Tolnai Népújság, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-04-25 / 17. szám
2010. ÁPRILIS 25., VASÁRNAP 7 INTERJÚ galambos lajos Retrokorszakát éli a mulatós zene. Újra szól a Dáridó, ahonnan sztárok tucatjai indultak el. Lagzi Lajcsi utolsó nagy tévés dobására készül, hogy aztán már csak horgászhasson. // // NEM SZEREPLŐ VAGYOK: A MŰSOR MAGA Galambos Lajos a mulatós zene hazai megteremtője, több mint két évtizede szórakoztatja a közönséget. Azt mondja, bár néhányan cikivé tették a műfajt, ő soha nem csinált gagyit, ráadásul ennek köszönheti, hogy az igényes trombitazenét is millióknak fújhatta. Fábos Erika- A Muzsika Tv-n újra szól a Dáridó. Két évtizede dolgozik ezen a pályán, sosem érezte úgy, hogy a mulatós zene ciki?- Dehogynem, sokszor éreztem, mert az elmúlt években valóban voltak ennek a műfajnak ciki időszakai is, de ahogyan én csináltam, az soha nem volt ciki. Képzett zenész vagyok, mindig tisztában voltam vele, hogy ez szórakoztató zene, és megvannak a maga korlátái. Amikor a TV2-vel elkezdtük a Dáridót, akkor az egy olyan műsor volt, amit mindenki nézett, de senki sem látott. Nem volt divat bevallani, hogy valaki szereti a Dáridót, pedig pénteken esténként több mint hárommillió ember nézte. Ezután jött egy korszak, amikor boldog-boldogtalan zenés műsorokat csinált, de most megint az aranykorát éli. Ennyi fellépésem talán még sosem volt, mint manapság. A műfaj megtalálta a saját helyét, és az is nyilvánvalóan kiderült, ki menynyit ér. Ma már kevesen hason- lítgatják a mulatóst a klasszikusokhoz, és nem ciki, ha valaki jól érzi magát és jól szórakozik. A mulatós a retrokorszakát éli.- Zeneművészeti egyetemet végzett, lehetett volna trombitaművész is. Hogyan választotta mégis a szórakoztatóipart?- Amikor 1984 táján, a diplomakoncertem után leültek velem a professzoraim beszélgetni, több lehetőséget is ajánlottak. Más világ volt akkoriban. Érdekelte őket, hogyan képzelem el a jövő- met, és mondták, hogy lenne egy zenetanári állás Vácon, és lenne egy fúvóshely egy zenekarban. Illedelmesen megköszöntem, hogy törődnek a sorsommal, de elmondtam nekik, hogy én az emberek szórakoztatására születtem, és a saját utamat szeretném járni, mert nem tudom elképzelni, hogy arról szóljon az életem, hogy beint nekem egy karmester, én meg fegyelmezetten játszom, amit a többiek. Kicsit meg is sértődtek, de nem csak ők, az édesapám sem vette jó néven, hogy a Stúdió 11 zenekarban Zsoldos Imrét és Tomsits Rudolfot választottam.- Sváb zenészcsaládból származik, ilyen múlttal nyilván valami klasszikusabb pályát szántak volna önnek.- Valóban, a nagypapám egy igazi zenepedagógus volt, a pécsi zeneművészeti főiskola tanszék- vezetője, ő fújta többek között A Tenkes kapitányát, a tévéhíradó szignálját, tehát az akkori kor egy igen jelentős művészeként tartották számon. Hároméves koromtól ő tanítgatott a zenére. ,Azt nem gondoltam, hogy a többségtől még csak hálát sem kapok ezért, pedig akadt, akit a satupad mellől hoztam el, és sztár lett belőle' Édesapám pedig a Vám- és Pénzügyőrség zenekarának volt a karmestere, tehát az nem is volt kérdés, hogy a zene meghatározza az életemet, de inkább úgy mondom, hogy az életünket, mert az öcsémmel kapcsolatban is ez volt a családi elvárás. Az édesapám sokáig nem is tartotta sokra a népszerűségemet. Többre értékelte volna, ha én is egy zenekar karmestereként egy klasszikusabb pályát választok. Később aztán már elismerte, amit csinálok, mostanában meg már biztos nagyon büszke lenne rám, mert egyre többet trombitálok. Egy biztos: ha nem ilyen pályát futok be, sosem lett volna lehetőségem hárommillió embernek trombitálni, mert a klasszikus műfajnak a mai napig nincs akkora közönsége, vagyis így sokkal több emberhez tudtam eljutni az igényes zenével is.- Megérzés, tehetség vagy szerencse kellett inkább ahhoz, hogy idáig eljusson?- A Sugár áruház parkolója - ahol kezdtem - nem hiszem, hogy olyan jó hely lett volna, de ha nem vagyok ott, teljesen másként alakul minden. Nagyon szerencsés ember vagyok, az biztos, de tehetség nélkül nem mentem volna semmire. Az egésznek a nyitja talán az a felismerés volt, hogy ha száz embernek meg ezer embernek tetszik, amit csinálok, tetszeni fog százezer meg több millió embernek is. Ezt tudtam, és soha nem akartam mást, mint kiszolgálni a közönséget. Soha nem saját magamat akartam megvalósítani, nem akartam valami új divatot diktálni, csak szórakoztatni, igaz, azt professzionális szinten.- Ezek szerint a televízió irányába már tudatosan indult el?- Elindultam, a Magyar Televíziónál többször is tárgyaltam, de nem mentem semmire. Aztán egyszer csak azt mondta neHa nem ilyen pályát futok be, sosem tudtam volna hárommillió embernek trombitálni. Névjegy 1961. JANUÁR 25-ÉN született Soroksáron, sváb zenészcsalád sarja. Enek-zenei általános iskolában, zeneművészeti szakközépiskolában tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán trom- bita-zenetanári diplomát szerzett. TROMBITÁS ÖSZTÖNDÍJASKÉNT a Magyar Rádió Stúdió 11 zenekarában játszott lagzi Lajcsi művésznéven 1985-től a mai napig több mint 3 millió hanghordozót adott el. legnézettebb televíziós műsorát több mint 3 millióan nézték hetente. nős, három gyermeke van. kém Tolvaly Ferenc, aki máig az egyik legjobb barátom, hogy elindítják a TV2-t, szálljak be. Fogalmam sem volt, miről van szó. Az én gyerekkoromban hétfőnként adás sem volt, a televízió a Magyar Televíziót jelentette. Arra gondoltam, hogy ez valami kerületi vagy városi televízió lesz, de mivel jóban voltunk, hát belementem. Nem is gondoltam, hogy ez egy ekkora lehetőség. Ennek köszönhetem, hogy megtanultam, mit jelent producernek lenni. A csatorna ugyanis lehetővé tette, hogy neves szakemberektől tanuljam meg, hogyan lehet hatékonyan különböző célcsoportokat elérni, mi az, hogy arculat, műsorpolitika.- Annak mi a titka, hogy amíg sztárok jönnek-mennek, Ön folyamatosan a képernyőn van azóta is?- A tudásnak biztosan köze van hozzá, de ennél, azt hiszem, fontosabb az, i hogy én nem a szereplője vagyok a műsoromnak, hanem én vagyok a műsor maga. A multiszemléletből ugyanis csak a profizmust és a maximalizmust vettem át, egyébként a családi vállalkozásban hiszek. Nálunk nincs és sosem lesz külön ember arra, hogy kicseréljen egy elemet a mikrofonban. Az elmúlt 15 évben szinte változatlan csapattal dolgozom, én és az öcsém látjuk át a teljes struktúrát. Az embereknek emberi dolgokra és arcokra van szükségük, nem baj, ha megbotlok, nem baj, ha izzadt vagyok, mert az mind természetes, és pont ettől elfogadható.- Nagyon sokan köszönhetik a karrierjüket a Dáridónak és Önnek, a televíziókban futnak a tehetségkutató műsorok. Jó üzlet sztárokat csinálni?- Valóban, a Princesse, Márió, a Fiesta, Gáspár Győzi, Bódi Guszti mind nálam mutatkoztak be először. Ha pénzt kértem volna tőlük, nyilván nem lett volna rossz biznisz. De soha nem kértem. A pályám elején én sok pénzt fizettem azért, hogy egy- egy ajtón bejussak, és sokszor fizettem hiába. Akkor megfogadtam, ha egyszer eljutok arra a szintre, hogy másokat segítsek, meg fogom tenni, de nem pénzért. Nincs az a pénz, amivel valaki be tudna jutni a műsoromba, ha nem elég jó. Ha pedig valami jó, egy fillér nélkül ott a helye. Más kérdés, hogy azt nem gondoltam, hogy a többségtől még csak hálát sem kapok ezért, pedig akadt, akit a satupad mellől hoztam el, és sztár lett belőle. Egyébként most is van egy nagy felfedezettem. Egy szlovákiai turnén mutatták be nekem, igazi csodagyerek, úgy gondolom, bármi lehet belőle, és mindent meg is teszek azért, hogy szép karriert futhasson be.- Nemrég arról beszélt, hogy saját csatornát indít, most mégis a Muzsika Tv-ben tűnt fel. Feladta a tervét?- Nem, de a Muzsika Tv-ben egyrészt láttam a fantáziát, ott jó helyen lesz a Dáridó, másrészt egy profi infrastruktúrával könnyebb elindulni. A terv ugyanis az, hogy résztulajdonosa leszek ennek a csatornának. Van egy elképzelésem, amely úgy 5-6 évre szól, és az önálló televíziós karrierem utolsó nagy dobása lesz. Aztán már csak pe- cázni szeretnék, meg a családommal foglalkozni.- Eljöhet az az idő, amikor Lagzi Lajcsi már nem is lesz, csak Galambos Lajos?- Én mindig zenész maradok, de az elejétől fogva tudatosan törekedtem arra, hogy legyen egy másik életem is. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy azokban az időkben, amikor könnyen elszánhattam volna a sikerektől, édesapám ott állt mögöttem. Amikor az első Mercedesem megvettem, azt mondta, nagyon szép ez az autó, de amikor beleülsz, mindig jusson eszedbe, hogy ugyanaz az ember vagy, aki valamikor villamossal járt. Másrészt nagyon sok példát láttam arra, hogy a művészek elszórják a pénzüket, és igen méltatlan helyzetekbe kénytelenek belemenni, ezért igyekeztem értékálló dolgokba fektetni a pénzem. A Lagzi Lajcsiként szerzett népszerűségemmel megalapoztam az üzleti karrieremet, ingatlanbefektetéseimet. A következő tervem, hogy felépítek egy szállodát a családomnak, amelyet szintén családi alapokon működtetünk majd.
