Tolnai Népújság, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-06 / 156. szám
2009. JULIUS 6.. HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG GYERMEKVILÁG KÖNYV FILM SZÓRAKOZÁS Könyvajánlóéi Mese a rózsaszín elefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát elköltözött. Mambó szíve pedig napról napra szomorúbb lett. Végül elment a bölcs bagolyhoz, s tőle kért tanácsot. A mesében, mert hiszen a mesék gyógyítanak, Mambó megint boldog lett, újra vidáman szaladgált, s lettek új barátai is. A gyermekek a mesén keresztül átélhetik az elválás fájdalmát, és megtalálhatják Mambóval együtt újra a vidámságot, boldogságot. Kukori és Kotkoda Kukori és Kotkoda a magyar rajzfilmek egyik klasszikusa. Ez volt az első mesesorozat, amelyet a Magyar Televízió megrendelésére gyártottak. Annak ellenére, hogy az akkori televíziókészülékek még fekete-fehérek voltak, a rajzfilm színesben készült el, közel negyven év után pedig már DVD-n látható a két szárnyas házas története. Kukori és Kotkoda „házassága” boldog ugyan, de ahogy az lenni szokott, mindig akad valami bonyodalom. Az ok, hogy Kukori minden lehetséDVD-ajánló ges módon igyekszik kerülni a házimunkát, így sok bosz- szúságot okoz Kotkodának. A lazsálásban társa is akad Kopasznyakú személyében. Próbálkozásaikat azonban Kotkoda rendre lefüleli, így a büntetést is közösen kell elviselniük. Aztán végül mégis mindig kiderül, hogy milyen szép is a társas kapirgálás a közös szemétdombon. A forgatókönyvet Bálint Ágnes írta, az ötlet pedig egy kolléganője példáján alapszik, aki gyakorta panaszkodott házimunka alól kibújó férjére. De nemcsak ők, hanem mindenki okulhat a baromfik példájából. Érdemes egy kicsit megtornáztatnod az agytekervényei- det, hiszen könyvet nyerhetsz a Tolnai Népújság fejtörőjével. Ehhez csak meg kell keresned a választ alábbi kérdésünkre, majd beküldeni a Tolnai Népújság címére. HOGY HÍVTÁK A KLASSZIKUS MINI TERVEZŐJÉT, ÉS CSAPATÁVAL MIKOR LÁTOTT MUNKÁNAK? Cím: Tolnai Népújság Szerkesztősége, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. A borítékra írjátok rá: Fejtörő. A beküldési határidő július 10. Múlt heti nyerteseink: Kalányos Kitti (Őcsény), Forrai Zoltán (Tevel), Bucher Jánosné (Tolna). A mese, tudjuk jól, gyógyít, orvosság a bánatra. Á Mese a rózsaszín elefántról szívmelengető bölcsessége megvigasztalhatja a szomorú gyermekeket. Hiszen az apróságoknak is lehet bánatuk: veszteségeik, gyászuk, elválásuk. A kis Mambónak, a rózsaszín elefántnak a piros pöttyös Pöttöm volt a legjobb barátja. Egy nap azonban Pöttöm családjával együtt A királynő is kedveli az ötvenéves kisautót Úgy tűnik, a válságoknak is van előnye, hiszen az 1956-os Szue- zi-válságnak köszönhető az egyik legnépszerűbb kisautó, a Mini. Az Egyiptomban kialakult helyzet miatt az olaj és a benzin ára az égbe szökött, emiatt pedig takarékos megoldásokra volt szükség, főként Nagy-Britanniá- ban. Az autógyártásban az tűnt a legkézenfekvőbbnek, ha gazdaságos járművek gyártásába fognak. A British Motor Corporation vezetése Alexander Arnold Constantine Issigonist bízta meg a tervezéssel. A tervező és csapata 1956- ban lázas munkába fogott. A klasszikus Mini 120 km/órás sebességre volt képes, ami akkoriban rendkívülinek számított. Emellett külső jegyei is nagyon karakteresek voltak. Ez is a gazdaságosságnak köszönhető, ugyanis a kivitelezők nemcsak az üzemanyaggal, hanem a karosszériával is igyekeztek spórolni. Az eredmény mégis bájos lett. A bemutatkozásra 1959. augusztus 26-án került sor. Két modell, a Morris Mini-Minor és Austin Seven közül lehetett választani. Különbség csak a hűtőrács és dísztárcsák kinézetében, illetve a színekben volt. A közönségsiker nem maradt el, hiszen a Mini amellett, hogy szép, akkoriban a második legolcsóbb autó is volt, mindössze 496 fontba került. Ennek ellenére minden valamire való angol híresség vásárolt magának, sőt még II. Erzsébet királynő is megkedvelte a kis járgányt. A Mini a közutakon kívül a versenypályákat is meghódította. A Monte Carlo Rallyn sokáig megállíthatatlannak bizonyult. A Mini azóta ugyan visz- szavonult a versenyzéstől, de folyamatos fejlesztéseinek köszönhetően ötven éve az ínyencek kedvence. ■ H. E. A magunk főzte étel olcsóbb, egészségesebb, mint a zacskós és mirelit változat, nem is beszélve ízéről, zamatáról. Jól tudják ezt a szekszárdi Garay iskola tankonyháján szorgoskodó gyerekek, illetve ha eddig nem tudták, most megtanulják. Budavári Kata Nem hevernek levágott ujjacs- kák a szekszárdi Garay János iskola tankonyhájában, és sírás- rívás sem hallatszik ki onnan. Azt, hogy a konyha veszélyes üzem, a tizenöt táborozó gyerek vidáman vette tudomásul. Az ifjú hölgyek és urak - illik vagy sem - egyszerre jártatták a kezüket és a szájukat. Zöldséges krumplilevest készítettek és túrófánkot, ez utóbbihoz ráadásul a szintén általuk főzött baracklevár jár. A dolog érdekessége, hogy a táborozok többsége fiú. Egyikük, Wessel Ármin persze gyanítja, hogy ebben a szülők keze is rendesen benne van, ám a nyolcadikos Garay gimnazistáról hamar kiderül, hogy az ő esete egészen speciális. Merthogy szeret főzni, például a két öccsére, ha a szülők éppen nem érnek rá.- Muffint pedig egyedül süt. Árminnak a héten készült ételsorból a fahéjas csiga és a bukta ízlett a legjobban, a családnak viszont a legszívesebben a már említett lekvárt és barackos gombócot készítené el. Az ötödikes Rappay Kamilla már el is vállalt némi pluszmunkát a hétvégére, így felfegyverkezett a barackos gombóc és még egy-két süti receptjével. És valószínűleg a szokásos zöld- ségpucoiás sem marad el, mondja nevetve, ez esetében ugyanis állandó és szerencsére nem utált program. Kiderül, a kis kuktára édesanyja jó ideje számíthat, hamar bevonhatta a házimunkába. Kamilla szerint ez így van rendjén, baj akkor van, ha valaki lány létére még tizenhat évesen is legfeljebb a vajas kenyér elkészítésére képes. A táborvezető, Gyuláné egyetért a kislány ezen megállapításával, és úgy gondolja, fontos a családi minta. A nem éppen konyhatündér szülő számíthat arra, hogy gyermeke sem serénykedik majd szívesen a tűzhely mellett, az, aki szívesen és rendszeresen főz, jó pél■ Érdekes, hogy a táborozok többsége fiú. Farkas A nagymamák fedezték fel a tábort A jelenlegi táborba elsősorban azok a gyerekek jelentkeztek, akik tavaly is itt tanultak főzni. A haladó csoport mellett azonban lesznek kezdő csapatok is. Jellemzően nem a szülők, hanem a nagymamák keresték meg Farkas Gyulánét, majd íratták be az unokákat a táborba. - A főiskolákon, egyetemeken már nincs olyan menza, mint a mi időnkben, ráadásul az árak is folyamatosan emelkednek, így már fiatal felnőttként nagy haszna van ennek a tudásnak - állítja a szaktanár. % % % * % * % % ♦ % * * « Béda Gergely, Béda Ármin és Matus László lányokat megszégyenítő ügyességgel pucolja a zöldséget A képgalériát keresse a TEOLhll hírportálon v Kis kuktából szakács lesz: % főzőtábor Egészséges és finom ételeket készítenek a gyerekek * dát mutat csemetéjének. Merthogy főzni jó, az nem kétséges: rendre szoktat, erősíti a családot, a párkapcsolatot, és ha együtt főznek a családtagok, megtanít arra, hogy figyeljenek egymásra. - A friss alapanyagból készült étel pedig egészséges, olcsóbb, mint a félkész vagy teljesen kész változat, és elkészítése nem feltétlenül igényel sok időt. íze, zamata pedig ösz- szehasonlíthatatlanul jobb a boltinál - mondja a szaktanár. Farkas Gyuláné nyugdíjba vonulásáig háztartástant tanított a mostani Garay, egykori Zrínyi iskolában. Ahogy fogalmazott: ő koldulta össze a jól felszerelt tankonyhát, azaz szívügye, hogy a gyerekek megtanuljanak főzni. Véleménye szerint egykori munkahelye, ahova ma is szívesen és rendszeresen visszajár, nagyon jó tárgyi feltételekkel rendelkezik, az itt tanuló diákok pedig a sport- és tanulmányi versenyeken egyaránt jól szerepelnek, épp ezért szomorú, ha azt hallja, nem tartozik a népszerű intézmények közé. MESE BARTOCZ ILONA: Mese a tündérfeleségről Székelyfóldön van egy kerek hegy, annak tetején bozótos fűvel, iszalaggal borított ingo- vány, alatta mélységes tó. Valamikor régen az járta, hogy ahol a fű meg az ingovány szövevénye alól küátszik a tó vize, ott éjszakánként megjelenik egy szépséges tündér, a tó fenekén lakó zöldszakállú Ung király aranyhajú lánya. A környező tanyákból éjszakánként odajártak a legények, s ha valamelyikük megpillantotta az aranyhajú lányt, szíve örökre a tündérnél maradt Egyik éjszaka egy pásztorfiú, János is elment tündért látni. Meg is látta az aranyhajú lányt, bele is szeretett nyomban. Kérlelte, szálljon ki a vízből, legyen felesége.- Nem hagyom el a víz alatti palotámat - mondta a tündérlány. - Ha igazán szeretsz engem, gyere velem az én birodalmamba: kristálypalota az otthonom, csigahéj a zsindelye, klárissal van körülszegezve a kertem, s reggelenként énekelnek a virágaim. A pásztorlegény már-már hallgatott volna a tündér szavára, de eszébe jutott, hogyan hagyhatná el öreg szüleit? Búsan hazaballagott hát, de minden éjszaka elment, hogy beszélgessen a tündérrel. Jávorfa furulya hangjával csalogatta a víz színére, és addig beszélgettek, míg a szépséges lány is megszerette a őt De Ung király nem engedte, hogy lányai földre lépjenek, és ha csak a kezét is megfogná Jánosnak, a mélységes tó fenekére rántanák mindkettőjüket a király szolgái.- Ne félj, édes mátkám! - biztatta János a tündériányt Másnap János összekötötte a szarvánál fogva tizenkét bivalyát, a kötél végét meg a derekára csomózta, úgy ment a tóhoz. Amint belefújt sípjába, megjelent a szépséges tündérlány.- Fogd meg a kezemet, édes mátkám! - mondta János. A tündérlány megfogta János kezét, ő meg elkiáltotta magát:- Hajhó, derék bivalyaim! Húzták a bivalyok Jánost, János meg a tündérlányt, s mire Ung király észbe kapott, addigra az aranyhajú már János karjába simult János hazavitte szép mátkáját, és hamarosan megtartották a lakodalmat, és olyan boldogan éltek, mint a gerlék.
