Tolnai Népújság, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-10 / 58. szám

4 Felújították a hidat pályázati pénzből ma adják át hivatalosan is a település központjában lé­vő hidat, valamint a felújí­tott vízelvezető árkokat. Mintegy hét és fél millió fo­rintba kerültek a munkála­tok. A pénz nagy részét a vis maior alapból pályázat során kapta az önkormány­zat, de 2,5 millió forint ön­erőt is kellett adni hozzá. A vízelvezető árkokat me­derlapokkal rakták ki. Mint ismert, két éve a heves nyá­ri záporok alámosták a hi­dat, amit az alapjaitól kel­lett újjáépíteni. A vízelveze­tők mederszélességét is bő­vítették. Járdát építenek, szépítik a települést szélesebbek, kényelmeseb­bek lettek a járdák Grábóc központjában, elkészült ugyanis a felújítás. Az ön- kormányzat a Völgységi Többcélú Kistérségi Társu­lás egyik pályázatán nyert pénzből fedezte a költsége­ket. Elkészült az idei évre szóló közfoglalkoztatási terv is, így 7 főnek biztosí­tanak Grábócon közmun­kát, ahogy jobb lesz az idő. A közmunkásokra elsősor­ban a település tisztán tar­tását, szépítését bízzák. A munkahelyekre nagy szük­ség van ezen a településen is, hiszen havonta 24-en ré­szesülnek szociális ellátás­ban. A könyvtárra is költ a falu, évről évre egyre na­gyobb a választék, mondta Szatmári Erika. Szatmári Erika Úttal kötnék össze a falut Szálkával úr KÖTHETI össze Grábócot Szálkával, ha elkészülnek a munkák. Az összekötőút építése már több mint egy évtizede téma a faluban, ám eddig a szálkai önkormány­zattal nem sikerült meg­egyezniük a grábóciaknak. A tervek már készülnek, a helyiek abban bíznak, ha megépül a betonút, akkor az idegenforgalom is jelen­tősebb lenne a faluban. A lakosság korösszetétele AZ OLDALT MAUTHNER ILONA ÍRTA, A FOTÓKAT MÁRTONFAI DÉNES KÉSZÍTETTE. ALMANACH 2010 - GRÁBÓC TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2010. MÁRCIUS 10., SZERDA Sárközi János (elöl) és Tóth Antal a könyvtárban, amely nemcsak a művelődés helyszíne, hanem itt találkoznak fiatalok, idősebbek egymással Segítségért kiált Grábóc jövőkép A helyiek szeretik a falujukat, de félő, hogy kiürül Az ország egyik leg­szebb települése, mond­ják a helyiek. Csak az a baj, hogy se óvodája, se iskolája, se saját orvosa nincs. Kevés a fiatal is, félő, hogy idővel ki­hal a település. Mauthner Ilona A hónap első keddjén jártunk Grábócon, a polgármesteri hi­vatal épülete előtt várakozott a helyiek egy népes csoportja. Mint kiderült, éppen segélyt osztottak, szociálist, ápolásit, lakásfenntartásit. Az út másik oldalán pedig a szolgáltatók egy-egy képviselője állt, és vár­ta, hogy a tartozásaikból leg­alább valamennyit törlesszen a bevételhez jutott fogyasztó. Tüske László polgármester sem festett biztató képet a falu­ról, amikor arról beszélt, hogy az elmúlt pár évben a helyiek száma a felére csökkent, jelen­leg 180 körüli az állandó lakos.- Úgy tíz éve a szociális ott­hon miatt nem sorvadt el a fa­lu. Ma már sajnos nincs ott­hon, pedig az munkát biztosí­tott több helybelinek. A falut megmentette a kihalástól, de a település nem tudta megmen­teni az intézményt. Jelenleg a cikói, mőcsényi önkormány­zattal közösen körjegyzőség­ben látja el a jegyző, dr. Márton Gabriella a rá háruló feladato­kat - mondta Tüske László. Havonta egyszer ülésezik a képviselő-testület, melynek öt tagja van a polgármesteren kí­vül. Kevés a bevételük, mondta a polgármester, így nehéz teljesíteni a kötelező feladato­kat, üyen a támoga­tások kifizetése, he- ti egy alkalommal rendel a há­ziorvos, aki Bonyhádról jár ki. Viszont sikerült a könyvtárat életben tartani, működik a nyugdíjasklub, és elkészült a te­lepülés központjában a híd fel­újítása is, melynek az építési költsége 10,7 millió forint volt. Ennek negyedét saját költség­ként kellett finanszírozni. Tüske László polgármester kérdésünkre elmondta, a kiste­lepülés minden gondjával na­ponta találkozik. A lakosság­arányos állami támogatásból kevésre futja. Szerinte a falu számára valóságos érvágás volt, amikor a szerb ortodox ko­lostorban működő szociális ott­hon megszűnt. Attól a kevés jö­vedelemtől is el­esett a falu, amit ez az intézmény je­lentett az itt élők­nek, hiszen akko­riban a szociális otthon a helyi kistermelőktől vásárolt zöldsé­get, gyümölcsöt a konyha mű­ködéséhez. Ma már a helybeliek közül alig akad vállalkozó, csupán egy vegyesbolt van. A kárpótlá­son vásárolt földterüle­tek zömét a tulajdono­sok eladták, így valójá­ban a kiskerten kívül nincs mit megművelni. Ettől függetlenül van­nak terveik, mondta a polgár- mester. Szálkával közösen a la­kossági vízellátáshoz szüksé­ges kútrendszert fejlesztik, az utak, járdák felújítása is napi­renden van. A kábeltévés háló­zatot tavaly vezették be, így nyi­tottabbá vált a világra a falu. Ha lenne helyben munkale­hetőség, akkor sokkal vonzóbb lehetne Grábóc, hiszen a kör­nyezeti adottságok, Szálka kö­zelsége, az ortodox kolostor vonzó a turisták számára. Ter­veik között szerepel, hogy a papiakból vendégházat alakí­tanak ki, bár az egyház ehhez egyelőre nem partner. Tüske László polgármester ■ Nehéz teljesí­teni a kötelező feladatokat. azon kevesek közül, akik dol­goznak, legtöbben Szekszárd- ra, Bonyhádra és Váraljára utaznak. Akiket délutános műszakra osztanak be a munkahelyükön, mindig meg­szenvedik, ugyanis a faluba este 6 óra körül megy utoljá­ra busz. A lakosság nagy ré­sze ötven év feletti. Tüske László polgármester a legnagyobb kihívásnak a fiatalok helyben tartá­sát látja. Ehhez a kör­nyéken munkahelyek, működő vállalkozá­sok, de legalább ter­mőföldek kellené­nek, ahol lehetne gazdálkodni. ■ Ragaszkodik Grábóchoz, ide köti az élete Palásti Pál 85 éves, egyedül él, de nem magányosan. Ottjár­úinkkor éppen a szomszédasz- szonyt kísérte ki, de jóban van a falu minden lakójával. Önellátó, mondja büszkén, mindent meg­termel az udvarában a málnától a hízott kacsáig. Élete felét egy Grábóc melletti tanyán töltötte, húsz éve költözött be a falu egyik családi házába, melyet ő maga vásárolt. Öt felnőtt gyermeke és 27 unokája mind másik telepü­lést választott magának, de gyak­ran van így is együtt Grábócon a család. Negyvenöt évvel ezelőtt, amikor erre a környékre került a Palásti család, még volt szőlőjük, gyümölcsösük, tartottak disznót, baromfit. Már akkor megtanul­ták, amit megtermelnek, az el­tartja a családot. Öt éve, hogy Pa­li bácsi felesége örökre elment, azóta, hogy a magányát enyhítse, eljár a helyi nyugdíjasklubba, melynek programjait gyakran ő maga szervezi. Ahol a megélhe­tés, ott van az ember hazája is, mondta búcsúzóúl. Neki Grábóc jelenti mindazt, amiért az élet­ben érdemes volt élni. A szerb templom és a kolostor a falu jelképe A grábóci szerb búcsú az orto­dox vallásúak nagy találkozója, melyre minden évben sokan lá­togatnak el még a határokon túl­ról is. Az ortodox kolostort 1587- ben szentelték fel Mihály arkan­gyal tiszteletére. A templomi bú­csút mégis a Julián naptár sze­rinti Péter és Pál idején, vagyis június végén tartják, mivel a gö­rögkeleti naptár szerint Mihály nap nagyon későn, november­ben van, amikor az időjárás már kiszámíthatatlan. A település nagyon büszke az országban egyedüliként fennmaradt szerb ortodox kolostor-templomára. A grábóci kolostor jelentősége túl­mutat a megye határain: az egész kárpát-medencei szerbség szellemi és vallási centruma. A kolostorban a korábbi években szociális otthon működött, mára azonban üres az épület. Mosta­nában zárt kapuk várják a láto­gatókat. A szerb ortodox kolostor gondnoki feladatait Kuti Elek lát­ja el, ő kérésre beengedi az ide látogatókat. Itt történt velünk minden jó stációk Kétszáztizenhét éves a katolikus templom A könyvtár köti össze a falut a világhálóval Sokan Grábóc nevét a szerb ko­lostorral kötik össze, pedig egy nagyon szépen karbantartott, több mint kétszáz éves katolikus templomuk is van. Gábori Sándorné mutatta meg nekünk az építményt és a környékét. Az épületet 1793-ban építették és 1991-ben újították fel, elsősorban az innen elszármazott németek támogatásából. Havonta kétszer van mise, az első és a harmadik vasárnapon Szálkáról jön ide a plébános. Nagyobb esemény rit­kán adódik, de tavaly volt itt egy esküvő is. Minden évben jelentős rendezvénynek számít, amikor a Grábócról elszármazottak egy- egy napra visszajönnek, ilyenkor van mesélnivalójuk bőven. Gábori Sándomé, mögötte a templom- Sok ennek a településnek a hátránya, de ki tudja miért, akár­merre jártunk is a világban, mindig visszavágytunk - mond­ta Gábori Sándorné. - Talán ami­att, mert itt történt velünk min­den jó, itt születtek a gyermeke­ink és itt él mind a négy uno­kánk is. Nagy öröm számunkra, hogy a gyermekeink is így érez­nek. Jártunk Európa több orszá­gában, de mindig jó érzés töltött el bennünket, amikor végre megérkeztünk és befordultunk a Grábóchoz vezető útra. Ilyen mesésen szép környezet sehol a világon nincs - mondta Gábori Sándorné, akinek a férje festi le minden tavasszal a templom környéki keresztúti stációkat. Heti két alkalommal megtelik élettel a szépen felújított könyv­tár, melyet harmadik éve Szat­mári Erika vezet. A huszonhét éves könyvtáros nagyon szeret Grábócon lakni, itt nőtt fel, itt él a szüleivel, illetve ma már élettársával, így minden emléke a településhez kapcso­lódik. A könyvtár egyben a fiatalok találkozóhelye is, hiszen lehet internetezni, csetelni, jókat be­szélgetni egymással, és alkal­manként még kézműves foglal­kozásokat is tartanak itt. Nagy eredménynek számít, hogy a könyvtárat sikerült életben tar­tani, mondta Szatmári Erika. Ez nagyrészt egy nyertes könyvtár­fenntartási pályázatnak köszön­hető, ami azért is fontos, mert sajnos kevés grábóci háztartás­nak van internet-elérhetősége. Emellett a könyvtár állománya is fejlődött, jelenleg több ezer példány kö­zül válogathatnak az érdeklődők. A különleges kí­vánságokat is teljesítik, legfel­jebb arra kiqsit várni kell. Két- három hónapja vásároltak új könyveket, lexikonokat. Emellett három számítógépük van, igaz, nem a legújabb példányok, de kapcsolatot tartani, az inter­neten való szörfözésre kiválóan alkalmasak. ■ Vállalkozó is ajánlott fel számítógépet. A termőföld segítené a fiatalok helyben maradását

Next

/
Thumbnails
Contents