Tolnai Népújság, 2009. november (20. évfolyam, 256-208. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-11-15 / 44. szám

3 2009. NOVEMBER 15., VASÁRNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Életet menteni csodálatos érzés hivatás Tizenévesen döntött úgy, hogy a közösségért akar dolgozni Két élet is kevés lenne ahhoz, hogy mindennel foglalkozni tudjon, ami érdekli. Mácsai Antal azonban a legfontosabb­nak azt tartja, hogy má­sokért tegyen. Venter Marianna- Akik ismerik, tudják, hogy szinte nem létezik olyan szakterület, amely ne érde­kelné önt. Miért éppen a ka­tonai pályát választotta an­nak idején? ■ Minden helyzetben higgadtnak kell lenni.- Középiskolás koromban szá­mos versenyen indultam, ezek eredményei alapján az orvosi vagy a műszaki egyetemre is megvolt a „belépőjegyem”. Ám akkor úgy gondoltam, és ma is úgy gondolom, hogy azok az iga­zán jó pályák, ahol a közösségért lehet sokat tenni. A honvédelem pedig ide tartozik. Soha nem bántam meg, hogy a katonaságot választottam. Változatos és nagy energiát igénylő hivatás. Minden másnap szolgálatot adtunk, köz­ben foglalkoztunk a katonákkal, a műszaki munkával. Ahol eny- nyi felnőtt ember van együtt, ott alakítani kell a közösséget, a jel­lemet, szociológiai és pedagógi­ai munkát kell végezni. Eközben olyan tapasztalatokat lehet sze­rezni, mint sehol másutt.- A magyar honvédséget az­tán átszervezték, a létszámot lecsökkentették, alakulatokat számoltak fel. Nem gondolt arra akkor, hogy polgári fog­lalkozást válasszon?- De igen, sőt több állásaján­latot is kaptam. De másképpen döntöttem. Tartom magam a va­lamikori tizenéves véleményé­hez: az az igazi hivatás, amikor másokért dolgozunk.- Sokan emlegetik még azt az esetet, amikor egy ötven méte­res kútba ereszkedett le, hogy kimentsen egy pórul járt macs­kát Ez igazgatói feladatkör?- Ipari alpinista felszerelé­sem van, és persze végzettsé­gem is. Logikus volt, hogy ezt a feladatot én vállalom el. JEGYZET n A» STEINBACH W3m kJÜI ZSOLT Nem kell a hűség az ember ugye nem is gon­dolná, hogy milyen marha nagy a csábítás, még félúton a negyven meg az ötven kö­zött is. Nem azért mondom, de még most is van rám je­lentkező, nem is egy. Ajánl­koznak szépen, felfele. Rá­adásul most, hogy az asz- szony elutazott hétvégére, még ideje is van az ember­nek, rendesen átgondolni a témát. És esetleg még rá is szánni magát a „dologra”, ugye. Mert ki tudja, kap-e még egyszer a büdös életben üyen ajánlatokat? végtére is jövő év elejétől va­lami polgári törvénykönyvből is kikerül a házastársi hűség. Azt hallottam, hogy jogilag értelmezhetetlen, meg számonkérhetetlen, vagy mi. Hát akkor tényleg minek, szerintem is. Es különben is, ki hűséges manapság? Meg­mondom én ki: egy szeren­csétlen, az. Meg kinek számít az adott szó? Ki várja el mos­tanában már, hogy fogadkoz- zanak, meg esküdözzenek neki? Az se normális, szerin­tem. mondom, nem akarok dicse­kedni, de tényleg nagy a csá­bítás.. IVem megyek bele a részletekbe, de kaptam olyan ajánlatot is, hogy belereme­gett az otthoni kultúrház bál­terme. Igen, mert egy új, az nem csak azért jobb, mert új, hanem, hogy is fogalmazzak finoman, az tényleg odateszi magát. A régivel meg, ugye, rendesen el tudnak fáradni a dolgok, főleg, ha látom, hogy a másiknak nem is fontos, hogy én megmaradjak neki. Meg inkább ő is másoknak ajánlkozik. Aztán az is lehet, hogy azok a másikak meg pont őrá fognak bukni. de így megy ez mindenhol. Megmondom, ahogy van, azt hiszem, most már én is mu­száj leszek lépni. Megvárom, míg hazajön az asszony, az­tán belemondom a szemébe, hogy nem érdekel, én elme­gyek. Megkötöm a kötelezőt egy másik biztosítónál.- Bizonyára vannak, akik azt gondolják, vajon megér-e egy macska annyit, hogy kockáz­tassa érte a testi épségét.- Természetesen ér annyit. Semmivel össze nem hason­lítóható érzés, amikor az ember életet ment. Legyen szó emberről vagy állatról. Nekem többször is lehetőségem volt mindkettőre.- Van különösen emlékeze­tes?- Egyszer egy árvíz idején Ukrajnában egy idős nénit hoz­tam ki egy épületből, csónak­kal. Két perccel azután, hogy ki­értünk, az épület összeomlott.- Sohasem fél?- Az embernek higgadtnak és józannak kell maradnia, az ilyen helyzetekben. Van egy ésszerű határ, meddig lehet el­menni. Olykor persze előfordul, hogy ezt a határt is át kell lép­ni, hogy segíthessünk.- Az önzetlenség mennyire jellemző a mai világban?- Nem olyan mértékű, mint amilyennek lennie kellene. A járdán heverő idős embert átlé­pik, ahelyett, hogy felsegítenék. A buszon a fiatalok - tisztelet a kivételnek - nem adják át a he­lyet az idősebbeknek. Úgy gon­dolom, a problémára az össze­tartó kis közösségek adnak vá­laszt Közösségek, amelynek tag­jai tisztelik, becsülik egymást, és jó példát mutatnak. S ha ezek a közösségek azokat becsülik meg, akik nemcsak magukért, hanem a közösség érdekében is dolgoznak - önkéntes tűzoltót, vöröskeresztest, stb - akkor a fi­atalok is tanulnak ebből.- A klímaváltozás, az egyre gyakoribb természeti kataszt­rófák arra figyelmeztetnek, hogy bajok vannak. Az ön vé­leménye szerint van okunk az aggodalomra?- Elég nagy bajban vagyunk, de még van megoldás. A társa­dalmak az egész világon fordu­lópont előtt állnak, az út mind­két irányba vihet. Azért, hogy jó irányba haladjuk, mindannyian tehetünk. Amíg tehetem, meg­osztom másokkal a tapasztalata­imat és érveimet. Úgy gondo­lom, ez kötelességem, és ehhez tartom magam. Mácsai Antal kötelességének tartja, hogy tapasztalatait és érveit megossza másokkal Névjegy: mácsai antal Komlón szüle­tett 1961-ben. Általános iskolai tanulmánya­it szülővárosában végezte, ezt követően a pécsi Zipernovszky műszaki szakközépiskolában tett érettségi vizsgát Pécsett. 1978-ban szerzett híradástech­nikai mérnöki diplomát a bu­dapesti katonai műszaki főis­kolán. első állomáshelye a duna- földvári légvédelmi rakétás alakulat volt, majd Sárbo­gárdon szolgált műszaki főtisztként. Innen került Szekszárdra a polgári véde­lem törzsparancsnokságá­ra, ezt követően először kirendeltségvezető, majd 2000-től igazgató a megyei katasztrófavédelmi igazgató­ságnál. időközben környezetvédelmi szakmérnöki diplomát, védel­mi igazgatási menedzseri dip­lomát és munkavédelmi szak­végzettséget, és felsőfokú mentésirányítói végzettséget szerzett. munkáját több alkalommal ismerték el szolgálati érdem­éremmel, tudományos mun­kásságáért a Belügyminiszté­rium érdemérmét vehette át. számos hobbija van. Rádió­amatőr és ipari alpinista. Emellett hobbija még a csilla­gászat, a számítástechnika, a barkácsolás, a motorozás, az elektronika és minden mű­szaki dolog. Vida Péter borász is a jelöltek közé került Zombai specialitások, alföldi ételek nemzetiségi est Sokféle különlegességet sütöttek-főztek szombaton Zombán Vida Péter szekszárdi borász ne­ve immár másodszor szerepel az Év Bortermelője címre jelölt szaktekintélyek között. A Ma­gyar Bor Akadémia pénteken nyilvánosságra hozta az öt leg­több szavazatot kapott borász nevét. Légii Ottó balatonboglári, Lőrincz György egri, Vida Péter szekszárdi, Szöllősi Mihály ászár-neszmélyi, Gálné Dignisz Éva pedig a kunsági vidék borá­szai közül nyerheti el december 4-én a rangos elismerést. A szak­emberek szerint a jelöltek közül a kunsági hölgy számít meglepe­tésnek, a másik négy borász már tavaly is az öt esélyes között volt. Vida Péter kérdésünkre el­mondta, nagyon örült neki, hogy érdemesnek tartották arra, hogy ismét jelöljék. A jövő hét végén, november 20-án ismerkednek majd a Magyar Bor Akadémia ál­tal kijelölt szakemberek a jelöl­tek boraival, és ennek alapján születik meg a döntés. Ismeretes, hogy tavaly Ko- nyári János balatonlellei borász kapta az országos elismerést, előtte pedig Garamvári Vencel budafoki borász. Amennyiben Vida Péter kapja az idén az elis­merést úgy ő lenne a harmadik a szekszárdi borvidékről, aki ezt a címet a magáénak mondhat­ja. 1993-ban Vesztergombi Fe­renc, 2004-ben pedig Takler Fe­renc volt az Év Bortermelője. ■ Mauthner I. zomba Nagy sikert aratott a kul­túra és gasztronómia a kistér­ségben című sorozat nemzetisé­gi estje szombaton a községben. A helyi civil szervezetek, úgy mint a Német, a Cigány Kisebb­ségi Önkormányzat, a Zombai Nyugdíjasok Érdekszövetsége, a székelyek helyi egyesülete, a ha­gyományőrző egyesület főzött saját nemzeti ételeiből. Ugyan­csak ezt tették a vendégek, az orosháziak és a szlovákiai alsó- szeliek. Mint Szűcs Sándor pol­gármester kérdésünkre elmond­ta, este legalább háromszázan vettek részt az ételek kóstolóján. Egy-egy csapat legalább három­féle finomságot főzött. A vendé­gek hozták a felvidéki és az alfól­Hirnlkl György és Csóka József különleges cslrkeragut készítettek di ízeket. Készült különleges pörkölt, számtalan sült és töltött hús, vagy éppen a német erede­tű sült káposztás galuska. Legalább háromszázan gyűl­tek össze a művelődési házban hogy egyszerre hódoljanak a nemzetiségi kultúrának és gasztronómiának. Mint a polgár- mester mondta, a környező tele­pülésekről is szép számmal ér­keztek a rendezvényre. A kistér­ség pályázott a gasztronómiai so­rozatra. A támogatásból bérelték Zombán a sátrat, ahol már fél egykor megkezdődött az ételek elkészítése A támogatásból fizet­ték még a zenekart. A többit az egyesületek és azok tagjai ma­guk finanszírozták. ■ 1.1. I *■ 4 i t

Next

/
Thumbnails
Contents