnak: Vigyázz, hetvenhat! Csak hogy ne hajtsam túl magam, mert néha megfeledkezek a tényekről. Most úgy körülbelül 42-nek érzem magam, de csak azért, mert az utóbbi időben elég sokat vállaltam, tavaly még csak 38-nak éreztem magam. Nem viccelek, komolyan.- Van ennek valami titka?- Talán, ha van titok, az a színház. Ezen a pályán az ember folyamatosan karbantartja magát szellemileg, aztán ott van a légzés, amit sokféle orvoslás, a jóga is kardinálisnak tart, a színészeknél meg adottság, és azt hiszem, az is számít, hogy a színészeknél a kortalanság egy adott helyzet. Egyik este százévest játszom, de a következő estén negyvenest. És el kell tudni játszani, márpedig ha folyamatosan azzal lennék elfoglalva, hogy hú, de megöregedtem, nem tudnék egy negyvenévest jól alakítani.- Volt eddigi életének olyan időszaka, amely ha eszébe jut, azt mondja: az volt az ideális, jobb mint a többi?- Várjon csak! Amikor néptáncos voltam, az egy boldog szakasz volt. Meg aztán a főiskola is. Meg utána minden év. Azt kell mondjam, mindegyik, mert amikor úgy hozta volna az élet, hogy valami egy kicsit rosszra fordult, mindig történt velem valami jó. Ott volt például, amikor 2001-ben abbahagytam a Vidám Színpad igazgatását. Jöhetett volna egy mellőzöttebb, méltatlan időszak, de szerencsére a kollégák szeretete megmentett ettől, újrakezdhettem a pályámat, rengeteg jó szereppel, aztán jött a Nemzeti, szóval nekem eddig minden évem jó volt, mind a hetvenhatot szeretem.- Most sok dolga van?- Sok, gyorsan le is kopogom, sokat játszom, dolgozom.- Ha lekopogja, az azt jelenti, hogy örül annak, hogy ez így van.- Én nagyon szeretek dolgozni. Igazság szerint legjobban dolgozni szeretek. Ehhez van tehetségem. A pihenéshez nincs. Amikor nagyon kimerülök, mindig azt gondolom, de jó lenne, ha a jövő héten olyan nyugi lenne, nem lenne semmi dolgom, aztán lazítok egy napot, és már elég. Nem bírok többet lustálkodni, csak egy napot.- Mivel tudja a legjobban kipihenni magát?- Legjobban a vadászattal, de vannak más, otthoni elfoglaltságaim is. Olvasok, főzök, internetezek. Ez az internet óriási dolog. Egy-két éve kezdtem el tanulni, elég jól haladok, de nyilván nem tudok soha annyit, húst, amit kivettem reggel a fagyasztóból.- Valahol olvastam, hogy majdnem matematika-fizika szakos tanár lett.- Azért az a majdnemtől igen messze volt, de tény, hogy színész nem akartam lenni, tanár meg egy időben igen. Jó voltam matekból, mindenki küszködött vele, nekem meg kézenfekvőén egyszerűnek tűnt. Aztán mégis úgy alakult, hogy ez a pálya kiválasztott engem: négyéves koromban már szavaltam, és akár- hova sodort az élet, mindenhol szerepelnem kellett. Úgy belejöttem, hogy kitaláltam, színházi rendező leszek. El is mentem a főiskolára, ahol kiderült, hogy abban az évben nem indul ilyen szak. Kérdeztem, mi indul, mondták, színész szak. Erre én: akkor adjanak oda egy bilétát! Felvettek. A főiskolán tapasztaltam, hogy a többség sokkal tudatosabb nálam. Voltak konkrét elképzeléseik a pályáról, szerű nő, Törőcsik Mari és Voith Ági is a párja volt.- Na, azt nem tudom. Őket kéne megkérdezni, mert én a mai napig nem tudok udvarolni. Az én életemben valahogy úgy alakult, hogy mindig a nők néztek ki maguknak és választottak engem. Mindegyik kapcsolatom úgy kezdődött. Mondogatom is ezért, hogy én mindent a nőknek köszönhetek, kezdve az édesanyámtól.- Állítólag van egy mondat, amelyet minden színpadra lépés előtt elmond, babonából.- Igen, szinte mindenkinek van valami babonája, van, aki csak jobb lábbal lép színpadra, van, aki a díszletet simogatja meg, mielőtt bemegy, van, aki a száját harapdálja. Istenem, segíts meg, hogy jól érezzem magam! - én ezt mondom el mindig.- És hatásos? Tényleg minden szerepben jól érezte magát?- Erről is van egy elképzelésem. Szerintem csak a nézők számára léteznek műfajok. Ők eldöntik, hogy ma este nevetni akarnak, vagy inkább valami gondolkodósabb darabra ülnének be. Egy színész akkor teszi jól, ha mindegy, Nincs olyan, hogy vidám vagy komoly szerep, csak szerep van. Azt hiszem, ha nem így álltam volna a pályához, valóban köhnyen beskatulyázhattak volna a komikus szerepkörbe. mint egy mai tizenéves. Az enyém még egy másik generáció, mi megéltük azt is, hogy újdonság volt az autó meg a telefon, nem ám az internet.- Jó híre van a főztjének, kitől tanulta?- Nekem erre az az elméletem, hogy kétféle ember van: az egyik tud főzni, a másik nem. Aki tud, az akkor is tud, ha negyvenéves koráig még csak egy rántottét sem csinált. Egyszer nekiáll, és zseniális lesz. Aki meg nem tud, gyakorolhatja 20 éves korától, főzhet nap mint nap, nem lesz az igazi. Ä főzés érzék és fantázia. Ha kimegyek a piacra éhesen, mindenről eszembe jut, hogy mit csinálnék belőle. Ha nem vagyok éhes, semmi ötletem. Most például éhes vagyok, alig várom, hogy hazaérjek, és megcsináljam azt a darab borjúén meg csak úgy hagytam magam, hogy történjen, aminek történnie kell. Az első élményem az a vizsgaelőadás volt, amikor megéreztem, hogy mit jelent a közönség. Szóval szerencsém volt, hogy nem a tanári pálya fele terelgetett az élet, mert el sem tudom képzelni, hogy mást is ilyen kitartó szenvedéllyel tudtam volna végigcsinálni, mint ezt.- Van valami, amit a színháznál is jobban szeret?- Jobban? Olyan nincs. De a nők és a vadászat azért ott van a közelében.- Tényleg: mivel vette le a lábáról a nőket? Két nagy'r/f hogy Süsü vagy Csőrmester hangja, vagy Veszprémi Linda apukája, esetleg a színpadon Willy Loman az Ügynök halálában, ő jól érzi magát.- Ennek köszönheti, hogy sosem skatulyázták be?- Úgy gondolom, igen. Az a lényeg, hogy amit a színész csinál, annak értelme, tartalma legyen. Nincs olyan, hogy vidám vagy komoly szerep, csak szerep van. Azt meg kell valósítani, aztán a közönség meg vagy nevet, vagy sír, vagy figyel és gondolkodik. Azt hiszem, ha nem így álltam volna a pályához, valóban könnyen beskatulyázhattak volna a komikus szerepkörbe.- Amúgy az nagyon jól áll magának. Olyan, mintha mindig jókedve lenne, sokat nevet, folyton mókázik.- Szeretek nevettetni, és szeretem, ha az emberek jókedvűek körülöttem. Ez mindig így volt, már m az iskolában is én voltam a tréfamester, aztán később is, bármilyen társaságba kerültem, valahogy mindig úgy éreztem, jókedvet kell csinálnom. Tudom, hogy mostanában azt mondják, azemberek a rossz TTftfkre meg a borzalmakra vevők, de én nem ezt tapasztalom. Tőlem gyakran azt várják, hogy kedvet csináljak nekik és szórakoztassam őket. Persze ma már azért kicsit kevesebbet mókázom, mégiscsak 76 éves vagyok, ebben a korban már csak be kell hogy nőjön az ember feje lágya. Névjegy 1934-ben született Budapesten. 1951-54 Közön a SZOT- együttes szólótáncosa volt. 1958-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1958-1982 KÖZÖTT a JÓZSef Attila Színház tagja volt. 1975 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1982-2001 között a Vidám Színpad művészeti igazgatója és rendezője volt. 2002- ben a Vidám Színpad örökös tagjává választották. 2003- tól a Nemzeti Színház művésze. 2006-ban a Nemzet Színészévé választották, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész.
