Tolnai Népújság, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-12-13 / 48. szám

2009. DECEMBER 13., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A zene mással nem pótolható kultúra Aki műveli, vagy hallgatja a muzsikát, életre szóló ajándékot kap Földesi Lajos negyedszázada vezeti a Szekszárdi Kamarazenekart. Koncertjein időnként saját készítésű hangszeren játszik Földesi Lajos sok szállal kötődik Tolna megyéhez. Madocsa szülötte, és ne­gyedszázada vezeti a Szekszárdi Kamarazene- kart. Az együttes jubileu­mi koncertje december 18-án 19 óra 30 perckor lesz a művészetek házá­ban. Venter Marianna- Nem túl gyakori, hogy egy kis faluban élő fiút azért kül­denek a városba, hogy ko­molyzenét tanuljon. Önnel pedig éppen ez történt.- Édesapám, Földesi János, kivételes ember volt. Bár sem­milyen családi indíttatása nem volt ehhez, érezte, tudta, hogy a gyermekeinek komolyzenét kell tanulnia. Maga is zenélt, hegedűn játszott ő is. Ő alapítot­ta a madocsai néptáncegyüt­test, koreográfusa is volt, és ját­szott a kísérő zenekarban. Emellett verseket is írt - a hoz­záértők szerint nem is akármi­lyeneket. Ha minden jól megy, a jövő évben megjelenik ezek összkiadása. A megye megőriz­te emlékezetében, évente meg­rendezik az ő nevét viselő nép­tánc-találkozót.- Édesapja bátorította a zene­tanulásra, és lám, jól érezte, jól látta. Ez lett az élete, a hi­vatási. Mit jelent önnek a muzsika?- A zene emberformáló do­log, ami, ha már valaki gyer­mekkorban megismerkedik ve­le, igazi társas lénnyé neveli az embert. Amikor a gyerek beke­rül egy zeneiskolába, egy kis ze­nekarba, (ahol) együtt kell ját­szania másokkal, alkalmazkod­ni kell egymáshoz, közösen kell létrehozni valamit - dallamot, ritmust, tiszta hangokat. Ez olyan meghatározó élmény és feladat, amely egy életen ke­resztül vezeti őt. Még akkor is, ha ez nem tudatos, a hatását egész életében érezni fogja. Ezt nem adja meg más, csak a zene. Ha pedig megtanulja hallgatni is a zenét, az igazi ajándék.- Nemcsak játszik a hege­dűn, de készíteni is tudja a hangszert.- Már tanítottam, amikor el­kezdtem hegedűkészítést ta­nulni. Időnként játszom a kon­certeken saját készítésű hege­dűn is.- A legtöbben igyekeznek va- lamüyen „neves” hangszer­márkát megszerezni.- Nem biztos, hogy egy régi, „márkás" hegedű szebben szól, mint egy újonnan készített hang­szer. Magyarországon nagyon te­hetséges fiatal hangszerkészítők vannak, támogatni kellene őket, hogy közülük fejlődhessen ki a jövő Stradivarija. Ez nem rózsa­szín ábránd, megvannak nálunk a hagyományai, a XIX-XX. szá­zad fordulóján sok kiváló magyar hegedűkészítő élt konzervatív darabválasztás­sal, a megszokottnak tekint­hető hangszerapparátussal teljesen egyedivé válni lénye­gében lemásolhatatlan recept. Földesi Lajos olyan estet ho­zott létre, ahol a megszokott elemek megszokott használa­- Szekszárdhoz, azon belül is a Szekszárdi Kamarazenekar­hoz negyedszázad köti. Ho­gyan kezdődött?- A pécsi főiskolára hívtak ta­nítani 1982-ben, Szekszárdon pedig 1984-ben szervezkedni kezdtek a vonóstanárok, zene­kart szerettek volna alapítani. Thész László hallott már rólam, és tudta, hogy minden héten át­autózom a város határán Pécs és Budapest között, és eszébe jutott, hogy a vezetésemmel működhet­ne a zenekar. Meghívtak hát egy megbeszélésre. Megbeszélés he­lyett ott várt az egész társulat, a vonóstanárok, az amatőrök, akik játszani szerettek volna, és a me­gyei tanács képviselője. Mivel fé- lig-meddig kész tények fogadtak, ta egészen különlegessé vált. A hegedűművész viszonya a hanggal, a környezettel ter­mészetessé teszi ezt a zenei vi­lágot. Talán kijelenthető, ha bárki más csinálta volna végig azt, amit Földesi Lajos ezen az esten tett, túlzás azt javasoltam, tartsunk egy nyá­ri tábort, lássuk, hogyan tudunk együtt dolgozni. Nos, ez olyan jól sikerült, hogy szeptemberben már zenekarként működtünk to­vább, és működünk a mai napig. A kamarazenekar kiváló lehető­ség a növendékeim számára is, hogy megtanulják, mi is az, ze­nekarban játszani. Mert ezt a semmihez sem fogható élményt a zeneóra nem tudja visszaadni- Lesz-e utánpótlás? Nem­csak a szekszárdi zenekar­ban, hanem máshol is.- A zenei képzés válságba ke­rülhet, egyre nehezebbek a kö­rülmények. Nemcsak a zenét művelők, a zenét hallgatók tábo­ra is szűkül. A zene nem lehet lett volna. Viszont a hegedűs személye, a minden pillanatot és értéket feltáró művészi akarat hitelessé és izgalmas­sá tette a koncertet. A mű­vész nem közönséget, hanem közösséget alakított ti maga körül. elitképzés. Mert ha nincsenek zeneértők, akkor kinek, kiknek fognak játszani a jövő szólistái és zenekarai? Névjegy földesi lajos 1954-ben szü­letett Pakson. Általános isko­lai tanulmányait Madocsán és Dunaújvárosban végezte, a budapesti Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépisko­lában érettségizett. Diplomát szerzett a pécsi zeneművésze­ti főiskola tanárképző intéze­tében, ezt követően pedig a Zeneakadémián. tanított Budapesten, a XIV. kerületi zeneiskolában, a pé­csi zeneművészeti főiskolán, jelenleg pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem taná­ra, immár 28 esztendeje. A szekszárdi Kamarazenekar alapító művészeti vezetője. házas, felesége Kocsis And­rea hárfaművész. Ketten al­kotják a Budapesti Hegedű- Hárfa Duót. hobbija: sportlövészet (pisz­toly), zenehallgatás, olvasás. JEGYZET A bölcsesség nem a miénk tőlem mindenki azt gondol, amit akar. Ezt az elvet vi­szonylag régóta vallom, így hát arról sem mondanék soha véleményt, hogy oltassunk vagy ne. Egész gyermekko­runkban a döntési jogra vár­tunk, itt a nagykorúság áldá­sa, mindenki határozzon ma­ga. A H1N1 védőoltás kampá­nya viszont egészen példaér­tékű. Bizton állíthatom, ha a sajtó minden áldott nap be­számolna arról, hogy hány ember hal meg dohányzástól tüdőrákban, és hosszasan mutogatnánk az elhunytak ár­ván maradt gyerekeit, az ál­lam lemondhatna a cigi adó­tartalmából származó bevétel jelentős részéről. Őket követ­hetnék a stroke-osok, a szívin­farktust elszenvedők vagy a cukorbetegek. Nem kellene mást tenni, csak naponta nyo­mon követni az egyes népbe­tegségek áldozatainak szá­mát, és valóra válna Schobert Norbert álma, az egész ország együtt tornázna és fogyókú­rázna vele. A maradék „böcsületes állampógár” meg nem merne belehörpinteni a pálinkás pohárba sem, már ha éppen józanul érné a mé­dia-sokkhatás. igaz, minden megállapítá­som sztornóztatik, annak fé­nyében, hogy a közúti balese­tekről is naponta első kézből számolunk be, hozzáfűzve hányán nem úszták meg élve a csattanást, mégis temérdek elmeháborodott beelőz a be­láthatatlan kanyarban. Végül arra a megállapításra kell jut­nom, hogy ez olyan idétlen küldetéstudat, mint amit az ember a saját gyermekével szemben érez, amikor meg­próbálja rávenni arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy a tár­sadalom azt tőle várja. Min­denféle bölcsességekkel trak- tálja, miközben nem veszi észre, milyen mintát mutat. majd a hároméves gyerek egy óvatlan pillanatban az autó hátsó üléséről felteszi a kérdést: Anya, minek fékezik a balfa...? Megjelent kritika a hegedűművész jubileumi koncertjéről: HIRDETÉS ünnepi jókívánságait : garantáltan kézbesítjük! Kívánjon kellemes ünnepeket és boldog új évet V^ji^rAjíertnereinek, rokonainak, ismerőseinek Pf ft a Tolnai Népújság és i Grátisz hasábjain, 1 és a TEOL.hu internetes hírportálunkon! További információ: 06-74/511-504 vagy 06-74/511-534 j A hír velünk jár! Tolnai Népújság A békavárosi focistából lett tisztelt Laci bácsi paks Egy elismerés rangját nem a hatalom és a hivatalosság adja - mondta tegnap este a városi művelődési központban Hajdú Já­nos polgármester a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör által alapított Lussonium Díj átadásán. Mint fo­galmazott a Prima Díj helyi ha­sonmása ez az elismerés, s ha semmi mást nem hozott volna lét­re az iparoskor, mint ezt az díjat, már nem lenne hiábavaló a mű­ködése. A 11 éve létrejött szerve­zet öt éve alapította a kitüntetést, hogy adományozásával azokra irányítsa a figyelmet, akik sokat tesznek Paksért. Váczi László so­ha nem állt a dobogón, edzőként- masszőrként dolgozik a klub si­keréért. Pakson, a „Békaváros­ban” kezdte rúgni a bőrt, s ami­kor Lacika - mindenki így hívta - a Paksi Kinizsi mezét először magára öltötte, a játékosok közül többeket tegezni sem mert. Évti­zedeken át dolgozott más klubok­nál, s a magyar válogatottnál. Gellei Imre hívó szavának, ami Győrben érte, örömmel tett ele­get. Akkor még - mint elárulta - a körülmények nem voltak töké­letesek a Fehérvári úton. Most műfüves pályák, villanyfény és egy kiváló NB-I-es csapat veszi körül. Laci bácsi - mára ez a meg­szokott megszólítás - munkáját, őt magát nagyon sokan szeretik és elismerik, amit az is jól példáz, hogy megtelt a nézőtér a tegnapi díjátadóra. ■ V. T. Luc^est a múzeumban Kántálással, gombócfőzéssel és hagymakalendári­um készítésével ünnepelték Luca napját a Dombóvári Helytörténeti Múzeum­ban. A népszokások felelevenítésében Istovics Jánosné, Fejős Józsefné és Ne­mes Lászlóné, gyulaji hagyományőrzők voltak az érdeklődők segítségére. * t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents