Tolnai Népújság, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-09-27 / 38. szám
2009. SZEPTEMBER 27., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A szeretet a legfontosabb az életben példakép A saját sorsa tanította meg, milyen sokat jelent az önzetlen segítség Horváth István tudja, mit jelent másokon segíteni. Maga is megtapasztalta, és egész életében azon van, hogy viszonozza. Venter Marianna- István bácsit arról ismerik Ozorán, hogy ahol tud, segít. Ha adományról van szó, az elsők között van, ugyanolyan szívesen ad ajándékot az öregek otthonának, mint az óvodának. Hogyan alakult ki a késztetés, hogy másokon segítsen?- Ebben a faluban születtem, és ide tértem vissza, tehát úgy érzem, elsősorban Ozorát, az ozoraiakat kell segítenem. Szerencsés vagyok, mert megtehetem, bár tehetős embernek nem mondanám magam. Az életem úgy alakult, hogy magam is mások jóindulatára, támogatására szorultam, és úgy érzem, ezt viszonoznom kell valamilyen módon.- Svájcot választotta második hazájának. Hogyan került abba az országba?- A háború után a fővárosba költözünk, és próbáltam boldogulni, ahogy lehet. Többek között állami tűzoltó is voltam, de elveszítettem a lehetőséget az előrelépésre, mert akkoriban nem szerették az egyenes beszédet. Ugyanis kicsúszott a számon, hogy hiába fújom én a marxizmus-leninizmust, attól még nem alszik el a tűz. Talán inkább a szakmával kellene foglalkozni. Mint sejteni lehet, nem lett nagy sikerem a kijelentéssel. A tűzoltóság után az oroszlányi bánya következett, de nyugtom akkor sem nagyon volt, mert nem igazán jártam elöl a békekölcsön-jegyzésben, ami akkor szent kötelességnek számított. így aztán, a forradalom leverése után, 1956-ban úgy gondoltam, ennél rosszabb már máshol sem lehet, és a feleségemmel, meg a hatéves kislányommal nekivágtunk a világnak. Ausztriába mentünk, ott egy laktanyában szállásoltak el minket, ott vártuk, vajon hová indulhatunk tovább, mi lesz a sorsunk. Kanadába szerettünk volna eljutni, de né%: Í Jpfewi ^' "ÜP Horváth István sohasem szakadt el a hazájától, pedig élete nagyobbik részét egy másik országban töltötte hány hét után Svájc jelentkezett a menekültek befogadására, meg aztán csak Európában maradhattunk, hát inkább odaköltözünk. Amíg élek, nem felejtem el, ahogy a menekülteket szállító vonat beérkezett Luzernbe. Tele volt a pályaudvar, az emberek levetett kalappal köszöntöttek minket, nagyon kedvesen, szeretettel fogadtak, csokoládéval, kakaóval kínáltak.- A fogadtatás tehát jó volt. Aztán a továbbiak is rendben mentek?- Itt is először egy katonai laktanyában laktunk ideiglenesen, aztán állást kaptam egy családi vállalkozásban működő késgyárban. Segítőkész, rendes, tisztességes családé volt a gyár. Lassan talpra álltunk, berendezkedtünk, a bútorokat úgy adták össze nekünk, nem volt közte két egyforma, de végre elkezdhettük az önálló életünket, kezdtünk rendbejönni. Nem gazdagodtam meg, de arra lehetőségem volt, hogy az itthon maradt nagyszüleimet, édesapámat egy kis pénzzel, gyógyszerekkel támogassam.- Ugye, István bácsi kettős állampolgár?- Akkoriban, aki - úgy mondták - disszidált, elveszítette a magyar állampolgárságát. A feleségem, a lányom, és én is, hontalanok voltunk. Tizenöt év után folyamodtunk a svájci állampolgárságért, és meg is kaptuk. így már haza is járhattunk. Mert a kapcsolatot a szülőfölddel soha nem veszítettük el. A lányom, és a már Svájcban született fiam is tökéletesen beszél magyarul, és az unokám is. Ők azonban már ott élik az életüket, oda kötődnek, de mindig szívesen jönnek Magyarországra.- Végül a hazaköltözés mellett döntöttek. az otthont aio hazám előtt tisztelgek. Névjegy HORVÁTH ISTVÁN 1927. június 14-én született Ozorán. Az általános iskola elvégzése után a családi gazdaságban dolgozott, a háború után Budapestre költözött. Volt segédmunkás építkezésen, beszerző a Vöröskereszt kórházában, állami tűzoltó, majd bányász. 1956-ban hagyta el Magyarországot, és Svájcot választotta új hazájának. Egy Basel melletti cég szállítási felelőseként ment nyugdíjba. 1997-ben költözött haza szülőfalujába, Ozorára. házas, felesége Nagy Erzsébet. Két gyermekük és két unokájuk van.- A hazától soha nem szakadtunk el, pedig negyven esztendőt töltöttünk külföldön, az otthont adó hazánkban. Az életem nagyobbik felét töltöttem ott, de a szülőföld egész életre meghatározó maradt. Amikor nyugdíjas lettem, házat vettünk Ozorán, és itt telepedtünk le.- A faluban jótékonyságáról, jó szívéről ismert és elismert.- Nem vagyok gazdag ember, de mély hatást tett rám, amikor nekem segítettek, és én is segítek, amit tudok. Beosztom a pénzem, hogy adni tudjak másoknak. Úgy gondolom, a szeretet, a jóindulat, az összefogás a legfontosabb az életben. Svájcban egyébként nagy hagyománya van az adakozásnak, a jótékonykodásnak. Azzal, hogy magam is segítek, úgy érzem, tiszteleted adok annak az országnak, amely hontalanként és nincstelenként befogadott engem és a családomat. WESSELY GÁBOR Áthidaló megoldások A 20. százai talán legtehetségesebb, de mindenképpen legtöbbet emlegetett Tolna megyei újságírója, Ordas Iván egy alkalommal faluhelyen óhajtott reggelizni. Betért a kocsmába, s látta a kínálatot: rántotta 2 tojásból, 4 tojásból vagy 6 tojásból. Úgy gondolta, hogy neki a kettő kevés, a négy meg sok; háromtojásost rendelt Azt mondta a kiszolgáló hölgy, hogy az nem fog menni.- Miért? Nincs tojásuk?- De van.- Hát akkor?- Csak 2 tojásból vagy 4-ből hozhatok.- A 3 tojásost másképp kell csinálni? Ahhoz nem ért?- De értek...- Akkor mi a gond?- Az, hogy nincs rá ár képezve.- És ha a kéttojásos árát elosztanánk kettővel, aztán megszoroznánk hárommal?- hacsak úgy nem... A 21. század egyik Tolna megyei újságírója - akiről halála után talán majd bebizonyosodik, hogy ő volt a legtehetségesebb - átruccant az Alföldre. Betért egy kocsmába, hogy megkóstolja a helyi speciali- • tást, a szatmári szilvát, amit otthon is szokott kóstolgatni. ÍTé egész más ugye a mátészalkai miliő... Három centet kért, hogy ne tűnjön nagyfogyasztónak, s gondolta, majd szolidan megismétli a rendelést hatszor-nyolcszor.- Csak 2 centet vagy 4-et hozhatok - világosította fel a pincémé.- Hogyhogy?- Az EU-ban ez a szabály. Nincs is árunk már 3 centre. A szomjas vendég először faggatni kezdte a Mennyek Urát, hogy miért teremtette meg Brüsszelt és Strasbourgot, majd működésbe hozta a homloka mögötti szoftvert, és ezt az áthidaló megoldást ötölte ki:- tudja mit, hozzon háromszor 2 centet, s majd úgy iszom, mintha kétszer három lenne! Avató Negyvenmillió forintból készült el az új bátaszéki játszótér, kosárlabda-, tenisz- és focipálya, amit tegnap avattak. A műsort és az egész napos programot a nagycsaládosok egyesülete szervezte. A városi költségvetésből 15 milliót költöttek a célra, a többit zömmel az autópályaépítkezésen dolgozó cégek biztosították Négy és fél millió forint a kórháznak richter nyrt. Háromezer-ötszázán tettek az egészségükért és egymásért szekszárd Kétmillió 531 ezer 900 forintot gyűjtöttek össze a szekszárdiak a Balassa János kórháznak azzal, hogy tettek tegnap az egészségükért a Richter Gedeon Nyrt. egészségnapján. Az egyetlen hazai tulajdonú gyógyszercég Egészségváros programja keretében 2 millió forintot ajánlott fel a kórháznak. A többit azok gyűjtötték hozzá, akik szűrésen, előadáson és tanácsadáson vettek részt tegnap 10-től 17 óráig a Garay téren. Mint dr. Bocz Katalin, a részvénytársaság nyugat-magyarországi területvezetője zárszavában elmondta, háromezer-ötszázán fordultak meg a rendezvényen, 1737 szűrővizsgálatot végeztek el, 8439 matricát gyűjtöttek össze az érdeklődők. Minden programon matricát lehetett szerezni. Figyelmeztető ugyanakkor, hogy a csontritkulás-szűrésen 305 résztvevő között 136 kóros esetet találtak. A 320 prosztataszűrésből 28 esetben volt valamilyen eltérés. A bőrgyógyászati szűrésen 252-en vettek részt, és 32 betegségre utaló tünetet szűrtek ki. Zárszóként dr. Muth Lajos főigazgató főorvos - nyakában Marci unokájával - köszönte meg a Richter Gedeon Nyrt.-nek és a program résztvevőinek az összegyűjtött adományt, majd tréfásan azzal köszönt el, hogy jövő héten újra várjuk a Richtert. ■ I. I. A kórház dolgozói koleszterinszintet és vérnyomást mértek t t 1 A
