Tolnai Népújság, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-02-14 / 7. szám

2010. FEBRUÁR 14., VASÁRNAP 7 INTERJÚ pataki ági Az első magyar „szupermodell” közel a hatvanhoz is jóban van önmagával, nem bánja, hogy múlik az idő, és sokkal kevésbé érdeklik a külsőségek, mint ahogy bárki gondolná. SIKER, PÉNZ, CSILLOGÁS, MOZIVÁSZON Pataki Ági véletlenül lett modell és filmproducer is, de azt mondja, az már nem a szerencsén múlott, hogy sikereket ért el. A legújabb ezek közül az, hogy ő a társproducere Hajdú Sza­bolcs Bibliotheque Pascal című díjnyertes filmjének. fábos Erika- Mikor ült be utoljára csak azért a moziba, hogy szóra­kozzon?- Nemrég. Az Avatart néztük meg a férjemmel, és nagyon tet­szett. Az is, amit mond, meg az is, ahogy mondja. Ötéves kortól százéves korig könnyen érthető és szeretni lehet, a maga kategó­riájában tényleg lenyűgöző.- Ön ehhez képest rendre al­kotói és művészfilmek produ­cere. Látványos, könnyen ért­hető filmmel könnyebb a dol­ga egy producernek?- Filmet csinálni nagyon ne­héz. Nem tudok olyan műfajt mondani, amelyiket könnyű. Vannak persze, akik tisztán üz­leti vállalkozásként tekintenek a filmkészítésre, de egy minősé­gen felül már elkészíteni és piac­ra juttatni is nehéz itthon a fil­met. Olyat pedig, amelyik nem gagyi, és mégis megnézik, és még szeretik is, tényleg nehéz.- Akkor a Halálkeringő egy mellényúlás volt?- Tudtuk, hogy bátrak va­gyunk, mert ez egy olyan műfaj és vállalkozás volt, amelynek az útja nálunk még nincs kitapos­va, de nagyon jó a film. Jó benne Dobó Kata és Kern András. Bíz­tunk benne, hogy eljut a közön­séghez, mégis nagyon kevesen nézték meg. Egy amerikai for­galmazó komolyan érdeklődik iránta, lehet, hogy külföldön na­gyobb karriert csinál. Persze az, hogy egy filmet itthon mennyi­en látnak, és mekkora a bevéte­le, nem feltétlenül jelent egyet a minőséggel. Az Üvegtigrisen kí­vül - ami érthetően itthon volt nagy siker - minden filmünk­nek jóval több nézője volt kül­földön. Hajdú Szabolcs Fehér te­nyér című filmjét 27 országban vették meg, de említhetném a Delta cannes-i sikerét is, mely­ben Petrányi Viki mellett kopro- ducerként dolgoztunk.- Azért volt ennél sikeresebb korszaka is a magyar filmnek: Fábri, Jancsó, Makk Károly idejében.- Nyilván kellettek ezek a ki­magasló egyéniségek, és az va­lóban egy diadalmas korszak volt. De azért abban az is benne volt, hogy egy diktatúra mindig izgalmas és érdekes kívülről nézve. Ez a fajta varázs kétség­telenül elmúlt, de úgy érzem, hogy egy nehéz korszak után új­ra van pezsgés a szakmában, vannak kiemelkedő tehetségek, és haladunk előre. Hajdú Sza­bolcs, Flieghauf Benedek, Pálfi György, Mudruczó Kornél nevét egyre többen ismerik a világban. De tény, hogy bátrabban kell nyitnunk, meg talán jobban meg kell becsülnünk az értékeinket. „Filmet csinálni nagyon nehéz. Nem tudok olyan műfajt mondani, amelyiket könnyű. Vannak persze, akik tisztán üzleti vállalkozásként tekinte­nek a filmkészítésre, de egy minőségen felül már elkészíte­ni és piacra juttatni is nehéz itthon a filmet.” Nem fontos első osztályon repülni, nem fontos öt­csillagos szállodában aludni, nem hoznak lázba a luxusmárkák, a bundák és a drága ékszerek. Az én luxusom, hogy szabadon dönthetek.- Mindig „mozibolond” volt?- Annyira semmiképpen, hogy bármikor is eszembe jus­son, hogy egyszer majd valami közöm lesz a filmes világhoz. Amikor fiatal voltam, az volt a természetes, hogy egy fiatal mozibolond. Ha volt egy új ma­gyar film, mentünk és megnéz­tük. Akkor ez valahogy fontos volt. Ma nem az, és ez talán ok­tatási probléma is. Volt idő, ami­kor mindent megnéztem, aztán sokkal válogatósabb lettem, ma pedig a szakmai kíváncsiság okán megint nagyon sokszor megyek moziba. Néha csak azért, mert igen tanulságos meg­nézni egy filmet, de legtöbbször azért szórakozni.- Két évtizeden át a legismer­tebb modell volt. A butikkor­ban az egyik legmenőbb buti­kot vezette. Most sikeres pro­ducer. Van valami titka a si­kernek?- Titka? Inkább magyarázata: az, hogy mindig nyitott voltam. Nagyon sokan akkor sem válta­nak, ha már unják, amit csinál­nak, maradnak, mert kényelme­sebb. Én meg úgy gondolom, ah­hoz, hogy valaki dinamikus le­hessen, és elégedett önmagával, tudni kell odébbállni, de leg­alábbis képesnek kell lenni időn­ként áthangsúlyozni az életét. Az­tán persze ott van még az is, hogy bármit is csináltam, mindig dol­gos és megbízható voltam. Ez a hozzáállás nem is annyira tuda­tos: elmúltam már negyven, ami­re rájöttem, hogy mennyire a szü­leim nyomában járok ebben, az ilyen dolgokat ugyanis szerintem otthonról hozza magával az em­ber. Persze sokszor szerencsém is volt, de modell sem azért lehet­tem húsz évig, mert nem volt ná­lam szebb, hanem azért, mert biztosak lehettek bennem, és mindig élni tudtam és élni akar­tam a lehetőséggel, ami adódott.- A Fabulon-reklám a legna­gyobb szerencse volt életében?- Kézenfekvő lenne, és sokat is köszönhetek azoknak a ké­Névjegy született: Budapest, 1951. szeptember 5. két évtizedig volt a Fabulon arca és keresett modell Tíz éve filmproducerként dolgozik filmjei: Üvegtigris, Fekete kefe, Fehér tenyér, Delta, Overnight, Kalandorok, Halálkeringő, Bibliotheque Pascal férje: Kovács Gábor producer, egy fiuk van hobbi: utazás, sport KEDVENC RENDEZŐ: Jancsó Miklós KEDVENC SZÍNÉSZ: Törőcsik Mari peknek, de a jelenlegi teljesít­ményemet sokkal többre tar­tom. Nagyobb szerencsének ér­tékelem, hogy 50 éves korom­ban - a férjemnek, Kovács Gá­bornak és a Filmpartnersnek köszönhetően - volt lehetősé­gem egy teljesen új pályát kez­deni. Kicsit még mindig kívülál­ló vagyok, és rengeteget tanu­lok a férjem mellett, de hihetet­lenül élvezem. Alkotni valamit, az igazi adomány, de ott lenni a „Kevesen mertek közeledni” háttérben és segíteni ezt a folya­matot, az is nagy öröm.- Önnek mintha tálcán kínál­ta volna az élet a lehetősége­ket. Elégedett ember?- Igen. Nagy adománynak tartom, hogy mindig éppen ab­ban tudom megtalálni az örö­meimet, amim van. Sokak van­nak úgy, hogy bármit elérnek, mindig éppen másra vágyód­nak, mindig eggyel több vagy jobb kell, mint ami éppen össze­jött. Kislánykoromban sem akartam királykisasszony len­ni, és ma sincsenek irreális vá­gyaim, úgy érzem, teljesen a he­lyemen vagyok.- Abban az időben, amikor Pataki Ági volt az ország leg­jobb nője, nagy volt az udvar­tartás, amely körülvette?- Nem gondolom, hogy valaha is az ország legjobb nője lettem volna. Ami az udvartartást ille­ti, az nem volt, de szerintem ez inkább rajtam múlt. Elég zárkó­zott és megközelíthetetlen vol­tam, bizonyára ez sugárzott be­lőlem, ezért hiába vett körül az a világ, nem volt nagy nyüzsgés körülöttem, kevesen mertek kö­zeledni hozzám.- Ehhez képest háromszor is férjhez ment.- Igen, de nem ezért. Amikor kifáradt egy kapcsolat, akkor úgy éreztem, hogy nincs miért maradnom. Van, aki nehezeb­ben hoz meg ilyen döntéseket, én meg nehezen kötök ezekben kompromisszumot. Az előző há­zasságom 14 év után ért véget. Egyszerűen elfáradt, nem volt gyerekünk, és úgy éreztem, az, hogy jó emberi kapcsolatban va­gyunk, kevés ahhoz, hogy jól működjek benne. Majd’ negy­venévesen találtam meg a mos­tani férjemet, lett gyerekünk, és 19 éve boldogságban élek.- Mi kell ahhoz, hogy boldog­ságban éljen?- Talán az, hogy Gábor egy olyan férfi, aki mindenben a tár­sam, szórakoztató partner, tisz­teletreméltó ember, és izgalmas vele az élet. Az alapdolgokban kiszámítható, de minden más­ban kiszámíthatatlan, és ettől nagyon érdekes.- Hogyan lehetséges, hogy ennyi idő alatt egyetlen címla­pon sem szerepelt meztele­nül? Soha nem akarták levet­kőztetni?- Próbáltak, persze. Mindig megköszöntem, mert megtiszte­lőnek éreztem, hogy tartanak annyira vonzónak, hogy megke­restek, de nem éreztem soha ki­hívásnak. Nem volt ilyen vá­gyam, és a karrierem szempont­jából sem volt rá szükség.- Élete nagyobb részében a szépségéből élt. Mennyire fog­lalkoztatja manapság, számol­ja az éveit, a ráncait?- Sosem akartam mindenki­nek tetszeni, vagyis mindig meg­elégedtem azzal, hogy azok, aki­ket szeretek, szépnek találnak. Persze, ha valaki élete nagyobb részében az arcával érvényesül, nyilván azt gondolják róla, min­dent megtesz, hogy minél tovább megőrizze a fiatalságát. Én jóban vagyok a ráncaimmal, nap mint nap sportolok, törődöm magam­mal, de nem az arcom miatt, ha­nem azért, mert minél tovább szeretnék aktív, egészséges, jó életet élni. A fiam még csak 18 éves, és sokáig szeretnék még vele lenni, amiben tudom segíte­ni őt az életben. Ez sokkal jobban hajt, mint az, hogy kettővel keve­sebb ránc legyen rajtam.- Mit jelent jó életet élni?- Minden viszonyítás kérdé­se, az átlagnál jobban élek, de ahhoz képest, amit megenged­hetnék magamnak, jóval szeré­nyebben.- Mi az, amit nem enged meg magának?- Nem fontos első osztályon re­pülni, nem fontos ötcsillagos szállodában aludni, nem hoznak lázba a luxusmárkák, a bundák és a drága ékszerek. Nem ezek boldogítanak. Az én luxusom az, hogy szabadon dönthetek. Ha kedvem tartja, beülhetek egy jó étterembe, vagy elutazhatok va­lahova. A külsőségek sokkal ke­vésbé számítanak, mint ahogy sokan feltételezik rólam.- Producerként mi az újabb kihívás?- Nyáron kezdjük forgatni az Üvegtigris 3-at. Én már olvastam a forgatókönyvet, és imádom. Más lesz, mint az első kettő, a történet nagy része már nem a büfé körül játszódik. A pénz fe­le már összejött, a másik fele most a feladat. * ) * I

Next

/
Thumbnails
Contents