Tolnai Népújság, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-25 / 20. szám
' f 'V í 2010. JANUÁR 25., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG SPORT 11 kajak-kenu A tolnaiak klasszis kajakosa 26 évnyi versenyzés, három világbajnoki és két Európa- bajnoki címmel a tarsolyában úgy döntött, 2010-ben már nem ül versenyen hajóba JÁMBOR VÉGLEG LETETTE A LAPÁTOT \ Jámbor Attila végleg búcsút intett versenyzői pályafutásának. Az Alois Dallmayr-Tolnatext KKSC háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok kajakosa idén már egyetlen megmérettetésen sem ül hajóba. Azt viszont elárulta: van egy nagy terve. Máté Dóra- Miért éppen a kajakozás, s miért a maratoni szakág?- Tolnán nem volt túl sok lehetőség, lehetett volna pingpongozni, focizni meg kajakozni. A szomszéd gyerek járt kajakozni, és ő vitt le engem is. Sok gyerek volt, jó volt a társaság - felelte Jámbor Attila.- Hány éves voltál, amikor el- kezdted?- 1984-ben kezdtem, tízéves voltam akkor.- Huszonhat év nem kevés idő. Mit jelent számodra a kajakozás?- Ez egy életforma lesz egy idő után, megszokja az ember. Majdnem olyan, mint munkába járni, csak élvezetesebb. Az élsport része egy idő után azért terhessé válik, bár a kajakozás ebből a szempontból kilóg a többi sport közül. Mégis csak a szabadban vagy, sokkal változatosabb, mint például az úszás. Ott az időeredmény nagyjából behatárolja, hogy milyen helyezést fog elérni egy versenyen. A kajakra ez nem igaz, főleg arra a szakágára, amit én csináltam, ott nagyon sok körülmény játszik szerepet abban, hogy hogy szerepelsz egy versenyen.- Próbáltad valaha a rövidebb távot, a síkvízi versenyzést?- Igen. Ez ugyanolyan, mint az atlétika, amihez igazából tehetséged van, azt kell erőltetni. Az ember a fizikai felépítésének megfelelően specializálódik. Indultam síkvízi válogatón is, ahol negyedik lettem, de az éppen nem elég semmire.- Mit köszönhetsz a sportnak?- Majdnem mindent. A sportból, és persze a munkámból is, tudtam teremteni egy bizonyos egzisztenciát, bejártam a világot, és a családomat is a sportnak köszönhetem. Feleségem (Inger Nikoletta - A szerk.) tíz évig kajakozott, így ismerkedtünk meg. Szóval nagyon sokat köszönhetek a sportnak.- Sok lemondással járt?- Ez relatív, attól függ, miről mond le az ember. A megszokotthoz képest talán igen. Fiatal koromban például nem voltam a diszkók rendszeres látogatója. De ez igaz szerintem bármelyik olyan sportolóra, aki komolyan sportol. Ám semmi olyanról nem kell lemondani, ami ne lenne bevállalható. Lehet, az elején még sajnálod, de mikor elkezdenek jönni az eredmények, rájössz, hogy megérte. Amit akkor esetleg elvesztettél, azt visszanyered bőségesen. Egy fotó a hőskorból: Szakály Viktor (elöl) és Jámbor Attila az 1998-as dél-afrikai világbajnokságon szemtelenül fiatalon állhatott a dobogó tetejére Minden reggel úgy kell felkelni, hogy világbajnok akarsz lenni, és úgy kell lefeküdni, hogy ezért mindent megtettél- Csalódás volt számodra a tavalyi világbajnokságon elért 11. hely?- Csalódás? Lehettem volna 32. is. De azt mondhatnám, hogy igen. Ezért hagyom abba. Eddig, ha valamelyik versenyen rosz- szabbul szerepeltem, nem a dobogó valamelyik fokán végeztem, akkor a következő évnek úgy indultam neki, hogy na, akkor most! De ez most elmúlt. Nem éreztem azt a lendületet, amit kell. Meg tudnám csinálni most is az edzéseket, csak azt a kicsi pluszt nem tudnám hozzátenni, ami ahhoz kell, hogy a legjobbak között legyek.- Korábban is volt a pályafutásod alatt olyan hullámvölgyed, amikor úgy érezted, hogy abba kellene hagynod?- Olyan, hogy abba akartam volna hagyni, nem volt. Minden évnek úgy indultam neki, hogy most világbajnok akarok lenni. És mindenkinek azt javaslom, hogy ha világbajnok akar lenni, annak nagyon egyszerű a receptje: minden reggel úgy kell felkelni, hogy világbajnok akarsz lenni, és úgy kell lefeküdni, hogy ma ezért mindent megtették- Melyik volt életed legemlékezetesebb versenye?- Az első világbajnoki címem Dél-Afrikában, 1998-ban. Szakály Viktorral állhattunk fel a dobogó tetejére. Nagyon fiatalok voltunk és nem nagyon számítottunk rá. Kellemes meglepetés volt az itthoni fogadtatás, vártak minket a reptéren, Tolnán pedig fogadást rendeztek a tiszteletünkre. Nagyon jó érzés volt, és mindenképpen egy fontos kiindulópont. Á második vb-címe- met pedig itthon szereztem, Győrben. Az meg azért volt nagyon emlékezetes, mert nagyon sok szurkoló, ismerős jött nekünk szurkolni. A legsikeresebb évem pedig a 2003-as volt: párosban világbajnok és Európa- bajnok lettem, egyesben pedig mindkét versenyen ezüstöt nyertem. Talán én voltam az első, aki világbajnokságon második és első tudott lenni, úgy hogy mind a két számban indult.- A páros vagy az egyéni feküdt jobban?- Egyformán szeretem mindegyiket. Azt gondolom, hogy mindkettő más. Az egyes talán nehezebb. Nagyon egyszerű okból: a versenyzőnél, főleg ezen a távon, előbb-utóbb eljön egy holtpont, és egyesben lehet, hogy éppen akkor ér, amikor robbantani kellene és ezért lemaradsz. Párosban ott a társ, aki ilyenkor át tud segíteni a kritikus pillanatokon. És a felkészülés is könnyebb, mert sokkal motiváltabb vagy, ha együtt készülsz valakivel. De mind a kettőnek megvan a nehézsége. Szerintem az egyes egy kicsit különlegesebb felkészülést igényel, fejben jobban ott kell lenned.- Csúcsformádban mennyi volt a legtöbb, amit leeveztél?- Én mindig sokat eveztem. Volt olyan felkészülési időszakom, amikor egy hét alatt 240- 250 km-t eveztem, és emellett Huszonhat év, tizenhét érem világversenyekről - Jámbor Attila sikeres pályafutást zárt le Saiga Istvánnal (elöl) 2003-ban a vébén és az Eb-n Is tartolt névjegy: Jámbor Attila. SZÜLETÉSI IDŐ, HELY: 1974. július 31., Szekszárd. edzői: Barina József és Barináné Ritt Gabriella. EREDMÉNYEI VILÁGBAJNOKSÁGOKON. ARANYÉRMES: 1998 (K-2, 36 km), 1999 (K- 2, 36 km), 2003 (K-2, 36 km). EZÜSTÉRMES: 2003 (K- 1, 36 km), 2004 (K-2, 36 km). BRONZÉRMES: 2001 (K- 1, 36 km), 2002 (K-l, 36 km), 2006 (K-2, 36 km), 2007 (K-l, 36 km). EREDMÉNYEI EURŐPA-BAJ- NOKSÁGOKON. ARANYÉRMES: 2001 (K-2, 36 km), 2003 (K- 2, 36 km). EZÜSTÉRMES: 1999 (K-2, 36 km), 2001 (K- 1, 36 km), 2003 (K-l, 36 km), 2005 (K-l, 36 km), 2005 (K-2, 36 km), bronzérmes: 2007 (K-l, 36 km). HATODIK HELYEZETT: 2008 (K-l, 36 km). Párosban Szakály Viktorral, Saiga Istvánnal és Petrovics Mátéval állt rajthoz világ- és Európa-bajnokságokon. természetesen még kiegészítő edzést is végeztem. Az egyik vébé-felkészülés alatt például három hétvégén keresztül mindig leeveztem Dunaújvárosba.- Volt kedvenc párod?- Nem volt, mindenkit egyformán szerettem. Biztos közhelynek hangzik, de mindenkivel egyformán szerettem evezni.- Hány edződ volt pályafutásod alatt?- Kettő, és egy helyen is versenyeztem végig, amire büszke is vagyok. Barina Józsefnek és nejének, Ritt Gabinak hálás is vagyok mindenért.- Sokat kaptál tőlük?- Igen, nagyon. Utólag visszagondol az ember, és akkor látja csak, hogy mennyit is. Nagyon jó kapcsolatban vagyok a szüleimmel, de őket mondanám második szüleimnek. Napi rendszerességgel több órát töltöttem velük, mindezt tízéves koromtól. A mai napig jó kapcsolatban vagyunk. Az esküvőmön például Barina József volt a tanúm, Gabi pedig a kislányom keresztanyja.- Van, vagy volt példaképed?- Példaképem mindig van és volt is. De ahogy telik az idő, mindig mások az ember példaképei, mert mindig más feladatra összpontosít. Amikor kezdtem kajakozni, akkor a klubban lévő legjobb versenyző volt a példaképem, amikor nagyobb lettem, akkor világbajnok volt az, akire felnéztem. Manapság pedig mindenki a példaképem, aki valami jót csinál. Rendszeresen olvasom a sajtót és próbálom kiszűrni azokat az eseményeket, amikből tanulhatok.- Mi volt az erősséged és a gyengéd a vízen?- Mindig is rosszul rajtoltam, ezen jó lett volna változtatni, mert sok problémát okozott. De ami a gyengém volt, azt megpróbáltam az előnyömre fordítani. Azzal hogy nem voltam jó rajtoló, megpróbáltam úgy versenyezni, ami feküdt nekem. Egy idő után már a rajt is tudatosan volt gyenge, és megpróbáltam a taktikai dolgokat kihasználva feljebb kerülni. Ami erősségem volt, hogy nagy iramot tudtam kajakozni, nem voltam igazán gyors soha, de az iramom az nagy volt.- Vannak terveid, Vagy kész vége, ennyi volt, végleg letetted a lapátot?- Igen. Szeretnék csinálni egy kajak-kenu klubot Szekszárdon. Három hónapja elkezdtem témában mozogni, körbekérdeztem az iskolákat, és azt mondhatom: lenne rá igény. Sok civil kezdeményezés volt már hasonló célból, de ezekről többnyire hallani sem lehetett. Jelenleg is folynak a tárgyalások, de úgy néz ki, hogy a Vízügy és a Szekszárdi Önkormányzat segítségével hozzájutunk egy területhez a palán- ki híd mellett, melyet első körben tíz évre kapnánk meg. Sok minden nem tisztázott még, de remélhetőleg május környékére már minden hivatalos lesz. * V 4 Á i
