Tolnai Népújság, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-07-05 / 26. szám
2009. JÚLIUS 5., VASÁRNAP INTERJÚ 7 kaláka Negyven év muzsikálás, harminc saját fesztivál, huszonöt lemez - ez a Kaláka, amelynek alapításában részt vett Gryllus Vilmos. Később saját vizekre evezett, de ma is törzsvendég. úgy Énekeltünk, mint az angyalok A gimnáziumi zenekarokat általában nem szokták komolyan venni, csak afféle tinik fellángolásának tartják őket. A legjobb ellenpélda erre a Kaláka együttes, amely az 1969-es megalakulása óta eltelt negyven évben folyamatosan az élvonalban van, számtalan díjat nyert, beutazta a világot. Az együttes egyik alapítója, Gryllus Vilmos épp 18 éves volt a zenekar megalakulásakor. Hegedűs V. Rita- Hogyan éli meg ezt a kerek évfordulót?- Köszönöm, jól. Ez alatt az idő alatt már minden szépet és jót megírtak a Kalákáról. De a zenekar negyvenéves története alatt talán még egyszer sem fordult elő, hogy valaki elemző kritikát írt volna egy koncertről. Ilyet erről a műfajról nem szoktak írni. Persze bosszantana, ha rossz kritikát kapnánk, de azért szívesen elolvasnék legalább egyet.- Emlékszik, milyen gondolatai voltak 1969-ben, amikor megalakult a Kaláka?- Gimnazista voltam, épp érettségi előtt álltam.- Akkor a tanulás helyet a zenélésen volt a hangsúly?- Szerencsére soha nem volt problémám a tanulással, de épp a magyarérettségivel jártam meg, amelyből a legerősebb voltam. Kívülről fújtam életműveket, Radnóti-, Kosztolányi-, József Attila-verseket, amikor kihúztam a szocialista realista irodalmat. Ebből nem készültem. Csak makogtam, épphogy értékelhetőt nyújtottam.- Honnan jött a késztetés, hogy együttest alapítsanak?- Volt egy fantasztikus magyartanárom, Kontra Ilus néni, aki sokat tett azért, hogy ezen a pályán maradtam. Rengeteg olyan vers van, amelyet ha előveszek, hallom a hangját a fülemben, ahogy ő felolvassa. Erős irodalmi indíttatást kaptam tőle. A zenei oldal szintén erős volt, hiszen a családunkban mindenki kötődött a zenéhez. így szinte természetes volt, hogy verseket éneklő együttest alakítottunk, és a zenét az irodalommal összekapcsolva megírtuk első dalainkat. Akkor még nem volt több célunk, mint hogy jól érezzük magunkat.- Mikortól számítják a Kaláka megalakulását?- Az első próbától. A bátyám, Gryllus Dániel találkozott Mikó Istvánnal, akivel iskolatársak voltunk a zenei általánosban, ahol persze együtt is zenéltünk. Pista akkor már tudott néhány akkordot a gitáron, és az ő gondolata volt, hogy verseket énekeljünk. Danival megállapodtak, hogy alakítanak egy zenekart, és feljöttek hozzánk próbálni. Én már mint természetes Vannak olyanok is, akik velünk együtt öregedtek, és szinte az életük részévé vált, hogy minden hónapban találkozzanak velünk. Kalákának is saját kiadója van.- Van kellemetlen élménye?- Nem mindig szerencsés, ha valaki a felnőttkoncertjeinkre elhozza a kisgyerekét. Ha a gyermek elfárad, és ezt a szülő nem veszi észre, akkor jön a baj. Ilyenkor fordulhat az elő, hogy amikor 12 percen keresztül vé- gigéneklem Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versét - amely többek között egy 50 éves ember halálra való készülődéséről szól -, és elérek a végére, a legcsendesebb pillanathoz, akkor a következőt hallom a nézőtérről: „Mama, mikor megyünk már haza?” Ezt szívesen kivédeném, ha tudnám rá a módszert. Szeretném hangsúlyozni, nem a gyerekekkel van problémám, hiszen az életem nagy részét az ő szórakoztatásuknak, zenei nevelésüknek szenteltem, és sokuk végigüli a legkomolyabb koncerteket is- Dolgozik újabb albumon?- Épp most fejeztem be a legújabb lemezem. Ez is gyerekeknek szól, az lesz a címe, hogy „népDalok”. Olyan dalokat dolgoztam föl, amelyekről azt gondolom, érdemes és élvezetes lesz a gyerekeknek hallgatni és énekelni is. A többsége ismert népdal. Kíváncsi vagyok, hogy élnek meg ezek az én feldolgozásomban, és hogy ettől az előadásmódtól közelebb kerülnek-e a gyerekekhez. A népzene sok embernek nem nő annyira a szívéhez, nem mindenki szereti ezt a - hagyományos - hangszerelést. Az én változatom annyiban is más, hogy a zenét kicsit dramatikusan képzelem el. Sokat játszottam színházban, nyilván emiatt képzelek a muzsikába is történetet. Számtalan példa van arra, hogy a dalaimból rajzfilmek készültek. Ha az egyik dalban például egy madárról és egy emberről van szó, akkor a madár a furulya, az ember a hegedű. Ha az ember közeledik a madárhoz, az elrepül. És ez a hangszerelésben is nyomon követhető. Ez a népzenében természetesen nincs benne, mert az nem ennyire dramatikus.- Hogyan ünnepelik meg az együttes jubileumi születésnapját- Egy másik kerek évfordulóval: jövő hét végén, július 9-13. között tartjuk a harmincadik Kaláka-fesztivált Miskolc-Diósgyő- rött. Büszkék vagyunk arra, hogy ez Kelet-Közép-Európa legrégebbi folkzenei fesztiválja. Az idén csak magyar előadók lépnek fel, ott lesz szinte a teljes hazai élvonal. Csak hogy egy pár nevet említsek: Sebestyén Márta, Palya Bea, Szalóky Ági, Sebő Ferenc, Méta, Téka, Napra, Csík zenekar, Szélkiáltó, Vujicsics, Budapest Klezmer Band és természetesen a Kaláka. hogy megtartom a saját vonalamat. A felnőttdolgokat együtt játsszuk, de a gyerekelőadásokat külön csináljuk. Akkor találtam ki, hogy törzsvendég vagyok az együttesben. Teltek az évek, ezek a dolgok elmosódtak, de a gyerekműfajban csak nagyon ritkán közösködünk. „A családunkban mindenki kötődött a zenéhez. így természetes volt, hogy verseket éneklő együttest alakítottunk.” tettestárs érkeztem, hiszen Pista gitározott, hegedült, Dani volt a fúvós, én meg csellóztam. Hármasban úgy énekeltünk, mint az angyalok. Minden szólam képviseltette magát: Pista tenor volt, én basszus, Dani meg valahol a kettő között. Nem sokkal később egy lány is csatlakozott hozzánk, Veress Panka, aki szépen énekelte a népdalokat. Ő két hónap után kilépett, nem neki való volt ez a dolog. Aztán később ismét négyen lettünk, és így tovább. Az eltelt negyven év alatt átesett egy-két tagi változáson a zenekar, de ezek soha nem érintették a lényegét, a koncepciót.- Volt tizenöt év, amikor ön sem volt tagja az együttesnek. Most már az?- 1996-ban, amikor visszaléptem a Kalákába - 15 évnyi, Levente Péterrel és lg Döbrentey Ildikóval kö- ' zös gyerekszínházi munka után -, abban maradtunk Danival, „A zenét kicsit dramatikusan képzelem el” Névjegy SZÜLETETT: 1951. október 28- án Budapesten zeneszerző, szövegíró, előadóművész ELISMERÉSEI: KoSSUth-díj (2000), Príma Primissima-díj (2004) ÖNÁLLÓ LEMEZEI: Dalok 3 - Biciklizés lemez, Karácsonyi angyalok, Nótás Mikulás, Maszkabál, Csigahéj, Dalok 2, Dalok 1; Levente Péténél közösen: Ki kopog?, Régből pottyant mesék, Égből pottyant mesék EZENKÍVÜL KÖZREMŰKÖDÖTT közel 20 Kaláka-albumon, és Gryllus Dániellel közösen hat lemezt készített- Az együttessel közel egy időben megalakult a Kaláka Klub is.- A Vízivárosi Pinceklub volt az első helyszínünk. 50-60 férőhelyes helyiség volt, ahol 150-en ültek. Még a zongora alatt is voltak. Erősítés nélkül játszottunk egy lépcsőfordulóban, mi is alig fértünk el. Hamar kinőttük, átjöttünk a Marczibányi Téri Művelődési Központba, ahol azóta is minden hónap utolsó szombatján játszunk, most is ugyanúgy, akusztikusán, hangosítás nélkül.- Változott a közönség az eltelt idő alatt?- Az elején a nézők főleg velünk egyidős egyetemistákból álltak. Aztán később csatlakoztak az idősebbek is. Nagy öröm volt számunkra, amikor egyszer csak felfedeztük a közönség soraiban volt tanárunkat, Csík Miklós karnagyot. Egy időben rendszeresen eljött a klubunkba és drukkolt nekünk. Vannak olyanok is, akik velünk együtt öregedtek, és szinte az életük részévé vált, hogy minden hónapban találkozzanak velünk. De a tömegbázisunkat lényegében a gimnazista és az egyetemista korosztály adja ma is. Meg persze mindig jönnek a gyerekek is.- Mi volt a legemlékezetesebb esemény az együttes életében?- Például az első koncert. Összesen csupán hat dalunk volt. A Tolcsvay-klubban játszhattunk a szünetben. Jól sikerült, mindenki örült, Tolcsvayék később is elhívtak, felléphettünk a koncertjükön az Egyetemi Színpadon. Akkoriban ez nagy dolog volt. A rádió is hamar felfigyelt ránk. De lemezt sokáig nem tudtunk kiadni, mert a Hanglemezgyár nem állt velünk szóba. Csak a nyolcvanas évektől jelentek meg rendszeresen a Kaláka-lemezek. Ekkor én már nem voltam tagja az együttesnek, külön utakon jártam, de a gyereklemezeimet akkor sem adták ki. Végül a televízió jelentette meg Ki kopog? című albumunkat 1985-ben, de később kaptam tőlük egy levelet, hogy beszüntetik az egész lemezkiadást, és bezúzzák a maradék korongokat. Ekkor elmentem a raktárba és felvásároltam a teljes készletet. Szerencsére ilyen problémáink ma már nincsenek, 1990 óta magánkiadásban adom ki a lemezeimet, és a t
