Tolnai Népújság, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-17 / 244. szám
2009. OKTÓBER 17., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG 3 MEGYEI TÜKÖR I \ \ MIHÁLYFALVI flPuNH LÁSZLÓ „NINCS MÁS HAZA, CSAK AZ ANYANYELV.” (MÁRAI) Létére és lévén kedves olvasó, melyik mondat a helyes: „Jó tanuló létére nem tanult a mai órára.” vagy ’Jó tanuló lévén elégtelent kapott a mai órán.’? Ha valaki erre azt mondja, hogy mindkettő helyes, az téved. Miért? Nyelvi szempontból csak az első mondatot fogadjuk el, hisz a „létére” névutót ellentétes jelentésben használtuk. A „lévén” névutót csak okviszony esetén alkalmazhatjuk. A „jótanulóság” viszont nem oka annak, hogy az illető elégtelent kapjon. a névutö-keveredés gyakori nyelvhelyességi hiba. A „létére” és a „lévén” kitüntető helyen áll a rangsorban. Nézzünk mindkét névutóval néhány mondatot! „Komoly ember létére felelőtlenül viselkedett. Komoly ember lévén felelősségteljesen viselkedett.” így szabatos, fordított névutó használattal helytelen. Ugyancsak helytelen az Idős ember lévén dolgozik.; amely hibátlanul: Idős ember létére dolgozik. (Vagyis hiába idős az illető, dolgozik. Ez szembeállítás.) „Érző lélek létére sem törődik a gyengékkel. Érző lélek lévén felkarolja a rászorulókat." Mindkét kijelentés hibátlan. A FELCSERÉLÉS komikus ÍS lehet! „Katonáink magyarok lévén megfutamodtak.” Furcsa. Ha tehát a katona magyar, akkor megfutamodik? „Sportolóink magyar létükre derekasan küzdöttek.” Sajnálatos volna, ha így lenne! A sportolók magyarságuk ellenére küzdöttek derekasan? Kikérjük magunknak! A két mondat tehát - legalábbis nyelvhelyességi szempontból - így jó: „Katonáink magyar létükre megfutamodtak.” Micsoda szégyen! „Sportolóink magyarok lévén derekasan küzdöttek.” Micsoda öröm! Szekszárdi szoborkörkép látvány Néhol méltatlan környezetben állnak a köztéri alkotások Pesi Ágnes (balról), Rossu Melani és Bodrogi Dóra a Korzó áruház előtti térplasztikánál. Az alkotást rendszeresen megrongálják vandálok Vandálok, fémtolvajok rongálják a megyeszékhely köztéri alkotásait. Más esetekben a környezet is méltatlan a műhöz. Ihárosi Ibolya szekszárd Ezek a köztéri alkotások több tíz-, százmilliós értéket képviselnek, kicsit több odafigyelést érdemelnének. Ebben foglalható össze Baky Péter festőművész, a Művészetek Háza igazgatójának véleménye egyes szekszárdi köztéri alkotások és környezetük állapotáról. A véleményalkotásra a közgyűlés művelődési bizottsága kérte fel. Mint elmondta, az összes szobrot nem nézte meg, de a leginkább méltatlan helyzetben lévőkről le is írta álláspontját a testület számára. A legfontosabb Götz János Ivó szarvas című alkotása. A műről azt mondta, hogy a 20. század magyar művészettörténetének egyik, ha nem a legszebb állatábrázolása. Mint annak idején megírtuk, többször megrongálták a Gemenc Szálló mellett álló szobrot. A megyei művészek egyesülete már 2006-ban jelezte, hogy restaurálása halaszthatatlan, tenni kell a méltó környezet kialakítása érdekében. Két évvel később a művész özvegye azt kérte - és ezt azóta megismételte , hogy szeretné a szobrot más településen, olyan környezetben elhelyezni, ahol művészi értékének megfelelő megbecsülés veszi körül. Elhelyezésére két megoldás merült fel. Az egyik, hogy a Babits és a Művészetek Háza közt kialakuló szoborparkban állítják fel egy kis tavacska partjára. A másik, hogy a jelenlegi helyén marad ugyan, de megfelelő építészeti és kertészeti környezetet alakítanak ki számára világítással, a vandálok ellen pedig térfigyelő kamerával. Ugyancsak megemlítette, hogy a Liszt Ferenc-portrét eltamár nem először tette szóvá Baky Péter, hogy vannak a közterületen arra érdemtelen, ráadásul törvénytelenül felállított munkák. Elhelyezésükről ugyanis nem az erre felhatalmazott közgyűlés döntött Véleményét osztják a helyi hivatásos képzőművészek, akik tevekarja a növényzet a Liszt téren. Hasonló a helyzet a Béla király téren a király szobrával, amelyet láthatatlanná tesznek a nagyra nőtt fák. A fák eredetileg a tróntermet jelképezték volna - nyilatkozta annak idején lapunknak a szobrász, Lessenyei Márta. Baky Péter megjegyezte, hogy évek óta csúfítja a Korzó áruház előtt álló Farkas Pál térplasztikát egy festékszórás, amit a múzeum restaurátorai is el tudnának tüntetni. Nem egyszer írtunk már lapunkban arról, hogy a plasztikáról sorra ellopják a bronz érméket, mint ahogy eltűnt a harang is. Erről korábban az alkotó elmesélte, hogy azt annak idején let is írtak erről a polgármesternek. Az abban foglaltakat is idézi Baky Péter a bizottságnak írott anyagban azzal, hogy a város távolíttassa el ezeket, mert méltatlanok Szekszárd képzőművészeti, esztétikai összképéhez, s megalázó a hivatásos művészekre nézve. összetörve a MÉH-telepen találta, pótlása lehetetlen, mert jel- képiségét egy mesterségesen töröttre formázott harang nem helyettesítheti. Ha már harang, akkor Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész Kilátóban álló alkotása is érdemel néhány szót. Annak a harangját is ellopták. Köztudott, hogy szinte felállítása óta potyognak róla a levelek, majd a szőlőfürtök is. Nyilván a nem megfelelő hegesztés miatt. Ezek aztán eltűntek. Baky Péter elmondta, hogy Kiss István ezt a térplasztikát nem fejezte be. Az eredeti elgondolás az volt, hogy Szekszárd címerének elemeit belekomponálja egy ötágú csillagra utaló formába. Mintegy 75 százalékos készültségi állapotban avatták fel. Azóta csak fogyott, már csak egy csontváz, de ez sem indokolja az ott uralkodó állapotokat. - Koszos, büdös, összefirkált - fogalmazott Baky Péter. Apróságnak tűnik ugyan, de a város lakói és az idelátogatók számára is finom gesztust jelentene, ha diszkrét táblán tájékozódhatnának, ki a mű alkotója, mi a címe, és hogy mikor állították fel. Van egy kényes téma, de beszélni kell róla ■ A vandálok ellen térfigyelő kamera kell. Versengenek a távoli konyhák fakanálforgatói bátaszék Évről évre gazdagabb programot kínál a bátaszéki gasztronómiai fesztivál. A háromnapos rendezvénysorozat tegnap táncházzal indult, s holnap gasztronómiai konferenciával zárul. A helyiek és a vendégek ételbemutatójára ma kerül sor a sportcsarnokban. Érkeznek vendégek többek között Szlovákiából, Romániából, Németországból és Franciaországból is. (wg) A Szent Imre utcába költözött a Vöröskereszt bonyhád Elköltözött a Vörös- kereszt Bonyhád Városi Szervezete a Szabadság térről. A rászorulók, ügyfelek és érdeklődők október 19-től a régi helytől nem messze, a Szent Imre u. 1. szám alatt találhatják meg az irodájukat. A telefonszám és az e-mail elérhetőség nem változott, de egy darabig fennakadást okozhat a vonalak átkötése, (hé) Bemutatta az élővilágot a Föld túloldalán szekszárd Tavaly három hónapot töltött Ausztráliában, majd három hetet Új-Zélan- don Farkas Sándor, Pakson élő botanikus-természetfotós. Útja folyamán több ezer fény- képfelvételt készített. Ezekből adott válogatást tegnap Szek- szárdon, a Balassa János Kórház kultúrtermében. A vetítéssel egybekötött előadáson a közönség bepillantást nyert Új-Zéland északi szigetének egzotikus, ezzel együtt nagyon sérülékeny növény- és állatvilágába, (szá) Farkas Sándor Ausztráliában Továbbiak a TEOLhu hírportálon Ünnepeltek a kertbarátok emléktábla Ma is aktuális Dicenty Dezső szakmai tanácsa Szívdoktor infarktus után élet Papp professzor a margarinról és a hónalj szőrről szekszárd Dicenty Dezső születésének 130. évfordulója alkalmából tegnap emlékülést tartottak Szekszárdon, a Mészáros Pincészetben a kertbarát kör tagjai. Bár a szekszárdi borvidéken javában zajlik a szüret, a termelők többsége időt szakított rá, hogy a város neves szülöttére emlékezzen. Dr. Töttős Gábor, az Alisca Borrend krónikása, helytörténész méltatta dr. Dicenty Dezső (1879- 1965) jeles agrogeológus-szőlész- borász érdemeit. A megyeszékhely szülötte 1905-től az Ampelológiai Intézetben dolgozott, amelynek 1920-tól igazgatója, később kísérletügyi főigazgatója volt. Ő kezdeményezte a balaton- edericsi Állami Szénkéneggyár létrehozását. Megalapította és igazgatta az első Magyar Állami Borkősavgyárat, majd 1936-ban előkészítette a bortörvényt. Dr. Töttős Gábor részleteket olvasott fel a Dicenty-szakirodalomból. Megdöbbentő volt hallani, hogy a három emberöltővel ezelőtt élő szakember írása - a borfajtákról, a termelők összefogásáról, a szőlő jövedelmezőségéről - még ma is aktuális. Végül Ferenc Vilmos, a kertbarát kör elnöke emléklapokat adott át azoknak, akik sokat tettek a bortermelésért. A szakmai programok után felavatták új helyén, a Frankos Pincészetnél a Dicenty-emlék- táblát, mely eddig a Hotel Alisca udvarát díszítette. ■ M. I. Ferenc Vilmos a tábla előtt fadd Néhány hete volt a negyedik infarktusa Papp Lajos professzornak, de másnap már dolgozott Erről is beszélt a neves szívsebész Faddon, a Tegyünk a Szívünkért Alapítvány egyéves születésnapi rendezvényén. A sokadik infarktusa kapcsán a professzor megnyugtatta a hallgatóságot: körülbelül most lett normális mennyiségű a szívizma, mert eddig az átlagosnál jóval nagyobb tömegű volt. Ugyanakkor beszélt arról is: az életre úgy lehet jól felkészülni, ha mindennap készen vagyunk arra, hogy meghalhatunk. Ezért is fontos, hogy ha valakit megbántunk, ennek terhét nem szabad továbbvinni a következő napra, minél előbb bocsánatot kell kérni. Kitért a betegség és az egészség mibenlétére is. Egy mindkét lábát elvesztett, a maratoni távot művégtagokkal teljesítő futó példája kapcsán tette fel a kérdést: akkor hát ez a fiatalember egészséges, vagy beteg? Egyben meg■ Az egészség nem lehet más, mint a test és a lélek harmóniája. állapította, hogy az egészség nem lehet más, mint test és lélek harmóniája. A sokak által lelki vezetőként is tisztelt professzor a szívbetegek rendezvényén orvosként olyan földhöz ragadt dolgokról is beszélt, mint a hónaljszőrzet, a margarin vagy a konyhasó. Utóbbiról többek között azt mondta: még az örömhormon termelésében is szerepet játszik, nélküle „sótlanok” lennénk. Nem az a baj tehát, hogy sót fogyasztunk, hanem, hogy nem izzadjuk ki. Az izzadás kapcsán a hónaljszőrzet- ről megállapította, hogy számos kórokozó ellen képes megvédeni bennünket, manapság mégis divat leborotválni. A margarinról kijelentette, hogy bizonyítottan káros az egészségre. A növényi olajok viszont kiválóak, de csak nyersen, sütőolajként semmiképpen. A professzor egyben jelezte: ő személy szerint a kolbász, a szalonna, a zsíros és a vajas kenyér híve. ■ S. K.
