Tolnai Népújság, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-28 / 252. szám

4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2009. OKTÓBER 28., SZERDA A beruházások ellenére maradt Bátaszéken az egyensúly bátaszék A jelentős beruházá­sok ellenére is sikerült megőriz­ni az egyensúlyt a város költség- vetésében. A kiadásokat időben ki tudták fizetni, és a bevételeik is mindig rendben befolytak - derült ki Bátaszék tegnapi tes­tületi ülésén. A képviselők hatá­roztak egy Alsónyékkel és Pör- böllyel közös pályázat benyújtá­sáról is. A tervek szerint 8-0 tér­figyelő kamerát helyeznek el a három településen. A testület 2,7 millió forint önerőt szavazott meg a beruházáshoz. Döntöttek továbbá a bölcsőde konyhájának áthelyezéséről. Ezentúl az általános iskolában látják el ezt a feladatot. Eszközbe­szerzésre 400 ezer forintra volt szükség. A polgárőregyesületnek több mint 100 ezer forintos gép­jármű-felújításra szánt támoga­tást szavaztak meg, az Ipartestü­let számára pedig 2 millió forint kamatmentes kölcsönt. Illetve jó­váhagyták a megyei kórháznak adott 100 ezer forintos juttatást, amellyel a szoboráthelyezéseket támogatták. ■ H. E Aki melegségre vágyik, rátalál a Wunderlandban Befejeződött a szekszárdi Wun­derland Óvoda Kindergarten energetikai felújítása. Ezt nyug­tázta tegnap soros ülésén a dr. Józan-Jilling Mihály vezette Szek­szárdi Német Kisebbségi Önkor­mányzat. Néhány technikai ten­nivaló van csak hátra, mint a mű­szaki átadás. Ez csütörtökön lesz. Simon Attiláné óvodavezető el­mondta: a tetőszerkezet kialakítá­sának, a nyílászárók cseréjének, valamint a külső szigetelésnek köszönhetően immár takarékon is képes az intézmény megőrizni azt a hőmennyiséget - meleget -, amit korábban csak teljes fokozat­ra kapcsoláskor sikerült. A takarékoskodás területén még egy fegyvertényt elkönyvel­het az óvoda: a csoportszobákban korszerűbb lett a világítás. A Wun­derland mindemellett sikert ért el a Teljesítmény motivációs pályáza­ton: a megnyert 1 millió 261 ezer forintot a kiemelkedő munkát vég­ző óvodapedagógusok jutalmazá­sára fordítják. ■ Sz. Á. KÖRKÉP Sztálin neve szállt a szélben munkaszolgálat Nótaszóval, fegyverek árnyékában vonultak a Népstadionhoz A nép ellenségének kiki­áltott Kovács Jenő is ott volt a Népstadion építői között. A ma nyolcvan- éves döbröközi férfi 28 hónapot töltött mun­kaszolgálatban. Wessely Gábor A rákospalotai barakkoktól hat kilométerre volt az építkezés. Nó­taszóval, menetelve, fegyveres őrök kíséretével vonultak oda a munkaszolgálatosok. A Népsta­diont építették 1200-an, éjjel­nappal, 1951-től 1953-ig. Minden nap ezzel a dallal indultak útnak: Elvtárs a csákányt jó mélyre vágd, /indul az izmos munkásbrigád. / Jó kedve lobban, lépése dobban, / országot épít már! // Elvtárs a csákányt jó mélyre vágd, / indul az izmos munkásbrigád. / Nó­tánk a széllel versenyre kelve, / Sztálin nevével száll. Kulákokat, svábokat és más „gyanús elemeket” köteleztek munkaszolgálatra. Ott dolgozott a döbröközi, ma már 80 éves Ko- „ vács lenő is, aki kalandos élete | során még miniszteri sofőr is volt |- Hogyan lett valakiből mun­kaszolgálatos?- Apámat kuláknak nyilvání­tották. Amit lehetett, elkoboztak tőlünk Döbröközön, engem meg behívtak Szekszárdra. Jelentkez­tem, beküldtek egy szobába, ahol mindenféle szedett-vedett, rongyos katonai ruhák voltak, választhattam, beöltözhettem, aztán Kiskunlacházára vittek. Ott tanyákat bontottunk, miköz­ben a parasztság zokogott körü­löttünk. Utána Diósjenőre kerül­tünk barakképítésre, aztán nóg­rádi bányákba kőfejtésre, onnan Jakabszállásra táborépítésre, s végül Rákospalotára, ahol a Nép­stadiont építő munkaszolgála­tosok barakkjai álltak.- Mi hozta a szabadulást?- Nagy Imre beszéde, 1953 au­gusztusában. Kimondta a mun­kaszolgálat, a kényszermunka­táborok megszüntetését, és a pa­rasztság beszolgáltatási kötele­zettségének eltörlését. Nagyon boldogok voltunk. Továbbdol­goztunk még egy darabig, de már fegyveres őrök felügyelete nélkül. 1951 júniusában hívtak be Szekszárdra, és 1953 októbe­Néhány régi, megsárgult fénykép még őrzi a bajtársak arcát, a munkaszolgáiatos évek emlékét Kovács Jenő fotóalbumában rében szereltem le Tamásiban. Összesen 28 hónapig voltam munkaszolgálatos.- Kapott ezért valami kárpót­lást?- A rendszerváltás után ezer forint nyugdíj-kiegészítést. Mást semmit.- Hogy szedte össze magát a leszerelés után?- Először apámmal gazdálkod­tam, aztán megszereztem Pé­csen a jogosítványt, és sofőrként helyezkedtem el. A pécsi Tefunál kezdtem, a budapestinél folytat­tam, utána egy ismerős közvetí­tésével bekerültem a Kohó- és Gépipari Minisztériumba. Mi­niszteri sofőr lettem 1959-től 1986-ig, Zsofinyecz Mihálytól Kapolyi Lászlóig jó pár tárcave­zetőt fuvaroztam, a Balti-tenger­től az Adriáig.- Milyen kocsikat hajtott?- Egy régi Chevrolet-be ültem először, aztán sokat jártam Vol­gával, Warszavával és Ladával. Bécsi, belgrádi, varsói szállodák­ban aludtunk. Szép idő volt, de csípőizületi probléma miatt leszá­zalékoltak, kaptam egy csípőpro­tézist, és nem folytathattam. Rok­kantnyugdíjas lettem 57 évesen.- A munkaszolgálat nem okol­ható a betegségéért?- Nem hinném. Elfogadható kaja volt, s mivel kőműves az eredeti szakmám, brigádvezető­ként dolgoztam, amit ki lehetett bírni. Kézzel kevertük és talics- káztuk a betont tonnaszámra, az igaz, de én többnyire csak irá­nyítottam a szakaszt. Ha meg kellett fogni a munka végét, az se zavart, mert fiatal voltam, erős, egészséges.- Nő nélkül hogy bírta 28 hó­napig?- Muszáj volt kibírni, mert nem volt más választás. Nem jár­tunk diszkóba. Esztendős ünne­peken elmehettünk nótaszóval, masírozva moziba, s ugyanúgy vissza. Ennyi volt a kikapcsoló­dás. Előfordult, hogy valakinek mégis akadt nő az ölébe, -aztán nemi beteg lett. Ezért félévente tartottak az egészségügyisek „fegyvervizsgálatot”.- Tolna megyéből csak ön volt a Népstadion építői között?- Szerintem lehettünk egy pá­ran. Akiről biztosan tudok: a kurdi Fricz Péter és a tamási Kántor Gyula. De ők már nem élnek.- Nagyot változott a hangulat a bevonulástól a leszerelésig?- Kezdetben, aki rosszul szólt egy őrhöz, eltűnt, másnap már nem láttuk. Előfordult, hogy va­lamiért bedühödtek az őrök, összetereltek bennünket, a fe­jünk fölé lövöldöztek, és azt or- dibálták, hogy „Piszkos népnyú- zók sarjadékai, Szibériában fog­tok kikötni!”. Aztán enyhült a hangnem, és Nagy Imre beszéde után fordult a kocka: az őrség tűnt el. Miniszterek sofőrje volt több mint 25 évig. Névjegy kovács JENŐ 1929-ben született Döbröközön. Munkaszolgálatra hívták be, mert apját kuláknak nyilvánították. Bányákban és építkezéseken dolgozott 1951- től 53-ig; ott volt a Népstadion építésénél is. Leszerelését követően jogosít­ványt szerzett, miniszterek so­főrje volt 1986-os leszázalékolá- sáig. Döbröközi lakását soha nem adta fel. Nyugdíjas. Felesé­ge háztartásbeli volt, ezért nincs nyugdíja. Egy lányuk és két unokájuk van. Tiszteli a szerelmeit: a fegyvereket kitüntetés Molnár Lajos rendőrségi tanácsosi címet kapott a minisztertől Paks Rendőrségi tanácsos címet adományozott Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisz­ter Molnár Lajosnak. A Paksi Rendőrkapitányság főtörzszász­lósa ezzel - mint lapunknak el­mondta - minden olyan elisme­rést megkapott már, amit megkap­hatott - A kitüntetés nem jelent előléptetést, komoly anyagi előre­lépést, de hatalmas szakmai siker - fogalmazott a fegyverek szakér­tőjeként ismert rendőr. Ő a lőki- képzője a paksi kapitányságon és a vízirendészeten dolgozóknak, valamint az RHK Kft fegyveres őreinek. Eltekintve a kommandó­soktól ő az egyetlen képzett mes­terlövész a megyében. Amellett, hogy a fegyverek használatára ta­Molnár Lajos nítja kollégáit, vezetéstechnikai oktató, intézkedéstechnikai és ve­gyészeti instruktor. A rendőrségen 23 éve dolgo­zik, előtte 6 éven át volt hivatásos katona. A pályára a fegyverek iránti vonzalma vitte. Azt vallja, hogy a fegyverektől nem kell fél­ni, de tisztelni kell őket Szereti a fegyvereket, mint szerkezeteket, de a lövészet is több mint munka nála. Időnként maga is versenyez mesterlövőként, s elvétve akad­nak olyanok, akik legyőzik. Fegy­verek iránti megszállottságát ak­kor sem teszi félre, amikor egyen­ruháját igen. Otthon légfegyver­gyűjteményt őriz. A van-e külön­leges darab a gyűjteményben kérdésre egyértelmű a válasz: mind az. Egyik ezért, níásik azért, de mindegyik páratlan a maga nemében. A szakma és közvélemény leg­inkább a hírhedté vált postako­csirablók lefülelését emlegeti ve­le kapcsolatban 1993-ból. Annak országos híre ment. Ő volt az is, aki néhány éve terepjáróval ment egy néhány napos csecsemőért és édesanyjáért, akik a hó miatt otthonuktól távol rekedtek. De neki siker az is, hogy most már van követője a karos forgalomirá­nyításban, amiben „úttörőként” ért el jó eredményeket És siker az is, ha kollégái sértetlenül megol­danak egy szituációt és azt mond­ják, ezt annak köszönhetjük, amit tőled tanultunk. ■ V. T. HIRDETÉS Az E.0N Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt. közleménye Az E.ON Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt. átfogó korszerűsítési programot hajt végre a villamosenergia-hálózaton. Szakembereink folyamatosan dolgoznak azért, hogy a kiegyensúlyozott és zavartalan villamosenergia­szolgáltatást biztosító fejlesztéseket elvégezzék. Értesítjük ügyfeleinket, hogy a Dunaszentgyörgy, Újtelep 549 hrsz. és az M6 Dunaújváros-Szekszárd Paksi pihenő viilamosenergia-ellátásának munkálatai befejeződtek. Az elkészült létesítmények érintése életveszélyes és tilos! Gon I

Next

/
Thumbnails
Contents