Tolnai Népújság, 2009. november (20. évfolyam, 256-208. szám)
2009-11-16 / 268. szám
4 GYERMEKVILÁG 2009. NOVEMBER 16., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG Bodie: a legépebb amerikai szellemváros Hogyan mondjam el neki? * * * Bodie az Amerikai Egyesült Államok egyik legjobb állapotban megmaradt kísértetvárosa. Ma pontosan úgy néz ki, mint ötven évvel ezelőtt, amikor az utolsó lakói is elhagyták. Nevét William Bodey-ról kapta, aki 1859-ben aranyat talált a település helyén, majd elment a családjáért. Az úton azonban hóviharba keveredett és meghalt - írja a Wikipédia. A családja megalapította Bodie városát és 1861-ben megkezdte a munkát. A településen aranybánya létesült, és Bodie-nak 1880-ra már közel 10 000 lakosa volt. A város ekkor élte fénykorát, ám egyúttal az egyik legveszélyesebb városnak számított. Ugyanakkor virágzott az üzlet. A település fennállása alatt több mint 32 millió dollár értékű aranyat, és 6-7 millió dollár értékű ezüstöt termeltek ki a bányászok. Fellendült a munkások igényeit kiszolgáló kereskedelem is, többek között hatvan szalon, azaz kocsma működött Bodie-ban. Az ezt követő években azonban egyre kevesebb profitot termelt a bánya, így a város lakosságszám csökkenni kezdett. A leépülést nagyban elősegítette az 1892-ben pusztító tűz. Az elektromos áram bevezetése, még egy utolsó, ám rövid életű lökést adott a bányászatnak. A hanyatlás az 1930-as években újabb lendületet kapott, ebben egy újabb tűz is közrejátszott. A fáma szerint egy két és fél éves, gyufával játszó kisfiú okozta a tűzvészt, amelyben a megmaradt épületek 10 százaléka leégett. A bánya még néhány évtizedig tovább működött, de a huszadik század hatvanas éveiben végleg bezárt. Ä ma nemzeti parkként látogatható településen még mintegy 170 épület áll, többek között a templom, az iskola, egy bár, amelyben még régi üvegek is láthatók a pulton és az asztalon, és a bank maradványai. ■ H. É. elmúlás A gyerekek viszonyát a halálhoz meghatározza a szülőké A legkisebbek számára is fontosak a rituálék, többek között, hogy a szülőkkel kimenjenek a temetőbe elvesztett hozzátartozóikhoz itó * .> >;* a t | « * * * % * * * % « » * * % A gyerekek már egészen korán találkoznak az elmúlással, és persze kérdeznek. De mit mondjon a szülő, ha elpusztul a kedvenc? Hogyan lehet elmagyarázni, ha egy ismerőst, vagy családtagot vesztenek el? Hargitai Éva- Dédi papa! Dédi papa! Téged keresünk! - Mindenszentekkor szólongatta így egy tündért apró fiúcska a tolnai temetőben elvesztett hozzátartozójának sírját kutatva. A szülők persze megpróbálták csitítgatni, hogy ne kiabáljon, de azt hiszem, senki nem háborodott fel, inkább meghatódott a jeleneten. Persze a gyerekek gyakran találkoznak az elmúlással, a halállal. Másként is tekintenek rá mint a felnőttek, és rengeteg kérdésük van. De mit mondjon a szülő, ha elpusztul a kedvenc ci- cus, kutyus? Hogyan lehet elmagyarázni, ha ne adj’ Isten egy ismerőst, vagy családtagot vesztenek el? Hogyan viselkedhetnek? Vigyék-e a temetésre a kicsit? Ä témában a szakemberek véleménye is megoszlik. Van, aki szerint el kell vinni a gyermeket, míg más szerint csak ártanak az amúgy is szeparációs szorongástól szenvedő lurkóknak. Előfordulhat, hogy a stabilnak tűnő ifjú összeomlik, míg a gyengébb idegzetűnek vélt kicsi jól viseli a történéseket. Polcz Alaine Meghalok én is? című könyvében szintén azt hangsúlyozta, recept nincs, amit mindenkire lehetne alkalmazni. Mégis megpróbált saját tapasztalataira alapozva mankót nyújtani a családoknak. Véleménye szerint a kiindulópont az lehet, ha szülő azt mondja, amiben maga is hisz. így hiteles. Ebben azonban sokszor nehézséget jelent, hogy először magával kell tisztáznia, mit is hisz valójában, hogyan is viszonyul a halálhoz. Ez fogja meghatározni .....hogy mit tehetünk, mit mo ndhatunk a gyermeknek a halállal kapcsolatban; bármit, amiben hiszünk, aminek értelmében cselekszünk, ami őszinte, természetes és nem túlzó. Segítséget a vallástól, a hagyományoktól és rítusoktól kaphatunk, egy keveset a tua gyermek viszonyulását is. Még nehezebb, hogy tetteinek is igazodnia kell ehhez. Más halálfelfogásokat sem árt ismernie, hiszen a gyermek is sok helyről kap információt. Egyik elképzelést sem ajánlott tematikusán elutasítani, inkább bemutatni érdemes őket. A pszichológus azt javasolta, beszéljenek azokról, akik elmentek, ápolják emléküket, szellemi örökségüket. Bizonyos határig hagyják, hogy eljátssza a dolgokat, ez segíti, hogy megértse a problémákat. Ha meghal a család kutyusa, ci- cusa, ne titkolják, inkább együtt temessék el, gondozzák a sírját. így szokja a kicsi a veszteséget. dományoktól is. A gyermekkel nincs különösebb gond ezen a téren - velünk van a baj. ” Részlet dr. Polcz Alaine (Kolozsvár, 1922. október 7. - Budapest, 2007. szeptember 20.) magyar pszichológus, írónő Meghalok én is? című könyvéből. Az írónő azt javasolta, hogy a halállal kapcsolatban is használják a régi rítusokat. Akár elég korán is el lehet vinni a gyermeket temetésre, csak először egy távolabbi rokonéra, vagy ismerősére. Itt is fontos a beszélgetés, elrágokat, a koszorút, menjenek a temetőbe sírt gondozni, gyertyát gyújtani. A legfontosabb, hogy mindezt tegyék szeretettel, gonddal. Mivel nem egyszerű a kérdés, sokszor úgy tűnhet, a tagadás a legjobb megoldás. A legrosz- szabb, ha nem beszélnek a történtekről, és a gyermek az elcsípett félinformációk alapján alakít ki magában hamis képet a halállal kapcsolatban. Ilyen információkat pedig elég korán beszerez, akár az óvodából, a kortársaktól, akár a családból, amikor azt hiszik a felnőttek, hogy nem hallja őket. Hiába mondja nekik a szülő, hogy az ismerős csak elköltözött, vagy csak sokáig alszik - ők többnyire tisztában vannak vele, hogy valami nem stimmel. Ráadásul ezek a magyarázatok, vagy a magyarázat hiánya oktalan szorongást kelthet bennük. Bármit mondhatnak, amiben hisznek ■ Az elhallgatás nem megoldás a problémára. mondani, mi miért történik. Válaszszák ki együtt a vi* % * * * * * % * e * * * * « * MESE A kásahegy Volt egyszer egy szegény asz- szony s annak egy leánya. Olyan szegények voltak, mint a templom egere. Mikor ettek, mikor nem. Hej, elbúsulja magát a leány: ő bizony többet nem éhezik, elmegy szerencsét próbálni. Na, el is ment, s addig ment, mendegélt, míg egy nagy rengeteg erdőbe ért. Ott az erdőben találkozott egy öreg asszonnyal, s köszönt neki illendőképpen:- Adjon Isten jó napot, öreganyám!- Adjon Isten neked is, édös lányom! Hol jársz itt, ahol a madár se jár? Elkesergi a lány az ő búját, baját s azt mondja rá az öregasszony:- Sose búsulj, édös lányom. Nesze, adok egy kis fazekacs- kát. Csak azt kell mondanod: főjj, fazekacskám! S egyszeribe megtelik kásával. Aztán ha elég volt a kása, csak azt mondjad: elég már, fazekacskám: - egyszeribe vége a fővésnek. Megköszönte a leány az ajándékot, hazaszaladt nagy örömmel, s mindjárt kipróbálta a fazekacskát. Csak azt mondja: főjj, fazekacskám! - s hát egyszerre megtelt kásával, főtt, fortyogott a kása, aztán szólt neki: elég volt fazekacskám! - vége volt a fővésnek. Bezzeg jó dolguk volt ezután: Ehettek kását, amennyi csak beléjük fért. Hanem egyszer mi történt? Az történt, hogy a leány elment hazulról, az anyja meg közben megéhezett. Szólt hát a fazekacskának: főjj, fazekacskám! Hiszen főtt, fortyogott a fazekacska, egy szem- pillantásra megtelt kásával, másik szempillantásra ki is folyt belőle a kása, merthogy az asszony elfelejtette, hogy mit kell mondani, csak folyt, folyt a kása, megtelt vele a konyha, aztán az egész ház. Onnét kifolyt az udvarra, s az udvarról az utcára, s hej Uram, Teremtőm! Megteltek a házak műid kásával. Még ez sem elég, a házakban sem fért a kása, rettentő nagy hegy kerekedett a kásából. Na, szerencse, hogy a leány hazajött s megáhította a fazekacskát, különben az egész világ egy nagy-nagy kásahegy lett volna. Itt a vége, fuss el véle. ■ Benedek Elek KÖNYV - FILM - SZÓRAKOZÁS Filmajánló A rókalyuk folyosója tá- gabb lett, és a pitvaron túl, mint egy teknő, öblösödött a kamra, ahol halkan szuszogott a rókakölyök. A szőrös gomolyog mozogni kezdett, orra kutatva emelkedett a leveg& Fekete István: Vük be... Vük lesz a neve, mint öregapjának, ki első volt a nemzetségben. Vük, ami any- nyit jelent, hogy minden rókának félre kell állni az útból, ha vadászatra indul. Az író igen népszerű állatmeséje a kis róka felnőtté válásáról szól; a rögös utat bejárva Vük a Simabőrű Ember méltó ellenfele lesz. A történetet, amelyet rajzfilmként szinte mindenki ismer, ezúttal az írói életművet megjelentető sorozat köteteként adják közre. Fekete István: Vük, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 2009., 116 oldal Forrás: www.libri.hu Don Quijote szamarancsa A világ első modem regénye - Cervantes remekműve - ezúttal a fantáziát szabadjára engedő animáció köntösében. Ugyan mire ment volna Don Quijote, ha nincs mellette Sancho? És bár mindenki emlékszik Rocinante nevére - hű barátja Rucio, a szamár támogatása nélkül vajmi kevésre vitte volna. Természetesen a lovagi eszmények és nemes célok változatlanok: Don Quijote a Hold Lovagjával megküzdve Dulcinea kegyeit szeretné elnyerni, miközben Rucio sem enged abból, hogy egyszer paripává váljon. Egy igazi kalandvígjáték, amelyben a szamár meséli Don Quijote igaz történetét. Filmajánló: Don Quijote szamarancsa, spanyol-olasz animációs film, 90 perc, 2007. Rendező: lose Pozo. Forrás: www.port.hu Fejtörő Érdemes egy kicsit megdolgoztatnod az agytekervényei- det, hiszen könyvet nyerhetsz a Tolnai Népújság fejtörőjével. Ehhez csak meg kell keresned a választ az alábbi kérdésünkre, majd beküldeni a Tolnai Népújság címére. 1. MIKOR ÉS KIK ALAPÍTOTTÁK BODIE VÁROSÁT? Cím: Tolnai Népújság Szerkesztősége, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. A borítékra írjátok rá: Fejtörő. Beküldési határidő: november 20. Múlt heti nyertesünk: Varga Istvánná (Szekszárd)
