Tolnai Népújság, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-13 / 61. szám

Március 15., hétfő Bátaszék: „Föltámadott a tenger” - a Bátaszéki Színjátszók műsora a mű­velődési házban 9.30. Utá­na koszorúzás a ’48-as em­lékműnél. Bonyhád: Városi ünnepség a művelődési központban a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium 9. b osztálya közreműködésével 10.30. Utána Perczel Mór sírjának megkoszorúzása. Dombóvári Koszorúzás a szi­geterdei Kossuth-szoborcso- portnál 15.15. Ünnepi diák­műsor a művelődési ház­ban. Közreműködnek a Jó­zsef Attila ÁMK 6. évfolya­mos diákjai 16. DunafÖldvár: Ünnepi műsor a művelődési házban 11. Utá­na emlékműavatás és koszo­rúzás lesz a Kossuth téren. Fadd: Ünnepség a művelődé­si házban a Gárdonyi Géza Óvoda és Általános Iskola tanulóinak közreműködésé­vel 17. A megemlékezés után lapunk munkatársa, Kiss Albert fotókiállításá­nak megnyitója. HŐgyész: A Hunyadi János Általános Iskola tanulóinak műsora a művelődési ház­ban 18. Fáklyás felvonulás, majd koszorúzás a temető­ben Sróbl Izidor honvédtiszt sírjánál 18.50. Kismányok (március 14.): A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium di­ákjai adnak műsort a műve­lődési házban 15. Nagydolog: Ünnepség a sport- csarnokban, a műsort az 5. a és az 5. b osztály adja 10. Nagymányok (március 14.): Ünnepi koncert a sportcsar­nokban 16. Paks: Megemlékezés és ko­szorúzás a Szent István té­ren 10. Művelődési köz­pont színházterem: „És ke­ressük az igazságot cím­mel” az ESZI diákjai adnak műsort 17. Simontomya: Áldassék a ne­ved, forradalom! címmel a Vak Bottyán ÁMK tanulói és a simontornyai fiatalok adnak műsort a művelődé­si házban 17. Ezután fák­lyás felvonulás a Petőfi-szo- borhoz. Szekszárd: Ünnepi műsor a Béla király téren, előadják a Dienes Valéria Általános Iskola tanulói 10. Utána ko­szorúzás az alsóvárosi és az újvárosi temetőben a szek­szárdi '48-asok, Garay An­tal és Hollós Alajos sírjánál. Majd 19 órától a szekszárdi ifjúság esti műsora a műve­lődési házban. Belvárosi Kávéház: Forradalom és szabadságharc, jeles szemé­lyek, szekszárdi vonatkozá­sok, előadás 15. Tamási: Ünnepség a Kos­suth téren, a műsorban közreműködnek a Béri Ba­logh Ádám Gimnázium ta­nulói, az Iglice Népdalkor, a Tamási Koncertfúvós­zenekar 18. Tolna: A Bartina zenekar ün­nepi műsora a Lehel utcai tornacsarnokban 10. Koszo­rúzás az országzászlónál 11. Tolna-Mözs: a helyi iskola ötödikes diákjainak műsora a művelődési házban 15. Ezután koszorúzás az em­lékparkban. Részletek: a TEOLhu hírportálon MEGYEI TÜKÖR TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2010. MÁRCIUS 13., SZOMBAT Az olvasók szolgálata a hivatása elkötelezettség Egy mára már eltűnt világnak állít emléket a könyveiben Ékes László Apám kenye­re című könyve rekord idő alatt fogyott el. Az olvasók - a manapság ritkaságnak számító - második ki­adást vehetik a kezükbe. Venter Marianna- Ha az ember végigtekint életútján, munkásságán, bát­ran állíthatja: nem valószínű, hogy valaha is unatkozott vol­na. Az írás, a zene, az embe­rek szeretete, az emberek iránti érdeklődés hatja át az egész életét. Mi volt előbb? A zene vagy az írás?- A zene - válszolta lapunk­nak Ékes László újságíró. - Auto­didakta módon tanultam tangó- harmonikázni, amit - mások szerint - kellemesen hallgatható szinten űztem. Gondolom, nem hívtak volna bálokba, lakodal­makba muzsikálni, ha nem így lenne. Az írás később jött. Előbb versek formájában, középiskolás koromban sokat írtam, aztán a főiskolán már inkább a humor és a próza irányába kanyarodtak a rímek. Barátaimmal humoresz­keket fabrikáltunk, bevallom, fő­ként azért, mert a kollégiumi elő­adásokon sikeresen lehetett csi­nos lányokkal ismerkedni.- A humor később sem hagy­ta el, az út mégis az újságírás­hoz vezetett.- Szekszárdra nősültem, és akkor már 8 éve tudósítója vol­tam a Tolna Megyei Népújság­nak. Az első cikkem Tavaszváró avarok Nagykónyiban címmel jelent meg, aztán jegyzetet ír­tam, később hivatalos tudósító lettem, végül ott találtam magam a szerkesztőségben. A szakma nagyjaitól tanulhattam, Ordas Ivántól, László Ibolyától, Boda Ferenctől, Czakó Sándortól és Gottvald Karcsitól is, akivel több évtizedes jó munkakapcsolat fűz össze.- A klasszikus újságírást aztán valami más váltotta fel.- Miután megváltam a megyei napilaptól, más közegben, más műfajban kellett megtanulnom dolgozni. Rájöttem, hogy a mai világban szellemileg, erkölcsi­leg, lelkileg, anyagilag kiürítet­ték az embereket, értékválság van, és ezt a hiányosságot vala­Névjegy =ütim.kí ..- mI Ékes L ászló könyveket is író újságírónak tartja magát. Az olvasók visszajelzései sokat jelentenek a számára hogy pótolni kell. Az általam szerkesztett kereskedelmi heti­lapban van lehetőség novellákat, verseket közreadni, minősített művészeti csoportokat, profi és tehetséges amatőr alkotókat be­mutatni. Van helye a humornak, a publicisztikának is. Adott, hogy szolgáljam az olvasókat, helyettük is kérdezzek, helyet­tük is kimondjam, amire nekik nincs lehetőségük. Értékkel pótolni az űrt- Innen vezetett az út a későb­bi könyvekhez?- Az első novellám, a Két szem barack, amely aztán a kötet név­adója lett, két évig érlelődött ben­nem. A novellaterjedelem kivá­lóan megfelel az emberek olva­sási szokásainak, van hely kifej­teni a tartalmat, ugyanakkor nem olyan hosszú, hogy elriasz- sza az olvasót. Műfaji szempont­ból is kihívás, mert kevés szóval kell a lényeget elmondani.- A falusi emberről ír, nem csak a falusi embereknek.- Oda mentem vissza, ahon­nan származom: a falusi embe­rekhez. Abba a varázslatos vi­lágba, amelynek voltak egyéni­ségei, értékei, hagyományai, ér­tékrendje, szokásai, kultúrája, humora, dalai. Volt hit és szere­tet. Egy sajátos, mára sajnos el­tűnt világról írok. A mostani negyven felettieknek visszate­kintés, a fiatalabbaknak pedig már történelem ez a kor, a 60-as, 70-es évek időszaka.- A Babits Kiadó gondozásá­ban megjelent Apám kenyere tíz hét alatt elfogyott. Már kapható a második kiadás. A nem magánkiadásban megje­lent könyvek esetében ez olyan ritka, mint a fehér holló.- A második kiadás azt jelzi számomra, hogy elértem a cé­lom, megérintette az olvasó lel­két ez a könyv. Hogy erre igény van, az is jól látható. Rengeteg visszajelzést kaptam. Ezúton is köszönöm a biztatást, a figyel­met, az érdeklődést. Tudomásom szerint külföldre is - Svédor­szág, Svájc, USA, Kanada, Auszt­rália, Németország és Erdély, ide sok példány - eljutott a kötetem. Tíz író-olvasó találkozón vettem részt eddig, és jelenleg hét áll szervezés alatt. Köszönöm a Tol­nai Népújság főszerkesztőjének és munkatársainak is, hogy nyo­mon követték a könyv útját, la­pom tulajdonosának pedig a he­ti megjelenési lehetőségeket.- írónak vagy újságírónak tartja magát?- Újságíró vagyok, és az is ma­radok. Tudom, a mai, grafo- mánoktól terhes világban nem ritka, hogy valaki írónak, költő­nek, újságírónak tartja magát, hangosan hirdetve ezt. Jóma­gam, Ordas Iván szavaival élve „könyveket is író újságíró” va­gyok.- Újabb könyv készül?- Nem. Most a kisebb publi­cisztikák vannak soron, később novellák születnek majd, és a népdalgyűjtés. Száztíz Kop- pány-menti népdalt idéztem fel, énekeltem kazettára, amelyeket egykori kedves tanítványom, Pappné Farkas Gabriella kottáz le, és megvan a remény, hogy közkinccsé tegyük. Nagykónyi­ban már éneklik is a dalok egy részét. ékes László 1950. márci­us 9-én született Értény- ben. Dombóváron érettsé­gizett, tanítói dipomát Ka­posvárott, magyar szakos tanári diplomát Pécsett szerzett. A nagykónyi álta­lános iskolában kezdett tanítani, közben művelő­dési házat igazgatott. Nyolc évig tudósította a Tolna Megyei Népújságot, aminek munkatársa, 1987-ben pedig olvasószer­kesztője lett. 1995 után a Piac főszer­kesztője, a Hozam című lap újságírója, a Tolnai Krónika olvasószerkesztő­je, 14 éve a Tolnai Extra főszerkesztője. házas, felesége Császár Judit. Hobbija az újság írás, olvasás, túrázás és zenehallgatás. könyvei: Tolna Megyei Úti­könyv (társszerző), Két szem barack, Kopjafák a Donnál (Békés Sándorral közösen), Fesztiválos szek­szárdi pünkösdök (Gottvald Károllyal közö­sen), Kőrisfák, Apám ke­nyere. díjak: Országos ÁVÜ ri­portpályázat II. díj, Szek­szárdi németségért nívó­díj, Honvédelemért kitün­tetés I. fokozat, Csányi-díj, Pedagógusjelöltek Orszá­gos Szakmai Konferenciá­ja III. díj. Állampolgárok lettek négyen eskü Iránból és Romániából kaptunk honfitársakat Mindig is tisztelte Tolna megye Kossuth örökségét szekszárd Négyen tettek állam- polgári esküt tegnap a szekszár­di polgármesteri hivatalban. Ba­jusz Tünde, Petz Lászlóné és fia, Matache Attila romániai magya­rok, a 90-es évek elején jöttek Magyarországra Kovászna me­gyéből. Dr. Zarbaksch Amir- hossein iráni diákként érkezett hazánkba 1993-ban, a Pécsi Tu­dományegyetemen végzett or­vosként, jelenleg a szekszárdi kórházban dolgozik. Dr. Haag Éva alpolgármester, valamint ro­konaik, ismerőseik, barátaik előtt esküdtek meg arra, hű ál­lampolgárai lesznek a Magyar Köztársaságnak.- Kívánom, hogy találják meg boldogulásukat teljes jogú állampolgárként, szekszárdi­ként Magyarországon - mond­ta az alpolgármester. - Különö­sen jó időzítésnek tartom, hogy a nemzeti ünnephez ily közeli időpontban váltak hivatalosan is állmpolgárokká. Sok évet vártak erre mindannyian, még úgy is, hogy hárman magyar­nak születtek, csak a mai Ma­gyarország határain kívül. Most már akár szavazhatnak is április 11-én - tette hozzá. ■ Rácz T.- Mindig is tisztelték a megyé­ben a '48-asokat - mondta dr. Töttős Gábor főiskolai docens, helytörténész. - Kölesden - ahol később az első Kossuth-szobrot is avatták a megyében - gyűjtést szerveztek egy lakodalomban az elaggott honvédek megsegítésé­re. A szekszárdi választókerület­ben 1868 és 1918 között mindig '48-as képviselőt választottak. Még gyerekkoromban is találkoz­tam a hatvanas években olyan emberekkel Szekszárdon, akik Kossuth-szakállt viseltek, annyi­ra tisztelték - húzta alá. Hozzátet­te, az 1848-as eseményeknek me­gyei résztvevői is voltak. Garay Antal Párizsban vett részt Lajos Fülöp király trónfosztásában, meg is sebesült, de a trón kárpit­jának egy darabját hazahozta, amit az Irodalom Házában őriz­nek. Testvére, Garay János márci­us 9-én, hazai ellenzéki körben felolvasta Komoly szó a vihar előtt című költeményét, melyben e mondatok hangzottak: Függet­lenség, önállás e hazának! S kö­zös szabadság minden fiának. Az eseményeken Pirnizter Jó­zsef szekszárdi kereskedő is jelen volt, aki Petőfi Sándor Nemzeti Dalának első példányaiból egyet haza is hozott. Március 25-én mintegy tízezer ember jelent meg a Béla téri Szabadság ünnepen, ahol Bezerédj István és Augusz Antal megfogadták, hogy a haza üdvéért fognak fáradozni. ■ R. T. Bajusz Tünde (balról), Zarbaksch Amirhossein, Haag Éva, Matache Attila és Petz Lászlóné az eskütétel után ♦ •4 I

Next

/
Thumbnails
Contents