Tolnai Népújság, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-16 / 243. szám
2009. OKTÓBER 16., PÉNTEK - TOLNAI NÉPÚJSÁG 11 EGYHÁZI TÜKÖR Hívő emberek, menedékük a hit, zsinórmértékük a Szentírás Szép, igényesen megtervezett és elkészített könyvet mutattak be nemrég Kaposváron. Lőrincz Sándor újságíró - most a Somogy Megyei Önkormányzat hivatalának egyik vezető beosztású tisztviselője - gyűjtötte össze az utóbbi években az Új Emberben, a Família magazinban és a Spiritus egyházmegyei folyóiratban megjelent írásait, Remény- kergetők címmel. Korzenszky ■ Föl lehet és érdemes is fölnézni rájuk, igazodni lehet hozzájuk. Richárd tihanyi perjel írja a bevezetőben, hogy az itt szereplő reménykergetők mind egyéniségek. Föl lehet és érdemes is fölnézni rájuk, igazodni lehet hozzájuk. Keresik és hirdetik az igazságot, vállalják önmagukat, hivatásukat - sorsukat. Közös bennük meggyőződésük: nem vak végzet mozgatja a világot, hanem a Teremtő. Ezeket az embereket mutatják be a szerző riportjai, portréi, őket segítenek megérteni, megismerni a kötetbe válogatott versek, szövegek, oda illő idézetek. Vannak köztük, akiknek tisztsége, hivatása, munkája, foglalkozása önmagában is felkeltheti az olvasó érdeklődését: érdekes lehet megtudni, még ha nem is ez a róla szóló írás legfontosabb közlendője, hogy Balás Béla kaposvári püspök a püspöki A kötet megjelenését számos szponzor támogatta palota helyett egy közeli falu plébániáját választotta lakóhelyéül. Varga László kaposvári plébános, mielőtt pap lett, színházi kisegítő kellékesként kereste a kenyerét. Egyenesebb volt az útja Kiss Iván esperes-plébánosnak, Marcali díszpolgárának. Bizonyára nálunk, Tolnában, Szek- szárdon is sokan emlékeznek Szabó Oszkár őrnagy, tábori lelkészre, aki, mint mondja „egy virágzó plébániáról, Szekszárd- ról” került az akkor még számára idegen világba, a honvédséghez. Azóta megjárta már Koszovói, Irakot is. író, költő, színésznő, orvosok, fiatalok és korosabbak tárulkoznak ki az olvasó előtt. A záró írás történetesen egy neves szőlészborászról és a feleségéről szól, Opperheim lózsefékről. A katolikus-evangélikus házaspárt az emelte be ebbe a mindenki számára haszonnal forgatható, elolvasásra méltó, szép fotókkal illusztrált kötetbe, ami az összes többi szereplőt is: hívő emberek, akiknek menedéke a hit, zsinór- mértékük a Szentírás. ■ Gy. M. Isten hívta, igent mondott janő, a KISPAP Meg akarja tudni, miért nem hisz sok ember Battonyai János ez év őszén kezdte a papi szemináriumot. A nem hívők között is szeretne majd sok időt tölteni Az élet, a halál dolgairól tizenhat évesen megfogalmazott kérdéseire csak a katolikus hitben talált választ. Most elsőéves a hit- tudományi főiskolán. Battonyai János, alias Janó, papnak készül. Steinbach Zsolt- Már tizenhét évesen igent mondtam Isten hívására. Akartam én építész is lenni, de rájöttem, hogy inkább emberekkel szeretnék foglalkozni. Céltudatosanjelentkeztem a pécsi teológiára. Pap szeretnék lenni. - Ez a rövid története a most húszéves szekszárdi Battonyai lános, alias lanó indulásának a papi hivatás felé. Persze a dolog ennél azért jóval összetettebb. Janót és három testvérét a szüleik katolikus hitben nevelték, amihez a vasárnapi mise, a kirándulá■ Rosszul esett a közeli barátok szkepticizmusa. sok, a hittanórák és a cserkészet is hozzátartozott. Hatosztályos gimnáziumban tanult a mai Szent László középiskolában. Tíz évig táncolt a Bartina együttesben. Szerette a házibulikat. A szerelem is rátalált. A nagy változás tizenhat éves korában jött el. - Kérdéseket tettem fel magamnak: miért élünk, honnan vagyunk, mi a halál, mi történik utána? Nem volt semmi, ami választ adott volna, csak a katolikus hit, ebbe fogódzkodtam - magyarázta a fiatalember.- Elkezdtem hétköznaponként is, iskola előtt szentmisére járni, aminek megfogott a misztériuma. Egyre többet imádkoztam, forgattam a Szentírást. Megismertem Bacsmai Laci atyát, aki később a lelki vezetőm is lett. Beléptem a plébánián működő Szikra katolikus közösségbe. Sokat beszélgettem papokkal, barátokkal, világiakkal is, a papi hivatásról. Hogy egy átlagos középiskolai közegbe miként tudott beilleszkedni egy, az átlagtól eltérő világlátású tizenéves, arról Janó azt mondta: olvasta egy szent mondását, miszerint pogány környezetben vagy szent leszel, vagy te is pogány- nyá válsz. - Én viszont a kettő között voltam. Nagyon szerettem a diáktársaimat, vannak, akikkel most is tartjuk a kapcsolatot. Sokszor vitáztam velük, de nem piszkáltak. Elfogadtak így, és voltak pillanatok, amikor tiszteltek is. A változás a házibulikkal való viszonyára is hatott. - Rájöttem, hogy a bulik lényege az együttbattonyai János most elsőéves teológiai hallgató az Esztergomi Hittudományi Főiskolán, az Érseki Papnevelő Intézetben ősszel kezdte a papi szemináriumot. A kispapok szemináriumban, egy zárt kollégiumban élnek, ahonnan csak ritkán jöhetnek haza. A szeminárium lét, a beszélgetés, a táncolás. Teljesen felesleges részegnek lenni. Sokszor rá is szóltam a barátaimra, hogy ne igyanak annyit. Nehézségek, kétségek persze más területen is akadtak. Félt attól, hogy az emberek nem értik meg, miért szeretne pap lenni. És attól is, hogy egy téves papi ideált fognak ráerőltetni. Roszmásodik évében öltik fel előszóra reverendát Harmadévben lektorrá, negyedik évben akolitussá avatják őket Ötödik év végén diakónussá szenteli őket a püspök. Hatodév végén kerül sor a papszentelésre. Janó Tolna-Baranyában szeretne szolgálni, ha a Jó Isten akarja. szül esett neki a közeli barátok szkepticizmusa. Szerette a barátnőjét, eleinte boldogok voltak együtt. De a fiú később úgy érezte, ő lelkileg úgymond megosztott, és ezt nem szabad csinálnia se a lánnyal, se magával. így véget ért a kapcsolat. De a mély völgyek mellett voltak „magas hegyek” is, ahová elsősorban a lelkigyakorlatok által jutott fel, úgymond tüzet kapva a szívébe. Janó azt mondja, nagyon foglalkoztatja, hogy az emberek miért mondanak nemet Istennek. Hogy ezt megértse, papként szeretne sok időt tölteni a nem hívők között, és a pszichológia, a filozófia, az egyháztörténelem révén megpróbálni segíteni nekik. Az is célja, hogy részt vegyen az ökumenizmusban. Illetve, hogy jó pásztor legyen, és azt tegye, amit Isten akar. Ünnepi istentiszteletet tartanak Faddon fadd Október a reformáció hónapja. A hét végén, 18-án ünnepi istentiszteletet tartanak és kiállítást nyitnak meg a faddi református templomban. A 10 órakor kezdődő istentiszteleten Lemle Zoltán református lelkipásztor hirdet igét, majd a szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Énekegyüttes kórushangversenye következik. Az alkalomhoz kapcsolódó gondolatait Csillagné Szántó Polixéna, a szekszárdi művelődési bizottság elnöke osztja meg a jelenlévőkkel. A Kárpáti Ildikó kerámia- és tűzzománcalkotásaiból rendezett kiállítást Reif György rajztanár nyitja meg. (gy) Óvodás korban kezdik a hitéletre oktatást simontornya A simontor- nyai óvodában 1992 óta folyik a keresztyén szellemre nevelés. Minden évben indítottak egy-egy csoportot, amely ilyen jelleggel működik. Végh Istvánná óvónő vezetésével a Napsugár csoportban jelenleg 18 kisgyerek ismerkedik a hitéletiéi. A vallási hovatartozás nem számít, együtt nevelkedik a katolikus, a református és a felekezet nélküli. A nevelésben fontos szerepe van Végh Istvánná főiskolát végzett hitoktatónak, aki előbb elvégezte a katolikus, majd a református hitoktatói szakot is. (vl) Sok százan vettek részt a szekszárdi találkozón szekszárd Medjugorje-na- pot tartottak az elmúlt hét végén Szekszárdon a belvárosi templomban és a plébánián. A nap során Medju- gorjében járt atyák elmélkedtek, és a hívek közül többen tettek tanúságot. Várakozáson felül, mintegy hat- százan vettek részt az eseményeken, több mint 30 településről érkeztek a hívők Tolna megye székhelyére. Bacsmai László plébános elmondta, a résztvevők boldogságtól sugárzó arccal zárták a napot, úgy érezték, mintha Medjugorjében lettek volna. A következő találkozót a tervek szerint jövőre Zalaegerszegen tartják, (gy) A hatodik év végén kerülhet sor a papszentelésre Nyelvükben németek, de a szívükben magyarok adományozók Templomokra, kápolnára fordítják életük során félretett pénzüket Az Elisabeth Mekl és Anni Spatz testvérpár 1948-ban került ki Németországba, mint kitelepített mözsi svábok. Egy romba döntött országba mentek, ahol betolakodó magyaroknak nézték őket, itthon pedig azért nem kellettek, mert a nemzetiségük német volt. Ott kezdtek új életet édesanyjukkal együtt, és mivel vitték magukkal szorgalmas természetüket, sok munkával és nagy spórolással fölépítettek egy három- szintes házat. Abban nemcsak ők éltek, hanem részben kiadták. Ezekből a bevételekből tudták támogatni nemcsak a szekszárdi Remete-kápolnát, ahová fiatal korukban szívesen jártak búcsúba, hanem a mözsi katolikus templomot és plébániát is - Mözsről telepítették ki őket. Nemcsak őket telepítették ki, hanem még sok más német nemzetiségűt, akik összefogtak és amikor már jobban ment nekik, akkor gyűjtöttek és nagyon sokat segítették a mözsi templomot. Amikor tehették, eljöttek a mözsi találkozókra, ahol annyian voltak, hogy csak két turnusban tudtak megebédelni. Nem felejtették el a gyökereiket és nyelvükben németek, de szívükben Magyarország a hazájuk. Ők ketten, idősödvén, feladják házukat, amellyel az ottani egyház- községet támogatják. Ennek fejéAnni Spatz és Elisabeth Mekl ben beköltöznek egy időseknek épített lakóparkban az egyik lakásba és ott állandó nővéri felügyelet mellett töltik idős napjaikat Félretett pénzüket magukra is költhették volna, de nem ezt tették, hanem mennyei kinccsé változtatták, amikor támogatták templomainkat itt Magyarországon és támogatják az ottani templomot. A kitelepítettek emlékére egy nagyon impozáns bronz emlékművet állíttattak, hogy az utódok sose felejtsék el a gyökereiket, azt, hogy honnan jöttek, milyen nehéz volt a múltjuk, és meg tudják becsülni a jelent, ami a jövő záloga. Többször beszéltem velük telefonon, de most augusztus végén egy templomi búcsúhétvégén vehettem részt a Schauber házaspárral (akiknek köszönöm a közvetítést) Kleinostheimben. Megtapasztaltam szeretetüket, egyházias gondolkodásukat és magyaros érzelmüket. Hála és köszönet nekik az adományokért, amit adtak nekünk a Remete-kápolnára és kívánom nekik, hogy a jó Isten áldja meg idős éveiket és adjon nekik erőt a keresztek elviseléséhez, nagylelkűségüket jutalmazza meg az örök élet boldogságával. Anni és Lizi néni, köszönjük szépen! Danke schön! ■ Laci atya Bacsmai László szekszárdi plébános k v & 1
