Tolnai Népújság, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-08 / 236. szám

2009. OKTÓBER 8., CSÜTÖRTÖK - TOLNAI NÉPÚJSÁG ALMANACH 2009 DIÓSBERÉNY Iv^fSríW^' íi Kevés a fiatal, nincs utánpótlás, menthetetlenül fogy a lakosság Csak az óvoda ünnepel küzdelem A visszatelepülök a munkanélküliek számát növelik Megállíthatatlanul csökken Di- ósberény lakosainak a száma. A kilencvenes években még több mint ötszázan lakták a települést, mostanra viszont a négyszázat sem éri el ez a szám, 379-en élnek a faluban. Többségében idősek, fiatalokat alig találni, így komo­lyabb utánpótlás sem ígérkezik. Az óvoda kihasználtsága úgy sem éri el a 85 százalékot, hogy Szakadátról és Szárazdról Is Diósberénybe járnak a gyerekek. A lakosság korösszetétele ÉV ALATT: 61 60 ÉV FELETT: 103 19-60 ÉVES: 215 ja» «* vy«ÄSj gr. Tm is ét H m Ic_.ll ;r mm jml Az óvoda Diósberény egyik legfelszereltebb intézménye, a gyerekek modern körülmények között, gondtalanul töltik a hétköznapokat Saját tévéadón számolnak be az eseményekről Változott a Diósberény TV sugár­zása. A médium 2006 márciusá­ban indult, lelkes helyi, ám nem szakmai közreműködőkkel. Szeptembertől viszont egy kul- csi vállalkozó és hozzáértő stáb­ja vette át a műsorkészítést. A változás technikai fejlesztést is eredményezett. Kéthetente je­lentkezik a csatorna két órás friss műsorral, amelyet minden nap megismételnek. Főként az esti órákban láthatók az adások, de hétvégenként délelőtt is is­métlik a műsorokat. A szünetek­ben a képújságot sugározzák, ahol hirdetéseket, születésnapi üdvözleteket tesznek közzé. Az adások többnyire helyi hír­adások, riportok, de a száraz- di és a szakadáti eseményeken is ott vannak, hiszen előbb- utóbb szeretnék ezekre a tele­pülésekre is kiterjeszteni a mű­sorszórást - tudtuk meg Tóth Andreától, a Diósberény TV munkatársától. Hozzátette, hogy hamarosan megkapják az ORTT sugárzási engedélyét is. dóknak, ők bizony vidáman kö­szöntötték névnapos és szüle­tésnapos társaikat. A diós- berényi és német nemzetiségi önkormányzat mindent meg is tesz azért, hogy a lehető leg­jobb körülményeket biztosít­sák a Napraforgó Óvoda Kinder- gartenbe járó gye­rekeknek. Hosszú évekbe, a pályáza­tok folyamatos keresésébe telt, mire kialakították a jelenlegi állapotot: az udvarban kis ha­lastó, a folyosón sváb népvise­letbe öltözött bábok, a terem­ben kakaóbiztos számítógép. Az óvoda színes falain kívül viszont a komor valóság. A la­kosság többsége nyugdíjas, és egyre több a munkanélküli is a faluban. Azok növelik az állás­talanok számát, akik a városok­ból, esetleg külföldről térnek haza, ott veszítették el munka­helyüket TilTmann András pol­gármester azt mondja, hálás le­het azoknak, akik eddig dolgoztak, mert ők azzal se­gítették az önkormányzatot, hogy nem segélyből éltek. A modern óvoda, a nemrég át­adott idősek klubja is nekik kö­szönhető. A település vezetője szerint elsősorban nem a fej­lesztések számítanak, hanem az, hogy meg tudják védeni eze­■ A kis falvak egyedül nehezen boldogulnak. Aki dolgozik, az is csak nehezen boldogul ha valaki akar valamit, azt ellehetetlenítik a szomszédok. Ez Dankó Imre állattenyésztő ál­láspontja. A gazdál­kodó azt mondja, dolgozni senki nem akar, épkézláb em­bert alig találni. Ő maga itt született és nőtt fel Diósberényben. Húsz évet töltött Szekszárdon, de a családtagok kárpótlási jegye­it megvásárolva nagyobb bir­tokhoz jutott, így hát vissza­költözött. Az utóbbi időben a vártnál nehezebben boldo­gul. Az élettársa nem szeret itt élni. Az asszony azt mond­ja, a szomszédok többsége nemcsak, hogy öreg, kizáró­lag németül beszél, és nincs kihez szólnia. Élethalálharcként jel­lemzi Diósberény pol­gármestere az elnéptele­nedő' falvak mindennap­jait. Tillmann András nem titkolta, nincsenek könnyű helyzetben. Hanoi Erzsébet A diósberényi óvodában ünne­peltek. A gyerekek lelkében nyoma sincs a folytonos gon­Dankó Imre állatte­nyésztő két a tisztességes embereket az országban zajló visszásságok­tól. Úgy érzi, az állam levette a kezét a kis falvakról, az embe­rek csak a hivatalhoz fordulhat­nak segítségért, ám ők nem tud­nak mindenben segíteni. Holott évek óta kemény munkát foly­tatnak, és a jövőben is erőn felül dolgoznak majd a fennmaradá­sért. A polgármester azt mond­ja, a Diósberényhez hasonló te­lepülések nélkül Magyarország már rég sokkal rosszabb hely­zetben lenne. Számukra az egyetlen kiutat az jeleneti, ha a városokból ki­települök náluk találnak új ott­honra. Telek, üres ház van, csak éppen alig akad érdeklő­dő. Akik jönnek, azok is in­kább idősek. Nekik a csend és a nyugalom a vonzó. Ám abból nem lehet megélni. Tillmann András nem látja biztatónak a helyzetet. Tudja jól, hogy ipari vállalat nem települ hozzájuk, az autópályától is messze es­nek. És az is biztos, hogy repü­lőterük sem lesz, amit egy ar­ra járó, a környezetben gyö­nyörködő külföldi hiányolt. De az itthoni fiataloknak nem is ez lenne a legfonto­sabb, ám ha ők nem jönnek, Diósberény biztos halálra van ítélve. Megszépült hely várja a kikapcsolódó időseket Kertet gondoz és klubba jár dajka Jólesik neki az egykori gyerekek mosolya Az idősek világnapjával egybeköt­ve szeptember 26-án adták át Diósberényben a 2002 óta műkö­dő idősek klubja megújult épüle­tét A megnyitón Tillmann András polgármester mellett részt vett Waffenschmidt Ibolya, a Hegyhát Integrált Szociális In­tézmény igazgatója és dr. Puskás Imre, a Tol­na Megyei Közgyűlés elnöke is. Az épület bővítésére, szépíté­sére LEKI pályázaton nyert 12 millió forintot az önkormányzat, amelyhez még 5,7 millió forint önerőt tettek hozzá. Dránovics Mariann, a klub vezetője elmond­ta, hogy egy pihenőszobával, két irodával, egy étkezővel, valamint egy akadálymentesített mosdóval bővült az épület. Az idősek kikapcsolódását, ké­nyelmét számos szolgáltatás szol­gálja. Aki kér, kap ebédet, a falu- gondnoki busz igény esetén hoz- za-viszi az arra rászorulókat. Ezenkívül rendszere­sen tartanak liturgiá­kat és filmvetítéseket, illetve kirándulni jár­nak a klubtagok. A gyönki háziorvos hetente kétszer keresi fel a klubot. De nemcsak az időseket vizsgálja meg, a falu minden lakóját fogadja. Az idősek klubjának átadásá­val egy időben vette át Tillmann András a millenniumi megye­zászlót dr. Puskás Imrétől. Genszler Istvánné, Marika néni ugyan nem Diósberényben, ha­nem Regölyben született, de itt találta meg a társaságát. 1967- ben a férje után jött a faluba, azt mondja, abban az időben még jó­val többen lakták a települést. Munkát a tsz-ben és a gyönki fa­ipari telepen talált, majd a helyi óvodában lett dajka. Ezt nagyon szerette, mivel saját gyermeke nem születhetett. Meséli, hogy még most is jó érzéssel tölti el, amikor az egykori gyerekek mo­solyogva köszöntik az utcán. Öccse fiait is sajátjaként szereti, segíti őket, amiben csak tudja. Férje halála óta viszont na­gyon megromlott az egészségi állapota. De a betegségek ellené­Genszler Istvánné, Marika re is azt mondja, nem akarja el­fogadni, hogy megöregedett. A hatvanéves asszony otthon a kert ápolásával, az állatok gon­dozásával tölti az idejét. Igazi tár­saságot azonban az idősek klub­jában talált, amikor egyedül ma­radt. Szerinte Diósberény joggal kapta meg az „Idősbarát önkor­mányzat” címet 2006-ban, mivel egy ilyen közösségi hely nagy dolog egy ilyen kis faluban. De azt mondja, az emberek talán meg sem érdemlik, hogy ilyen szép környezetet biztosítsanak nekik. Mégis mindenkinek jólesik, hogy van hol beszélget­niük, és mindig találnak valami­lyen elfoglaltságot. ■ Sok programot igyekeznek szervezni. •DIÓSBERÉNY­§1 .................ÜL Ne m tudnak pályázni a kistérségi kiíráson diósberény óvodája nem tud részt venni a Gyönk- Hőgyész mikrotérség okta­tási pályázatában. Tillmann András polgármester sze­rint szándékosan határoz­tak meg olyan feltételeket, amelyeket a kistelepülések nem tudnak biztosítani: az intézmény 85 százalékos ki­használtságát, és hogy 10 százalék alatt tartsák a 18 év alatti lakosok számának csökkenését. Ároktisztításra fordították a pénzt kitisztították a falu vizes- árkait. A Dél-dunántúli Re­gionális Fejlesztési Tanács vis maior pályázatán a falu 1,9 millió forintot nyert, ám ahhoz, hogy ezt az összeget a település megkapja, 3,7 millió forintról kellett elszá­molnia. A munkálatokat a Schweitzer Bt., Gungl Zsolt vállalkozó és a Kapos- koppányvölgyi Vízi Társulat végezte. Epres tortát kért születésnapjára FRIDRICH KRISZTINA a múlt héten ünnepelte hetedik születésnapját. A kislány jö­vőre kezdi az iskolát Gyönkön, ahol már három bátyja tanul, de egy öccs még marad az óvodában. Meséli, hogy ennyi fiútest­vér mellett ő inkább babáz­ni, főzőcskézni szeret, és szívesen játszik memória- kártyával is, amíg a srácok kisautóznak. A halk szavú leány születésnapi kívánsá­ga pedig egy epres torta volt. Fridrich Krisztina ANYAKÖNYV Három kisgyerek született idén szeptember végéig Diósberényben. A legifjabb lakók: Reining Nóra, Ortner Kristóf és Manhalt Lisa. A halálozások száma valami­vel rosszabbul alakult, né­gyen hunytak el eddig eb­ben az évben. AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST HANOL ER­ZSÉBET ÍRTA, A KÉPEKET KISS ALBERT ÉS GOTTVALD KÁROLY KÉSZÍTETTE. I i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents