Tolnai Népújság, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-26 / 250. szám

2009. OKTÓBER 26., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG 15 Szánjanak Ladikba velünk! Novemberig nevezhetnek Idén is versenyre hívjuk Tolna megye általános iskoláinak diák­jait. A Tolnai Népújság médiave­télkedőjére 7. és 8. osztályosokból álló, öttagú csapatok jelentkezé­sét várjuk. Azokét, akik kedvet éreznek egy játékos erőpróbára, ahol má­sokkal is összemérhe­tik felkészültségüket, ügyességüket. A prog­ram neve: Ladik, azaz Lapot a diákoknak! A vetélkedő célja nem­csak a média világának megis­mertetése, hanem az olvasásra ne­velés is. A játék háromfordulós, el­méleti és gyakorlati feladatokból áll, a téma pedig a Tolnai Népújság és a megye múltja, jelene. A tesz­Elméletben és gyakorlatban vetélkednek. tek és totók kitöltése mellett gya­korlati feladatok is várnak a játé­kos szellemű csapatokra: rövid in­terjú érdekes személyekkel, tudó­sítás egy képzelt eseményről, cím­adás és képaláírás készítése. A há­rom levelező forduló eredményei alapján kiderül, melyik négy csapat kerül a megyei döntőbe, ahonnan ér­tékes nyereményekkel és persze felejthetetlen élményekkel távoz­nak. A megyei döntő nyertes csa­pata továbbjut a szolnoki országos döntőbe, ahol Tolna megye eddig mindig jól szerepelt Az első fordu­lót 2009. november 4 - december 4. között bonyolítjuk le. MÉDIAVETÉLKEDŐ NEVEZÉSI LAP Iskola neve, címe:.. Felkészítő tanár neve: ...................................................................... Felkészítő tanár aláírása:.............................. Te lefonszám:...................................................................................... Iskolaigazgató aláírása:................................. Os ztály:............................................................................................... Csapat fantázianeve:...................................... A vetélkedőn részt vevő diákok neve: nevezési határidő: 2009. november 2. A kitöltött nevezési lapot a csapat felké­1 ........................................................................................... szító tanára és az igazgató aláírásával, az intézmény pecsétjével ellátva kérjük a 2 ........................................................................................... Tolnai Népújság címére (Szekszárd, Li szt F. tér 3.) eljuttatni! A borítékra 3 ............................................................................................ kérjük ráírni: LADIK médiavetélkedő! iK A A hír velünk jár! GYERMEKVILÁG Kisfia játékából merített ihletet az angol meseiró Talán nem is hinnénk, de Mici­mackó szerzője számára nem volt olyan kedves, mint nekünk olva­sóknak. Ugyanis Alan Alexander Milne inkább tehernek érezte a kedves kis figurát. Ennek oka, hogy íróként ő szabadon szere­tett volna alkotni, ám a Micimac­kó sikere után ezt már csak nehe­zen tudta megvalósítani. Az angol író 1882. január 18-án látta meg a napvilágot Skóciában, gyermekkorát viszont már Lon­donban töltötte. Kilburnben járt magániskolába, amelyet édesap­ja, John Vine Milne vezetett. Itt az egyik tanára a neves angol író, H. G. Wells volt. Kezdetben még nem az írás, inkább a matematika ér­dekelte, ösztöndíjasként tanulta e tudományt Cambridge-ben. Majd a Granta nevű egyetemi lapban jelentek meg írásai. Ezek nyomán figyelt fel rá a Punch nevű maga­zin, amelynek kezdetben munka­társa, majd 1904-1906 között társkiadója lett. Milne eleinte humoros esszé­ket, színdarabokat és regénye­ket írt. Később részt vett az első világháborúban, itt szerzett él­ményeiről készült művét 1934- ben adták ki. 1913-ban feleségül vette Dorothy De Selincourtot, akivel egy közös gyermekük, Christopher Robin született. A fiúnak nagy szerepe volt Milne legismertebb művének, a Micimackónak megalkotásában. Alan Alexander Milne Hiszen a történetben szereplő kis­fiút gyermekéről, a címszereplőt pedig fia mackójáról nevezte el. Az 1926-ban és 1928-ban megjelen­tett mű két önálló regényt takar: a Micimackót és a Micimackó kuc­kóját A regényeket Karinthy Fri­gyes fordítása tette számunkra is nagyszerű olvasmányélménnyé. A skóciai Sussexben vásárolt házat 1925-ben, majd egy agymű­tétet követően 1952-ben ide vo­nult vissza. Itt érte a halál 1956. január 31-én, 74 éves korában. Köpenyes, de nem mumus vizsgálat Nem muszáj rettegnie a gyereknek az orvostól Megnyugtatóig hat a gyerekekre, ha a hagyományos, fehér orvosi berendezés helyett színes környezet, mesefigurák fogadják őket a rendelőben Akinek ismerős a doktor néni elől sírva elinaló lurkó látványa, érti a problémát. Pedig sokszor csak egy-két megfelelő in­formáción, megnyugtató mondaton múlik a gyerek hozzáállása. Molnár Ágnes Van a gyerekeknek egy olyan - apró - hányada is, amelyik nem retten meg az orvostól, de még a különös műszereitől sem. A lur­kók nagy része azonban szorong már a rendelő látványától is. Jo­gos a felvetés, hogyan is lehetne szimpatikus az őt össze-vissza szurkáló fehérköpenyes a gyer­mek számára? Pedig van erre or­vosság. Érdemes ezt bevetni, hi­szen bármikor szükség lehet azonnali szakszerű segítségsé- gére. Ilyenkor pedig nagyon fon­tos, hogy a kicsi együttműköd­jön. Ehhez viszont szükséges, hogy ne érezze úgy, az életére törnek a vizsgálattal. Természe­tesen sok múlik a doktor néni vagy bácsi hozzáállásán is. Az viszont a szülő dolga, hogy a gye­rekben esetlegesen kialakult el­lenérzést megváltoztatássá. Az első lépés, amit egy tehet, hogy soha nem fenyegeti csemetéjét az orvossal. Amikor pedig eljött a vizsgálat ideje, nem árt felké­szíteni porontyunkat, mi vár rá. Soha ne hazudjunk neki, vagy próbáljuk szépíteni a dolgokat, mert ezzel csak azt érjük el, hogy a kicsi legközelebb nem bí­zik bennünk. Röviden, a saját szintjének megfelelően kell el­mondani neki, mi fog ott történ­ni. Tisztázzuk vele, ha fájdalmas lesz a vizsgálat (erről azért nem árt előtte tájékozódni az orvos­tól), és meg is lehet csippenteni a karját, ha kérdezi, mennyire fog majd fájni. A kicsiket érő kel­lemetlenségeket azonban a gyer­mekorvosok is igyekeznek eny­híteni. Dr. Horváth Gábor szek­szárdi házi gyermekorvostól megtudtuk, a váró­terembe érkező gyermekeket rög­tön mesetévé fogad­ja. Ez leköti őket, amíg rájuk nem kerül a sor. A rendelőben az ággyal szemben lévő falfelületet pedig meseállat­kák dekorálják, melyeket a ki­csik felismernek, felsorolnak és mindjárt jobb kedvre derülnek. A berendezés és a bútorzat rá­Játékok, amivel a lurkó megszereti az orvososdit vegyünk a gyereknek orvosi táskát mindenféle kiegészítők­kel, hogy ő is elvégezhesse azokat a vizsgálatokat játéka­in, amik vele történtek a ren­delőben. Még szívesebben ját­szik majd az eszközökkel, ha tudja is, mi mire való. Ezt az­tán büszkén meg is oszthatja csoporttársaival az óvodá­ban. Ha van testvére, egymás­sal is játszhatnak, ha nincs, akkor pedig a szülő játszhat- ja el a beteg szerepét. Ilyen­kor elő lehet adni az anyuká­nak vagy az apukának, hogy egy picit félnek, de mivel az anyukájuk mondta nekik, hogy csak egy kicsit fog fájni, erre nincs is okuk. adásul fából készült. Nyoma % sincs a megszokott, fehér orvosi szekrényeknek, ami még inkább ** nyugtatólag hat a gyermekekre. ^ Emellett eltakarták az összes fecskendőt és tűt is, így a lurkók * nem látják őket, és % nem riasztja meg őket a felszerelés * sem. Az íróasztalról * még matricákat, já- ^ tékfigurákat is kapnak ajándék­ba a kis betegek. Az orvostól ki- * jövet a szülő tovább erősítheti a kicsi bizalmát. Mindenképpen meg kell dicsérni, hogy milyen * okos nagylány, vagy nagyfiú t volt, hogy nem is sírt, vagy csak éppen egy kicsit. Semmiképp ne * példálózzunk a nála rendeseb- % ben viselkedő másik gyerekkel, saját magával kell összemérni a * bátorságát. Az oviban pedig % büszkén eldicsekedhet vele, mi 7 % történt a rendelőben. Ha úgy adódik, hogy kórházba kell vele « menni, természetesen ugyan- % ezekre a szempontokra kell fi­gyelni. Különösen fontos, hogy a * kicsi ne lássa a szülőn, hogy m agyon aggódja magát, hiszen ne­ki ő a biztos, stabil pont az ide- * gén közegben. * MESE A szürke ló Volt egyszer egy szegény ember, annak volt két lova. Fuvarba járt az ember, hát egyszer az egyik lova meg­döglött, csak a szürke ma­radt magában. A szürke ló­nak attól kezdve nehéz lett a dolga, maga húzogatta a kocsit, maga cipelte a terhet. Hamar megunta a dupla munkát, hát az egyik este, ahogy kifogta a gazdája, el­szaladt a ló.- Ha elszaladt, elszaladt, majd előgyön, ha megunja magát! Nem ment utána az ember. A szürke ló meg sza­ladt, szaladt, meg se állt a farkas barlangjáig, ott lefe­küdt a barlang szájához. Az öreg farkas meg küldte ki a kisebbik fiát:- Eredj, kisfiam, nézd meg, milyen idő van kívül! Ment volna kifelé a kis far­kas, dehát nem tudott a szürke lótól. Szaladt aztán vissza.- Nagy tél van kívül, édes­apám!- Nagy tél van kívül? Mán hogy lehetne nyáron tél? Küldte aztán a nagyobbik fi­át az öreg farkas:- Eredj, fiam, nézd meg, mi­lyen idő van kívül! Az is szaladt vissza.- Csakugyan tél van, édes­apám, befújta a hó a bejára­tot, ki se tudónk menni.- Nohát, majd kimének én magam, megnézem milyen az a tél! Kiment az öreg farkas, hát látja, hogy egy szürke ló fekszik a bejáratnál. Moz­dulatlan volt, mintha meg lett volna dögölve. A farkas mindenhogy próbálgatta, hogy bírná elhúzni a lovat a bejárattól, de nem bírt ve­le sehogy se. A végin hoz­zákötötte a farkát a ló far­kához, hogy arrébb húzza. Mikor jó erősen összekötöt­te a két farkat, a szürke ló felugrott, nekiiramodott. Szaladt a szürke ló, míg csak haza nem ért. Otthon elnyerítette magát az udva­ron. Kiszaladt a szegény ember a házból, hát meg­örült, hogy farkast hozott a lova. Tarkón ütötte a far­kast az ember, megnyúzta, eladta a farkas borit, vett egy másik lovat rajta. Megint lett aztán párja a szürke lónak, nem maga húzogatta a kocsit. ■ Palóc népmese ■ Ne riogassuk a gyereket az orvossal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents