Tolnai Népújság, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-25 / 225. szám

5 2009. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK - TOLNAI NÉPÚJSÁG NYU G DÍJA SO K Jó szegény ember lett volna belőle atomerőmű Ha az eredeti terv szerinti épül meg, azt már be kellett volna zárni ... " éíiMj " Si j ,­Élete 78. évében is aktívan dolgozik Pónya József, a Paksi Atomerőmű igazgatóságának elnöke Szerette a munkáját és megkövetelte a rendet a cégnél. Pónya József 1991-ig volt a paksi atom­erőmű vezérigazgatója. Tavaly óta a társaság igazgatóságának elnöke. Wessely Gábor Jó erőművet kell csinálni! Ez volt a párt elvárása a hetvenes évek közepén, s cserébe nem avatkoz­tak bele a cég irányításába. Sőt, ha az oroszokkal vitájuk támadt' a paksiaknak, maguk mögött tudhatták az ország vezetőit. Pónya József is tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának.- A KB-ülések szünetei értek a legtöbbet - mondja. - Akkor le­hetett érdemi dolgokat megbe­szélni Kádárékkal. A KB-tagság államtitkári rangot jelentett, dip­lomata útlevéllel. Olyan nem for­dult elő, hogy én felhívtam egy minisztert, és az nem hívott visz- „ sza. Ma a politikusok magasabb | lovon ülnek. De a hetvenes- | nyolcvanas években egy paksi 1 vezérigazgatónak nem diktálha- | tott a politika. Az atomerőműben csak a mérnöki teljesítmény szá­mított, nem az, hogy ki kinek a sógora.- Nyugdíjasként most vissza­tért, tavaly óta az igazgatóság elnöke. Sokat gondolkodott, mielőtt elvállalta?- Szeretem a nyugdíjas tem­pót. Van egy kis szőlőm, gyümöl­csösöm, feltettem magamnak a kérdést: szükségem van nekem erre, 77 évesen, havi 160 ezer fo­rintért? De mivel az MVM veze­tése, főleg Mártha Imre kapaci­tált, hogy a segítségemmel sze­retnének tiszta viszonyokat te­remteni egy zavaros időszak után, belementem. Azzal a kikö­téssel, hogy akkor hagyom itt, amikor akarom.- Ha jövőre a választásokon a jobboldal nyer, lehet, hogy mennie kell...- Megyek is, abban a pillanat­ban, amikor úgy látom, hogy nem a szakmai szempontok dominál­nak a döntéshozatalban. Nem kell fáradni a leváltásommal.- Hogy élte meg, amikor a rendszerváltás után nyugdí­jazták?- Itt dolgoztam 18 évig, s másnap úgy tudtam elmenni az erőmű mellett, hogy semmi keserűséget, semmi nosztalgi­át nem éreztem. Tisztességgel elköszöntek tőlem, nem bán­tottak. Pont akkor történt ez a változás, amikor nekem is ele­gem volt. Mindent elértem, kaptam elismerést is bőven; örültem a nyugdíjasok szabad­ságának.- De nem szakadt el teljesen a villamosipartól. Igazgatósági tag volt a legnagyobb cégeknél...- Igen, ez fontos volt, hogy képben legyek. De csak olyasmit vállaltam, amihez értettem. Egy gyógyszergyárba nem mentem volna el felügyelőbizottsági vagy igazgatósági tagnak. Mindenki­ből lehet hülyét csinálni. Oda kell tenni, ahol nem ért semmi­hez. S ha el is vállalja, jó pén­zért, akkor tényleg nem egy bölcs ember. A rossz főnök osto­ba talpnyalókkal, haverokkal ve­szi körül magát. Könnyen kor­rumpálódik, s a korrupció las­san lecsöpög a legalsó szintre is. A végén már a munkát kiosztó művezető is a havert részesíti előnyben, annak ad teljesen fö­lösleges megrendeléseket, hogy számlázhasson. Nekem a csüla- gokat a szakembergárda rakta a vállaimra, nem a cimborák. És ez így volt jó.- A pénz müyen szerepet ját­szott az életében?- Nem nélkülöztünk, nem is dúskáltunk. Kétszer-háromszor annyit kerestem, mint a munká­sok, felneveltünk két gyereket, s van már négy unokánk. Segít­jük őket, ha kell. Volt időszak, amikor a feleségem kabátot akart, s azt mondtam neki: vár­junk vele egy évet, jó lesz még a régi. Belő­lem jó szegény em­ber lett volna, mert mindig sze­rettem az egyszerű ételeket, a paprikás krumplit, a kettes kol­bászt. Sosem jelentett elviselhe­tetlen terhet a lemondás.- Milyen volt a gyermekkora?- Pozsony mellett nőttem fel egy faluban, amit hol ide-, hol odacsatoltak. A negyedik polgá­rit úgy végeztem el, hogy szlo­vák tanárokat kaptunk, akik egy kukkot se beszéltek magyarul. Többnyire azt se tudtuk, milyen óra van. Aztán kitelepítettek bennünket, marhavagonokban a Szudéta-vidékre. Mindenünk el­veszett, csak 24 órára elegendő élelmet vihettünk magunkkal. Cselédként vagy kőbányában dolgoztunk. Engem nem viselt meg különösebben a dolog 15 évesen; talán még élveztem is a kalandot. A nővérem viszont megszökött, s elintézte, hogy Magyarországra jöhessünk. Mányra kerültünk, Fejér megyé­be, onnan nem mesze volt első munkahelyem, a tatabányai erő­mű. Aztán, 42 évesen kerültem Paksra, az épülő erőműhöz.- Azt mondják: egy erőművet felépítettek, egyet elástak, szétszórtak, egyet meg ellop­tak. Mi látszott mindebből be­lülről?- Szerződtünk egy erőműtí­pusra, aminek a gyártását befe­jezték az oroszok. Emiatt min­dent menet közben kellett átter­vezni, ami sok százmillió forint­ba és sok időbe került. De ha az eredeti épül meg, azt már be kellett volna zárni. Sok minden érkezett hibásan, rozsdásan, szétázottan a Szovjetunióból. De mi minden berendezést szét­szedtünk, megvizsgáltunk, és csak a jóváhagyásunk után volt beépíthető. Amit selejtesnek ítéltünk, azt ők nem vitték visz- sza, inkább újra legyártották, nehogy otthon botrány legyen belőle. így végül egy kisebb erő­műre való maradék cucc került itt raktárba. Durva lopás nem fordult elő, arra mi is figyeltünk és a rendőrség is. Olyasmi meg­történhetett, hogy a betonszállí­tó autó csinált egy-két fusi fu­vart. Senkinek nem jártam a nyomában. Az én dolgom az volt, hogy a berende­zések összessége megbízhatóan mű­ködjön. Az atomerőmű minden blokkja 120 millió forintot ter­mel naponta. Ez a lényeg.- Megtartsuk vagy adjuk el?- Szerintem egyértelműen magyar kézben kell tartani az erőművet. A mi pénzünkből épült, hasznot termei, és a ve­szélye akkor is itt marad, ha más működteti. HÍRSÁV A gyógyszermentes életről szól az előadás szekszárd Gyógyszermen­tesen idős korban címmel tart előadást Keszthelyi Ti­bor, életmód tanácsadó a Mentálhigiénés Műhely Ön­kéntes Központ Nyugdíjas Tagozata szervezésében Szekszárdon. Az érdeklődő­ket a Babits Mihály Művelő­dési Ház földszinti termé­ben október 6-án, kedden 14 órai kezdettel várják a magas vérnyomás, cukorbe­tegség, érszűkület, reuma­tikus panaszokat is érintő témával, (hé) Pályázaton is nyertek a nagydorogiak nagydorog Harmadszor is si­kerrel pályázott a Nemzeti Ci- vü Alapprogramhoz a nagydo- rogí nyugdíjasklub. Bódis Já- nosné elnök elmondta, hogy 200 ezer forintot nyertek el ki­rándulásra. És - bár a pénz még nem érkezett meg - a hét­végén már utaznak is Keszt­helyre, tavasszal pedig Pan­nonhalmára. Az önkormány­zat is támogatja a szervezetet, ebben az évben 270 ezer forin­tot kaptak, (vt) Bódis Jánosné Még a tél beállta előtt megülik a disznótort zomba Őszi disznóvágást tartanak a zombai nyugdí­jasklubban október 16-án - tájékoztatott bennünket Kaufmann János, a szerve­zet elnöke. Természetesen a disznótoros vacsora sem marad el, amelyet számos vendéggel, a harci, a kétyi, a bogyiszlói és a hőgyészi klubok tagjaival is meg­osztanak. (hé) Továbbiak a TEOLhu hírportálon Megkapta a Paks Város Díszpolgára címet is pónya József a Pozsony mel­letti Felsőszellben született, 1932-ben. Családja a háború után Magyarországra települt. Villamosmérnöki diplomát szerzett, majd a tatabányai hőerőműben kezdett dolgozni, 1957-ben. A cég osztályvezető­je, főmérnöke, majd igazgató­ja lett. A paksi atomerőműbe 1974-ben került. Műszaki igaz­gatóként, aztán vezérigazgató­ként dolgozott, 1991-es nyug­díjazásáig. Tavaly óta az erő­mű igazgatóságának elnöke. Munkásságát elismerték töb­bek között Állami Díjjal, Eöt­vös Loránd-díjjal, Wignerje- nődíjjal és megkapta a Paks Város Díszpolgára címet is. ■ A szakember- gárda rakta a vattaira a csil­lagokat. Ismét orosházi vendégeket fogadnak Zombán Megtízszereződött a szervezetek száma fórum Gunarasba hívott össze találkozót az „Életet az Éveknek” szövetség Nyugdíjas korba léptek az első érettségizők Az orosházi nyugdíjasklub tagja­it látja vendégül a hétvégén Zombán a falunapok keretében a helyi nyugdíjasklub - tájékoz­tatta lapunkat Kaufmann János, a helyi szervezet elnöke. A két klub közötti kapcsolat nagy múltra tekint vissza, és rendsze­resen látogatják egymás rendez­vényeit. A 45 tagú csoport ma érkezik a községbe, ahol a helyi szervezet tagjai vacsorával, mű­sorral és bállal várják őket. Szombaton aztán előbb a falut nézik meg a látogatók, majd Szekszárdon kóstolnak meg pár minőségi nedűt, utána pedig a két csoport képviselői közösen vesznek részt a zombai szüreti felvonuláson. ■ Hargitai É. dombóvár Húsz év alatt majd­nem megtízszerezte taglétszá­mát az akkor 130 szervezettel alakult Nyugdíjas Klubok és Idő­sek „Életet az éveknek” Orszá­gos Szövetsége. A szervezetnek ma már közel 1200 egyesület és alapítvány a tagja, és mintegy 150 ezer idős ember érdekeit képviselik. Többek között ez is kiderült azon a fórumon, amelyet a Nyug­díjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetségé­nek vezetősége a gunarasi Hotel s Európában tartott szeptember § 17. és 19. között. | A tanácskozáson az országos el- | nökség és különböző bizottságok I tagjain kívül a megyei vezetők is Krauss Péter alpolgármester szavait hallgatják a tanácskozás résztvevői jelen voltak. Szóltak szabadidő­szervezői és érdekképviseleti te­vékenységükről, s a terveikről is számot adtak egymásnak. Dom­bóváron két nagy létszámú nyug­díjas szervezet működik, amelyek rendszeresen programot kínál­nak tagjaiknak. - A szépkorúak nálunk az életük dolgos része utá­ni szakaszt élvezhetik, hiszen pi­henhetnek a sok szépen gondo­zott zöldterületen, használhatják a Fogadalmi Ligetnél és a gunarasi üdülőtelepen kialakított Kneipp-ösvényt, valamint a Hotel Európa szomszédságában találha­tó különleges játszóteret, amit ne­kik hoztunk létre - mondta kö­szöntőjében Krauss Péter alpol­gármester. ■ Rácz T. A simontornyai gimnáziumban 42 éve érettségizett az első osz­tály, amelynek osztályfőnöke Horváth Kálmán akkori pálya­kezdő pedagógus volt. Vezeté­sével a 4 év alatt nagyszerű kol­lektíva kovácsolódott össze, amit bizonyít, hogy még ma is keresik egymás társaságát. A 40 éves találkozón elhatároz­ták, hogy az eddigi 4 év helyett évente találkoznak. A múlt szombaton egy kihelyezett, a szőlőhegyen tartott találkozón emlékeztek a múltról, elevení­tették fel a diákcsínyeket. Buda­pestről, Bátonyterenyéről, Sár­várról, Pincehelyről és Székes- fehérvárról is érkeztek egykori diákok. ■ Varga László

Next

/
Thumbnails
Contents