Tolnai Népújság, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-07-26 / 29. szám

2009. JÚLIUS 26., VASÁRNAP 7 INTERJÚ badár Sándor A dumagépek színházban, fesztiválokon lépnek föl, sőt, tavaly óta saját seregszem­léjük is van. Badár Sándor, a műfaj egyik jeles képviselője szerint az egész magyar találmány. A REKORDER MAGYAR DUMAGÉP Egy évtizede sincs, hogy megjelent Magyarorszá­gon a stand up comedy, s máris óriási a rajongó- tábora. A magyar rekor­dot ebben Badár Sándor tartja. Árvay N. Tivadar- Telt ház a magyar dumaszín­házakban, nincs fesztivál stand up nélkül, most zajlik a Dumavölgy Nagyvázsonyban. Mi a siker titka?- Hogy mitől sikeres Magyar- országon a stand up, azt vissza­vezethetjük arra a hét-nyolc évvel ezelőtti pillanatra, amikor ez az egész elkezdődött. Szerencsém van, ott voltam. Nem volt könnyű rávenni a közönséget erre a mű­fajra. Mint a véres kardot hurcol­tuk körbe az országban, és az el­ső fél évben nem volt sikeres. Az­tán kiderült, hogy ez egy másfaj­ta kabaré, mint amihez hozzá­szoktatták az embereket. Szaba­dabb, közelebb áll a közönséghez, és ez párosult az emberek igé­nyével. A Dumaszínház mára profivá vált. Sokat próbált elő­adók sok műsorral a hátuk mö­gött, s nem csak törzsközönség előtt lépnek fel. Vannak fesztivá­lok, ahol ezrek hallgatják őket. Ha nem lennénk jók, nem lenné­nek ott az emberek. Litkai Ger­gelytől, a Dumavölgy főrendező­jétől tudom, hogy ha haszna nem is volt, de megtérült a tavalyi program.- Hét-nyolc évet említett, de mondhatjuk-e azt, hogy ezt a műfajt Hofi Géza kezdte mű­velni?- Menjünk visszább. Az egé­szet a múlt század elején kezdték a kabaretüsták a budapesti éjsza­kában. A stand up comedy kife­jezés ugyan nem magyar, de a műfaj megteremtői azok. Később elszivárgóit az egész Franciaor­szágba, Angliába, és a háború idején Amerikába. De külön kell választani a magyar stand upot az amerikaitól. Odakint a kávéhá­zakban mindennapos, hogy va­laki odaáll a mikrofonhoz, és nyomja a rizsát. Ott elmentek a show-biznisz irányába. A televí­zió kétszáz csatornája közül 80- ból stand up jön délután öttől haj­nal kettőig. A műsorok sokfélék, komoly technikai háttérrel. Ma­gyarországon erről nehéz beszél­ni, mert ha van is televíziós for­mája - gondolok a Showder Klub­ra vagy a Comedy Centralon fu­tó előadókra -, mégsem annyira mindennapos, mint az Egyesült Államokban. Az előadások mód­ja is más: ott inkább kiszolgáló, nálunk meg súrolja a kabarét. Az előadók egy része poénokat talál ki, mások sztorikat mondanak. Nincs meghatározva, hogy mit csinál az ember a színpadon. Ne­vessen a közönség, ez a lényeg. Szóval elég tág a történet, de ha kicsit kicsi is, meg kicsit sárga is, azért a miénk.- Kiből lesz jó dumagép?- Elsősorban belső igény kell hozzá, de azért kevés, ha valaki elhatározza, hogy na, felállók és beszélek. Meg lehet próbálni, de ez a legnehezebb műfaj. Nem könnyű élő közönség előtt rögtö­„Egy félórás műsor is lehet fergeteges, mint ahogyan hihetetlen érzés volt az az ováció, amit a 7,5 óra végén kaptam a közönségtől. Komoly katarzis volt, s ettől nem akarnék senkit megfosztani." nözni, olyan dolgot tálalni, amire mindenki fogékony lesz.- A jó dumaszínházas bármit elő tud adni viccesen?- Aki ebben a dologban otthon van, az bármire tud viccesen ref­lektálni. Nem könnyű, de ettől iz­galmas. A helyszínen is történ­nek meglepetések, amelyek más­hol a műsor végét jelentik. Volt, hogy a műsor negyedik percében elment az áram. Se kép, se hang, de nem lett vége az előadásnak. Az ezer embernek csak mutatni kellett, hogy csend legyen, és egy­mást pisszegték le.- Hogyan vezetett az út a szen­tesi Horváth Mihály gimnázi­umból a vasúton át, a Szőke Andrással készített filmeken keresztül a stand upig?- A szentesi gimnázium drá­matagozata komoly állomás volt. Ott szereztem a színészi alapis­mereteket. Szőke András, Hajdú Balázs, Kőhalmi Zoltán s sokan azok közül, akikkel ma együtt dolgozunk, szintén szentesiek. A közös játék élményét is ott éltem át először. Részt vettem a gimná­zium színházában. Kultikus hely volt, ahonnan elsodort az élet. Jöt­tek Szőke Andrissal a közös fil­mek és más mozik, amelyekben többé-kevésbé improvizálni kel­lett, vagy legalábbis azért hívtak, mert forgatókönyv híján bíztak benne, hogy kisegítem a sztorit egy ügyes improvizációval. Ezek komoly „mély vizek” voltak. Mel­lette működött a vasút, ahol a munkámat végeztem. Dolgoz­tam, s közben filmeztem. A Du­maszínház ötlete Litkai Gergőben merült fel. Nekem is, neki is új volt, bár a Szőkével korábban csi­náltunk humoros esteket. Abból a beszélgetésből indult a hazai stand up és a Dumaszínház, bár akkor még nem ez volt a neve, mert nem volt neve.- Színház, stand up, mozi, vas­út, állatok Horányban. Melyik az első?- Nem szoktam szétválasztani ezeket. Mindig azt mondtam, hogy amit élvezek, azt csinálom. Élveztem a vasutat, jó volt a kö­zeg, ezért tartott 13 évig. Élvezem a stand upot, a filmezést, a szín­házat. Kielégítenek, nem tűnnek munkának, robotnak, amitől mindenki ódzkodik. Viszont amit élvezek, azt nem nevezem mun­kának.- A hobbija a munkája?- Majdnem ezt lehet mondani, de ez nagyon szlogenes. Azt szoktam mondani, hogy a tanult mesterségem a színészet, mert ezt tanultam, a vasúti ismerete­imből meg vizsgáztam. Ugyan­akkor szabad foglalkozá­súnak ér­zem magam. Amihez értek, azt megcsinálom, amit meg tudok szerelni, azt meg­javítom, amit létre tu­dok hozni, azt meg előál­lítom. Az ember egy cso­mó dolgot el tud sajátíta ni. Ha van erre se, akkor a lehetőségek száma végtelen.- Harmincnál több filmben játszott. Lesz új szerep?- Begyűrűzött a válság a filmipar­ba, bízom benne, hogy kigyűrűzik belőle. Nemcsak én, hanem sok színésztársam várja a lehetősé­get, hogy csata­sorba állhas­son. Tudok egy­két forgatásról, bár sosem ácsorogtam a film­gyár sarkánál, hogy hátha csöp­pen valami. Vannak tervek, de ezekről nem beszélek, mert ba­bonás vagyok.- Hívják a filmekbe?- Gondolnak rám, aztán meg bíznak bennem. Szerencsés va­gyok, mert azokat a filmszere­peket, amelyeket kaptam, azért kaptam, mert gondoltak rám. Nem egy 165 centis, rövid hajú fiatalemberre volt szükség, mert abból van két tucat. Úgy volt, hogy hívjuk a Sanyit, a Sa­nyi kell. Ezeket a szerepeket ezért kaptam. A többit meg azért, mert a korábbia­kat jól csináltam, úgy­hogy bízhatok abban, hogy a jövőben is lesz munkám. Szőke And­rással jó bará­tok, de vetély- társak is? Sző­ke a Dörögdi Fesztiválon meg akarja dönteni a stand up 37 órás vüág­Névjegy SZÜLETETT: 1964, Jászberény szentesen drámatago- zatos osztályban tanul A gimnázium után a vasút­hoz megy dolgozni, majd fil­mezni kezd Szőke Andrással. 32 játékfilmben szerepel (pl. Vattatyúk, Roncsfilm, Európa Kemping, Kontroll, Hídember, Hasutasok) HÁROM KÖNYV TÁRSSZERZŐJE (Amerika Avagy A Véredény Nyomában, Jappán, KEK Kö­zép-európai Kalandok) rekordját. Ha sikerül, Badár is kiáll csúcsot dönteni?- Csináltam egy hasonlót, mondjuk az csak hét és fél óra volt, de azóta sem ugrott rá sen­ki a lehetőségre, hogy túlbeszél­jen. A stand upban nem az a ki­hívás, hogy mennyi ideig tud va­laki dumálni, vagy hány embert képes leültetni, hanem a tarta­lom, és ahogy az egészet megél­jük. Egy félórás műsor is lehet fergeteges, mint ahogyan hihe­tetlen érzés volt az az ováció, amit a 7,5 óra végén kaptam a közön­ségtől. Komoly katarzis volt, s et­től nem akarnék senkit megfosz­tani. Hallottam Banditól, hogy vannak ilyen tervei, de úgy tud­tam, lefújta. Ha mégis megcsinál­ja, akkor hajrá!- A Dumavölgy meg a Dörögdi Fesztivál két külön program?- Amolyan utódállamok jöttek létre a Művészetek Völgye ma­radványain. Működik a Kapolcsi Fesztivál, Vigándpetend is csinál saját programokat, ott van Dö­rögd, és most megy a vázsonyi Dumavölgy. Véletlen egybeesés, de nem baj, mert akik itt töltik a szabadságukat, meg tudják néz­ni a programokat, és minden mást a környéken. Szép vidék.- Mi újság a gyermeklovagol­tatással? Honnan jött ez az ötlet?- Voltam én már kisiparos, üz­letkötő meg vállalkozó, meg egy csomó más. A lovak is az életem részét jelentik. Ez is munka, de itt élő állatokkal meg élő emberek­kel foglalkozunk, akiket nem le­het csak úgy elhajigálni. A bará­tait nem támadja hátba az ember, úgyhogy a lovaglás működik, csak más elfoglaltságok kerültek előtérbe. Egyébként amikor lá­tom, hogy a 2-3 éves gyerekek ho­gyan viszonyulnak az állatokhoz, tudatosul bennem, hogy miért kezdtem el az egészet. A városi gyerekek nem kerülnek közel az állatokhoz, fogalmuk sincs, hogy a ló lefekszik-e, és ha lefekszik, meghal-e. Az állatkertben meg azt hallják, hogy vigyázz, ne menj oda, ne nyúlj hozzá! Pedig másképp nem tudják hova tenni azt, hogy állatok között élünk, csak ha megtapasztalják, meg­fogják őket. Aztán ahogy nyílik az értelmük, el tudják helyezni őket, hogy melyik növényevő, melyik ragadozó, melyik hogyan lesz az ember barátja.- Most nyaral, de tényleg ki­kapcsolódik, annak ellenére, hogy ott lesz a Dumavölgyben?- A szabadság számomra nem az, hogy kevesebbet dolgozom, hanem hogy helyszínt változta­tok. Éppen eleget futkározok az országban, hogy úgy gondoljam, minden egyes nap a szabadságo­mat töltöm. Csakhogy az előadá­sokra járni azért nem ugyanaz, mint amikor az ember elutazik és pihen. A műsor előtt és után sokat kell autózni. Távol vagyok a csa­ládtól, eseménytelenül telik az idő. Néha történnek dolgok, amit egy sztoriba be lehet építeni, ilyenkor az utazás is hasznos, de azért ez a robotnak egy formája. Az utazásból és az előadásból áll össze a nyolc óra munka, a nyolc óra pihenés később jön. Ilyenkor azért változtatok helyszínt, hogy feltöltődjek, kikapcsolódjak.- Népszerű lett. Nem zavarja, ha felismerik, megszólítják?- Soha nem zavart. El kell fo­gadni azt, hogy az emberek azért szeretnek, mert látnak és halla­nak, s ha összetalálkoznak ve­lem, akkor mondhatják, hogy jé, ez tényleg olyan, mint a műso­raiban. Igazán az lenne izgalmas, ha ugyanígy súgnának össze a főmérnök, a fogorvos vagy az összes vasutas háta mögött. k 5

Next

/
Thumbnails
Contents