Tolnai Népújság, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-04 / 207. szám

5 2009. SZEPTEMBER 4., PÉNTEK - TOLNAI NÉPÚJSÁG KÖRKÉP Értékekre most is szükség van vélemény A sikerekre emlékezünk, de a közönség mindig kiszámíthatatlan volt Névjegy DR. méry Éva Budapesten született 1937-ben és ott is érettségizett. Legmagasabb iskolai vég­zettsége: József Attila Tudományegyetem ma­gyar-pedagógia szak, esztétikából doktorált ugyancsak Szegeden. Fontosabb munkahelyei: Tolnai Népújság újságíró, rovatvezető, Tolna Megyei Tanács Művelődési Osztálya népműve­lési csoportvezető, a bajai és a szekszárdi taní­tóképzőfőiskola adjunktusa. A Művészetek Háza igazgatója. Hobbija az olvasás, utazás. Dr. Méry Éva augusztus 20-a alkalmából kapta meg a Pro Űrbe Szek- szárd Emlékplakettet, mint a 25 éves Művésze­tek Háza első' igazgatója. Ihárosi Ibolya Mivel néhány évet együtt dolgoz­tunk dr. Méry Évával a megyei lap szerkesztőségében, az olvasó talán elnézi a tegeződést.- Meglepődtél, amikor meg­tudtad, hogy utólag elismerik a munkádat?- Először inkább megijedtem, hiszen már 17 éve nyugdíjas va­gyok, el nem tudtam képzelni, hogy miért is kapok most elis­merést. Aztán rájöttem, hogy ez egybeesik a Művészetek Háza évfordulójával. Komolyan gon­dolom, hogy az oklevélen ugyan az én nevem van, de az elisme­rés az ott dolgozóknak szól. An­nak, hogy 25 évig meg tudták őrizni azt az értékhalmazt, ami­vel indítottuk.- Mi volt az eredeti koncepció?- Végül is ugyanazt csináltuk, mint a Babits, és amit az épület adottságai megengedtek Az ere­deti elképzelés úgy szólt, hogy legyenek irodalmi estek, kama­rakoncertek és állandó kiállí­tások. Nyilván sokat segí­tett az újdonság varázsa, és hogy a zsinagógából átépí­tett épület nagyon muta­tós. Az első időben ahány művész ott járt, mind vissza akart jönni, pedig valóban nem nagyon jó az akusztikája. Neve­ket mondani nehéz, mert valaki mindig kimarad. Biztosan meg­telt a ház a Szekszárdi Madrigál­kórus karácsonyi koncertjeire, a zenekari kísérettel és operaházi magánénekesek közreműködé­sével előadott oratóriumi este­ken. lárt nálunk Kocsis Zoltán zongora-, Sebestyén lános orgo­naművész. Aki csak ott volt, bi­zonnyal nem felejti el Fischer Anni zongorajátékát. Lehotka Gábornak köszönhetjük az orgo­nát, aki azt hiszem, valamennyi pénzt is szerzett hozzá. Említ­hetném Sas Szilviát, aki azóta is minden interjújában emlegeti, hogy Szekszárdon énekelt elő­ször a saját festményei között. Azért is rossz beszélni ezekről a- Többször is váltottál a hivatá­sok között, melyik volt az igazi?- Nem érzem mindezt nagy változásnak, mert mindegyik munkám a kultúráról, az isme­retek átadásáról, vagy a művé­szetekről szóló tudományos is­meretek közvetítéséről szólt. Az újságban az írott szó a fontos, amely jelentősen különbözik az élő beszédtől. A népművelésben már több a verbalitás, éppúgy mint a tanításban, de végső so­ron mindegyik élmények és is­meretek, vagy éppen az ismere­tek élményszerű közvetítése.- Hogyan él egy nyugdíjas ér­telmiségi egy üyen kis város­ban, mint Szekszárd?- Először is sokat olvas, nagyon sok rendezvényen részt vesz, nem unalomból, hanem érdeklő­désből. Színházba és hangver­senyre is eljár. Sokat utazik or­szágon belül, például a megyei múzeum által működtetett Múze­umbarátok Köre szervezésében. Ha van pénze, akkor minden év­ben kisebb-nagyobb külföldi utat tesz. Mivel a testvérei Budapes­ten laknak, ezért van hangver­senybérlete az Állami Hangver­senyzenekar koncertjeire a Művészetek Palotájába. Né­ha a család egyik-másik tag­jával színházba is elmegy Bu­dapesten. Megnézi a nagy képzőművészeti ki­állításokat, hetven felett sok helyen már ingyen. Ha nincs túl me­leg, mivel már ingyen uta­zik, felül az autóbuszra, és elmegy Szigetvárra, Pécsre, Veszprémbe, és megnézi a látni­valókat, érdekességeket, új kiállí­tásokat. Azért mert valaki az or­szág egyik legkisebb megyeszék­helyén él, nincs hátrányos helyezetben. Amíg a nyugdíjas értelmiségi egészsége engedi. régi dolgokról, mert mindez ma már nem volna lehetséges.- Mármint anyagilag.- Nemhogy azt nem tudnám megcsinálni, amit régen, hanem azt sem, amit ma csinálnak. Ha most én lennék az igazgató, bor­zasztó nagy bajba kerülnék. Az akkori és biztos költségvetési pénzből futotta nagyszabású koncertekre, és esetenként vi­lághírű művészek fellépti díjára is. Nem tudnék kuncsorogni, és az általam tisztelt művésszel al­kudozni a gázsin, mert szégyell­ném. Pedig az értékekre most is nagy szükség van. A saját érték­rendem szerint igyekeztem ide­hozni mindenkit, akit magam is nagyon szívesen hallgattam. A kiállításokon pedig azok a művé­szek szerepeltek, akiknek alko­tásait magam is csodáltam, bíz­va abban, hogy mindezekre Szekszárdon is lesz igény. Válto­zó mértékben, de volt is. Ma már csak a sikerekre emlékezünk, de a közönség akkor is kiszámítha­tatlan volt. Mindig izgalommal járt, hogy hányán jövünk össze, és előfordult, hogy nekikesered­tem, ha kevesen voltunk. Valójá­ban a művészeteket szerető ama­tőr voltam, akit akkor úgy hívtak, hogy népművelő. Nem vagyok művészettörténész, festő, nem tu­dok semmilyen hangszeren ját­szani, iskolás koromban olvas­tam utoljára kottát, ma már egy­általán nem tudnék. Saját érték­világomon keresztül igyekeztem a programokat szervezni. Ami­kor nyugdíjba menetem, Baky Pé­ter került a Művészetek Háza élé­re, és ez szükségképpen nagy vál­tozást jelentett az intézmény éle­tében, mert ő festőművészként a mai képzőművészeteknek is értő­je. Teljesen természetes, hogy a programok az ő értékrendje sze­rint változtak meg. Mivel nem küldtek, hanem a korhatárt be­töltve magam mentem nyugdíj­ba, már másnap nyugodtan be­mentem, és azóta is rendszeres látogatója vagyok az intézmény programjainak. Konferencián elemzi a mát és a jövőt az újén húszéves KÉSZ Húszéves a Keresztény Értelmi­ségiek Szövetsége (KÉSZ). Eb­ből az alkalomból tartanak Esz­tergomban fórumot, melynek előadói között ott lesz Bábel Ba­lázs kalocsai érsek, Lezsák Sán­dor, az országgyűlés alelnöke és Hámori József egyetemi tanár is. Szó lesz az anyanyelv szerepé­ről, a keresztény értékek védel­méről, a gazdasági és erkölcsi válságról. A mai helyzet elemzése mel­lett visszatekintenek a KÉSZ húszéves történetére, és előre is válaszokat, megoldásokat keres­ve az anyagi, erkölcsi, ifjúság­nevelési problémákra. A Tolna megyében működő öt KÉSZ- csoportot (Szekszárd, Bonyhád, Tolna, Tamási, Paks) összesen húsz küldött képviseli a tanács­kozáson. A rendezvényt Erdő Péter bí­boros nyitja meg a Szent Adal­bert Konferencia Központban szeptember 4-én, és Orbán Vik­tor pártelnök zárja be szeptem­ber 6-án. ■ W. G. Megénekelte az esendő, vívódó Bartók Bélát Paks Megjelent László-Kovács Gyula nyolcadik kötete, az Álom­keresők, amelyben versek olvas­hatók Bartók Béláról, az ember­ről. A paksi költő, László-Kovács Gyula azt mondja, hogy elsősor­ban nem a világhírű zeneszerző érdekelte, hanem a vívódó, esen­dő, hazáját elhagyni kényszerü­lő, visszatérni vágyó, de beteg­ségtől szenvedő, s idegenben meghalt Bartók Béla. Nem tekinti a szerző lezárt­nak a Bartók-korszakát. Első Bartók-verse négy éve született az Ezredvég című folyóirat szer­kesztőjének felkérésére. Lassan az anyag egy negyvenoldalas könyvvé kerekedett. De úgy érzi, lesz még folytatás, mert Bartók maga a kimeríthetetlen forrás. Az Álomkeresők bemutatójának a helyszíneiről és időpontjairól még tárgyalnak. Közben a paksi költő dolgozik Sámuel című re­gényén, Duna-parti jegyzetek cí­mű esszékötetén, és előkészíti egy jordániai kortárs alkotó ver­seinek fordítását is. ■ W. Y. Jelmezeket vitt az óvodába ajándék A gyerekek már most nagyon várják a farsangot varsád Rengeteg színes jelmez­zel lett gazdagabb tegnap a Diósberényi Napraforgó Óvoda - Kindergarten Varsádi Tagóvo­dája. A harminc kilónyi farsan­gi felszerelést Kótainé Nagy Ka­talin, a helyi Őszirózsa Nyugdí­jasklub elnöke adományozta a gyermekeknek. Berta Sándor- né, az óvoda vezetője elárulta, hogy a hölgy már korábban is több alkalommal örvendeztette meg a település új nemzedékét ruhákkal és játékokkal. A gyere­kek nagyon örültek a különböző jelmezeknek, de természetesen a lányok körében a legnagyobb sikere a királykisaszony ruhá­nak volt, a fiúknál pedig a Superman felszerelésnek. Nagy segítség volt ez az adomány az ovisok szüleinek is, hiszen sok gyermeknek nem tudnak ott­hon új jelmezt venni minden év­ben a farsangi bálra. Az aján­déközönből az óvónők és a da- dus sem maradtak ki: mindhár­man egy-egy udvarhölgy jel­mezt kaptak a kedvenc színár­nyalatukban. ■ M. Á. szekszárd Tolna megyében egyedülálló, de országosan sem elhanyagolható fejlesztésbe kez­dett a Bodri Pincészet. Erről tar­tott tegnap sajtótájékoztatót a két tulajdonos, Bodri István és Du­nai Ágnes, valamint Horváth Ist­ván, Szekszárd polgármestere. Az ütemezés szerint májusra készülnek el Heiman Ferenc pin­ceépítész tervei alapján a fejlesz­téssel. Ezerhétszáz négyzetméter­nyi területtel bővül a már meglé­vő létesítmény, így összesen 2100 négyzetméternyi lesz a palackozó és tároló technikát magába fogla­ló komplexum. Ezzel pedig az or­szág egyik legnagyobb pincéje lesz. A tervek pincekonferenciák tartására alkalmas tereket is ma­gukban foglalnak, 310 ember be­fogadására lesz lehetőség. Ezen felül a vendégek elszállásolását is biztosítják majd. A beruházás 230 millió forintba kerül, az ösz- szeg felét Európai Uniós forrás­ból fedezik. A sajtótájékoztatón mutatták be a Bodri Magazint is, amely nemcsak a Bodri Pincészet meg­látogatásához csinál kedvet, ha­nem a megyeszékhely más ter­melőivel is foglalkozik. Horváth István kiemelte, kü­lön öröm számára ez a fejlesztés és a helyi borászok összefogása, mert az egyéni törekvések vi­szik előre a várost, de csak együtt vihetik igazán Szekszárd jó hírnevét. ■ H. E. Dr. Bodri István az építkezésen A képgaléria a TEOLha hírportálon A gyerekek be is öltöztek A képgalériát keresse a TE0L.hu hírportálon Konferenciát is tarthatnak bodri pincészet Az egyik legnagyobb lesz az országban

Next

/
Thumbnails
Contents