Tolnai Népújság, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-22 / 196. szám

2009. AUGUSZTUS 22., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG HÉTVÉGE pedagógus-portré Egészen megváltozott a családszerkezet, a gyerek helye a családban. Látszik, hogy a szülők egyre kevesebb időt tudnak együtt tölteni a gyerekeikkel. A mi munkánk a bizalomra épül / / / / / A NEKIK LEGDRAGABBAT BÍZZAK RANK Radváné Jegyernik Zsu­zsanna „esélyteremtő peda­gógust”, a szekszárdi Gyer­meklánc Óvoda intézmény- vezetőjét Teleki Blanka-díj- jal tüntette ki a Hiller Ist­ván művelődési miniszter. Ihárosi Ibolya- Mindig is fontosnak tartottam az innovációt, a megújulást. Min­den szakmát, hivatást csak úgy lehet művelni, hogy abban örö­mét lelje az ember. Ez csak akkor lehetséges, ha új meg új kihíváso­kat keresünk, amelyek a pályán tartanak, és újabb meg újabb él­ményeket, szépségeket jelente­nek. Ez a szemlélet jellemzi az egész tantestületet - mondta Radváné Jegyernik Zsuzsanna.- Mi a legfontosabb különb­ség a pályakezdő korabeli és a mai óvoda között?- Manapság rövidebb interval­lumokban történnek a változások. A társadalomban felgyorsult folya­matok rányomják a bélyegüket az intézmények belső életére is. Egé­szen megváltozott a családszerke­zet, a gyerek helye a családban. Bár az alapprogramunk azt írja, hogy a nevelés elsősorban a család joga és kötelessége, de az óvodá­nak egyre inkább támogatni kell a szülőket ebben. Érezhető, hogy a gyerekek, akik bár értelmüeg sok­kal fejlettebbek, nyitottak és fogé­konyak, vannak területek ame­lyekre az óvodának rá kell segíte­ni. Ilyen az érzelmi biztonság, a kiszámíthatóság, a stabilitás, az érzelmi kötődések kialakítása, a közösségi élet és létezés megtanu­lása. Az is látható, hogy egyre több időt töltenek a gyerekek az óvodá­ban. Az iskolára való alkalmasság­nál ma már inkább az a kérdés, hogy a kisgyermek képes-e az al­kalmazkodásra, a konfliktusai ke­zelésére és érzelmei szabályozá­sára, tud-e önállóan, de ugyanak­kor közösségben is dolgozni, és ott is jól érezni magát.- Említette, hogy megválto­zott a gyerek szerepe a csa­ládban.- Pedagógiai alapvetés, hogy a nevelés elsődleges eszköze a sze­mélyes példa. Amikor még pá­lyakezdő voltam, a gyerek ter­mészetes módon együtt élt a csa­láddal, és elsajátította a minden­napi viselkedés és együttélés szabályait. Ma ezen a téren na­gyok a különbségek. Látszik, hogy a szülők egyre kevesebb időt tudnak együtt tölteni a gye­rekeikkel. Sokszor előfordul, hogy a szülő az együtt töltött időt megpróbálja tárgyakkal kom­penzálni.- Mennyi az elvált szülők gye­reke?- Riasztóan magas a válások száma. Volt olyan csoportunk, amelyben az óvodában töltött évek alatt mindössze négy gye­rek élt azonos összetételű család­ban. Sok az egyszülős család, ezért kiemelten nagy az óvoda szerepe és felelőssége, hiszen ez ebben az életkorban alapozódnak meg azok a személyiségjegyek, amelyek később még formálha­tók ugyan, de meghatározóak.- Gyűjtőfogalom a hátrányos helyzet, mi manapság a domi­náns hátrány?- Három helyen működünk, az egycsoportos szőlőhegyi, a négy csoportos kertvárosi és hat cso­portos Perczel óvodában. A hátrá­nyos és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya a kertvárosi óvodában a legmaga­sabb, 25-30 százaléknyi, ami a vonzáskörzet jellegéből adódik. Ott a legmagasabb például a munkanélküliek száma. A hátrá­nyok nagyon összetettek, részben szociális és életmódbeli hiányos­ságokat jelentenek. Kevésbé adott az ottani gyerekek számára a támogató családi háttér. Az ok­tatási törvény értelmében az a hátrányos helyzetű gyermek, aki­nek a szülője rendszeres gyer­mekvédelmi támogatásban ré­szesül, vagy a jegyző védelembe vette. Az előbbi azonban nem fel­tétlenül jelent valóban hátrányt, hiszen nagyon sok a gyermekét egyedül nevelő, gondoskodó szü­lő, aki jogosult a támogatásra. A városban elsőként, húsz éve A mi fejlesztéseink a közös munkán alapulnak - mondta a Teleki Blanka-díjas óvodavezető kezdtünk fejlesztő pedagógiával foglalkozni, s ennek az eredmé­nyeit az iskolák visszaigazolják. Munkatársaim közül többen vé­geztek tanfolyamot, tettek szak­vizsgát. Jelenleg két főállású fej­lesztő pedagógusunk van, akik egyénüeg és kis csoportban fog­lalkoznak a gyerekekkel, a cso­port óvónőjével, a logopédussal és a nevelési tanácsadó szakem­berével együttműködve.- Miként viszonyulnak a szü­lők az óvodához?- A jó együttműködés záloga az óvónő. A mi munkánk a bizalom­ra épül, hiszen a szülő a számára legfontosabbat, a gyermekét bízza ránk. Ha azt látja, hogy itt szere­tettel törődnek vele, a gyerek fej­lődik, és jól érzi magát az óvodá­ban, akkor megbíznak az óvónő­ben. Nem egy esetben bizalom­mal fordulnak hozzánk a gyerek­kel is kapcsolatos magánéleti problémával. Nagyon sok társa­dalmi rétegből kerülnek ki a szü­lők. Ha érzik, hogy itt megkapják a kellő tiszteletet, akkor azt mi is elvárhatjuk tőlük. Szerintem az óvoda az utolsó olyan intézmény, ahol napi élő kapcsolat van a pe­dagógus és a család között.- Az óvónők is ugyanabban a társadalomban élnek, ugyan­azokkal a problémákkal küz­denek, honnan szerzik az ér­zelmi töltést, a lelkesedést?- Nagyon büszke vagyok a kol­légáimra, a Teleki Blanka-díj az ő munkájukat is elismeri. Munka­társaim többsége a középkorosz­tályt képviseli. Némi félelemmel gondolunk arra, hogy az óvónők kétharmada egyszerre megy majd nyugdíjba az egész ország­ban, Mivel már rutinosak, elkö­vetkezhet az a pont, amikor bele­fárad, belefásul az ember ebbe a munkába, bekövetkezhet a ki­égés szindróma. Ennek megelő­zésére csapatépítő, konfliktuske­zelő tréningeken vesznek részt kollégáim, szervezett továbbkép­zések keretében. A szakmai fel­készítés mellett azonban nagyon fontos, hogy a nevelőtestület ma­gánemberként is építse egymás közti kapcsolatait. Karácsonykor, nőnapon, pedagógusnapon ösz- szeülünk, ebédelünk, vagy vacso­A városban első­ként, húsz éve kezdtünk fejlesztő pedagógiával fog­lalkozni. Névjegy RADVÁNÉ LEGYERNIK ZSUZSANNA 1954-ben született Budapesten. Tizennyolc évesen kezdett el dolgozni képesítés nélküli óvó­nőként. Férje alapító tagja volt a Paksi Atomerőműnek, így ke­rültek Tolna megyébe. Több óvodában is dolgozott, közben két gyermekükkel gyes-en volt. 1978-BAN pályázta meg az ak­kor VI-os számú óvodai egység vezetését. A Gyermekláncban 1993 óta óvodavezető. Azóta tartozik egy vezetés alá a volt Perczel a kertvárosi és szőlőhe­gyi óvoda. Munka mellett szere­zett diplomát, szakvizsgázott, szaktanácsadó, közoktatási szakértő. Szabadidejét szívesen tölti barátokkal, utazással, hob­bija a színház. rázunk, beszélgetünk. Szinte minden évben elmegyünk közö­sen kirándulni. A harmadik pe­dig, amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy többnyire sikerül megteremteni munkatársaim számára a szakmai kiteljesedés lehetőségét. A mi fejlesztéseink a közös munkán alapulnak. Tizen­egy óvodai csoportban 22 óvónő és két fejlesztőpedagógus dolgo­zik rajtam kívül az intézmény­ben. Sokan vannak, akik szak­vizsgát tettek, gyógytestnevelők, van, aki népi játék kismestersé­get tanult, más táncművészeti fő­iskolát végzett. Úszó szakedzőink vannak. Mindig arra töreked­tünk, hogy minden szolgáltatá­sunkat a legmagasabb szakmai szinten nyújthassuk a szülőknek. Posztapokaliptikus kamaradráma ismert színészekkel filmforgatás A stáb az AXN filmfesztiválon már bizonyított, de a Menedék forgatókönyve is magával ragadó Nem árulom el - mondja Babai István bíborvörös folyadékot töl­tögetve egy kiürült ásványvizes palackba. A TelePaks Kistérségi Televízió munkatársa a flakonba művért adagol, ami elengedhetet­len kelléke Kövi Gergővel és Feliinger Józseffel közösen készí­tett kisjátékfilmjének. Titok csu­pán a művér receptjét övezi, a filmmel kapcsolatban az alkotók jóval közlékenyebbek. Az AXN filmfesztiválon közönségdíjat nyert Négy lövés után egy hely­színt látva döntötték el, írnak rá egy történetet, és abból új filmet készítenek. A forgatókönyvet Kövi Gergő ötletéből Babai István és Kövi Gergő írta. - Mi poszt­apokaliptikus kamaradrámának hívjuk. A Menedék posztapo­kaliptikus, mert egy kietlen vi­lágban játszódik, kamaradráma, mert négyszereplős - mondja Kövi Gergő. A történet, teszi hoz­zá, azt boncolgatja, hogy lehet-e emberségesnek maradni egy ke­gyetlen világban. A szereplők - Lovas Rozi, Váncsa Gábor, Lábodi Ádám - Kaposvárról érkeztek, il­letve Réti Barnabás Budapestről. Őt a televíziónézők a Barátok közt Erikjeként ismerték meg. A so­rozatba a Szegedi Színházból ér­kezett, a paksi filmbe pedig A ka- tedrális című nagy produkcióból. A sorozat Ken Follet bestsellere alapján készül, és egész Európá- J ban bemutatásra vár. Barnabás 1 több jelenetben is feltűnik, és fő- A Menedék című film forgatókönyvét Babai István és Kövi Gergő írta ként énekel benne. Előtte a fran­cia Razzia című moziban dolgo­zott, itt a főszerepet Jean Renó játssza. Barnabást - több másik is­mert, fiatal színészhez hasonló­an - Babai István kereste meg e- mailben, hogy kérje, vállaljon szerepet ingyen a filmjükben, merthogy találtak ugyan támo­gatókat, de az a forgatás többi költségét fedezte. A rendező meg­lepetésére többen is reagáltak, Réti Barna vállalta a munkát. - Mindig támogatom az ilyen kre­atív dolgokat, én nagyon szere­tem, ha valakiben van ennyi ku­rázsi- fogalmazott. Az amatőr fil­mesek lelkesedésén és ötletessé­gén túl a forgatókönyv is megfog­ta: nagyon egyedi a műfaja és vi­lága, különösen azt figyelembe véve, hogy magyar és szinte nul­la költségvetésből készülő filmről van szó - mondta. A paksi forga­tást nyári szabadságként élte meg, hiszen rengeteget dolgozik. Van egy zenés kabaréműsora, ebben az évadban is játszik a Halálbiztos című pszichothrillerben, amit ő is rendez. A Barátok köziben fél éve nem forgat. Rengeteget tanult be­lőle, és nagy lehetőséget kapott kezdő színészként, ám eljött a vál­tás ideje. A Réti Barnával forgatott pak­si filmet alkotói fesztiválokra szeretnék nevezni, de - mint ígérték - a televíziónézők is lát­hatják majd. «V. T. k t > k

Next

/
Thumbnails
Contents