Tolnai Népújság, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-14 / 241. szám

5 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2009. OKTÓBER 14., SZERDA GEMENC MÚLT, JELEN ÉS JÖVŐ A felfedezőket hangulatos kisvasút viszi át a rengetegen Ma is nő az erdőterület ártér Számos védett növény és állatfaj talál itt menedékre A tájba nem illő, idegen fajok helyett őshonos fákat telepítenek Az 1950-80-as évek fő jellemző­je a mezőgazdaságban használt intenzív erdőgazdálkodás volt. A fakitermelést teljes tárcsázásos talajelőkészítés követte, intenzív talajműveléses ápolással. Nem volt ritka a tüskök felaprítása és a szántásos talajművelés sem. Az ápolások során jelentős terü­leten alkalmaztak vegyszeres gyomirtást. Az intenzív talajelőkészítés és ápolás összefüggött a vízzel roha­mosan terjedő idegen, invazív fa­jok, a zöld juhar, az amerikai kő­ris és az ámorfa tömeges megje­lenésével. Tüdatos erdőgazdálko­dás nélkül ezek a fajok képesek teljesen uralmuk alá szorítani a homoki erdeinket, ezzel tönkre- téve azok természeti értékeit is. Ma a hagyományos, extenzív erdőgazdálkodás jellemzi a ge- menci erdészek munkáját. Ro­hamosan nő a mag és makkve­téssel újított erdő területe. A tel­jes talajelőkészítés aránya le­csökkent a korábbi negyedére, a vegyszerezés néhány erdőrész­letre korlátozódik, az idén az ár­téren meg is szűnt. Az ápolások­nál a csemetéket veszélyeztető gyomok, cserjék sarlóval, kaszá­val, szárzúzóval történő vissza­vágása az általános módszer. Meghatározott ütemben folyik az idegen faállományok ősho­nosra cserélése. Karapancsán, Keselyűsben átalakító üzem­módban is kezelnek erdőket a fo­lyamatos erdőborítás biztosítása érdekében. Az érvényes erdőgazdálkodá­si és természetvédelmi jogsza­bályok mellett folytatott erdőgaz­dálkodásukat az utóbbi években egyre kiterjedtebb közjóléti tevé­kenység bővíti. Nem ritka a fekete gólya sem Az ártéri erdőben erdei kisvasút- tal lehet utazni, a Dunán pedig két hajó áll a kikötőben a vízi tu­rizmus eszközeként. A Pörbölyi Ökocentrumból vasutazás, foga­tozás, kenuzás, kerékpározás ve­hető igénybe az erdő élővilágá­nak megismeréséhez szakava­tott erdészek vezetésével. Az idő hasznos eltöltésében múzeu­mok, vadmegfigyelő, arborétum, trófeabemutató és számtalan ak­tuálisan rendezett program se­gít az ide érkező turistának. A büfé és az erdei iskolai konyha jóízű és mérsékelt árú ételekkel kínálja a vendégeket. Felszerelt előadótermek nagy létszámú előadások, konferenciák tartásá­ra is alkalmasak, csendes, igé­nyes környezetben. A kultúra sem hiányzik a Gemenc Zrt. te­vékenységéből. Minden évben művészeti alkotótáboroknak ad­nak otthont, egyre gyarapodnak a nyomtatásban kiadott fotóalbu­maik, könyveik. Jellegzetes életkép a Gemencből. A sorokba rendeződő faállomány mind a korábbi erdészgenerációk munkájának eredménye Erdei vasút, családi programmal Üzemtervszeríí gazdálkodás és fokozott védelem A második világháborút követő államosítás után törvényerőre emelt üzemtervszerű erdőgaz­dálkodás kezdődött, amely folya­matos napjainkig. Üzemterv írja elő az erdőgazdálkodás minden részletét a faállomány kitermelé­sétől az erdő felújításáig és an­nak neveléséig, amely egyben természetvédelmi kezelési terv is. Az elmúlt évtizedekben a ter­mészetvédelmi értékek okán több Tájvédelmi Körzet, majd Nemzeti Park védettségi státuszt kapott az ártéri erdő. A Dunát a felső szakaszán már Mária Terézia csá­szárnő idejében gátak kö­zé szorították. Magyaror­szágon azonban az 1800- as évek végéig az áradá­sok idején a víz volt az úr. Munkatársunktól A szabályozás előtti Duna áradá­sakor hatalmas területeket öntött el főként Paks és Mohács között a jobb part mentén. A Sárköz ala­csony fekvésű mezőgazdasági te­rületeit évente többször víz borí­totta, és a bajai vízmérce szerin­ti 8 méteren felül a Szekszárdi­dombvidék lábait is elérte. Az 1872-76 közötti sükösdi, Csanádi és koppányi átvágások­kal a főmeder hosszát harmadá­ra csökkentették ezen a szaka­szon és a Duna mindkét oldalán megépült a védőgát. A gát meg­építése előtt az éves többszöri víz­borítás eredményeként csak 4-5 ezer hektár területen volt foltok­ban erdő, főként a folyó közvetlen közelében. Ezeket az erdőket, amelyek faállománya hazai nyár és fűz volt, száraz nyári vagy erős téli fagyos időben kitermelték és sarjaztatták. Fűz esetében hagyo­mányos volt felújítások során a fűz karódugvány alkalmazása, amelyet tél végén egyszerűen az iszapos talajba fúrtak. Az erdőhasználatot megelőzte a halászat, legeltetés, vadászat, gyékény- és nádtermelés. A la­kosság kis létszámú volt, ez a világ a halászok, csikászok, pá- kászok és vízimolná­rok világa volt. A vi­zek visszahúzódása utáni savanyú-füves legelőkön gulyák le­geltek, legtöbbször emberi őrizet nélkül, mert a le­gelők a víz által körülvett szige­tek, félszigetek voltak. A folyam­szabályozás fő indítéka azonban az volt, hogy a kiegyezés után Európában erősödött a kereslet a jó magyar gabona iránt: a gá­tak megépítésével a Duna part­ján több mint 200 ezer hektár A GEMENC ZRT. a nemzet ja­vát szolgáló felelős erdőkeze­lés mellett folyamatosan fel­hívja a tulajdonos, a tudo­mányos szféra és a civil tár­sadalom figyelmét az ártéri erdő sorsát érintő veszélyfor­rásokra és káros jelenségek­területet vontak mezőgazdasá­gi, szántóföldi művelés alá. A szekszárdi-bátai szakasz ár­téri erdeje az akkori kalocsai ér­sek döntésének köszönhető. Számára kedvező volt a halásza­ti, legeltetési, vadászati haszno­sítás, így a vízi társulatokba nem lépett be. A gá­tak építését pénzzel nem támogatta, a gát a birtokhatárain kí­vülre került. így ala­kult ki a 18 ezer hek­tárnyi ártéri erdő. Habsburg Fri­gyes a béda-karapancsai szaka­szon a gátépítőkkel tartott, azon a szakaszon csak a Szúnyogszi­get maradt a gáton belüli ártéri területnek. A gáton belül az 1900-as évek elejéig még pró­bálkoztak a gabonatermeléssel. A termésátlag a művelés alá re. A gemenci ártéri erdő, ez a különleges társulás mindanyiunké, amely fenn­tartható felelőséggel és hiva­tástudattal. VÁRUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT, jöjjön és győződjön meg sze­mélyesen a leírtakról! vont nyers öntéstalajokon azon­ban gyenge volt és sokszor a ve­tést vitte el a zöldár, vagy az ara­tást tette lehetetlenné a magas vízállás. Ezután kezdték a két tulajdonos főerdészei a felha­gyott ártéri területeket betelepí­teni erdővel. A hazai faunák - kőris, szil és tölgy - mellett ér­tékes fekete dió és nemesnyár faállományokat is telepítettek. A karapancsai főerdész még erdei és fekete fenyőt is telepített, amely az áradások hatására ha­marosan kiveszett. Légi felvéte­leken ma mindenki számára jól láthatóak a szabályos nyiladé­kok, utak és a sorokba rendező­dő faállományok, ami mind a ko­rábbi erdészgenerációk munká­jának eredménye. A gemenci fe­kete diók Európa legnagyobb ki­terjedésű, legértékesebb állomá­nyai. Az ártér száradásával az er­dősültség folyamatosan nőtt és ez ma is tart Az erdő megjelenésé­re a környező növény- és állatvi­lág gyorsan reagált és elfoglalta helyét az erdei életközösségben. A mesterségesen létrehozott faál­lományokat kedvezőnek találva számos védett növény és állatfaj lakja az ártéri erdőt. Nem ritka a fekete dión, vagy nemesnyá­ron fészkelő rétisas, fekete gó­lya vagy barna kánya. ■ Az erdősült­ség folyama­tosan nőtt és ez ma is tart. Mindannyiunké ez a különleges társulás! AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A GEMENCI ERDŐ- ÉS VADGAZDÁLKODÁSI ZRT. TÁMOGATTA. A kék folyó ad éltető utánpótlást a zöld területnek szabályozás Útjára indították azt a revitalizációs programot, mely a vízborítottságot is biztosítja Az ártéri erdő sorsa a Duna vizé­hez kötött. Jövőjét iüetően főként hivatásos és civil természetvé­dők idealista óhaja, hogy állítsuk vissza a hajdanvolt vízi világot. Mások az ártéri erdő működését nem ismerve, a korlátozott tudás birtokában azt vallják, hogy a mesterséges erdő egy vágásfor­dulóval természetszerű erdővé alakítható. A Duna megváltozott vízjárása a gemenci erdő fejlődé­si folyamatát alapvetően megvál­toztatja. Az elmúlt száz évben a folyó 160-170 centiméterrel mé­lyítette medrét és a vízszint to­vább süllyedt. Az idős faállo­mányok gyökerükkel nem képe­sek a víz után menni. A vízhiány legyengíti az idős fákat, gomba­A szárazabbá váló talajokon már csak szárazságtűrőbb faállományok nevelhetők és rovarkárosítók hada támadja őket. Magot nem teremnek és nem tudják így önmagukat meg­újítani. A ritkább, de magasabb árvizek a gátakig terjeszkednek és tömegével szaporítják az invazív növényeket, amelyek tervszerű erdőgazdálkodás hi­ányában kiszorítják az őshonos fajokat. A szárazabbá váló tala­jokon már csak szá­razságtűrőbb faállományok ne­velhetők. A holtágakat a halá­szok karbantartották a fokokkal együtt, biztosítva a víz kétirányú szabad mozgását. A Nemzeti Park létrehozásának kihirdeté­se után a vizek döntő részén a halászást megtiltották, a fokok, a vizes élőhelyek fokozatosan fel­töltődnek és megszűnnek. Ezt a folyamatot gyorsítani fogja a je­lenleg tervezési fázisban lévő ár­téri revitalizációs program, amelynek célja a Du­na vizének visszatar­tása az ártéren, a holtágak bukógátak­kal való lezárása, az állandó vízborított- ság biztosítása. Ha a Duna vízszintjét nem sta­bilizálják a közeljövőben, né­hány emberöltő után a Duna vi­zével összekötött sorsú ártéri er­dő eltűnik. Maradnak a felszíni vízből megélő faállományok, sok helyütt azok sem. M A halászást megtiltották, a vizes élőhelyek fokozatosan megszűnnek.

Next

/
Thumbnails
Contents