Tolnai Népújság, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-05-02 / 18. szám

2010. MÁJUS 2., VASÁRNAP SZTORI 5 Magyarország, az éticsiga-nagyhatalom csúszó csemege Kevesen próbálkoznak a csempészettel, mert eladhatatlan a feketén gyűjtött csiga Hivatalosan évente két­ezer tonna éticsigát vesz­nek át Magyarországon a gyűjtőktől a felvásárlók. Olaszok, franciák, belgák eszik meg őket. Most Gödöllőn lebukott egy illegális átvevő, 105 ezer csigát engedtek vissza az erdőbe. Árvay N. Tivadar Jellegtelen íze van, mégis kur­rens csemege a nyugati étter­mekben az éticsiga. Hogy miért kedvelik például a franciák, a spanyolok vagy a belgák, arra Pacs István, az Éticsiga Termék- tanács elnöke ad magyarázatot. „Évszázados titkos receptek sze­rint készítik el a csigát, 15-20- féle fűszerrel ízesítve, amelyeket millió módon lehet variálni. A csigahús éppen a jellegtelen íze miatt mindenki a kedve szerint ízesítheti.” A terméktanács elnö­ke is szereti a csigahúst, ezzel ahhoz a kisebbséghez tartozik Magyarországon, akik nem csak sertést vagy szárnyast látnak szívesen az asztalon. „A csigahúsnak minimális a zsírtartalma, nagyon jó az ami- nosav- és az ásványianyag-össze- tétele, ezért kitűnő diétás, diabe­tikus fogások készülhetnek belő­le. A magyarok azonban tele vannak előítéletekkel, pedig aki egyszer megkóstolja a jót, az ki­tart mellette” - teszi hozzá Pacs István. Persze az elterjedés nem csak gusztus kérdése: a csiga­hús éppen különleges mivolta miatt drága csemege. A hazai csigagyűjtésnek szi­gorú szabályai vannak. A védett állatból évente 2000 tonnát le­het felvásárolni, melynek a felét veszi át a két magyar feldolgozó, a zalaszentgróti és a vajai üzem, a fennmaradó 50 százalék élő ál­lapotban exportra kerül. Bár a szabályok szerint április 1-jétől június 15-ig szabad a csigasze­dés, pillanatnyilag áll az átvétel, mert csökkent a külföldi keres­let, a hazai feldolgozásra kerülő mennyiség pedig már a feldolgo­zóknál van. „Az éticsiga védett­ségé indokolja a szigorú szabá­lyozást - mondja Pacs István. - Vannak országok, ahol egyálta­lán nem lehet gyűjteni az állato­kat, mert a korábbi nyakló nél­Az európai piacnak alig néhány százalékát birtokoljuk, de a magyar éticsiga a kitűnő minősége miatt keresett termék. Évente kétezer tonnát lehet felszedni hazánkban a védett állatból. küli fólszedés miatt szinte eltűnt a faj. Magyarország jól áll, és az ésszerű gazdálkodásnak, vala­mint a kitűnő minőségnek kö­szönhetően remélhetőleg hosszú ideig nyújt tisztes­séges jövedelmet a csigázás azoknak a szegény családok­nak, amelyek ebből élnek. Az idén 80- 100 forintot kapnak egy kiló élő csigáért. A legnagyobb hasznuk azonban az éttermeknek, boltok­nak van, amelyek sajnoSútem magyarok, mert nálunk a csiga­fogyasztásnak nincs gasztronó­miai hagyománya.” A korlátozás egyébként nem csak Időbeni és mennyiségi, ha­nem területre és méretre is vo­natkozik. Természetvédelmi, vé­dett és magánterületen tilos a gyűjtés, és a három centiméter­nél kisebb házátmé­rőjű állatokat sem veszik át. Pacs Ist­ván szerint az illegá­lis gyűjtésnek nincs is értelme, mert az apró vagy kvótán felüli csigákat senki nem veszi át. A feldolgo­zás és a felvásárlás is engedély­hez kötött, amelyet a környezet­védelmi minisztérium területi felügyelősége, illetve a termék- tanács szignál, és egyedi sor­számmal lát el. „El nem tudom ■ „Aki egyszer megkóstolja a jót, az kitart mellette.” Az élő állatokat a feldolgozás és a szállítás előtt is átválogatják képzelni, hogy az illegális felvá­sárlók - ha vannak ilyenek - hol adnak túl a szállítmányaikon - teszi hozzá Pacs István, aki ar­ról sem tud, hogy a magyar ha­tárokon valaha lebuktak volna éticsigacsempészek. Ráadásul ha sikerülne kilopni az ország­ból az állatokat, újabb akadály következne, mert a külföldi fel­dolgozók sem vehetik át a kerülőúton érkező szállítmányo­kat. A múlt héten Gödöllőn lebuk­tatott illegális csigafelvásárló há­zaspár sem értékesíthette volna azt a 105 ezer példányt, amelyet a rendőrség foglalt le náluk. A felvásárlók vesztét egy tájvédel­mi területen gyűjtögető fiatalem­ber okozta, akire az Ipoly Nem­zeti Park Igazgatóság Gödöllői Tájegység Isaszegi Őrkerület ve­zetője figyelt fel. A természetvé­delmi őr kiderítette, hogy a fel­szedett állatokat hol akarják le­adni, és az erdőkertesi átvevő­helyhez rendőrségi segítséget kért. Az ellenőrzéskor 12 zsák méreten aluli csigát találtak, me­lyek eszmei értéke több mint 51 millió forint. A nyomozók megta­lálták —'-azt a felvásárlóhelyet is, ahová a mére­ten aluli csigá­kat szállították volna. A gödöllői telephelyet üze­meltető házaspár garázsában 66 láda éticsigát foglaltak le, miu­tán bebizonyosodott, hogy nem rendelkeznek 2010-re érvényes engedéllyel. A105 600 darab csi­gát - melynek eszmei értéke 200 millió forint - az alapos átvizsgá­lás után a természetvédelmi őr­kerület vezetője Gödöllő külterü­letén szabadon engedte, az elkö­vetők ellen pedig eljárás indult. Ha nincs eső, nyugalmi állapotba kerülnek A kicsik megmenekülnek az éticsiga élve is szállítható, de ehhez vízszegény környe­zetbe kell helyezni. Az állatok ugyanis akkor aktívak, ha fel­vesznek bizonyos mennyiségű vizet: előbújnak, táplálkoz­nak, és feltöltődik a bélcsator­nájuk. Szállítani akkor lehet őket, ha a víz és a tápanyag kiürült a testükből. Ilyenkor visszahúzódnak a házukba, melynek szájánál vékony hár­tyát képeznek, és így akár évekig életben maradnak. TERMÉSZETESEN SZÓ nincs éheztetésről: a természetben ugyanígy működik a csigako­lónia. Ha hetekig nincs eső, begubóznak és eltűnnek, de amint a csapadék mennyisé­ge nő, újra előkerülnek az állatok. Ezt a műsort évente többször eljátsszák az álla­tok, tavaly például a száraz­ság miatt 4 hónapig meg sem mozdultak, és a telet is a ta­laj felső rétegébe húzódva alusszák át. SZÁLLÍTÁS ELŐTT „kipucolják" a csigákat, hogy üres bélrend­szerrel érkezzenek a feldolgozó- üzembe. Ott újabb átváloga­táson dől el, hogy mi lesz az ál­latok sorsa - a kicsik mennek vissza a természetbe, a többit élve szállítják külföldre, illetve a gyártósorra kerülnek. a csigahúst is méretre válogat­ják, egy részét tömbökbe fa­gyasztva szállítják tovább, a töb­bit konyhakészre dolgozzák fel - a házába visszatöltve, fűszer­vajjal ízesítve csomagolják. J Munkaerő-piaci tébolyító pillanatképek RADOS VIRÁG ELKEL A FIZETÉSKIEGÉSZÍTÉS manapság - nyilván erre apel­lált régi haverom, amikor a neten az egyik közösségi olda­lon megkeresett. Hogy ő tud nekem egy jópofa munkát, az újságírás mellett is nyugodtan űzhetem, és olyan gazdag le­szek belőle, hogy még. Kérde­zem, miről volna szó. Hát azt nem lehet így elmondani, hangzik a válasz, találkoz­nunk kellene. Több mint tíz éve nem láttam a srácot, egy kávét javasolok tehát, amellett majd elmeséli, mi van vele, és a munka rejtelmeibe is beavat. Nem, az nem jó, tiltakozik ő, a melótémával külön kell fog­lalkozni, nem lehet csak uk- mukfukk egy kávé mellett. MEGINT MEGKÉRDEZTEM, mi a jó fene ez. Mire a srác: nekem való, hiszen szeretek embe­rekkel foglalkozni, sőt, segíte­ni is szeretek rajtuk, ráadásul a szakmám révén egy rakás­sal találkoztam az elmúlt években. Hánnyal is? Négy­százzal, ötszázzal? Inkább négy-ötezerrel, vágom rá, ami­től a haverom még jobban fel­derül. És megígéri, hamaro­san hív. Amúgy ő is csak most tanulja az egészet; azt, aki őt belevitte, négy éve még elhaj­totta, csakhogy az illető idő­közben megszedte magát, ami a barátomat is meggyőzte. fel is hívott két nap múlva. Éppen egy gyenge pillanatom­ban kapott el: belementem. Ám később, jóval a megbeszélt időpont előtt dobtam a srácnak egy e-mailt: ha nem hajlandó elárulni, mi a munka, nem me­gyek el. Sértődötten konstatál­ta, milyen megbízhataüan va­gyok én. Majd közölte, örül, hogy végre levelezhetett egy elégedett emberrel. Visszaír­tam neki, hogy igen, elégedett vagyok, mert boldogan élek a párommal, és kész. Na, erre végleg elhallgatott. ismerősöm hónapok óta tébo- lyog a munkaerőpiacon. Bró­kercégek, ingatlanközvetítők, biztosítók hívják vissza az ön­életrajza olvastán. Jöjjön el hozzájuk. Hogy pontosan mit kellene csinálni? Az majd ki­derül, telefonon úgysem lehet megérteni. De ha nem lehet, akkor hogy fogja ő elvégezni a feladatot? Arra is van megol­dás: a tanfolyam. Hogy ki fize­ti? Természetesen az álláske­reső. Az egy egyész napos, ap­rólékos és profi okítás az öt­csillagos szállodában, csupán 30 ezer forint, a hozzá tartozó tankönyv pedig csak 15 ezer. Utána, ha megfelel a vizsgán, még az is lehet, hogy dolgoz­hat a cégnek. más munkáltató nem vesző­dik holmi tanfolyamszerve­zéssel. Elég neki, ha a dolgozó beül az irodájába napi nyolc órában értékesíteni. Két hétig ingyen. Színházjegyet például, beteg gyerekek javára. Hogy mi lesz a két hét után? Azt majd eldönti a főnök. Akinek szerencséje van, és egy rakás jegyet eladott, azt minimálbér­re talán be is jelentik. és tessék mondani, ez mire jó? - kérdezték a kínai és a külföl­di újságírók, amikor megtekin­tették a sanghaji expó magyar pavilonjának fő attrakcióját, a Gömböcöt. Erre, ugye, jó választ nem lehet adni, mert semmire, így a próbaüzem azzal a tanul­sággal szolgált, hogy több szöve­ges információt kell közzétenni a Gömböcről, a tárgyról, amely­nek egy stabil és egy instabil nyugalmi pontja van. hat napig tartott a próba­üzem, közben 60 imitált VIP- delegációt is beküldtek a kínai­ak. És mi a fő tanulság? Sokan vannak. Félmillióan akarták megnézni csak a kínai pavilont: sorsot húztak közöttük. A gömböchöz nem kellett sor­szám.

Next

/
Thumbnails
Contents