Tolnai Népújság, 2009. november (20. évfolyam, 256-208. szám)
2009-11-07 / 261. szám
2009. NOVEMBER 7., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG RIPORT 11 turizmus Hogyan lesz a szocialista ipari nagyvárosból turisztikai vonzerő? Van, akinek a történelem is a pártjára áll. A megmaradáshoz időnként nem kevés szerencsére is szükség van. A természet mindig megmutatja, hogy ő az úr EGY CSEPP A CSEPPKŐ BIRODALMÁBAN Amikor a Domicai cseppkőbarlang „hangversenytermében” a szlovák idegenvezető énekelni kezdi a magyar himnuszt, akkor nincs nagy baj a két szomszédos néppel. (A politikusaikról most ne beszéljünk.) Hall- gatagságunkat törte meg rendhagyó ötletével a fiatalasszony, aki mindenáron dalra akarta fakasztani a Dél-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság (DRIB) felvidéki turizmust tapasztaló küldöttségét. Lengyel János Hagyomány már a DRIB életében, hogy évente egyszer szákmai kirándulásra viszi tagjait. A bizottságban dolgozók ugyanis nem vesznek fel tiszteletdíjat (bármennyire hihetetlen, ilyen is van!) és költségtérítést sem. A komoly, éven át tartó munkát így honorálják. A takarékosság persze szorította a program- szervezőket is. A válsággal átitatott gazdasági helyzetben a külföldi út szóba sem jöhet, maradt hát Észak-Magyarország egy kis felvidéki kitérővel. Az összeszokottság és a tapasztalat mindent legyőz! Ha a busz mesélni tudna, hetekig mondhatná: ml minden megtörténik egy négynapos utazás során. Persze mindenki felkészülten érkezik: a reggeli pálinka - csak ügy, az íze kedvéért - elmaradhatatlan. (Nagy sikere volt a mi Savanyakülönlegességeinknek!) A házi sütemények ellenállhatatlanok. És hát müyen lenne a nap pogácsa nélkül, ha már két pék is tagja a csapatnak? A régiós borvidékek háziversenyéről nem is beszélve. Szóval, ha adott a jó szándék, a jó szó és a jó tett, a jókedv sem marad el. Kell is ez, ennyi feszültséggel terhes hónap után. Sohasem gondoltam volna, hogy a távolságot leginkább a vidámság győzi le. Egyetemi tanárok, turisztikai szakemberek, intézmények és vállalkozások vezetői ritkán tölthetnek együtt ennyi időt. Fogytak a kilométerek, s Szabó Géza szokásos, színvonalas, sok új ismeretet nyújtó előadása után már a miskolci városházán hallgattuk, mire jutottak a kibontakozási programjuk= 5 >C 5 Dr. Kovács Miklós turisztikai államtitkár, (jobbról) Sárdi Árpád, Iharosi István nagyatádi fürdőigazgató és Sárdi Péter a rozsnyói főtéren ga ■ ~ " V0 ^ „#, |9B ■ Tényleg minden nagyon szép, de hol lehet itt sültkolbászt kapni? (Kövér István nagyszakácsi polgármester) ■ Biztos, hogy jó irányba megyünk? Senki nem jön velünk szembe. Ez az erdő buszt még biztosan nem látott! (Sovák Lajos őrei polgár- mester). kai. Észak büszkeségét, a szocialista ipar egyik fellegvárát ugyanis erőteljesen megviselték a leépülés évtizedei. Az egykori zsidó kereskedők városa hosszú utat tett meg a legújabb, a tudás megújulását megfogalmazó programjáig. Ami korábban előny volt, az fokozatosan hátrány lett, csak a Lenin Kohászati Művek felszámolásával 30 ezer munkahely szűnt meg - mondta dr. Tompa Sándor országgyűlési képviselő, a helyi turisztikai bizottság elnöke. - A lakosság fele lakótelepeken él, az Avason például vagy 40 ezren hajtják naponta álomra a fejüket. Az új program új gondolkodást követel. Új kulturális terek jöttek létre a visszavonuló ipar romhalmazán, előtérbe került a turizmus fejlesztése. Látnivaló van bőven és talán program is, de kevés a minőségi szálláshely, így rövid időt tölt itt a turista. Bár a barlangfürdőt évente 500 ezren látogatják, a kisvasúira 200 ezren váltanak jegyet, s a bobot is 200 ezren használják, kellene még a vendég. Ötletből nincs hiány! Sárdi Árpád, a DRIB elnöke elégedetten nyugtázta: gondjaink ellenére mi itt délen mégsem panaszkodhatunk... Mint ahogy a szomszédban sem. Talán csak a GPS tudta, s Buchert Eszter, a Du- na-Dráva Nemzeti Park igazgató- helyettese sejtette, hogy merre is járunk. Ugyanis ő igyekezett felkészíteni a csapatot a Domicai barlang látnivalóira. De ehhez át kellett lépni a korábbi államhatárt. Hála az uniónak, ezzel nem volt gond. A készleteink is megmaradtak. Aki látta már az aggteleki csodát, még az is elképedt! A szlovákok jó gazdái az egyedülálló adottságoknak. A csodálatos cseppkőalakzatok látványos megvilágítással elkápráztatják a látogatót. Újra és újra szembesülhetünk a természet erejével, s hozzá képest semmik vagyunk! A szlovák karszt vidékén mintegy 700 barlangot tartanak nyilván: ezekből a leglátogatottabb a Domicai, amely az aggteleki Baradla-barlanggal együtt 25 kilométer hosszú. A Domica állítólag 35 ezer évvel ezelőtt elődeink lakóhelye volt, a csodák palotája. A hihetetlen gazdagságú fehér, sárga, narancs, vörösesbarna és szürke cseppkő oszlopok, a függő cseppkövek és az álló cseppkövek birodalma. A Majkó-csarnok a barlang legimpozánsabb terme legalább 20 méter magas. S amikor kialszanak a fények, átveszi a hatalmat a tökéletes csend. Már egy cseppet sem csodálkozom, hogy miért itt laknak a denevérek. A Jó bornak is kell a cégér, de inkább a marketing! talán már mondanom sem kell, az idén is jól szerepeltünk a DRIB-es borkóstolókon. A Bodri, a Fritz, a Mészáros pince és a Danubiana Bt borait küldtük harcba. A Savanya pálinkaház nedűi pedig már az első nap elfogytak. Vendégeink is nagy elismeréssel szóltak borászaink teljesítményéről. Mint mondták: ha a marketingünk még nem is, de a boraink már garantáltan a legjobbak! csend az élet! Azért élnek olyan sokáig, mert jut nekik ebből a kincsből! A barlang hozzáértők szerint jót tesz az egészségnek. A mikroklíma hatékonyan gyógyítja az allergiát, a légúti és immunrendszer betegségeit. Persze az is lehet, hogy a látványban rejlik a titkok titka, a gyógyerő. Cseppkőzászlók, lépcsőzetes zuhatagok mögött vár a Rejtélyek háza, a Fazekasműhely, az Őserdő, az Indiai pagoda mindmind cseppkőből. A nagy örömbe csak kis üröm vegyül. Aki csónakázni szeretett volna a barlang mélyén a Styx folyón, csalódott. Csónak volt, víz nem, így maradt a képzelet. De ezért csak a hónapok óta tartó szárazság okolható. Kassa felé félúton a síkságból kihívón emelkedik ki Krasznahorka büszke vára. A gyönyörű hegyecs- két Jókai Mór tette híressé a Lőcsei fehér asszony című művében. A várat a Máriássyak kezdték építeni még az 1320-as években, s különös véletlen folytán épségben átélte a középkort és a 20. század háborúit. Nem robbantották fel, mert kastélynak, és nem várnak számított. A tájékoztató oszlopról is csak egy valami hiányzik: a magyar nyelvű felirat. Mert azt valakik eltávolították. Az utolsó várkapitány, Andrássy Péter a Habsburgok hű támogatója volt. A helyi idegenvezetőé pedig Sárdi Péter, Kaposvár vagyongazdálkodási igazgatója, aki a csoport utolsó tagjaként szorgalmasan kapcsolgatta a villanyt az elhagyott termekben. Mert a magyar ott segít, ahol tud! Persze Rozsnyó is megér egy misét! I. (Nagy) Lajos uralkodása idején említették először városként, majd megjárta a hadak útját. Szinte mindig a bányászatából élt. Termeltek itt ki vasat, rezet aranyat és ezüstöt is. Zsigmond fejlesztett, a husziták elfoglalták, amíg Mátyás el nem űzte őket. Mária Terézia idején püspöki székhely lett. Mostanság pedig küzd a modern világ mindennapjaival. Kávézóiban még fogadják a magyar szót, és persze az eurót. Ha már itthon, Északon vagyunk, nem maradhat ki Tokaj sem. A bor és a turizmus édestestvérek, főleg azon a tájon. A somogyi, a villányi és a szekszárdi borokhoz szokott utazók már akkor örültek, ha legalább egy nem édes bor szerepelt a kóstolón. Újfent megtanultk: ízlések és pofonok, valamint a borok között különbség van. S így van ez jól! A Domicai barlang számos látnivalót kínál a turistáknak. A terek és a formák egyszerűen lenyűgözőek Krasznahorka büszke vára sok magyar vendéget fogad. A tájékoztató tábláról mégis levették a feliratot # ► > <
